Néptanítók lapja 59. évfolyam, 1926

1926-07-15 / 27-28. szám

NÉPTANÍTÓK LAPJA 1926 XXVII - XXVIII. SZÁM. Az egyik kezébe irkát ad, hogy írjon, a má­­siknak könyvet, hogy magában olvassa. A har­madikkal palatábláján számolást végeztet- A ne­gyedikkel rajzoltat a táblán. Végül az ötödik gyermeket a négy egy sorban álló gyermek elé tanítónak állítja. Azután leíratja velük, hogy mit csinálnak a tanító, János, Péter, István, Józsi ebben az is­kolában. Címül odaíratja: „Az iskolában". A tanulók, még a gyengék is, szépen leírják a következőket: Az iskolában. A tanító tanít. János ír. Péter olvas, István számol. Józsi rajzol. Az ügyesebbek még bővített mondatot is ír­nak, így: Józsi a táblára házat rajzol. Ez a fogalmazás a szereplők és a cselekvések variálása szerint több formában gyakoroltat­ható. Ilyen játékos cselekményekkel fogalmaztas­sunk többször: „A konyhakertben", „A munka­teremben", azután a különböző mesterségek, mint például „Az asztalosműhelyben", „A ko­vácsnál", A cipészműhelyben" stb., melyekben a gyermekeknek szerepet adunk. Kijelöljük a mestert, az öreg segédet, a kis segédet, az öreg inast és a kisinast, akik a megfelelő utánzó mozgásokkal szemléltetik a cselekvéseket. Ily tárgyú fogalmazások gyakorlása után majd oly vázlatos rajzok segítségét vesszük elő, melyeket a gyermekek is könnyen leraj­zolnak, így például „A kertben" című gyakorlatnál a táblára fát, virágot, lepkét, csigát, a fára al­mát, madarat rajzolunk. Ezt a rajzot a gyer­mekek is elkészíthetik és azután fogalmazhatnak minden segítés nélkül. E könnyű gyakorlatok alkalmazásával a gyermekeknek nemcsak megfigyelése, elgondo­lása erősbödik, hanem mondathelyesírási kész­ségük is jól fejlődik. Megtanulják, hol a gon­dolat, a mondat eleje és vége. Mellőzik a stili­zálást rontó kötőszók halmozását, úgy hogy ezek után áttérhetünk az egymásból folyó cse­lekvésekből álló történetkék, esetek, élmények fogalmazására, amelyekben fokról-fokra ha­ladva, a gyermek egyéni stíluskészség mindjob­ban fejlődik. Játék (külön betanítva): Jóska jön, táska a kezében. Utána megy Laci, Jóska megbotlik, el­esik, kiejti kezéből a táskát s nem tud fölkelni. Laci odasiet hozzá, fölsegíti, kezébe adja a tás­kát és vezeti tovább. Írjátok le Jóskának és Lacinak ezt az esetét, címül írjátok fölül: A jó pajtás! Gyermekdolgozat. Jóska és Laci hazafelé ment. Jóska elcsúszott és elesett. Laci odasie­tett és fölsegítette. A jó pajtások szeretik egy­mást és segítenek egymáson. (Pecsing Mária II. o. 1.) Játék. János levelet írt, beragasztja s a levél­szekrénybe teszi. A levélhordó kiveszi a szek­rényből, a táskájába teszi, a postahivatalnok­nak adja, aki lebélyegzi. Azután kiviszi a vo­nathoz (az ablakhoz) s a mozgópostásnak adja, aki fütyül egyet, jelezvén, hogy a vonat el­indul. Írjátok le, hogyan jut el János levele a ba­rátjához! Címe legyen: János levelet írt. Gyermekdolgozat. János megírta a levelet. A levelet beragasztotta. Bélyeget tesz rá. Beteszi a postaszekrénybe. A levélgyűjtő kiveszi a posta­szekrényből. Elviszi a nagypostára. A nagy­postán lepecsételik. A levélgyűjtő kiviszi a vonatra. A vonaton elviszik a címzett állo­másra. Az állomáson kiosztják a levélhordó­nak. A levélhordó elviszi az illető lakására. (Belvári Béla III. o. 1.) Játék. Sári néni az asztalnál egy tányért s egy fazekat törülget. Magában beszél: — Ejnye, ez a fazék el van repedve. De jó volna, ha egy drótos jönne. (Az ajtón kívül hallatszik: drótozni, drótozni!) Éppen itt jön egy. Odaszalad az ajtóhoz, kikiált: Jöjjön be, bácsi! Van itt egy fazék drótozni való. A drótos (hátán iskolatáska) leül az asztal mellé a székre. Hátáról leveszi batyuját, belőle drótot (spárgát) vesz elő, fölül keresztülköti a fazekat s odaadja Sári néninek.­­• Itt van a drótozás ára. Meg ezt a kis levest is megeheti, bácsi. (Tányért nyújt neki.) Írjátok le, hogyan történt ez. Címe legyen: Sári néni fazekat drótoztat. Gyermekdolgozat. Amikor Sári néni törölge­tett, egyszer csak azt mondja: — Ejnye, ez az edény el van repedve. Nagyon jó lenne, ha egy fazekast látnék. Éppen a háza mellett ment el egy fazekas. Azt mondja Sári néni: Jöjjön ide, csinálja meg az edényemet. — Odamegy a fa­zekas, kiveszi a batyujából a drótot s kezdi csi­nálni a fazekat. Egyszer csak azt mondja: — Na, most már kész. Sára néni azt mondja, egye meg ezt a kis levest. A fazekas megette, aztán elment. (Párély Klári III. o. 1.) Játék. Tamás a falu felől jön. Nézelődve jár­kál a tábla körül, fel-felcsimpaszkodik a tábla támlájára, fel-felnyúl s­s így tesz, mintha mézet nyalogatna. Egyszerre hirtelen elkapja a kezét, jajgatva, arcához kapkodva szaladni kezd a falu felé. Írjátok le a torkos Tamásnak ezt az esetét, mintha ez csakugyan így történt volna. Címe legyen: A torkos Tamás. Gyermekdolgozat. Tamás úrfi nagyon torkos legény volt. Egyszer egy erdőben kódorgott. Szeretett volna valamit enni. Éppen egy odvas fa mellett haladt. Azt gondolta, hogy a méhecs­kék nincsenek itthon. Felmászott a fára és szedte ki a mézet. Azonban a méhecskék ezt megelőzték. Kirepültek és Tamás úrfit jól össze­csipkedték. Nagyon dagadt volt az arca. Bosszú­san hagyta el az erdőt. Nagyon szégyelte ma­gát. Mit szólnak majd a faluban a gyerekek? Otthon aztán nem verték meg, hanem az egész falu kinevette. Ebből a meséből az a tanulság, hogy a torkos gyerek megbűnhődik. (Bauer István IV. o. 1.) Játék. Jóska megy az egyik oldalon, utána sétál lassan János a másik oldalon. Jóska zsebében kutatni kezd. Kifordítja a zsebét, amelyen lyukat lát s magában halkan mondja: „Ejnye, elvesztettem a zsebkésemet!"

Next