Néptanítók lapja 71. évfolyam, 1938
1938-12-01 / 23. szám
24. SZÁM. NÉPTANÍTÓK LAPJA ÉS NÉPMŰVELÉSI TÁJÉKOZTATÓ 945 tással. Ennél többet az állatok boncolásából nem kíván. Pedig a leölt csirke vagy sertés otthoni feldolgozása nem is az a boncolás, ami nekünk a természetrajz tanításának szempontjából kellene. Bizonyára mindannyian érezzük, hogy néhány állatnak iskolai célból való felboncolásával sokat nyerne a természetrajz tanítása. De hiába, itt is figyelemmel kell lennünk a gyermekre s gondolnunk kell arra, hogy az állatok boncolásával sokszor többet ártanánk más téren, mint nyernénk a természetrajz tanításánál. Ha az iskolában nem is boncolhatunk állatokat, azok egyéni életét biztosító szervek ismertetését mégsem mellőzhetjük. Itt is a magyarázó rajz az, ami segítségünkre lehet. A világos, tisztán áttekinthető, beszédes magyarázó rajz segítségével könnyen elképzeltethetjük a gyermekkel az állat belső szerveit s ezeknek az életműködésben való szerepét. A magyarázó rajzokat készíthetjük tanítás közben a táblán, de elkészíthetjük nagyobb csomagolópapirosra is. Ennek az az előnye, hogy a papirosra rajzolt ábrát gyűjteményünkbe tehetjük s ismétléskor, összefoglaláskor ismét elővehetjük. Tévedés volna azonban azt hinnünk, hogy valamennyi állat ismertetése közben ki kell térnünk az egyéni életet biztosító szervek ismertetésére. Nem. Elég egy kis emlősállat, növényvagy húsevő, egy kérődző s egy madár belső szerveinek ismertetése. A többi már ehhez hasonló, azért elég, ha tanítás közben erre hivatkozunk. Igen sok természetrajzi egyedet találunk az egyes tájegységekben, amelyeknek testrészeit, azok szerkezetét egyszerű preparátumokon szemléltethetjük s ennek alapján ismertethetjük. Pl. Nagyon könnyen elkészíthetjük a folyami rák preparátumát. A leforrázott rák testéből először is az ízelt lábakat és a szájrészeket csíptetővel és kis kés segítségével kiszedjük, majd a háti pajzsot és az abból kiszabadított belső vázat is megtisztítjuk, végül az utópotrohot is egyes gyűrűkre szedjük szét. Ha mindezekről minden pici izmot gondosan eltávolítunk s az egyes részekből a rák testét kéregpapírra ragasztva összeállítjuk, olyan szemléltető eszközt nyerünk, amelyen nemcsak a rák lábainak mechanikus szerkezetét, hanem egész testének alakulását szemléltethetjük úgy, hogy a gyermek előtt világosan fog állni az, hogy miként alkalmazkodik a rák testének szerkezete életviszonyaihoz, életkörülményeihez s környezetéhez. A szarvasbogár (esetleg más nagyobb bogár) testét, mely előzően borszeszben állt, legalább fej, tor és potrohára bontjuk szét. A fejen levő szájrészeket felső ajak, felső állkapocs, alsó ajkkapocs, alsó ajak szerint szedjük szét Ugyanezt tesszük a tor gyűrűivel is, így megkapjuk a rovar kitisztított és megszárított kitinvázát, amit kéregpapirosra ragasztunk s eltesszük gyűjteményünkbe. Ha összeszedjük a tájegység rovarait, lepkéit s azokból gyűjteményt készítünk, mindig kéznél lesz a megismertetendő terület rovarvilága. A tanító leleményessége és ügyszeretete elég biztosíték arra, hogy helyi vonatkozású természetrajzi gyűjteményét évről-évre több hasonló preparátummal egészíti ki. A természetrajz tanítása el sem képzelhető kísérletek nélkül. Ezeknek a kísérleteknek a legtöbbje hosszabb ideig tart. Éppen azért a kísérlet megindításának kezdete sokszor jóval megelőzi a tanítást, amelyhez már az is hozzátartozik, hogy a gyermekek naponként figyelik a kísérlet folyamatának mozzanatait. Ilyen kísérletek lehetnek például: egy- és kétszikű növények csiráztatása fűrészporban. (Kukorica, bab.) Dugványnevelés. Spóracsiráztatás megnedvesített és sötét helyre tett kenyéren. A kirándulás alkalmával bábokat is gyűjtünk. Az iskolába ezeket megfelelő dobozba tesszük s a gyermekek lesik, mikor búvik ki belőlük a lepke. A lepkék petéket raknak. Ezeket kikeltetjük, a hernyókat neveljük, a bábozásukat is megfigyeltetjük. A szikes területről földet hozunk, amit tálba helyezünk el. A földre annyi vizet öntünk, hogy azt egy ujjnyira ellepje. A gyermek észreveszi, hogy a víz napról-napra fogy s az alján szép kristályok válnak ki. Mikor már a víz mind elpárolgott s a föld is száraz, a kristályok is elmállanak s fehér por lepi be a tál felszínét. Ezzel a kivirágzás folyamatát szemléltethetjük. A gyermekekkel a kertben egy futóbab mellé pálcát szúratunk ugy, hogy az éppen csak érintkezzék a növésnek induló babbal. A következő napon nézzük meg s látni fogjuk a kacsán beálló változást. Ezzel a kapaszkodó mozgásról és szerepéről nyújtunk fogalmat a gyermeknek. Minden tanítási egységgel kapcsolatban már jól előre gondoljuk meg, hogy miféle szemléltető eszközre vagy kísérletre lesz szükségünk s annak előkészítéséről már előre gondoskodjunk. A szemléltető eszközök gyűjtésébe és készítésébe a gyermekeket is vonjuk bele. Nagy szolgálatot tesz a természetrajz tanításánál az előző megfigyelésre való késztetés. Nagyon sok tanítási egységünk lesz, amely ezt megkívánja, mert megfigyelés, tapasztalatszerzés nélkül csak nehezen érti meg a gyermek azt, amit vele megértetni akarunk. Minden tanítási egység feldolgozása előtt gondoljuk meg, mire lesz szükségünk a megértetés folyamatán. Ha ezek között olyan anyagrészletre akadunk, amelyhez a szemléleteket, tapasztalatokat a gyermek maga is megszerezheti, adjunk megfigyelési feladatokat. Ilyen megfigyelési feladatok lehetnek például ezek: — Nemsokára jönnek a fecskék. Jelentsétek, mikor az elsőt látjátok! — Figyeljétek meg, miként építik a fecskék fészküket, s miként nevelik kicsinyeiket! — Figyeljétek meg kertetekben a különféle gyümölcsfák virágzásának kezdetét! — Figyeljétek meg, mi történik a gyümölcsfákon virágzás közben, a virágfakadástól a sziromlevél lehullásáig! — Ha a mezőn jártok, figyeljétek meg, miféle gyomnövények vannak a búzatáblában! — Hozzatok is belőlük egy-egy szálat! — Ha a rózsafa levelén levéltetvet láttok, tegyetek a rózsabokorra néhány katicabogarat. Figyeljétek meg az eredményt! — Figyeljétek meg, miféle madarak járnak kertetekben. Stb.