Néptanítók lapja 27. évfolyam, 1894
1894-12-01 / 96. szám
-«EX 909 ICS«— egész terjedelmükben csakis a saját felettes ministeri főhatóságok alá tartozó intézetekben alkalmazandók, ellenben a másik ministérium tárczája köréhez tartozó intézetek látogatása alkalmával a biztos részére kiszabott körhöz tartozó ügyekre terjeszti ki figyelmét a nélkül, hogy az intézet sajátlagos belügyeibe avatkoznék. (Folytatása következik.) A vallás- és közokt. m. kir. minister az orsz. tanitói nyugdij-alapból a következő segélyeket engedélyezte. — Hámborszky Pál mernyéki munkaképtelennek talált ág. ev. tanitó részére évi 200 forintnyi rendes nyugdijat. — Suhajik Dániel alsó-micsinyei munkaképtelennek talált ág. ev. tanitó részére évi 200 frtnyi rendes nyugdijat. — Olasz Imre lovasi ev. ref. volt tanitó özvegye, szül. Szűcs Zsófia részére évi 150 frt segélypénzt és 5 kiskorú árvája részére együtt 125 frt gyárapénzt. — Szabó István paksi munkaképtelennek talált ref. tanitó részére évi 290 frtnyi rendes nyugdijat. — Kováltsik Mátyás szlatvini munkaképtelennek talált róm. kath. tanitó részére évi 200 frtnyi rendes nyugdijat. — Kardos Ignácz Lajos török-szent-miklósi munkaképtelennek talált izr. tanitó részére évi 290 frtnyi rendes nyugdijat. — Kikolics Miklós nagykikindai munkaképtelennek talált gör. kel. tanitó részére évi 430 frtnyi rendes nyugdijat. — Dezső Lajos liczei róm. kath. volt tanitó özvegye, szül. Csák Juliánna részére évi 150 frt segélypénzt. — Csikesz József simontornyai munkaképtelennek talált ref. tanitó részére évi 200 frtnyi rendes nyugdijat. — Ornicza Flórián remete-lunkai nyugalmazva volt gör. kef. tanitó özvegye, szül. Oraicza Perszida részére évi 84 frt segélypénzt. NEM HIVATALOS NÉSZ. Tanácskozás a közokt. ministeriumban a tanitók nyugdij-ügyében. II. A polgáriskolai tanitók képviselői közül felszólalt még dr. Göőz József és Perjéssy László. Dr. Göőz József fölhozza a 40 évi szolgálat hátrányos voltát, javaslatba hozza, hogy az alap osztalék meg egy polgáriskolai és egy elemi iskolai nyugdíjalapra; kívánatosnak tartja, hogy a tanítók képviselve legyenek az alap intéző bizottságában, hogy így a nyugdíjigények és panaszok elbírálásánál szavukat minden esetben érvényesíthessék; végül a 15 kv.-os tanulói járadékok megszüntetését javasolja. Perjéssy László főleg azzal foglalkozik, hogy az állami alkalmazottakat nagy hátrány érte a tanítói nyugdíjalapba való bevonásuk által. Azelőtt ép úgy, mint az áll. középiskolai tanárok, a tiszti díj befizetése és 30 évi szolgálat után igényük volt a teljes nyugdíjra. A többi áll. tanáron most nem esett meg az, hogy a felekezeti és községi közs. isk. tanárok nyugdíjintézetébe bevonassanak. Méltányosnak tartaná, hogy az áll. alkalmazottakra az 1975 előtti állapot visszaállíttassék, vagy ha már a nyugdíjintézetben benne hagyatnak, legalább a szolgálati idő szállíttassék le a többi tanárokéhoz hasonlóan 30 évre. Puszky államtitkár úr válaszában hangsúlyozza, hogy radikális módosításokra ez alkalommal nem lehet kilátás, azok csak a törvény 7 év múlva leendő revíziójakor vétethetnek tárgyalás alá. Ilyenek: a szolgálati idő megváltoztatása, az alap megosztása stb. Arra vonatkozólag, hogy a tanítók az intéző bizottságban képviselve legyenek, megjegyzi, hogy a legfelsőbb közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslatba épen a közoktatási ministérium kívonatára intézkedés vétetett föl, hogy az esetleges nyugdíjsérelmek oda föllebbezhetők legyenek. Mivel így a panaszok mindig egy pártatlan bíróság ítélete által fognak eldöntetni, tárgytalanná válik a javaslat, mely a tanítóknak ebből a czélból való képviseltetését kívánja. A tanitók országos bizottsága részéről Kurz Samu fő- és székvárosi tanitó szólalt föl először, a tanitók mély háláját fejezvén ki a minister úr ő excellentiája magas kegyéért, melylyel a tanitók képviselőinek alkalmat nyújtani méltóztatott a nyugdíjtörvény végrehajtása körül tapasztalt sérelmeik felsorolására. A tárgyalás egyszerűsítése végett a tanítók országos bizottságának ötös küldöttsége Kiss Sándor komádi tanítót bízta meg összes észrevételeiknek tolmácsolására. Kiss Sándor rövid bevezetés után előadja, hogy a tanítók sokoldalú sérelmei a nyugdíjintézet eljárása tekintetében két főcsoportra oszlanak: a) a tanítói dijlevelek fölbecsülése alkalmával tapasztalt sérelmek; b) a nyugdíj s illetőleg a végellátás megállapítása körül fölmerülő panaszok. A) A tanítói dijlevelek fölbecsülése tárgyában még gróf Csáky Albin volt közoktatásügyi minister ur ő excellentiája rendeletet bocsátott ki, mely szerint az 1891. évi 43. t.-cz. értelmében a nyugdíjba beszámítható tisztán tanitói jövedelmek ujabb kipuhatolása és megállapítása a közigazgatási hatóságok, nevezetesen kis- és nagyközségekben a járási szolgabirákra bízatott. A magas ministériumnak ezen bizonyára jóhiszemű és legalkalmasabbnak vélt intézkedése súlyos sérelmeknek vált kútforrásává. A járási szolgabirák ugyanis sok helyütt nagyon felületesen végezték ebbeli munkájukat. A tanítónak sok esetben alkalmat sem nyújtottak, hogy érdekeiket megvédhesse; másutt meg hiába szólalt föl igazságos ügye mellett, a szolgabíró ügyet sem vetett reája. Adatokkal igazolja az egyes sérelmes pontokat, melyeket a „Magyarországi Tanitók Országos Bizottsága" és a „Magyar ev. ref. Tanitók Országos Egyesülete" megbízásából a következőkben foglal össze : * és Józsa Pál uraknak névaláírásával hitelesítve küldettek be szerkesztőségünkhöz. Szerk. * Az itt következő pontozatok a fent érintett testületek megbízottjainak, éspedig Kurz Sámuel, Kiss J Sándor, Száva János, Ember Károly, Schön Bernát