Néptanítók lapja 59. évfolyam, 1926
1926-07-15 / 27-28. szám
NÉPTANÍTÓK LAPJA 1926 XXVII - XXVIII. SZÁM. Az egyik kezébe irkát ad, hogy írjon, a másiknak könyvet, hogy magában olvassa. A harmadikkal palatábláján számolást végeztet- A negyedikkel rajzoltat a táblán. Végül az ötödik gyermeket a négy egy sorban álló gyermek elé tanítónak állítja. Azután leíratja velük, hogy mit csinálnak a tanító, János, Péter, István, Józsi ebben az iskolában. Címül odaíratja: „Az iskolában". A tanulók, még a gyengék is, szépen leírják a következőket: Az iskolában. A tanító tanít. János ír. Péter olvas, István számol. Józsi rajzol. Az ügyesebbek még bővített mondatot is írnak, így: Józsi a táblára házat rajzol. Ez a fogalmazás a szereplők és a cselekvések variálása szerint több formában gyakoroltatható. Ilyen játékos cselekményekkel fogalmaztassunk többször: „A konyhakertben", „A munkateremben", azután a különböző mesterségek, mint például „Az asztalosműhelyben", „A kovácsnál", A cipészműhelyben" stb., melyekben a gyermekeknek szerepet adunk. Kijelöljük a mestert, az öreg segédet, a kis segédet, az öreg inast és a kisinast, akik a megfelelő utánzó mozgásokkal szemléltetik a cselekvéseket. Ily tárgyú fogalmazások gyakorlása után majd oly vázlatos rajzok segítségét vesszük elő, melyeket a gyermekek is könnyen lerajzolnak, így például „A kertben" című gyakorlatnál a táblára fát, virágot, lepkét, csigát, a fára almát, madarat rajzolunk. Ezt a rajzot a gyermekek is elkészíthetik és azután fogalmazhatnak minden segítés nélkül. E könnyű gyakorlatok alkalmazásával a gyermekeknek nemcsak megfigyelése, elgondolása erősbödik, hanem mondathelyesírási készségük is jól fejlődik. Megtanulják, hol a gondolat, a mondat eleje és vége. Mellőzik a stilizálást rontó kötőszók halmozását, úgy hogy ezek után áttérhetünk az egymásból folyó cselekvésekből álló történetkék, esetek, élmények fogalmazására, amelyekben fokról-fokra haladva, a gyermek egyéni stíluskészség mindjobban fejlődik. Játék (külön betanítva): Jóska jön, táska a kezében. Utána megy Laci, Jóska megbotlik, elesik, kiejti kezéből a táskát s nem tud fölkelni. Laci odasiet hozzá, fölsegíti, kezébe adja a táskát és vezeti tovább. Írjátok le Jóskának és Lacinak ezt az esetét, címül írjátok fölül: A jó pajtás! Gyermekdolgozat. Jóska és Laci hazafelé ment. Jóska elcsúszott és elesett. Laci odasietett és fölsegítette. A jó pajtások szeretik egymást és segítenek egymáson. (Pecsing Mária II. o. 1.) Játék. János levelet írt, beragasztja s a levélszekrénybe teszi. A levélhordó kiveszi a szekrényből, a táskájába teszi, a postahivatalnoknak adja, aki lebélyegzi. Azután kiviszi a vonathoz (az ablakhoz) s a mozgópostásnak adja, aki fütyül egyet, jelezvén, hogy a vonat elindul. Írjátok le, hogyan jut el János levele a barátjához! Címe legyen: János levelet írt. Gyermekdolgozat. János megírta a levelet. A levelet beragasztotta. Bélyeget tesz rá. Beteszi a postaszekrénybe. A levélgyűjtő kiveszi a postaszekrényből. Elviszi a nagypostára. A nagypostán lepecsételik. A levélgyűjtő kiviszi a vonatra. A vonaton elviszik a címzett állomásra. Az állomáson kiosztják a levélhordónak. A levélhordó elviszi az illető lakására. (Belvári Béla III. o. 1.) Játék. Sári néni az asztalnál egy tányért s egy fazekat törülget. Magában beszél: — Ejnye, ez a fazék el van repedve. De jó volna, ha egy drótos jönne. (Az ajtón kívül hallatszik: drótozni, drótozni!) Éppen itt jön egy. Odaszalad az ajtóhoz, kikiált: Jöjjön be, bácsi! Van itt egy fazék drótozni való. A drótos (hátán iskolatáska) leül az asztal mellé a székre. Hátáról leveszi batyuját, belőle drótot (spárgát) vesz elő, fölül keresztülköti a fazekat s odaadja Sári néninek.• Itt van a drótozás ára. Meg ezt a kis levest is megeheti, bácsi. (Tányért nyújt neki.) Írjátok le, hogyan történt ez. Címe legyen: Sári néni fazekat drótoztat. Gyermekdolgozat. Amikor Sári néni törölgetett, egyszer csak azt mondja: — Ejnye, ez az edény el van repedve. Nagyon jó lenne, ha egy fazekast látnék. Éppen a háza mellett ment el egy fazekas. Azt mondja Sári néni: Jöjjön ide, csinálja meg az edényemet. — Odamegy a fazekas, kiveszi a batyujából a drótot s kezdi csinálni a fazekat. Egyszer csak azt mondja: — Na, most már kész. Sára néni azt mondja, egye meg ezt a kis levest. A fazekas megette, aztán elment. (Párély Klári III. o. 1.) Játék. Tamás a falu felől jön. Nézelődve járkál a tábla körül, fel-felcsimpaszkodik a tábla támlájára, fel-felnyúl ss így tesz, mintha mézet nyalogatna. Egyszerre hirtelen elkapja a kezét, jajgatva, arcához kapkodva szaladni kezd a falu felé. Írjátok le a torkos Tamásnak ezt az esetét, mintha ez csakugyan így történt volna. Címe legyen: A torkos Tamás. Gyermekdolgozat. Tamás úrfi nagyon torkos legény volt. Egyszer egy erdőben kódorgott. Szeretett volna valamit enni. Éppen egy odvas fa mellett haladt. Azt gondolta, hogy a méhecskék nincsenek itthon. Felmászott a fára és szedte ki a mézet. Azonban a méhecskék ezt megelőzték. Kirepültek és Tamás úrfit jól összecsipkedték. Nagyon dagadt volt az arca. Bosszúsan hagyta el az erdőt. Nagyon szégyelte magát. Mit szólnak majd a faluban a gyerekek? Otthon aztán nem verték meg, hanem az egész falu kinevette. Ebből a meséből az a tanulság, hogy a torkos gyerek megbűnhődik. (Bauer István IV. o. 1.) Játék. Jóska megy az egyik oldalon, utána sétál lassan János a másik oldalon. Jóska zsebében kutatni kezd. Kifordítja a zsebét, amelyen lyukat lát s magában halkan mondja: „Ejnye, elvesztettem a zsebkésemet!"