Néptanítók lapja 42. évfolyam, 1909

1909-11-18 / 46. szám

46. SZÁM. NÉPTANÍTÓK LAPJA. 15 intézeti családfősegédnek 1400 K-t; Sinály Szi­lárd karocsáni róm. kath. el. isk. tanítónak 12­0­0 K-t; Pap Sándor berkenyesi volt gör. kath. el. isk. tanító­nak 300 K-t; Manninger Erzsébet Olga vallai áll. el. isk. tanítónőnek 500 K-t; Demján Erzsé­bet hajdúböszörményi ref. el. isk. tanítónőnek 1200 K-t; Székely Gézáné, szül. Noéh Zsuzsanna gacsályi ref. tanítónőnek 1200 K-t. Gyám-, ill. segélypénzt engedélyezett: néh. Galló János hizsnyói ág. ev. el. isk. tanító özv., szül. Szerényi Irmának évi 660 K-t, Valéria és Irén nevű kiskorú árváinak egyenként 110 K-t, együtt 220 K-t, mindössze 880 K-t; néh. Medriczky Kornél habovkai róm. kath. el. isk. tanító özv., szül. Potkan Zsuzsannának évi 660 K-t, Kornél és Gyula nevű kiskorú árváinak egyenként 110 K-t, együtt 220 K-t, mindössze 880 K-t; néh. Palásthy Antal vágszentkereszti nyug. róm. kath. el. isk. tanító három kiskorú ár­vájának összesen 320 K-t; néh. Bazsó Flórián nyug. mogyoródi róm. kath. el. isk. tanító özv., szül. Deli Rozáliának évi 500 K-t; néh. Lukács Dániel nyug. mezőkászonyi áll. el. isk. tanító özv., szül. Eperjesi Zsuzsannának évi 600 K-t; néh. Tamás János hollódi volt gör. kath. el. isk. tanító özv., szül. Mátyok Krisztinának évi 450 K-t, 4 kiskorú árvájának egyenként 45 K-t, együtt 300 K-t, mindössze 750 K-t; néh. Onczay Ambrus kengyelpusztai nyug. el. isk. tanító özv., szül. Vaszilovics Ludovikának évi 462 K 82 f-t; néh. Kovács Etel, férj. Prunyi Ottóné hibbel áll. óvónő két szülőtlen kiskorú árvájának évi 250 K-t. Különfélék. A Petőfi-ház megnyitása. Épen két esztendeje, hogy e lap hasábjain érdeme szerint emlékezzünk meg a Petőfi-ház alapkövének letételéről. Csodálatos, a magyar társadalom becsületére való gyorsasággal emel­kedett fel ez az épület, hogy Petőfi költői és emberi nagyságát s az őt megértő nemzet dicséretét hirdesse késő századoknak. A halála után hatvan évvel háztulajdonossá lett Petőfinek igaza volt, mikor azt írta, hogy „a költő és a sorsharag egy anyaméhben született," de porladó szívének is örömet szerezhet, hogy rosszul jósolt, mikor útileveleiben így írt: „a magyar különösen szeret felejteni . . . s azért nem fog az ő emléke sem fennmaradni". E hónap 7-én, vasárnap délelőtt nyitották meg ünnepiesen a Petőfi-házat. Az ünnepen, melyet a Petőfi-társaság rendezett, nagy és előkelő közön­ség jelent meg. Ott volt a kormány, a főváros és az irodalmi társaságok képviselőin kívül Apponyi Albert gróf is feleségével, ki a Petőfi­ház létesítése érdekében indított mozgalom védő­asszonyi tisztét vállalta el. Ez a tisztség nem­csak címet, hanem komoly munkát is jelentett. Az idegen származású grófné sokszor megmutatta már, hogy férje oldalán lelkes magyar nővé lett, de nemzetünkhöz tartozását semmivel sem pecsé­telte volna meg jobban, mint a legnagyobb költő emlékének megtisztelésével. Herczeg Ferencnek, a Petőfi-társaság elnöké­nek beszéde nyitotta meg az ünnepet. Herczeg szépen fejtette ki a magyar kultúra és irodalom speciális, más nemzetek számára érthetetlen fontosságát, a mi nemzetünk létét, nemzetvoltát hadsereg és várak híjján kultúránk és irodalmunk védi meg. E ház a magyar szellemnek, mint nemzetfenntartó erőnek van szentelve. Hivatása, hogy hirdesse és hangsúlyozza fajunk kulturális hivatottságát. Hirdesse és hangsúlyozza továbbá Petőfi Sándor pályafutásának gyönyörű tanul­ságát : íme, ez a magyar író nőtt legmagasabbra a világirodalom ege alatt, aki a legmagyarabb volt közöttünk. Elmondta azután a Petőfi-ház eszméjének tör­ténetét. A magyar sajtóból pattant ki ez az eszme az elmúlt század hetvenes éveiben. Bartók Lajos, a Petőfi-társaság Istenben boldogult másodelnöke, az őt jellemző nemes hévvel karolta fel a tervet. Sajnos, nem adatott meg neki, hogy tető alatt lássa a házat. Herczeg alig két esztendővel ez­előtt a Petőfi-társaság megbízásából arra kérte Apponyi grófnét, hogy vállalja el a mozgalom védőasszonyi tisztét. A nemes buzgalom, amelyet a fenköltlelkű grófné elnöksége alatt megalakult hölgybizottság kifejtett, gyors és döntő győzelemre vitte az ügyet. „Azt hiszem, — folytatta Her­czeg — nem lépem túl jogaimat, midőn nem­csak a Petőfi-társaság, hanem az egész magyar irodalom nevében hódolattal meghajlom Apponyi Albertné grófné honyleányi erényei előtt." Ez­után köszönetet mondott mindazoknak, akik adományaikkal, munkájukkal hozzájárultak a mű létrejöttéhez és a magyar társadalom alkotásának nevezte a Petőfi-házat. Végül felkérte Apponyi­­ grófnét, mint védőasszonyt, hogy adjon engedelmet a ház megnyitására. Herczeg nagy tetszéssel fogadott szép beszéde után Apponyi Albertné grófné néhány egyszerű szóval átadta a Petőfi-házat a nyilvánosságnak. A közönség Herczeg Ferenc vezetésével a mű­vészien elrendezett emléktárgyak megtekintésére indult. Az ünnepélyes bemutatás után a Petőfi­társaság még egy kegyeletes kötelességet telje­sített. Testületileg fölkereste Bartók Lajosnak, a Petőfi ház lelkes munkásának sírját; hírül vitte a halott költőnek, hogy fáradsága nem volt­­ hiábavaló. — Ujabb kinevezések a Julián-Egyesü­letnél. A szlavóniai magyarság nemzeti gon­dozására alakult Julián-Egyesület, jóllehet a

Next