Néptanítók lapja 74. évfolyam, 1941
1941-02-01 / 03. szám
96 mi : 3. SZÁM: nem szeretetcsomag kell, hanem munkaalkalom. A Tanítói Rend minden tagja tudja, hogy milyen szükséges a nemzeti erők összefogása. Nyílt színvallásban, öntudatos magyar lelkei.. egymásratalálásában segítsen ősi öltözködésünk is. Izzó magyar lelkünk égiglobogó fáklyatűzével gyújtsuk fel a közönyös álmatag lelkeket! — Ébredj, magyar! Értékeld öntudatosan saját értékeidet! Becsüld meg ősi hagyományaidat! Soha ne feledd, hogy semmiféle idegen nemzet nagysága sem növelheti a mi magyar nemzetünk szárnyait naggyá, hatalmassá, csakis velünk született őseredeti, keleti sajátosságaink. Ez természeti, történeti és bölcseleti örök alaptörvény. Vedd észre, hogy a körülöttünk élő nagy nemzetek is hasonlóan cselekszenek! Örülj, hogy vannak értékeink, hogy senkitől semmit kölcsön nem kérünk! Ilyen gondolatokkal kísérjük a magyar öltözködés kérdését. Minden magyar érték megbecsülése és megbecsültetése nemzetvédelem és fajszolgálat, amiben az öntudatos lelkű, bölcs, gondolkozó Tanítói Rend tagjai legyenek a legelső fáklyavivők, világosságterjesztők! Magyar lélekkel, beleseséggel, vasakarattal, kitartással előre a nemzeti öntudatraébresztés útján! NÉPTANÍTÓK LAPJA IOKOLIKZÖVETKEZETEK A KEVELÉS HZOLOÁLITÁBAN írta : KISHÁZI MIHÁLY gyak. isk. tan. A VAN a magyarságnak szellemi betegsége a széthúzáson kívül, akkor ez nem lehet más, mint a széthúzás látszólagos ellentéte: az egyesületekbe való tömörülés. Sehol, szerte a világban, annyi egyesület nincs, mint nálunk. De mindjárt hozzátehetjük azt is: sehol annyi megalakított egyesület nem múlt kialakulása pillanatában, mint nálunk. A magyarság egyszerűen utolérhetetlen egyesületek alakításában, de utolsó helyen állhat azok vezetésében. Egy faluban összeszámoltuk: kereken 51 egyesület működött, azaz csak működött volna, de nem volt, aki vezesse, a tagjai pedig azt sem tudták, hogy tagjai-e valóban, vagy nem. A „működő" egyesületek működése is abban állott, hogy évenként egyszer közgyűléssel egybekötött bankettet rendeztek, vagy esetleg kéthárom táncmulatságot. Nem csoda, ha a plébános így sóhajtott fel, de jó lenne, ha lenne itt egy olyan egyesület, amely ezeknek a megszüntetésére alakult! Az egyesületesdin azonban nem szabad csodálkoznunk, hiszen már az iskolák telve vannak egyesületekkel! Szívgárda, cserkészcsapat, vöröskeresztes csapat, madárvédőcsoport, stb., stb. És nem egy van, ahol aztán szakosztályok is vannak, amelyek külön tisztikarral működnek! Szörnyű, hogy a felnőttek mennyire rákényszerítik sokszor a maguk elgondolását az iskolára és mennyire nem gondolnak arra,hogy az iskola nevelőmunkáját mennyire , megnehezítik éppen a sok egyesületalakítással! Hiszen, ha csak egy gyermekegyesülés van, még talán rendben van. De amikor egy iskolában szívgárda, cserkészet, vöröskereszt sorolja tagjai közé ugyanazokat a gyermekeket, akkor másbaj van. Hiszen önmagukban mind jót, szépet akarnak, csak bizony a jó felé való törtetésben valahogy elsikkad majd a lényeg: a nevelés, mert mindegyik más-más úton próbál eredményt elérni. Ezek az utak aztán nem egyszer keresztezik egymást, ami feltétlenül törést eredményez a gyermek amúgy is könnyen kilengő lelki fejlődésében. Nem véletlen, ha a mai sok rossz, neveletlen, képmutató gyermek szemlélésében az okot egyrészt éppen az egyesületek sokféleségében látjuk! Ha az egyesületi célokat keressük, akkor első helyen találjuk a vallásos nevelés gondolatát. Az egyházak belső ütye, hogy mely gyermek-egyesület alakítását és vezetését tartják ajánlatosnak. A gyakorlati élet, a mindennapi élet sorrendben megelőzi a túlvilági életet. De nemcsak megelőzi, hanem egyben elő is készíti azt. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a mindennapi élet minéműsége minden esetben eldönti az egyén túlvilági sorsát is. Csodálatos mégis, hogy nem gondolunk erre, amikor egyesületet vagy egyesületeket alapítunk! Ezért végtelenül fontos, hogy ezt a gyakorlati életre való előkészítést az iskola a lehető legtökéletesebben, a legnagyobb gondossággal, körültekintéssel intézze. Ha az egyesületek ezt a kérdést csak félvállról vagy egyenesen hanyagul kezelik, nemcsak hogy nem hasznos munkát, hanem egyenesen szörnyű pusztítást végeznek. Ha pedig az egyesületek — bármily szép célkitűzéssel egyenként — egymás munkáját keresztezik, akkor nem építenek, hanem rombolnak, kiteljesedő ambíciókat pusztítanak el. Az iskolai szövetkezetek mindenképen a gyakorlati életet szolgálják. Ahol hazánkban a tanító gondolt ennek megvalósítására, nem hagyta abba soha ezt a munkát, mert hiszen látta életrevalóságát és a későbbi munka során is nagy hasznát vette azoknak a gyermekeknek, akik az elemi iskolában „szövetkezeti" emberek voltak. Miben rejlik a szövetkezeti szellem nagy-nagy nevelőértéke? Maga a szövetkezés gondolata magyar közmondásból indul ki. A magyar ember régen tudja azt, hogy csak akkor volt eredményeminden nyilvános megmozdulás, ha együtte