Néptanítók lapja 15. évfolyam, 1882

1882-11-25 / 47. szám

-40- 754 Kó­­ nak gyermekeik számára is felügyelőket! Ugyan e számból megemlítjük Horváth József czikket a ta­nítósegédekről. Ezek olyan individuumok, kik képezde végzés nélkül „szükség esetére" állanak be a tanítók mellé. Az ilyen gyakorlat igen veszélyes és előrehaladt közoktatásügyi állapotok közt nem is tűrhető. Azért vannak a képezdék, hogy a tanítóképzés azok által tör­ténjék. A „Népisk. Tanügy" (nov. 16.). Egy kis illemtan­félével kezdi s elmondja, hogy a sok mindenféle közt, a mi jelenleg iskoláinkban tanittatik, jó lenne, ha a tanitók arra is figyelnének alsóbb-felsőbb iskolákban egyaránt, hogy a gyermek tanulja meg, miként viselje magát utczán, otthon, iskolában, templomban s köz­helyeken. Erre az olvasókönyvet ajánlja alapul. A régi (nemzeti isk.) olvasókönyvekben volt is erre egész sza­kasz, de ma inkább ajánljuk az öntudatos szoktatás s a tanító példája által való tanítást. Schultz Imre egy másik czikkben a tanítóképzés négy évre való kibővíté­séről szól. Az új tantervről általában elismerőleg szól, az órák számát azonban ily módon akarná javítni. 68 A ,,Néptanodá"-ban (nov. 18.) Mágó Károly végzi be czikkeit a népisk. tantárgyaknak az olvasó­könyvek keretében való tanítása felől. A czikkíró falun lehetőleg minden tárgyat az olvasókönyv alapján akar tanítani. Baj lesz belőle ! Más az olvasás, más a taní­tás. Olvastatom főkép az értelmi anyagot s a­mit szem­léltetnem nem mindig lehet, tanításom alapja kezdete pedig mindig a szemléltetés. A „Népnevelők Lapja" nov. 18-iki számában kö­zölve van az a kérvény, melyet a Népnév­ Budapesti Egyesülete a Hírlapíró Egylethez nyújtott be a czélból, hogy a hírlapok a tanítói tekintély­­.óvására eső „ka­thedrai bölcseségek", deák skandalumok, neveletben gyerektréfák stb. effélék közlésével hagyjanak fel ép a nevelés érdekében. A hírlapírók elnöke Jókai Mór nagy szívességgel fogadta a kérvényt vivő küldöttséget, melynek György Aladár, Senyei Ferencz és Révész Béla voltak a tagjai s így válaszolt nekik : „Nem sok ered­ményét lehet ugyan várni az efféle dolgoknak, mégis egészen indokolt és helyes a lépés. A tisztességesebb hírlapok talán tehetni fognak valamit, de inkább lehet bírni bárkivel a világon, mint az „újdonság" szóval. Ha egyszer a körme közzé kapott valamit, csak kiírja azt. Ezt meg nem menti semmi ha­talom." Legjobb nem adni okot a „kiirás"-ra. Az „Orsz. Szr. Tanitó-Eg­res. Értesítője" (nov. 1.) Molnár Aladá­r emlékéről szól, s­őt ki éltében a zsidó­ság felekezeti életére is jótékony hatással volt, ajánlja a hitközségeknek , hogy halálában tiszteljék meg s em­léke megörökítéséhez járuljanak hozzá s szavazzanak meg bizonyos összeget a „Balaton felvidéki tanitó-egye­sület" által indítványozott Molnár-emlékre. A „Népnevelődben (nov. 15.) Ze­­f­­­g­e­r József egy vezérczikkel a vallásosságra hívja fel a szülők s taní­tók figyelmét. Elmondja, hogy mily felelős a család s a tanító a gyermek lelkületéért, mondja , mennyire pa­naszkodunk a gyermekek elvadultsága stb. felett, pedig a szülőkben a hiba. Ajánlja azért, hogy a­mint a gyer­mekeket iskolába, az ifjúságot a kaszárnyákba, úgy a szülőket a templomok látogatására kényszerítsük. A „Tanügyi Értesítő" (nov. 15.) reflektál a mi czikkeinkre, a katonai gyakorlatok tanításáról a népis­kolákban. Péter Vilmos tanító beszéli, hogy ő ki­lenc­ év óta tanítja már a fegyvergyakorlatokat s jó sikerét látja; ajánlja, hogy a tanitók, kik közt a fiata­labbak ugy is szabadságolt állományú katonák, vegyék kezükbe a dolgot. Egy másik tanitó (Turul) felrozza, hogy a tanitók vezessenek helységeikben népisk. króni­kát, s minden egyes tanitó emlékére, ültessen utódja em­lékfákat. Okos dolgok. A ,,Közoktatás" 43-ik számában Baló József ügyes érveléssel s az igazság ereje szülte meggyőződés­sel válaszol azoknak, kik a polgári iskolákból valami korcsgymnasium félét akarnak