Néptanítók lapja 17. évfolyam, 1884
1884-11-08 / 81. szám
-«éI 784 Ki nyerjen valamit s a lelkesülés szent tüze ébresz- tessék. Végre ide valók még a közös jótéjkonyságok. Én egy alkalommal pár krajczárt adtam a kis fiamnak s figyelmeztettem egy utunkba eső szegény emberre. A szegény ember megcsókolta az adakozó kis fiu kezét s az a szeme fehéréig elpirulva bújt hozzám, s annyira megilletődött, hogy azóta, ha szegényt lát, legnagyobb öröme segíteni rajta. Vájjon nem lehetne felhasználnunk a jótékonyság eszeméjét is az iskolai élet kedvesebbé tételére ? Vájjon czélok kitűzése, egymáson való segítés által vagy más alakban nem lehetne-e a gyermekek lelkének már itt irányt adni? Ide sorozhatnék még azokat a különféle foglalkozásokat, melyekről már egyszer-másszor annyit beszéltünk. P. o. a tanító felhasználhatná segédkezésekre a gyermekeket, a méhesben, gyűjtethetne velük gyógyfüveket, állíttathatna össze különböző, de az ő értelmi színvonalukat felül nem múló gyűjteményeket stb., sőt ide sorozhatnék magát a takarékpénztárt is. Helyesen vezetve ez is egyik eszköz arra, hogy a mi kis társaságunk életképessé váljék. Minden nagyobb igény nélkül, pusztán eszmeébresztésül vetettem e sorokat papírra. Elismerem, hogy mindez csak az iskolai nevelés kitűzött czéljának kockáztatása nélkül történhetik, de azt is állítom, hogy ez eszközök nem is kockáztatják, hanem elősegítik az értelmi kiképződést. Elismerem, hogy ehhez idő kell, sőt az ajánlott eszközök legtöbbjéhez hely, nagyobb hely kell, mint amilyennel mai iskoláink el vannak látva. Főleg pedig ember kell hozzá, aki ez eszközöket valódi értékük szerint ismerje s fel tudja használni. Írhatnánk mindegyik ajánlott eszközről könyveket, az én czélom azonban csak az volt, hogy a kérdést megpendítsem, s aztán bízzam a többit olvasóimra, hátha egyiknél egy, másiknál más ébresztene egy kis gondolkozást és talán kedvet a kivitel megkísértésére. Az iskolai élet üdébbé, kedvesebbé tétele visszaadná az ifjúság hímporát az arczokra, s ellene dolgozna az életuntságnak, s a gyermekeknek okot adna, hogy még öreg korukban is kellemesen emlegessék a helyet, hol gyermekségük éveit töltötték. DR. KISS ÁRON: A magy. tud. akadémia ugyancsak ez alkalomból rendkívüli ülést tartott, amelyen Pauler Tivadar, másodelnök, meleg hangú beszéde után a következő indítványok fogadtattak el egyhangúlag : 1. A másodelnök imént említett gyászjelentése igtattassék jegyzőkönyvbe. 2. A boldogult ravatala az akad. palotája oszlopcsarnokában állittassék fel, s itt legyen végtisztessége. 11. Adjon ki az akadémia külön gyászjelentést. 4. Helyezzen koszorút az elhunyt ravatalára. 5. Intézzen részvétiratot a gyászoló özvegyhez, melyet a másodelnök vezetése alatti küldöttség nyújtson át. 6. A Tuzséron végbemenendő temetésen az akadémiát küdöttség képviselje. 7. A legközelebbi ünnepélyes közgyűlésen emlékbeszéd tartassák. 8. A boldogult sok érdemű elnöknek mellszobra s arczképe az akadémia termeiben helyeztessék el. Még az itt ülésező osztrák delegatio is részvétnyilatkozatát fejezte ki gr. Lónyay halála felett az akadémiának és a cseh kir. tud. társaság is képviseltette magát elnöke által a temetésen. De gr. Lónyai nem csak az akadémia elnöke s nem csak magy. ministerelnök és ref. főgondnok volt, mint előbbi lapunkban említettük, hanem előbb már magy. pénzügyi minister, aztán közös pénzügyminister, aztán a magyar földhitelintézetnek, a magyarok segélyegyletének, a Tiszaszabályozási társulatnak is, stb. elnöke volt s mindenütt kiváló érdemeket szerzett. Sokoldalú, nagy tehetségekkel ,brit és bámulatos munkaerővel. Mindezekért a felsége nem csak valóságos belső titkos tanácsosi ranggal és a Lipótrend nagy keresztjével tüntette ki őt, hanem gróffá is emelte. Sőt egy arczképet is kapott a királytól, Ő felségének ilyen sajátkezű aláirásával: „Legszeretettebb hívemnek. Ferencz József". A temetési szertartás is igen fényes volt. A részvét rendkívüli. Ott volt a király képviseletében Monde báró főhadsegéd, ott voltak József főherczeg, br. nyáry főudvarmester kíséretében, a ministerek, az itt időző közös ministerek is, a képviselőház elnöke és sok képviselő, a főrendűek közül szintén számosan, dr. Smolka az osztrák delegatió elnöke, több delegátussal, a magyar akadémia tagjai, a cseh tud.társaság elnöke dr. Jiricsek, volt osztrák igazságügyi miniszer, más tudományos, szépirodalmi, agy közügyi egyesületek s társulatok küldöttségei, Schlauch Lőrincz szathmári püspök, Pap Gábor, dunántúli ref. püspök, a főváros főpolgármestere s képviselőinek nagy száma, minden rendű és rangú művelt közönség több ezer számban. A egyetemi ifjujuság teljesítette a díszőrséget. Az akadémia oszlopcsarnokába csak jegygyel lehetett bejutni keveseknek, mégis zsúfolásig megtelt a tágas csarnok a legkiválóbb társasággal, mint a fővárosban is csak igen ritkán jöhet össze. Múlt csütörtökön 3 órakor kezdődött Hazai és külföldi események. Gr. Lónyay Menyhért halála alkalmából a felségeik, a király és királyné nevében az özvegy grófnéhoz Pápay udvari tanácsos a következő tárviratot intézte : 0 cs. és apostoli kir. felsége legfelsőbb meghagyásából szomorú kötelességet teljesitek, midőn nagyméltóságodnak a trón és haza irányában érdemesült férje gyászos kimúlta felett, 0 felségüknek, a királynak és királynénak, őszinte sajnálatát és legbensőbb részvétét ezennel kifejezem. Pápay, udvari tanácsos.