Néptanítók lapja 43. évfolyam, 1910

1910-07-17 / 1. szám

NÉPTANÍTÓK LAPJA. 1. SZÁM: szülők helyzetét megismerve, azokon a körül­ményekhez képest segíthessen. Ily jótékony­­ egyesületnek címe a kir. tan­felügyelőtől megtudható. A b) és c) alá sorolható eseteket pedig a tanító a tényállás pontos ismertetése mellett jelentse be az iskolai gondnokságnak (iskola­széknek, iparos-[kereskedő-]tanonc-iskolai bi­zottságnak), amely az elnök által mielőbb össze­hívandó ülésen a fennforgó körülményeket meg­vizsgálva, határoz afelől, váljon az iskolai növendék erkölcsi fejlődése és megmentése ér­dekében az illetékes hatóságnál valóban szük­séges-e lépéseket tenni s ha ezt szükségesnek találja, a tanító (többtanítós iskolánál az igaz­gató-tanító) az esetet az összes körülmények pontos földerítése és az iskolai gondnokság (iskolaszék, iparos-[kereskedő-]tanonc-iskolai bi­zottság) határozatának csatolása mellett, további intézkedés végett, hivatalosan (portamentesen) bejelenti a fiatalkoriaknak a 27.400/909. I. M. számú igazságügyminiszteri rendelettel szerve­zett felügyelő hatóságához. Fiatalkorúak felügyelő hatósága van minden kir. ítélőtábla székhelyén és minden oly kir. törvényszék székhelyén, amelynek területén javító-, nevelőintézet vagy fiatalkorúak befoga­dására szolgáló fogház van. A bejelentéshez, amelyet a felügyelő hatóság elnökéhez kell címezni, kitöltve mellékelni kell az a) alatti mintának megfelelő környezet­tanulmányt. E jelentés alapján a felügyelő hatóságnak lesz feladata a gyermek sorsát érintő további lépé­sek megtétele. III. A fiatalkorúak bűnügyeivel foglalkozó bíró­ságokat, ideértve a rendőri büntetőbíróságokat is, irányítólag befolyásolja minden adat, amely a fiatalkorú terheltnek iskolai életére vonatko­zik. A bíróság részben pártfogók útján, részben közvetlenül a tanítótól fogja az idevonatkozó adatokat bekívánni. A tanító (igazgató-tanító) a fiatalkorú erkölcsi és értelmi fejlettségére, iskolai előmenetelére s magaviseletére vonatkozó adatokat teljes őszinteséggel közölje a hozzá­forduló pártfogóval vagy bírósággal. A párt­fogó vagy a bíróság által a tanítónak tudomá­sára hozott esetet hivatalos titoknak kell tekinteni és a megkeresést oly tapintattal kell teljesíteni, hogy abból a fiatalkorú jövőjére semmiféle hátrány ne származzék. IV. A Bt. 1. és 21. §-a szerint a bíróság azt a fiatalkorút, akinek a bűntett vagy vétség el­követésekor a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettsége megvolt, ítélethozatala nélkül, megfelelő figyelmeztetés után, szigorú szabályokhoz kötött felügyelet mellett, egyévi időre próbára szabadon bocsáthatja. Ha a próbaidő kifogástalanul eltelt, a bíró­ság az elkövetett cselekmény miatt folyamatba tett eljárást megszünteti ; ha azonban a fiatal­korú a próbaidő alatt újabb büntetendő cselek­ményt követ el, iszákos, csavargó vagy erkölcs­telen életmódot folytat, vagy egyébként az erkölcsi züllésnek jeleit mutatja, vagy a fel­ügyeleti szabályokat megszegi, a bíróság e tények megállapítása után újabb határozatot hoz és a fiatalkorút javító-nevelésre vagy fogház-, vagy államfogház-büntetésre ítéli. Továbbá a Bt. 25. §-a alapján a m. kir. igazságügyminiszter a fiatalkorát a javító-nevelő­intézetből a felügyelőhatóság meghallgatása után kétévi próbaidőre kísérletileg szabadon bocsáthatja. E próbaidő kifogástalan elteltével a szabadon­bocsátás véglegessé lesz. Ellenkező esetben az igazságügyi miniszter elrendelheti a kísérletileg kihelyezettnek az intézetbe való visszaszállítását. A Bt. 29. §-a értelmében pedig a fogház­büntetésre vagy államfogház-büntetésre ítéltet, ha szorgalmat tanúsított és javulásának jelét adta, a fogházbüntetés vagy államfogház-bü­nte­tés kétharmad részének kitöltése után az igaz­ságügyminiszter, a felügyelő hatóság meghallga­tása után, föltételes szabadságra bocsáthatja. A föltételes szabadságra bocsátott fiatalkorú magaviselet és életmód tekintetében külön sza­bályok alatt áll. Ha e szabályokat az ítéletben megállapított büntetési idő letelte előtt meg­szegte, az igazságügyminiszter elrendelheti a fiatalkorú visszaszállítását az intézetbe. A próbára bocsátás esetében a bíróság, a kísérleti kihelyezés és feltételes szabadonbocsá­tás esetében pedig a fiatalkorúak felügyelő hatósága a fiatalkori­ felügyeletét erre alkalmas, megbízható egyénre (pártfogóra) bízza. A fiatalkorúakkal való közvetlen érintkezé­süknél fogva elsősorban a tanítók vannak hivatva arra, hogy a próbárabocsátásnak, a kísérleti kihelyezésnek és a feltételes szabad­ságrabocsátásnak fentjelzett eseteiben a hatóság megkeresésére az akár tanköteles korban levő, akár azon túllevő fiatalkorúak fölötti felügyeletet elvállalják és ezzel a fiatalkorúak erkölcsi védel­mében a hatóságoknak segédkezzenek. A pártfogó kötelességeit a részére esetről esetre kézbesítendő útmutatás fogja tüzetesen felsorolni. A pártfogónak általában az lesz a köteles­sége, hogy a fiatalkorú magaviseletére az út­mutatásban foglaltak szem előtt tartásával gon­dosan felügyeljen, a fiatalkorát tanáccsal és

Next