csinálni. Ha a polgári is­kola gymnasium , akkor nem volt rá szükség. Nagy bajt okoz Baló szerint az, hogy a polgári iskolákban magasabb képesítettségű tanárok is alkalmazzák, ezek aztán sok esetben, ha maguk nem emelkedhetnek, az is­kolát akarják „emelni." Csakhogy az ily emelés a pol­gári iskolára nézve nem emelés. A polgári iskola a kö­zép­osztály iskolája s ép ez az iskola az, mely proletá­rokat nem nevel. Innét gazdák, iparosok, kis hivatal­nokok fognak kikerülni, kevesebb igényekkel s több gyakorlati érzékkel, ezt az iskolát tehát az ő természe­tes feladata betöltésében nem kell konfundálni. A „Vasárnapi Ujság"-ban olvassuk, hogy a föld­rajzi társaság nov. 16-án tartott ülésében Faragó Ödön, hires-chinai utazó hazánkfia tartott egy kiválóan érdekes felolvasást. Faragó 1853-ban született Pest­megyében Szent-Benedeken , tanulmányait itthon vé­gezve, Fiuméba ment, hogy magát a tengerészeti pá­lyára képezze ki. 1872-ben egy vitorláshajón mint ten­gerészgyakornok járta be az afrikai, spanyol, olasz, franczia s angol vizeket, 1873-ban pedig útnak indult Khina felé, hogy régi vágyát, a mennyei birodalmat látni, betölthesse. Khinában a tengerészeti vám beszedése a világ műveltebb államainak képviselőiből álló kozmopolita és nem tisztán khinai szolgálatra van bizva. Ennek az az oka, hogy midőn 1859-ben az egye­sült angol-franczia hadcsapatok Pekinget bevették s Khina a kereskedelmi szerződés megkötésére kényszerít­tetett, a hadakozó hatalmak képviselői úgy egyeztek meg, hogy a Khinára rótt hadi sarckot a külfölddel folytatott kereskedelem útján bejött vámból fogják megteríteni. E czélból aztán az illető kormányok bele­egyeztével több angol, franczia, amerikai konzul nevez­tetett ki vámigazgatóvá. Becsületes eljárásuk folytán oly sok pénz gyűlt össze, hogy a hadi sarca csakhamar törlesztve lőn s a khinai udvar nemhogy abbanhagyta volna ezt a rákényszerített intézményt, hanem s i­r R­o­bert Hartot egy kiváló műveltségű angolt megbízta, hogy azt a khinai állam számára vezesse. E vámszolgá­latba lépett be Faragó Khinában s jelleme, tehetsége, nyelvismeretei folytán gyorsan emelkedett. Jelenleg császári tengerészeti vámigazgató 18 ezer frt évi fize­téssel. Felolvasásában nagyon sok érdekes dolgot beszélt arról a csudaországról. Adott előbb az általa hozott kitűnő khinai térkép kalauzolása mellett egy kis föld­rajzi ismertetést, elmondta, hogy az utas a suezi csator­nán keresztül ma már 45 nap alatt, Amerika felé 40 nap alatt juthat el Khinába, melynek területe 1.297,999 k­mf., népessége most már körülbelül négyszáz millió. A nemzet neve mindig az uralkodó házával függ össze, ha a dinasztia változik, az ország is újnevet vesz fel. Khina Ta csingkuo szóból ered, a­mi annyit tesz, mint a nagy mancsu tatár birodalom. Nyelvüknek nem a mezéje, hanem csak szójegyei vannak. Írásuk rajzolás. Sok sza­vuk majd ugy hangzik mint a miénk (tyúk­ö­tyi, nő­­­nü) Magyarország az ő földabroszaikon hsjung-na­k ,­s vagy hun-na-kus­nak van nevezve, azaz azon hunnok országának, kik ellen a khinai falakat építették. Ez a hit annyira el van náluk terjedve, hogy Faragót az alkirály, egy tisztelgés alkalmával igy fogadta : hát hiszen mi fajrokonok vagyunk, mert te is ugy­e bizony mongol ember vagy ? Sok érdekes dolgot hallottunk még Khináról s azután mutatott is Faragó gazdag gyűjte­ményéből egyes bámulatos szép tárgyakat, gyönyörű hímzéseket, drága és műbecscsel bíró porczellánokat, képeket, ötvös műveket stb. Bizony a Faragó példája szép bizonysága annak, hogy saját erejéből, kitartással, kötelességének hű teljesítésével, még idegen országban is mire mehet az ember. Értesítések. —­0 császári és apostoli kir. Felsége az ukki és raposkai róm. kath­. hitközségeknek is­ a padagogiára 20 óra (a min. tantervben 15.), a magyar nyelvre 12 a német nyelvre 8 a physikára 3 a történelemre 5 20 10 a zenére a rajzra („ („ („ 78 10.), 10.), 5.), 7­), 14.).

Next