Néptanítók lapja 23. évfolyam, 1890
1890-04-02 / 27. szám
-«*1214 O* Irodalom. A hazai alkotmány- és jogismeret alapvonalai polg. és felsőbb népiskolák számára. Harmadik javított kiadás, irta dr. Csiky Kálmán, a m. kir. József-műegyetemen a magyar közigazgatási jog ny. r. tanára. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister által jutalmazott mű. Budapesten, 1890. A m. kir. állam tulajdona. Ára nincs kitéve. A könyvecske, melynek czimlapját ide igtattuk, nem új, mint jó ismerős kerül újra kezünkbe, egy rövid évtized alatt harmadszor, s az alkotmányfejlődés mértékéhez másodszor hozzászabott új köntösben. 1886-tól eddig nem sok oly törvény keletkezett, mely ily tankönyv lényeges átalakítását követelné, s ez okból a második és harmadik kiadás közt szöveg tekintetében kevés az eltérés; az egyes szakministerekről szóló §-ban (20.) ott olvassuk már a kereskedelmi és földmivelésügyi ministert; a közös ügyeknél (22. §.) az 1887. évi vám- és keresk.szövetség áll; a honvédelmi kötelezettség is az új törvény szerint van tárgyalva. Különben az anyag elrendezésében, valamint a könyv rendszerében az új és előző kiadás közt nincs feltűnő eltérés; most is két részben, 7 szakaszban s 11 fejezetben adja a felölelt anyagot; most is az állam mai kezdi és a büntető eljárással végzi. És a második kiadás 69 §-ával szemben mégis csak 61 § került a 3-ik kiadásba. Ez azonban az anyag terjedelmének szűkebbre szorítása, fontosabb tételnek kihagyása nélkül történt, azáltal, hogy a régibb kiadás 18., 19., 20. §-ai most egy § I., II., III. pontja gyanánt szerepelnek, a 25. §. (vám- és keresk.szövetségről) a 22. §-nak jegyzetébe került, a 34. (a közigazgatás egyes ágairól) elmaradt és nem kár érte, a kisajátításról szóló § új kiadásunkban jegyzetbe került, a közmunka élváltságáról szóló tétel pedig elmaradt. A III. fejezet már „Közgazdasági igazgatás" czimen szerepel és említi már a telefont is. A régibb 50. § : Közoktatási intézetek és hatóságok helyett tett 43. § : „Népoktatás, népokt. tanintézetek és hatóságok" és szól csupán népoktatásról. Ezeken felül számos apróbb áthelyezés, pótlás és kihagyás is történt, meg javítás a szövegben, a tárgy világosabbá, szabatosabbá és könnyebben megérthetővé tétele czéljából, mint szerző mondja. Talán ez okból maradt ki a II. részből a magánjog definitiója is. Azt azonban nem örömest vettük, hogy a választói jogra vonatkozó részletezés az új kiadásból elmaradt. Nem pedig azért, mert azon tanintézetek, melyeknek számára e könyv készült, az életnek képeznek, növendékük — lehet mondani — az iskolából közvetlenül a nagy társadalomba, a polgári életbe lép. Legyen tehát alkotmány-ismerete ne csak ismeret, hanem oly tudás, melyet a praktikus életben tőkéül használhat, útbaigazítás az adott viszonyok közt, könyve pedig ismerettár, melyhez bármikor tanácsért fordulhat. S ez okból aránytalannak tartjuk azon 7 oldalt, melyen a honvédelmi kötelezettség tárgyalva van, azon 3 oldalhoz képest, melyre az ipartörvény szorult. A községi bíráskodás is megérdemelné — többek közt — habár jegyzetben is a részletesebb fejtegetést. Mert becses ugyan egy tanulónak, kiből majdan polgár lesz — annak tudása, hogy a bagatell eljárás rövid és summás, de nagy hasznát venné annak is, ha részletes útbaigazítást nyer a részletes teendőkre nézve (pl. képviselet, meghatalmazás kiállítása, költségek stb.), melyeket egykor mint iparos vagy kereskedő minden további tanácskeresés nélkül értékesíthet. És épen ilyen praktikus értékű vonatkozások hiányát sajnáljuk mi e könyvecske több helyén. Egyébként könyvünk erős, praktikus jogász szerzőre vall; jogász a rendszere, logikája, jogász a terminusokban, miből a tanulónak kétségkívül az a haszna van, hogy a dolgot illő nevén tanulja megismerni és megnevezni. De tévedünk, ha azt hisszük, hogy csupán a fejezetek czímeiből meg lehet érteni a magán- és közjog, semmiség, végrehajtás, polgári és büntetőjog fogalmakat. Ezek igen nehéz dolgok. Mi pedig szeretjük, ha a gyenge elméhez érthető nyelven szólhatunk, s a tankönyvben semmi olyast nem lelünk, minek magyarázatát maga a könyv meg nem adja. Ott volna ugyan a tanító, kit e könyv használata kényszerit a fogalmak tisztázására, kiegészítésre s a hiányok pótlására; de vájjon a tanító tudhat-e eligazodni az elébe szabott, de általa eddig járatlan úton? És épen ezek azok, melyek a derék könyvecske módszeres feldolgozását tennék kívánatossá. A tankönyv értéke az anyagnak nem csupán paedagogiai, hanem didaktikai megválasztásában és elrendezésében rejlik. És az alkotmánytanra nézve is követelmény a jogilag helyes mellett, a paedagogiailag jó és szükséges. Már pedig könyvünk az iskolást a nélkül, hogy tudná miként jutott a magasba — a távolba, — onnan kezdi levezetni a közelbe — a völgybe. Mi e jeles könyvecskét, ha methodikailag is kifogástalanná tétetnék, egyetlennek mondanák a maga nemében. Jelen szerkezetében jeles jogi, de kevésbbé az didaktikai szempontból. Jelen szerkezetében is kiemelendő a kiváló közjogi elv, mely szerzőjét vezérli; világos hangon szól mindig s a tanulót tiszteletre szoktatja, a hazai alkotmányos intézmények iránt. És sietünk megjegyezni, hogy jelen szerkezetének általunk kifogásolt hiányai korántsem vonnak le bármennyit is a könyv értékéből. A főbb részekben a tanító talál annyi támpontot, ha a könyvből csak az anyagot akarja meríteni, hogy zavar és hiányosság nélkül építheti fel belőle a saját didaktikai rendszerét. És ez magában is nagy érdem, mert bizonyára a kiválóképen jogi természetű alkotmánytan az, melyhez az anyag megválasztása kényesebb feladat, mint a didaktikai elrendezés. És ezért habozás nélkül mondjuk ki e jeles munkával szemben az óhajtást, vajha mielőbb kiszorítaná azt azt a sok gyarló és hibás alkotmánytani férezművet, melyek az orsz. közoktatási tanács nagy rostájának nagy