Néptanítók lapja 70. évfolyam, 1937
1937-06-01 / 11. szám
430 NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 70. ÉVF. szerkesztő érdekes adatok ismertetésével tájékoztat anya- és csecsemővédelmünk örvendetes térhódításáról. Különös figyelmet érdemelnek pedagógiai szempontból is dr. Brisits Frigyesnek „Hazudik a fiam!", vitéz Faragó Edének „A gyermek zsebpénze" és Ambrus Tibornak „Az életnek neveljünk" című gyakorlati irányú közleményei, melyek minden szülőnek sok, értékes útmutatást adnak. Dr. Barabás Zoltánnak „Hogyan kerülhetők el a hashajtók" című cikke sok hasznos tudnivalót tartalmaz széles körök számára. Meg kell még emlékeznünk Sz. Veress Jolánnak „Bábszínház a Gyermekkórházban", dr. Altay Magdának „Mit kell tudni a húsról" és dr. Kesztler Tivadarnak „Sír-e a csecsemő", valamint Szabó Gábornénak „Levél egy leányhoz" című színes, érdekes és tanulságos írásairól. Madarász Aladár „Virágos ablak — virágos erkély" című cikkében főleg a városi lakosoknak ad helyes útbaigazítást és tanácsokat arra, miként ékesítsék házuk, lakásuk külsejét kedvesen, csinosan és olcsón. Végül ki kell még emelni a két ismert nevű írónak és költőnek, Bodor Aladárnak és Áprily Lajosnak kitűnő tárcáját és versét. A füzetet gazdag Egészségápolás, Otthonunk, Udvar és Kert rovatok egészítik ki, teljessé pedig Gyermekbokréta című pompás melléklete teszi B. Czeke Vilma szerkesztésében. A Családi Kör egész évi előfizetési díja 4 P. Megrendelhető a kiadóhivatalnál: Budapest, XI. Horthy Miklós út 16. Francia tanügyi lapokból. Nevelésirányító intézetek Hollandiában Németalföld bírói és ügyészi testületének kezdeményezéséből, de az orvostudomány képviselőinek rokonszenvétől is kísérten, 1927-ben egyesület alakult pedagógiai tájékoztató klinikák állítására. 1929-ben már meg is nyílt az amszterdami klinika, ezt gyors ütemben követték a rotterdami, hágai, leideni, haarlemi s végül az utrechti intézetek, amelyek közül egyesek hitfelekezeti jellegűek. Az utrechti klinika kivételével mindannyi önkéntes adományokból, városi segélyekből és orvosi meg szociális rendeltetésű alapoknak támogatásából tartja fenn magát. Az intézeteket igénybevevő szülők, ha tehetik, szintén hozzájárulnak a fenntartási költségekhez-A megvizsgálandó esetek különféle forrásokból kerülnek elő: hol a fiatalkorúak bíróságától, hol iskolai vagy szociális intézményektől, az esetek egyharmadában pedig a tanácsot kérő szülőktől. Az indítóokok ugyanazok, mint más országokban. Leggyakrabban akkor veszik igénybe a pedagógiai klinikákat, ha már torkig vannak a gyermek vagy ifjú erőszakos, támadó magatartásával, annál ritkábban a rejtett természetű szimptómák esetén, amelyek pedig lélektani szempontból sokkalta súlyosabbak. . Ami a diagnosztikát, a kórjelenség megállapítását illeti, egyelőre elfogadtuk a következő, a jövőben egyébként még helyesbítésre szoruló keretet: 1. Azok az esetek, amelyekben magát a gyermeket sem veleszületett, sem szerzett rendellenesség nem terheli, amikor tehát a társadalmi helyzet s környezet, s nem valaminő lélektani rúgó okozza a bajt. Kellő szociális intézményekkel ellátott városokban, mint például Amszterdamban, az ilyen gyermeket különleges szociális szervezet gondjaira bízzuk, amely szinte 100%-os biztonsággal helyreállítja. 2. Olyan esetek, amelyekben a baj kútfeje , a környezetnek lélektani természetű hatása ugyan, de maga a gyermek pszichológiailag még nagyjából épnek minősíthető. Az összes eseteknek 6—14%-a ebbe a csoportba tartozik. 3. Oly esetek, amelyekben még mindig a meg nem felelő környezet játssza ugyan a főszerepet, de már magában a gyermekben is megállapíthatók, ha testileg ép is, bizonyos ideges természetű, többé-kevésbbé mélyen gyökerező elváltozások. Ebben a csoportban kétirányú beavatkozásra van szükség: egyrészt a családot kell pszichiátrikus-szociális gondozás alá venni, másrészt pedig a gyermek idegállapotát erősíteni. Idesorolhatni az olyan idegbajos gyermekeket is, akiknek családi környezete pszichológiai szempontból normálisnak tekinthető. 4. Esetek, amelyekben a testi alkat hibái okoznak nehézségeket, például nemrég elszenvedett súlyos betegség következményei, az érzékszervek hiányos működése, beszédhibák. Idetartoznak az olyan gyermekek is, akiknél a vérmérsékleti rendellenességek okoznak zavarokat s akiket tehát pszichopatikai (elmebeteg) egyéneknek is tekinthetünk. Ezek az esetek jelenleg az összeseknek mintegy 25—42%-át teszik, de számuk apadni fog abban a mértékben, amennyire sikerül majd kimélyítenünk egyfelől — kivált az endokrinológia, vagyis a belső elválasztású mirigyek működését kutató tudományág segítségével — a testi állapotnak, másfelől pedig a pszichogenetikai (a lelki fejlődést előmozdító) tényezőknek a vizsgálatát. 5. Végül azok az esetek, amelyeket átmeneti, múlólagos bajoknak is nevezhetünk, mert csak kiütköző, megnagyobbodott alakjai azoknak a nehézségeknek, amelyekkel az első és a második pubertás idején (a 2—4. s a 14—16. életév között) a normális gyermek is szembekerül. Ezek az egésznek mintegy 4%-át teszik s még külön kezelés híján is hamarosan rendbejönnek. A klinikák legelső munkaerői New-Yorkban nyerték kiképzésüket, a későbbiek a londoni Child Guidance Clinic-en (Gyermeki Tanácsadón) és a London Mental Health Cours-on (Elmeegészségügyi Tanfolyamon). Az intézetek személyzete áll rendszerint egy-egy gyermekorvosból, elmeorvosból és szociális ápolónőből, de Hágában és Rotterdamban még egy-egy idegorvos is közreműködik. Az intézetekben folyó munka általános jellemzésére szolgálnak a következő meggondolás