Néptanítók lapja 43. évfolyam, 1910
1910-07-17 / 1. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA. 1. SZÁM: szülők helyzetét megismerve, azokon a körülményekhez képest segíthessen. Ily jótékony egyesületnek címe a kir. tanfelügyelőtől megtudható. A b) és c) alá sorolható eseteket pedig a tanító a tényállás pontos ismertetése mellett jelentse be az iskolai gondnokságnak (iskolaszéknek, iparos-[kereskedő-]tanonc-iskolai bizottságnak), amely az elnök által mielőbb összehívandó ülésen a fennforgó körülményeket megvizsgálva, határoz afelől, váljon az iskolai növendék erkölcsi fejlődése és megmentése érdekében az illetékes hatóságnál valóban szükséges-e lépéseket tenni s ha ezt szükségesnek találja, a tanító (többtanítós iskolánál az igazgató-tanító) az esetet az összes körülmények pontos földerítése és az iskolai gondnokság (iskolaszék, iparos-[kereskedő-]tanonc-iskolai bizottság) határozatának csatolása mellett, további intézkedés végett, hivatalosan (portamentesen) bejelenti a fiatalkoriaknak a 27.400/909. I. M. számú igazságügyminiszteri rendelettel szervezett felügyelő hatóságához. Fiatalkorúak felügyelő hatósága van minden kir. ítélőtábla székhelyén és minden oly kir. törvényszék székhelyén, amelynek területén javító-, nevelőintézet vagy fiatalkorúak befogadására szolgáló fogház van. A bejelentéshez, amelyet a felügyelő hatóság elnökéhez kell címezni, kitöltve mellékelni kell az a) alatti mintának megfelelő környezettanulmányt. E jelentés alapján a felügyelő hatóságnak lesz feladata a gyermek sorsát érintő további lépések megtétele. III. A fiatalkorúak bűnügyeivel foglalkozó bíróságokat, ideértve a rendőri büntetőbíróságokat is, irányítólag befolyásolja minden adat, amely a fiatalkorú terheltnek iskolai életére vonatkozik. A bíróság részben pártfogók útján, részben közvetlenül a tanítótól fogja az idevonatkozó adatokat bekívánni. A tanító (igazgató-tanító) a fiatalkorú erkölcsi és értelmi fejlettségére, iskolai előmenetelére s magaviseletére vonatkozó adatokat teljes őszinteséggel közölje a hozzáforduló pártfogóval vagy bírósággal. A pártfogó vagy a bíróság által a tanítónak tudomására hozott esetet hivatalos titoknak kell tekinteni és a megkeresést oly tapintattal kell teljesíteni, hogy abból a fiatalkorú jövőjére semmiféle hátrány ne származzék. IV. A Bt. 1. és 21. §-a szerint a bíróság azt a fiatalkorút, akinek a bűntett vagy vétség elkövetésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt, ítélethozatala nélkül, megfelelő figyelmeztetés után, szigorú szabályokhoz kötött felügyelet mellett, egyévi időre próbára szabadon bocsáthatja. Ha a próbaidő kifogástalanul eltelt, a bíróság az elkövetett cselekmény miatt folyamatba tett eljárást megszünteti ; ha azonban a fiatalkorú a próbaidő alatt újabb büntetendő cselekményt követ el, iszákos, csavargó vagy erkölcstelen életmódot folytat, vagy egyébként az erkölcsi züllésnek jeleit mutatja, vagy a felügyeleti szabályokat megszegi, a bíróság e tények megállapítása után újabb határozatot hoz és a fiatalkorút javító-nevelésre vagy fogház-, vagy államfogház-büntetésre ítéli. Továbbá a Bt. 25. §-a alapján a m. kir. igazságügyminiszter a fiatalkorát a javító-nevelőintézetből a felügyelőhatóság meghallgatása után kétévi próbaidőre kísérletileg szabadon bocsáthatja. E próbaidő kifogástalan elteltével a szabadonbocsátás véglegessé lesz. Ellenkező esetben az igazságügyi miniszter elrendelheti a kísérletileg kihelyezettnek az intézetbe való visszaszállítását. A Bt. 29. §-a értelmében pedig a fogházbüntetésre vagy államfogház-büntetésre ítéltet, ha szorgalmat tanúsított és javulásának jelét adta, a fogházbüntetés vagy államfogház-büntetés kétharmad részének kitöltése után az igazságügyminiszter, a felügyelő hatóság meghallgatása után, föltételes szabadságra bocsáthatja. A föltételes szabadságra bocsátott fiatalkorú magaviselet és életmód tekintetében külön szabályok alatt áll. Ha e szabályokat az ítéletben megállapított büntetési idő letelte előtt megszegte, az igazságügyminiszter elrendelheti a fiatalkorú visszaszállítását az intézetbe. A próbára bocsátás esetében a bíróság, a kísérleti kihelyezés és feltételes szabadonbocsátás esetében pedig a fiatalkorúak felügyelő hatósága a fiatalkori felügyeletét erre alkalmas, megbízható egyénre (pártfogóra) bízza. A fiatalkorúakkal való közvetlen érintkezésüknél fogva elsősorban a tanítók vannak hivatva arra, hogy a próbárabocsátásnak, a kísérleti kihelyezésnek és a feltételes szabadságrabocsátásnak fentjelzett eseteiben a hatóság megkeresésére az akár tanköteles korban levő, akár azon túllevő fiatalkorúak fölötti felügyeletet elvállalják és ezzel a fiatalkorúak erkölcsi védelmében a hatóságoknak segédkezzenek. A pártfogó kötelességeit a részére esetről esetre kézbesítendő útmutatás fogja tüzetesen felsorolni. A pártfogónak általában az lesz a kötelessége, hogy a fiatalkorú magaviseletére az útmutatásban foglaltak szem előtt tartásával gondosan felügyeljen, a fiatalkorát tanáccsal és