Néptanítók lapja 66. évfolyam, 1933
1933-09-15 / 18. szám
514 NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 66. ÉVF. KÜLFÖLDI SZEMLE Nevelés és oktatás Szudánban. A franciáknak ebben az óriás kiterjedésű gyarmatában kivétel nélkül az az elv, hogy a gyermek mindig bennszülött férfinak a védelme alatt áll. Az apa távollétében ezt a tisztet a nagybátya, az unokatestvér vagy akár a bátya is elláthatja. Természetes, hogy magát a kicsiny négerről való gondoskodást rendszerint az anya végzi, de csak addig, amíg a gyermek nem tanul meg tízig számlálni. Ez első időszak folyamán, amely három-négy évig tart, a gyermeket csak egyetlen dologra tanítják: hogy vigyázzon a tisztaságra. Ettől eltekintve, a csöppség azt tehet, amit akar, ő a ház koronázatlan királya. Egyszer tanúja voltam annak, amint a vagy féléves kislány folyton kiáltozott, mihelyest apja fel akarta emelni karocskáit, hogy tiszta ruhát adjon rá; a dolognak az lett a vége, hogy az apa elővette a kését s... szépen kifejtette a varrást a használt ruha karján, így aztán sikerült a csere. Ha a fiú már tud tízig számlálni, akkor az apa közvetlen felügyelete alá kerül. A lányok ellenben mindvégig az anyai nevelés alatt maradnak, ebben a tekintetben semminő változást nem hozott a francia gyarmatosítás, mert az iskolákban még a fiúgyermekek számára sincs elegendő hely. Az apa nevelte fiúgyermek hat esztendős korára bekerülhet az állami iskolába. Csak kerülhet, mert a meglevő iskolákban alig negyvenedrésze helyezhető el az összes iskoláskorú gyermekeknek. Mi ennek az oka, tán a szegénységi? Igen, de e szegénység mellett mégis tellett a gyarmatállamnak, hogy rengeteg s ezenfelül kései és bizonytalan jövedelmezőségű vízszabályozási munkákba fogjon. Három előkészítő évfolyam alatt a szudáni gyermek megtanulja a francia nyelvnek, az írásnak, olvasásnak s a számolásnak az elemeit. A francia nyelv elsajátítása óriás fáradsággal és időveszteséggel jár a bennszülötteknél. Ha azt akarjuk, hogy az előkészítő tanfolyamok növendékei hasznos tárgyi ismeretekre tegyenek szert, akkor a gyermekek anyanyelvén kell azokat oktatni, a francia nyelv tanítását pedig az előkészítő után következő technikai és szakiskolák anyagául hagyni. E szakiskolák közé tartozik a Saint-Louis du Sénégalban szervezett tanítóképzőintézet is, amelynek clycl rendeltetése, hogy bennszülött néptanítókkal lássa el az országot s amely ennek a feladatának kifogástalanul meg is felel. Ezekből a néptanítókból fejlődnek ki lassankint a szudáni szellemi élet előkelőségei. Kevesen vannak még, az igaz, de megható nézni, mekkora erőfeszítést fejtenek ki továbbképzésük érdekében. Akadnak néptanítók, akik esténkint négy-öt órán át dolgoznak, kizáróan a tanulás kedvéért, mert még arra sincs lehetőség, hogy valaminő magasabbrendű oklevelet vagy alkalmazást nyerjenek. Azt el kell ismerni, hogy ezek a művelt egyének nagy tekintélynek örvendenek honfitársaik közt, gyakran kérik tanácsaikat még az előkelőbbek is és hogy valóban sok gyakorlati ismerettel rendelkeznek növendékeik testi-lelki nevelésére. De az ehhez szükséges eszközök csakis a városi nagyobb iskolákban vannak meg, a falusi iskolák bizony nagyon elhanyagoltak. A nagyobb népiskolák igazgatói, valamint az említett felsőbb tanintézetek tanárai kivétel nélkül franciák, akik az anyaországban nyerték kiképzésüket. Ezekre a tanerőkre Szudánban igen terhes és sokirányú elfoglaltsággal járó szolgálat vár, de a Franciaországban kapott kiképzésük csak olyan, mint a többié s egyáltalában nem számolt a gyarmati élet feladataival. Ennek a körülménynek tulajdonítandó, hogy a francia oktatószemélyzet helyzete meglehetősen súlyos Szudánban, mindazokat, akik feladataiknak kifogástalanul megfelelnek, igazi hősökül kell tekintenünk, az irántuk érzett tiszteletünket pedig meg kell osztanunk bennszülött kollégáik irányában is. (G.E. Monod Herjen.) Az iskolai tanítás pótlása, illetőleg kiegészítése rádió útján. A kaliforniai Long Beach városban a heves földrengés súlyos kárt okozott az iskolaépületekben, amelyeknek egy része időlegesen használhatatlanná vált, a többiekben pedig korlátolt óraszámmal felváltva csak félnapi tanítás folyt. Hogy az ebből származó hátrányokat legalább némileg enyhítsék, a helyi tanügyi bi- QOMENIUS hatféle gyermeket különböztet meg: — éleseszű és tanulnivágyó, — éleseszű, de lassú, — éleseszű, tanulnivágyó, de makacs, — gyönge tehetségű, de tudnivágyó és engedelmes, — gyöngeelméjű, amellett hanyag és lusta, végül gyöngeelméjű és egyúttal romlott.