Néptanítók lapja 19. évfolyam, 1886

1886-09-18 / 75. szám

XIX. évfolyam 75. szám. Budapest, 1886. szept. 18. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyaror­sz.ági népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán is szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi nép­oktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép­es polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a ,,Nép­tanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység fa megye megjelölésével­ és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár: egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. f ik­fr­­­T Kéziratok nem küldetnek­ vissza. A HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA : A pályázati hirdetéseknél minden egyes szóért 3 kr. fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu­ és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A díjak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, kerület, Országház­ utcza 13) czímezendő. Önállóságra nevelés. A szellemi és anyagi önállóság az, a­mire minden embernek egyaránt törekednie kell. A társadalom szelleme megköveteli minden egyéntől, hogy „megtudjon, állani a maga lábán" mint a közmondás kifejezi. Ez általános igény alól csak a hülyék képeznek kivételt, a­kik örökké kiskorúak maradnak. Ebből azt lehetne következtetni, hogy minél kevesebb erkölcsi önállósága van valaki­nek, annál közelebb áll a hülyéhez. Pedig az élet e tekintetben sok szánalomra méltó alakot mutat fel! Ezek ott maradtak azon a ponton, a­meddig őket a mester, főnök vagy tanár vezette! Iparos, ki mesterségében a legcsekélyebb öltést úgy teszi ma is, mint egykor mesterétől tanulta; hivatalnok, kire nézve minden teendő­nek „Vorsehi­ft" - szerüleg kell meghatározva lenni; tanitó, kiben a képezdei tanmód meg­kövesült s kit a tanügy modern haladása két­ségbeejt,­­ mind-mind példák arra nézve, hogy az önálló gondolkozás nélküli vegetálás mennyire hasonlít a gépmunkához. Ezek ama kövek, melyekben az általános haladás annyit csetlik­botlik. A­kinek a gondviselés természetes ép észt adott, az képes az önállóságra, de szükséges, hogy a nevelé­s és az élet arra eljuttassa. Hanem az élet ezt a kötelességet úgy látszik, hogy nem veszi elég komolyan, mert néha el is mulasztja; többnyire csak folytatja a ritka eset, hogy a nevelés hibáját e tekintetben tökéletesen helyre­hozza, azért a nevelésnek kell azt egész komo­lyan venni, legfontosabb czéljai közé számítván az önállóságra nevelést. E nagy feladat egyrészt a családra, másrészt az iskolára háram­lik, melyeknek összhangzó működése szépen kiegészíti egymást. Az önállóságnak általában mindenütt anyagi alapja van. Társadalmilag önálló csak az lehet a­ki önmaga vagy családja fentartására elég­séges anyagi javakkal rendelkezik. A szellemi önállóság alapját pedig bizonyos ismeretanyagok képezik, melyeket az önállóságra törekvőnek okvetlen meg kell szereznie. Ezekhez képest a népiskola már az anyagi képzés által is hatal­mas tényezővel járul növendékeinek önállóságra jutásához, de még fontosabb teendője, hogy az alaki képzésnél úgy járjon el, miszerint növen­dékei a tanulásban, a gondolkozásban és cse­lekvényeikben mindinkább önállóságra jussanak. E három tényező ily kapcsolatban van egy­mással : az önálló tanulásból származik az ön­álló gondolkozás, ebből az önállóan alkotott fogalmak, ítéletek, akarat és tettek. Az első nagy feladat tehát, hogy növendékeink önállóan tanuljanak. Mit értünk ez alatt? Nem többet, minthogy az iskolai feladatokat, számfeladványo­kat, fogalmazványokat saját erejökből végezzek el. Ez ismét nem azt jelenti, hogy a gyengét a tanító ne segítse ki, midőn az fennakad; csak annyit, hogy ez bizonyos korlátok között tör­ténjék. Sőt ha növendékünk valamiben nem boldogul, inkább mi hozzánk forduljon felvilá­gosításért, mint hogy valamelyik társa által segíttesse ki magát, midőn is nem a dologgal jő tisztába, hanem csupán annyit ér el, hogy kész munkát mutathat föl. E munka által, mely­ben talán semmi érdeme sincs, egyfelől félre­vezette tanítóját, másfelől a kisegítő társsal szemben többé-kevésbé lekötelezte magát. Min­denik nagy hiba! Hogy pedig ettől megmentsük a növendéket, jó lesz az önérzet fejlesztéséről s az ellenőrzés éberségéről előrelátólag gondos­kodni. Az önálló tanulás tehát a növendék részéről önérzetet, a tanító részéről ellenőrzést igényel. 70

Next