Néptanítók lapja 73. évfolyam, 1940
1940-03-15 / 6. szám
252 1990.6. SZÁM. NÉPTANÍTÓK LAPJA tött remények sikeres megvalósulása elé a magyar sport és a magyar művészet hasznára. A magyar kultúra és művészet hivatott őrzői és lelkes támogatói indították meg a kiállítás mozgalmát, hogy egyrészt emeljék a sportversenydíjak művészi színvonalát, másrészt kapcsolatot létesítsenek a sport, mint tömegmozgalom és az alkotó művészet, mint nemzeti kultúrérték között. Nagy és fontos nemzetnevelő és kultúrát szolgáló érdekek fűződnek ahhoz, hogy az a sporttársadalom, amely a test, az erő és az ügyesség kultúráját szolgálja, megtalálja kapcsolatait a szellemiség, a kifinomult kultúra hordozójával, a művészettel és a sportteljesítmények elismerő jutalmazásánál ne elégedjék meg a szokványos gyári árukkal, hanem ezek helyett érvényesülni engedje az alkotó művészetet, amelynek foglalkoztatása ma a nemzeti kultúrfeladatok legszebbike. Legyen minden kiváló sportteljesítmény díja és jutalma művészi lélekből fakadó kultúrérzék, legyen minden a magyar sport kimagasló eseményeit jelentő eredmény inspiráció, de egyúttal kenyér is a magyar művészek számára — ez a megnyílt kiállítás praktikus értéke és nemzeti értelme. A kiállítást a kultuszminiszter megbízásából Wlassics Gyula báró államtitkár ezekkel a szavakkal nyitotta meg: — A kultuszminiszter úr örömmel látja, hogy az a kezdeményezés, amely a sport és a művészet szorosabbá fűzését célozza, megértésre talált. A megnyitáson részt vettek a kultuszminisztérium részéről Haász Aladár és Tárcay-Felicides Román miniszteri osztályfőnökök, Tihamér Lajos miniszteri tanácsos, Say Géza miniszteri osztálytanácsos, a honvédelmi minisztérium részéről Tasnády Imre őrnagy, a székesfőváros képviseletében Karafiáth Jenő titkos tanácsos, főpolgármester, továbbá Gerevich Tibor és Hültl Dezső egyetemi tanárok, Szukováthy Imre, a Testnevelési Főiskola igazgatója és más előkelőségek. A bevezető beszédeket Ugrón Gábor és Prém Lóránd mondották. A kiállításra 150 pályamű érkezett be a szobrászok részéről s ezek közül 80-t talált a bírálóbizottság alkalmasnak arra, hogy a kiállítás tárgyai között szerepeljenek. A kultuszminisztérium által kitűzött pályadíjakat a következő alkotások nyerték el: az első, 1000 pengős díjat Sóváry János „Diszkoszdobó" című műve kapta. Erős vonalú, lendületes alkotás, ami az izmok és az akarat nagyszerű együtthangzó erejét sugalja. A második, 600 pengős díjat G. Fekete Géza „Üsző" című szobra kapta. A harmadik, 400 pengős díjat Antal Károly „Jégkorongozó" című pályaműve nyerte el. Nagy tetszést aratott még Ambrózy Sándor igen tehetséges fiatal művésznek ,,Gerelyvető", „Futónő", de különösképen a „Sífutó" című szobra. Meg kell még említeni a sok értékes munka közül Lukács Irén „Startoló nő" és Traply István „Súlyemelő" című művét. Szakértők megállapítása szerint a megnyílt kiállítás úgy mennyiségi, mint pedig minőségi szempontból túlszárnyalja a berlini olimpia hasonló kiállítását is. Kósa Kálmán előadása a nyolcosztályos népiskoláról. Budapesten A Magyar Élet Keresztény Községi Párt Tanügyi Bizottsága március 11-én előadással egybekötött összejövetelt rendezett a bizottság III. kerületi szervezete. Ez alkalommal dr. Kósa Kálmán miniszteri osztályfőnök szólt a fővárosi oktató karhoz a nyolcosztályú elemi iskoláról. Mint az ügy leghivatottabb ismerője, elevenen ható erővel rajzolta meg a nyolcosztályú elemi iskola jellemvonását. A nyolcosztályú elemi iskola legfőbb feladata a nemzeti neveltség terjesztése a nép szélesebb rétegében. A nehéz viszonyok ellenére is úgy létesül, hogy megfelel a nemzeti, a gazdasági és szociális érdekeknek. Az előadást nagy tetszéssel hallgató közönség soraiban ott láttuk a tanügyi élet reprezentánsait. Felhívás az esztergomi tanítóképzőben végzett Kartársakhoz. Kedves Kartársaim! Az esztergomi érseki tanítóképző-intézetben végzett tanítók, Ölveczky Pál székesfővárosi szakfelügyelő kezdeményezésére, már évekkel ezelőtt megalakították „Az Esztergomi Tanítóképzőben Végzett Iskolatársak Szövetségét. A Szövetség alapszabályait a belügyminiszter 1910-ban hagyta jóvá s azóta mint anyagi, mint pedig szellemi vonatkozásban eredményesen működik. Az egyesület célja: az Esztergomban végzett tanítók között a baráti érintkezés fenntartása, keresztény szellemben közművelődési, emberbaráti, pedagógiai eszmecseréket folytatni, az esztergomi tanítóképzőt, annak intézményeit, növendékeit és az iskolatársak gyermekeit erkölcsi és anyagi támogatásban részesíteni. Vájjon kell-e ennél szebb, nemesebb feladatt S vájjon mi, akiket ez az intézet készített elő az életre, tartozunk-e önmagunknak és a mi szeretett Alma Materunknak azzal, hogy kinn az életben is testvér, barátként összetartva, egymást segítsük, támogassuk? Én azt hiszem, mindannyian úgy érezzük, hogy: igen. Az nem lehet, hogy mi, akik ezer meg ezer magyar gyermek lelkébe hintjük el, erősítjük és mélyítjük a hála értelmét, ne éreznénk a hálát s az ebből folyó szeretetet, ragaszkodást a mi nevelőintézetünk iránt. Igazi tanítólélek nem feledheti jótevőjét, régi nevelőjét. Ilyesmiben a közömbösség nem férhet az ő lelkéhez. Mindezt átérezve, nagyon kérlek, kedves Esztergomban végzett iskolatársaim, lépjetek be egyesületünkbe. Ne hiányozzék onnan egyetlen Esztergomban végzett iskolatárs sem. Jól tudom, hogy ez, mint minden egyesületi tagság, anyagi áldozattal jár, de azt is tudom, hogy a tagsági díjnak minden fillére tanítói gondokat enyhít, tanítói összetartást, szeretetet ápol. A rendes tagok azok, akik az esztergomi tanítóképző-intézetben végeztek. Ezek 5.— P évi tagdíjat fizetnek. Pártoló tag lehet mindenki, aki velünk érez s évenként legalább 5.— P tag-