Néptanítók lapja 20. évfolyam, 1887

1887-01-08 / 3. szám

XX. évfolyam­­ szám. Budapest, 1887 január 8. NÉPTANÍTÓK LAPJA. Közlöny a magyarországi népoktatási intézetek számára. Kiadja a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. ministerium. Megjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy félivnyi terjedelemben. Megkaphatja e lapot minden magyarországi nép­oktatási intézet, tehát az összes óvodák, elemi, felső nép­es polgári iskolák és tanítóképző intézetek egy példányban ingyen. A lap megküldése iránti folyamodványok az iskola létezését igazoló hatósági bizonyítvány­nyal együtt, a „Nép­tanítók Lapja" szerkesztőségéhez küldendők. A helység (a megye megjelölésével) és az utolsó posta világosan kiírandó. Előfizetési ár : egész évre 3 frt, félévre 1 frt HO kr. " I kéziratok­ nem is kirdetnek­ vissza. "IJBQ A néptanitó s a nemzeti költészet. Nehéz a néptanitó helyzete és nehezen tud elhelyezkedni a társadalomban ő, a­ki annyi különféle réteget érint. Működésének talaja, a­melyben hivatásával gyökerezik , a nép; általá­nos műveltségre, kivált a nemzet nagy kultu­rális czéljai iránti érzékre nézve azonban érin­tenie kell az intelligentia felsőbb köreit. Polgári állása pedig az értelmi középosztályban jelöl neki helyet, a­melyet azonban alig bír elfog­lalni, főképen szűk anyagi viszonyai miatt. Mint a nemzeti művelődés első factora, anélkül, hogy alásülyedne az eszmék régióiból, le kell ereszkednie a nép felfogásához, szükségleteihez, s anélkül, hogy elszakadna a nép termőföldjétől, fel kell emelnie népét a kultúra és erkölcsiség színvonalára. Az emberanyagot lelkes nemzetté kell átalakítania a nemzet nemzője sugalla minta szerint. Nagy feladatot rónak rá a mul­tak, szakadatlan küzdelem a jelen, elérhetetlen eszmény a jövő. Ilyen bonyolult viszonyok közt, lelkiismeretén, hivatásának érzetén és kötelességének tudatán kívül honnan szívjon ihletet nagy munkájához, a­mely nemcsak az iskolamester mestersége, hanem a lélekalakítás művészete? Hol halljon ő, a nemzeti szellem alsóbb avatásit, s mégis a legjelentősebb functiókat teljesítő papja, előleg irányító, utólag megnyugtató szózatot arra nézve, hogy lélekidomító munkája megfelel a nemzet, az emberiség géniusza szervezetének? A népnevelőnek bensőleges dolgozó társa a nemzetnevelő művész , a költő. S viha­raint a művész remek alkotásai mintául, ká­nonul szolgálnak az iparművészet munkáinak, úgy a tanító munkája is üdvös lendületet nyerhet a nemzeti szellemtől közvetetlenül . HIRDETÉSEK ÁRSZABÁLYA: A pályázati hirdetéseknél minden egyes szóért 3 kr. fizetendő. Az ily módon mindenki által kiszámítható hirdetési díj előre küldendő be. Egyéb hirdetéseknél az egész oldal egy hatvannegyed részét tevő gamnondnyomásu és egy hasába soráért átlag 50 kr. számíttatik. A nagyobb vagy kisebbnyomásu­ hirdetések az elfoglalt tér arámidban, a fentebbi egységi árszabály szerint számíttatnak. A díjak előre beküldendők. Minden küldemény a szerkesztőséghez (Budapest, I. kerület,­­Országház­ utcza 13) czimezendő, inspirált klasszikus költők műveitől. A költő szemléltetve mutatja, milyen az ember, milyen lehet, és mivé kell, vagy kellene lennie. A költő követésre buzdító példákban fennen ragyogtatja az emberiség ideálját, a nemzet esz­ményeit. A magyar tanítóra nézve is a legjelesebb paedagogiai írók, a valóban nemzeti kulturális törekvések csalhatatlan iránytűi , a nemzet nagy klasszikus költői. A magyar tanítónak fel kell tárnia a magyar nép előtt a magyar nemzeti szellemet. Jól kell ismerni tehát mind a kettőt. S mindkettőnek mily­en, örökélő kinyilatkoz­tatása Petőfi! A magyar tanítónak a magyar nemzet nemzőjének megfelelő eszményekre kell vezetnie a­ magyar népet. És ki­eszményítette olyan — hogy úgy mondjam — reálisan a ma­gyar nép jellemző vonásait, mint Arany! Különösen nagy mestere lehet a magyar ta­nítónak Arany János. Magában érzi, élesen megfigyeli, szeretettel szemlélteti, mintegy élő mintákban mutatja a magyar nép jóravaló tu­lajdonságait s felemeli a legmagasabb ideálig, anélkül, hogy színtelen abstractiókba tévedne, hogy letörölné a magyar nép hamvát, elvenné zamatját, elhagyná életkora , sajátos lelki vilá­gát. A magyar nép Arany eszményitésében : ilyenné kellene és ilyenné lehetne is nevelni népünket. zsoldog az a tanító, a­kinek asztalán, kezében van, szivében él Arany, Petőfi! Az nem ernyed sorvasztó munkájában, nem csügged az élet lan­kasztó harczában, nem hasonlik meg magával a sértő méltatlanság, a rideg közöny miatt, nem sülyed az őt környező anyagias mindennapiság lápjába. Ama kifogyhatatlan, üde forrásokból erőt meríthet mindenkor, hogy igazi tanító, honfi, ember lehessen!

Next