Néptanítók lapja 20. évfolyam, 1887
1887-02-23 / 16. szám
XX. évfolyam 16. szám. Budapest, 1887 február 23. NÉPTANÍTÓK LAPJA Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi népoktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső népes polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítványnyal együtt, a „Néptanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. " Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt 50 kr. ' I kéziratok nem kühetnek vissza. A HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA : A pályázati hirdetéseknél minden egyet szóért 3 kr. fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknél, az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő garmondnyomásu és egy hasábu soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu hirdetések az elfoglalt tér arányában, a fentebbi egységi árszabály szerint számittatnak. A dijak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület, Országház utcza 13) czimezendő. A népiskolai földrajztanítás kérdéséhez. A földrajztanítás reformja évről-évre előkerül. Változtatják a tantervet, vagy legalább is vitatják változtatásának szükségét. S ennek daczára nem vagyunk megelégedve az eredményekkel. Hogy van ez? Alapelveink roszak ? Vagy a kivitel? Hiszen a földrajztanítás elveit illetőleg Ritter nevével ékeskednek itt is, ott is. Alig beszélünk a földrajzról anélkül, hogy Ritter, Peschel, Reclus, vagy valamely más nagy apostol nevével ne hivalkodjunk. Mégsem érünk ezért. Miért? Próbáljunk felelni e nagy kérdésre. Általános elveink megvannak és helyesek, de a nagy pénzek nem váltaznak fel aprókká. A paedagogia már régebbi nagy, klasszikus alakjaitól kezdve mindig volt szó a helység- és környékismertetésről és általában hiszik is, hogy a helység földrajzát tanítják. Én azt hiszem, hogy ez csak hit. A tény nem így van. Tanítják a helység utczáit, nevezetesebb épületeit, patakjait, közlekedési eszközeit stb., de csak nevekben. A „környékisme " is leperdül s azután Magyaroszág, Európa s a többi földrészek — mindig csak nevekben. S eredményül hol van a földrajzi érdeklődés, hol van a földrajzi gondolkodás? Sehol. A helységet, környékét néha az sem ismeri rendesen, aki tanítja. Kevés olyan képezdét ismerek, amely erre nézve alappal, utasítással látta volna el növendékét. Mintha a környék ismerete csak a fő és mellék égtájak meghatározásából állana. Odáig sem jutunk, hogy a megye, a vidék, az ország főbb pontjai hogyan fekszenek egy adott helyre nézve. Hát a helység kőzetei, talaja, speciális terményei — viszonyban az éghajlattal, kőzettel ; vizei természete, hatása, nevezetesebb változások a helység életéből — hol maradnak ?! Alkalmazzuk Budapestre! Hogy és sik együtt, mennyi érdekes kőzet; itt a vizmedenczék igen lent, ott igen fent; mi haszna van ez utóbbiból a pesti bolgár kertésznek; a pesti oldalon levő víz megromlott a talaj megfertőztetése miatt; milyen gazdag Buda ásványos forrásokban ; a budai mészsziklák, a budai tályognak az építkezésben való szerepe; a Duna két partjának összeköttetése, mint hozza össze ez az embereket; a szőlőmivelés virágzása stb. Végig tanulják a földrajzot a gyermekek és ezekről alig hallanak valamit. Pedig Budapest geographiája fel van dolgozva, csak össze kell keresgélni. Igen i de kiesnek kezünkből a legszebb kérdések. Mit szóljunk ezek után a földrajz közgazdasági oldaláról? Mit egy kis statisztikáról? Hiszen talán ezekben is van egy kis földrajz. A közgazdaság, a nemzetgazdaságtan elemei egy tárgy keretében sem férnek el kényelmesebben, mint a földrajzéban. Beszélünk a terményekről, feldolgozásukról, az áruk forgalmáról. Elmondjuk, hogy itt egyik, ott a másik termény hiányzik s ezeknek a hiányzóknak a pótlásáról hogyan gondoskodnak. Majd egyikmásik termény bősége kerül szóba. Majd egy kietlen, terméketlen hely. Mindegyik kérdés igen alkalmas arra, hogy a tanulónak közgazdasági érzéke felébresztessék. Erre pedig hazánknak nagy szüksége van. Hiányos e tárgynál nemcsak a tanulmányi, tudományos irány, hanem annak tanításmódja is. Mindent annyira elemezünk, hogy az elaprózott részletek elvesztik az egésznek vonzóképességét. Minden ismeretnek nagy czimet keresünk s a mit ez szorosan magában nem