Néptanítók lapja 64. évfolyam, 1931
1931-02-15 / 4. szám
Melléklet a »Néptanítók Lapja és Népművelési Tájékoztató« 1931. évi 4. számához. AZ ISKOLÁNKÍVÜLI NÉPMŰVELÉS jellege és természete megkívánja, Hogy a helyi művelődési szükségletek kielégítésén felül a legfontosabb országos érdekű és időszerű kérdésekről is rendszeresen és országszerte azonos tartalmú ismertetések és tájékoztatások adassanak. Ezért e sárga lapokon időhöz nem kötötten, ilyen országos érdekű s időszerű kérdésekhez való ismeretanyagot közlünk népművelési előadók számára. Ez ismeretanyagot az előadó a helyi viszonyoknak megfelelően s a hallgatóság műveltségi színvonalához mérten — esetleg helyi példák, adatok, kifejezések alkalmazásával — dolgozza át és szabad előadás formájában közölje (adja elő). A törvényhatósági iskolán kívüli népművelési bizottságok ez előadások megtartására külön is hívják fel a helyi népművelési szervek figyelmét, ha ez helyenként netán szükségesnek mutatkoznék. Az előadásokra nézve néhány szempontot ajánlunk az előadók szíves figyelmébe: 1. Ne csak szép előadások tartására törekedjünk; előadásunk elsősorban könnyen érthető és okulást adó legyen. 2. Előadás közben a nagyképű tudományoskodást, tudásfitogtatást kerüljük. 3. Előadásunk egyszerű, könnyen áttekinthető s közvetlen legyen, inkább társalgáshoz és megbeszéléshez hasonlítson. MIT 11EHÉLH£TMK A HAZAI TERHELÉS PÁRTOLÁSÁTÓL? Írta: HORN JÓZSEF dr., állami felsőkereskedelmi iskolai igazgató, a közgazdaságtan tanára. Nehéz gondok ülik meg most a magyar lelkeket. A magyar gazda nem tudja gabonáját megfelelő áron értékesíteni, éppen úgy nem tudja a szőlőtermelő a bort. A kisiparos évek óta küzd a megélhetés nehézségeivel. Panaszkodik a kereskedő is és a sok bukás, üzletfeladás azt bizonyítja, hogy a panasz alapos. A gyárak, szénbányák nagy része, korlátozott üzemmel dolgozik, ami azt jelenti, hogy a munkás csak félnapon, félhéten át keres. Egyes üzemek egészen beszüntetik a munkát és munkásaikat, hivatalnokaikat szélnek eresztik. Munkát kapni, elhelyezkedni pedig nagyon nehéz. Sokan gondolnak aggódva arra, hogy mit hoz a holnap. A magyar ifjúság — akár az inaséveiből szabadul, akár szakiskolából vagy egyetemről lép ki az életbe — nem tudja, hova menjen; zárt ajtók várják mindenütt. Lehet bármilyen képzett s bármennyire megbízható, nehezen nyílik alkalom, ahol a munkaerejét gyümölcsöztetheti. Az állam, város létszámcsökkentéseket hajt végre, különben nem bírja terheit. Az üzemek racionalizálnak, hogy minél több embert tegyenek feleslegessé. Az elhelyezést keresők nagy tömege viszont szorongva várja e válságos helyzet megszűnését, kereseti lehetőségek megnyílását, a megélhetést adó munkaalkalmakat. Ha a mai gazdasági helyzetet röviden akarjuk jellemezni, azt szoktuk mondani, hogy „válság" van; súlyos gazdasági válság, amely nemcsak bennünket sújt, hanem úgyszólván az egész művelt világot. Ebből következik, hogy nem mi idéztük elő, megszűnése sem tőlünk függ. — De nagy baj volna, ha ehhez azt is hozzátennők, hogy válságos helyzetünkön könynyíteni sem tudunk. Ezt a reménytelen beletörődést sok szenvedéssel kellene megfizetnünk. Ha a válságot teljesen megszüntetni nem is tudjuk, hatását mégis csökkenthetjük. Csak akarat kell hozzá, de mindnyájunk akarata. Gyakran halljuk a felhívást, hogy fogjunk össze mi,, megfogyott, meggyötört magyarok! De hol és mivel kezdjük? Mi az, amit az egyes ember megtehet és meg kell tennie, hogy ő is, meg a nemzete is könnyebben éljen, jobban boldoguljon? A felelet egyszerű: szaporítsuk a hazai munkaalkalmakat azzal, hogy lehetőleg csak a haii munka termékeit vásároljuk.