Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938

1938-05-15 / 10. szám

377 » NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 71. ÉVF. megteremthetni, ha leányainknak módjukban is lesz ott szerzett nevelési szakismereteiket a gya­korlati életben teljes mértékben érvényesíteniük. Ennek érdekében nemcsak a ma rendkívül meg­nehezült családalapítást kell megkönnyíteni, a nyugati kultúrállamokban már elért szintre emelni a tanítónői állásoknak a népiskolai ta­nulókhoz viszonyított arányát, hanem társada­lomnak és kormányhatalomnak összefogva ki kell építenie a legtágabb értelemben vett nép­védelmi szolgálatot annak sokrétű hálózatával együtt. A magyar kultúrállamnak szociális állammá történt teljes kiépítésével ki fognak simulni azok a ráncok is, amelyeket művelt leányaink homlokára a bizonytalan jövő felett érzett aggodalom vont. A gyakorlati irányú középiskoláról szóló tör­vény azonban a leánylíceumon kívül egye­bet is hoz az életben könnyen hasznosítható műveltségre és tudásra szomjazó leányaink szá­mára. A gazdasági középiskoláknak a törvény­ben lefektetett rendszere különös jelentőséget nyer leányaink szempontjából is. Ezek a gazda­sági középiskolák újabb módot és lehetőséget fognak nyújtani arra, hogy a nők lelkiviláguk­nak, természeti adottságaiknak inkább megfelelő életpályák felé forduljanak. A kereskedelmi kö­zépiskolává átalakuló női felsőkereskedelmi is­kolák mellett különösen a háztartási, kertészeti és ipari jellegű női gazdasági középiskolák nyúj­tanak majd lehetőséget arra, hogy leányaink a ma annyira szükséges műveltség birtokába jus­sanak és amellett női mivoltuknak minden te­kintetben megfelelő kenyérkereső pályára is fel­készülhessenek. Az itt elmondottakból természet­szerűleg következik, hogy a leányok tovább­tanulására szolgáló gazdasági középiskolák nem lehetnek a fiúiskoláknak egyszerű másolatai, tantervüknek lényegesen el kell egymástól térniök. A törvény szellemének megfelelően feltétlenül és intézményesen kell biztosítani, hogy a gazdasági középiskolában elsajátított gyakorlati ismeretek egyúttal elősegítsék és tá­mogassák leányainknak a családi életre való nevelését, megkedveltessék velük mindazokat a munkákat, amelyeket nemcsak kin az életben, hanem a családon belül is értékesíthetnek. Az, hogy a törvény a leánylíceumokat, a különféle gazdasági leányközépiskolákat ki­fejezetten is a családi otthon és a sajátos női hivatás szolgálatába állítja, csak ezeknek az iskolafajoknak tekintetében oszlathat el bizo­nyos aggodalmat. Azt az aggodalmat, hogy nőnevelésünk általában egyoldalúan elméleti cé­lokat szolgál és eltéríti leányainkat a női hiva­tástól. Természetesnek kell tartanunk azt a kí­vánságot, hogy a neveléspolitika igyekezzék minden, a leányok oktatására szolgáló iskolát — az iskola egyéni célkitűzésének tiszteletben­tartásával — a szó legmagasztosabb értelmében vett nőnevelés szolgálatába állítani. Ebben a tö­rekvésben egyet is értenek az összes illetékes té­nyezők, aminek nemcsak a most említett e a nő­nevelés terén xíj korszakot bevezető javaslat a tanúbizonysága. A legszélesebb rétegek iskoláz­tatására rendelt polgári leányiskolák számára rövid időn belül kiadandó új tanterv is teljes mértékben fogja szolgálni ennek az igen elter­jedt és népszerű iskolafajnak törvényben le­szögezett szűkebb célkitűzését: a művelt, magyar polgári háziasszony nevelését. Legnehezebb feladat előtt kétségtelenül akkor állanak pedagógusaink, amikor az elméleti irá­nyú, egyetemi tanulmányokra s ezeken keresztül a tudományos életpályákra előkészítő leány­gimnáziumban akarnak a gyakorlati leányneve­lés tekintetében támasztott kívánságoknak eleget tenni. Remélhetőleg itt is meg fogják találni a különböző igéuyeket kielégítő megoldást. De vi­gyázniok kell arra, hogy a kettős célkitűzésű nevelés és képzés ne vezessen leányainak túl­terhelésére, lelki és testi egészségük veszélyezte­téséhez, s mégis biztosítsa a fiúkéval egyenlő értékű elméleti képzettségüket. A magyar család jövőjét féltő tisztelt olva­sóink ezek után jogosan vethetik fel azt a kér­dést, mikor ölt testet az itt nagy vonalaiban is­mertetett sok szép terv és elgondolás. Erre a kérdésre a válasz nagyon egyszerű: a legköze­lebbi jövőben. A folyó év szeptemberében meg­levő tanítóképző-intézeteink első évfolyamuk­ban már mint leánylíceumok az iij tanterv sze­rint fognak működni. A leánylíceumok száma a következő években előreláthatólag tovább fog emelkedni, mert a társadalom sürgető követe­lése reményt nyújt arra, hogy leánygimnáziu­maink egy része fokozatosan szintén át fog térni erre a gyakorlati irányú, teljes egészében a ne­velői és családi hivatás szolgálatába állított leányiskolái típusra. Ugyancsak rövid idő alatt ki fog épülni a gazdasági leányközépiskolák há­lózata is és lehetővé válik, hogy leányaink ké­pességeiket és hajlamaikat követve választhas­sák ki a számukra leginkább megfelelő, meg­élhetésüket biztosító életpályák felé vezető is­kolát. Mindannyiunk épülésére és kultúrpolitikusaink megszívlelésére befejezésül idéznünk kell néhány sort a magyar női társadalomnak a törvény­javaslat kapcsán benyújtott memorandumából: „A nemzet életében mindennek alapja és a jövő­nek egyetlen záloga a magyar család. Minden magyar leányban a jövő magyar család oszlo­pát, belső életerejének lelki és fizikai forrását kell látnunk! A nemzeti élet ezen alapvető kö­vetelményéhez alkalmazkodniok kell az iskolák­nak! Az iskola a nemzetélet szolgálatában áll, a nemzetélet alapját tevő családi szempont kell, hogy végre méltó helyet találjon minden ma­gyar leányiskola célkitűzésében". Sokat szerezni csak kevesen tudnak, takaré­koskodni mindenkinek módjában áll. # Takarékoskodjunk gyermekeink jóléte és csa­ládi boldogságunk megalapozása érdekében. Szegény az ország, de ha sok a takarékos em­ber, még gazdag is lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék