Néptanítók lapja 48. évfolyam, 1915
1915-12-09 / 49. szám
1394 Néptanítók Napja Ezután átment a szemben levő jobboldali sarokba s ott ugyanúgy vezetett be két cöveket, de ezt már a legnagyobb gyermekek lábához mérte. Mikor e cövekek így bekerültek a helyükre, végig nyújtotta rajtuk a deszkát, még csak a közepén erősítette meg két cövekkel, hogy a teher alatt meg ne hajoljon s készen volt a hygiénikus pad. Ő maga jelölte ki valamennyi gyermeknek a helyét s örömmel állapította meg, hogy érik a lábak a földet. A deszka azonban lejtős volt s a nebulók e miatt mind balra dűlve ültek. Úgy nézett ki az iskola, mintha minden percben fel akarna dűlni. Máskülönben jól sikerült a hygiénikus pad és kurátor uram büszkén hangoztatta: — Ja, elmúlt a régi világ s most a modern haladás uralkodik mindenen. Néhány nap múlva megjött az új mester is, akit az iskolába a szent vizitáció élén az esperes úr vezetett be. Az érkezőket felállással üdvözölte a tanulók serege s csak az esperes úr kegyes intésére ültek újra le. A gyermekek szépen ültek, derekuk balra, s fejük jobbra hajlott. Egy ideig nézte az esperes úr, nézték a vizitáció urai ezt a furcsa iskolát. Sokáig azonban nem győzték, egyszerre elkezdettek mindnyájan nevetni. — Hát ezt ki csinálta ? — Szaladt ki a szó az esperes száján. — Én valók olyan bátor, — mondja a kurátor. — De hát ilyen padot ? — Igenis, kérem a lássan, ezek hygiénikus padok. — Nyomban ki is viszi őket! — parancsol rá az esperes. — Úgy lészen. Arról azonban nem tehetek, ha a nagytiszteletű urak még nem tudják, hogy ma mindenben a modern haladás uralkodik. * A kurátor uram ráért a ferde padok megegyenesítésére, mert a szent vizitációnak még sok dolga volt az új tanító installálásával. A falu joga volt ugyan a választás, de az invesztitúra a vizitációt illette. És ez felette fontos is volt, mert a tanítóképesítés ügye is ezzel állott kapcsolatban. Együtt ült a szent vizitáció a papilak tanulószobájában. Ezt a nagy urak dolgozószobának hívják ugyan, de mivel a jó pap holtig tanul, neki csak tanulószoba dukál. Prezideált az esperes úr, jegyzett mellette a pronotárius és balról ült a parcialis direktor. — Très faciunt collegium, tehát rendben vagyunk. Jöjjön be dominus Szabó Pál. És Szabó Pál, az új mester belép, megáll szemben az esperes úrral. — Domine doctus Szabó Pál, kegyelmedet ez a nemes és szent eklézsia mesterré választotta. Kegyelmed az Úr legkedvesebb virágos kertjében, a kisdedek lelkében lészen a pásztor s ez nagy felelősséget ró nemcsak kegyelmedre, de a szent vizitációra is, aki kegyelmedet e kert pásztorságába installálja. Éppen ezért kegyelmed itt mielőttünk tanúságát adja, hogy e szép hivatásra úgy a praktikumban, valamint a teoretikumban kellőképpen előkészült. S mivelhogy egy tanítónak nagyon sokat kell tudni, mi most kegyelmedet megcentráljuk. A vizsgálat első része a praktikum leend. Felteszem tehát az első kérdést? — Tud-e kalamust aptálni ? — Tudok. Erre a pronotárius úr felvesz egy szép libatollat s átadja. — Aptálja meg! Szabó Pál mutató- és hüvelykujját benyomja a jobboldali mellényzsebbe és kiveszi onnan a penicilust. Kezébe veszi a tollat, jobbrólbalról bevágja, az ékalakú hegyet közepén behasítja, alsó oldalán a toll hengeréből még egy darabot hosszában levág, a hegyét a penicilussal vékonyra vakarja. Majd a tollat balkezének mutató és középujja közé fogja, hegyét — mint valami ülőre — ráteszi a hüvelykujjra és egyenesre metszi. Ezzel készen is van. Tartott az egész művelet—3 percig. Átadja az esperes úrnak. Esperes a kalamárisba üti és írni próbál vele. Pompásan serceg a papiron a toll. Átadja a főjegyzőnek, ez meg a kurátornak. Mind írnak vele s mind elismeréssel jelentik, hogy ez bizony nagyon jó penna. — Konstatálom, — kezdi az esperes úr, —A hogy domine spektábilis a praktikumból szép sikerrel állotta ki a vizsgálatot. És most következik a teoretikum. Meg fogjuk vizsgálni ebből is. A tanítónak érteni kell sok mindenhez. Nevezetesen a világhistóriából a külső országok fundációját, a geográfiából az országok mappáját, a természethistóriából, fizikából, chemiából, asztronómiából és a többi tudományokból mind sokat kell tudnia s ezek mellett a legeslegfőbb, hogy egyházunk szent tanításait miképpen szedte emlékezetébe. Most tehát ezekből centráljuk meg. A jelölt tisztelettel meghajol s előbb köhög, majd illő alázattal szólásra kér engedelmet. — Halljuk ! — mondja az esperes. — Nagytiszteletű szent vizitáció. Minthogy a praktikumból kitűnően vizsgáztam, kegyes engedelméből bemutatom a nagyenyedi főiskolából nyert végbizonyítványomat. Ebben ez áll: «Docemus, ut Paulus Szabó, qui natua est... et ceterae, philosophicas, juridicas theologicasque eminenter absolvit.» A praktikumból történt sikeres vizsgálatom után, alázattal kérem a teoretikus vizsgálat alól felmenteni kegyeskedjék. — Erről a szent vizitáció határozni fog. Várja künn a határozatot. Hosszas vita után beszólították. — A szent vizitáció a praktikumból tapasztalt szép előkészületre való tekintettel elemegedi a teoretikus vizsgálatot. Azonban figyelmezteti, hogy naponként tanuljon s szorgalommal éljen szép hivatásának. És Szabó Pál, az új mester a szent vizitáció előtt megaptált új libakalamussal elindult azon 48. szám