Néptanítók lapja 68. évfolyam, 1935
1935-07-01 / 13. szám
divor 68. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM, 1935. JÚLIUS 15. Néptanítók Lapja NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ SZERKESZTŐSÉG. Budapest, V., Hold-utca 16. (Magyar "királyi vallás- és közoktatásügyi minisztérium.) Telefon: 36-8-18. T KIADÓHIVATAL : Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, VIII. ker., Múzeum körút 6. szám. Gólyavár. Telefon: 46-1 45. I KÉZIRATOK megőrzésére és visszaadására a szerkesztőség nem vállalkozik. Hirdetések szövege a kiadóhivatalnak, minden egyéb kézirat a szerkesztőségnek küldendő. ELŐFIZETÉS egész évre 9-60 P, negyedévre 2-40 P. Egyes számlaj ára 50 fillér. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 820—4—106/1930. VIII. d. sz. alatt elrendelte, hogy az előfizetési díj az állami-, községi-, társulati-, magán- és érdekeltségi elemi népiskolák évi költségvetésébe vétessék föl. Előfizetés a kiadóhivatal címére előzetesen küldendő postautalványon vagy az Egyetemi Nyomda 37.473 számú csekkszámlájára. T_HIRDETÉS hivatalos pályázata 10 fill., magánhirdetés 14 fillér szavanként. Üzleti hirdetés: 1 oldal 160 P. '/. oldal 85 P, '/. oldal 50 P. Vi oldal 30 P. A hirdetési díjak a kiadóhivatal dmére előre fizetendők. „A JIÉPTANíÍTÓVAL EGYÜTT SZEREPELNI AZ EGYETEMI TANÁRNAK IS BÜSZKESÉGE LEHET" Írta: DROZDY GYULA Egy francia író mondotta, hogy mikor elhalad az iskola előtt, megemeli a kalapját s könnyes meghatottsággal gondol a tanítóra, aki benn a falak között a nemzeti kultúra örök igéit szelíden, szerényen hirdeti. Ez a francia író átérezte a tanítói hivatás fontosságát. Hasonló elismerésekben már többször volt része a magyar tanítóságnak is. Ezek az elismerések azonban hamar elröppentek, szélesebb körben hullámot alig-alig vertek. Most Magyarország kultuszminisztere szólt a francia íróhoz hasonlóan a néptanítóról akkor, mikor éppen azt a törvényjavaslatot tárgyalta a törvényhozás, melynél jelentőségben teljesebb alkotás Eötvös óta nem szabályozta a magyar népoktatást. Hóman Bálint kultuszminiszter az elismerő s a javaslat jelentőségét és tökéletességét méltányló hozzászólásokra válaszolva, a többek között kijelentette, hogy: „A néptanítóval együtt szerepelni az egyetemi tanárnak is büszkesége lehet, ha a néptanító teljesíti kötelességét.'' Hogy mi volt az ok, amely Hóman Bálint kultuszminisztert erre a kijelentésre késztette, azt ne firtassuk, nehogy megzavarjuk azt a felemelő érzést, amely ennek a kijelentésnek nyomában a magyar tanítói kar öszszességének lelkében támadt. Inkább mélyedjünk el ezzel az egyetlen mondattal kifejezett nagy elismerés, tisztelet, megbecsülés és követelmény keresésében. Kultuszminiszterünknek ebből a kijelentéséből megérezzük, hogy ő, a nagy történettudós s a magyar kultúra őrzője és fejlődésének irányítója, nemcsak ismeri, hanem méltányolja is a magyar tanító munkáját. Tudja, hogy a magyar tanító az apostoloknak fajtájából való, aki levet magáról minden hiú díszt és a szürke hétköznapok robotos munkája közben is fel tud emelkedni, hogy embereket, magyar embereket neveljen nemessé, lelkessé, eszmények harcosaivá, a munka katonáivá. Magyarország kultuszminisztere ezzel az egyetlen tömör mondattal világosan hirdeti, hogy azoknak, akik megkínozva, megkicsinyítve itt élnek ebben a csonka közösségben, a magyar népiskola és a magyar tanító előtt meg kell emelniök a kalapot, mert a magyar tanító több, mint tanító, a lelkeket formáló nevelő is, katona is, eszmény is, aki jövendőnk képét nemcsak a maga lelkében hordozza, hanem azt át is plántálja a jövő nemzedék lelkébe. Benne van ebben az egyetlen mondatban, hogy a mi kultuszminiszterünk a nemzeti kultúra forrásának a magyar népiskolát s annak fáradhatatlan munkáját, a magyar néptanítót tartja, aki odakinn a tanyákon, a pusztákon, falvakban, a kis és nagy városokban hinti el a művelődés gyöngyszemeit. Ő a néppel együtt él, akinek nemcsak a szó szoros értelmében vett tanítója, hanem ne m is ÉVHÍJ SZEGED.