Néptanítók lapja 21. évfolyam, 1888

1888-09-12 / 73. szám

-lex 578 fe­­ kel biró gyermek is, akik talán egykor túl fog­nak tenni mai hős társaikon. Ezek az esetek nem ritkák; az élet nem tekinti az iskolai osz­tályozást; többen a gyenge tanulók közül az életben kitűnőségek lesznek és ott a volt ki­tűnő tanulók legtöbbje feledésbe megy. Számta­lan példa bizonyít e mellett. A jeles és jutalma­zott tanulók gyakran elbizakodottakká lesznek; megrontja őket a hiúság; a nem jutalmazott jó magaviseletűek felemelkednek. Az első éveknek könnyű sikerei hasonlítanak a fák korai virágzásához, melyeket a legkisebb hideg oly gyakran elpusztít. Azon gyermekek, akiknek fejlődése nehezebben és lassabban megy, rendesen több erővel bírnak és talán nem hoz­nak oly korán és oly sok virágot, de a gyü­mölcsöt megérlelik. De mennyivel számosabbak lennének az ilyenek, ha több gondot, jószívűsé­get, ápolást fordítanánk reájuk! Sokat veszít azáltal a társadalom, hogy a középszerűeknek tetsző gyermekeket kevés figyelemben része­sítjük. Íme az iskolából a lelkiismeretes nevelői el­járás majdnem egészen hiányzik. A gyermekekre való nagyobb figyelem növelné azok önbizalmát, megkettőztetné erőiket, megkímélné szívöket nagyon sok keserű érzelemtől. Látható ezekből, a többszörös haszon. A gyermekek s később az emberek között nagyobb lenne az egyetértés, a­mely megteremtené a közszellemet, melyben a jószívűség és egymás becsülése játszanák a főszerepet. Mi másokat rendszerint azon tulaj­donságoknál fogva tisztelünk, a­melyek — leg­alább jóhiszeműleg — bennünk is megvannak, és a­melyek bennünk nincsenek meg, azokat nem szeretjük meglátni másokban sem; ez gyengeség, a­mely gyakran megzavarja az egyetértést. Nekünk oda kellene törekedni, hogy a jó magaviseletre nézve, azaz erkölcsi tekintetben is vetélkedés támadjon a gyermekek között, hogy épen úgy küzdjenek ezek az erényért, mint a "jeles" kalkulusért. Úgy látszik az érte­lem túlságosan van igénybe véve, tanítók túl­terhelik a gyermekeket és szívek képzésével keveset törődnek; őket mindenek előtt arra kellene előkészíteni, hogy a jót cselekedni mindenkor készek legyenek; többet érne az, ha becsületes embereket nevelnénk, mint a vizsgá­latok, bizonyítványok és oklevelek egész töm­kelege. Ha kell bizonyos kvalifikáczió az életre, úgy a becsületesség nem kevésbbé szükséges. A magánélet, a társadalom, az ország bizton­sága, intézményeinek állandósága stb., abból óriási nyereséget húznának. Iparkodjunk e czél felé törekedni, melytől már oly messze vagyunk. Mindenekelőtt ízlésünket kell megváltoztat­nunk. Mi ugyanis inkább kedveljük a szellemes embereket, a­kik minket mulattatnak, mint a becsületeseket, a­kik hasznunkra vannak. És ez a gyengeség bennünk annyira meggyökerezett, hogy ime elnézőek vagyunk a könnyelműek iránt, mivel esetleg azok szellemesek, egy sikkasztó iránt, a­ki ügyesen tudja magát kivágni a bajból, meg­tapsoljuk az ügyes gazembereket és védjük a rafinirozott gyilkosokat. Akármily gonoszságról van szó, találunk arra enyhítő körülményt. Gyakran a rablók „hőstetteit" egész glóriával veszik körül, úgy hogy elegen akadnak olyanok, a­kik azokhoz kedvet kapnak. A franczia regé­nyek nagy részében — pláne — a becsületes emberek ki vannak gúnyolva és pedig nemcsak ugy esetleg helylyel-közzel, hanem egész rend­szeresen­­ szerepelnek a gazemberek mint szelle­mesek, és a becsületesek mint ostobák. Richelieu halálra ítélte a felfedezett összeesküvőket, de egy igen híres szónoka a kereszténységnek, a bűnös Condénak árulását dicső színben tüntette fel. Regényeinkben, színházainkban nagyon gyakran találkozunk azzal, hogy a becsületes jellem elbukik, szóval a költői igazságszolgál­tatás nem egyéb fikcziónál. Így vagyunk a tör­ténelemmel is. A történelemnek azon helyei, a­hol a gazságot festik, a­hol mintegy csurog a vér a sorokból, nekünk tetszenek, minket elragadnak. DOBÓCZKY LAJOS: (Vége következik.) Hazai és külföldi események. Báró Hornig veszprémi püspök felszente­lése nagy fénynyel és ünnepélyességgel ment végbe. A herczegprimás, a szombathelyi és győri püspökök végezték. A kormány képviseletében jelen volt Széchényi Pál gróf. A "jó sziv" egyesület az árvízkárosul­tak javára a Dunán igen szép ünnepélyt rende­zett. Feldíszített, kivilágított hajók sokasága, mindkét part fényesen kivilágítva, úszók és csónakázók versenye, mindenféle szép tűzijáték, fáklyásmenet a Gellérthegyre képezték ezen sikerült ünnepély főpontjait. Az országos tornaszövetség Aradon tartotta közgyűlését, hol vendégszerető szíves fogadtatást talált. A napirend egyik tárgyát a tornászok öltözékének kérdése képezte. Elhatá­rozták, hogy a szövetkezetbe tartozó tornászok öltözéke egyöntetű legyen, m. p. 1. sötétkék kabát és nadrág, 2. gyapjúing, 3. öv, 4. fekete bőrczipő, 5. fekete nyakkendő, 6. fekete pörge kalap. Szalágyi Aurél kizáratni kívánta a gym­nasiumokból a görög nyelvet, de indítványát elvetették. Az új szeszadó-törvény életbelépteté­sével a pálinka is megdrágult, a­mi most né­mely köröknek nagy keserűségére szolgál. Brassó­ban a napszámosok között azonban nagy a meg­elégedettség a pálinka árának megdrágulása daczára is, a megdrágulásnak következő magya­rázata miatt, mely a korcsmákban közszájon forog. Rudolf királyfi jóbarátja a német császár fiának, a­ki már császár is. Nemrégiben együtt megnéztek egy tömlöczöt, melyben számos rab volt elzárva. Rudolf trónörökös kérdezősködött többektől, hogy miért jutottak e szomorú helyre, erre a rabok mindenike külön előadta a bűn­tettet, melyért rabságba jutott; mindenik a pálinkát, a szeszes italokat hozta fel

Next