Néptanítók lapja 76. évfolyam, 1943

1942-12-15 / 24. szám

VÉP-TANÍTÓK LAPJA gatót dr. Szemerédy Béla kir. tanfelügyelő képviselte. Sza­bados János áll. népiskolai igazgató, elnök üdvözölte a megjelenteket, köztük a kir. tanfelügyelőt, Viola Mihály székesegyházi kanonokot, a győri áll. népiskolák és óvodák , gondnoksági elnökét, a tanügyi hatóságok más kiküldöt­teit és a gyűlést megnyitotta. Majd felkérte Viola Mihály székesegyházi kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelőt, hogy tartsa meg előadását: „Egyéniség értéke a nevelésben" címen. Az előadó pedagógiai irodalmi felkészültséggel, tel­jes meggyőző erővel domborította ki, hogy a nevelésben az egyéniség a fontos és nem a módszer. A tanító nem a nemzet napszámosa, hanem apostola lehet, mert lelkében él a hit és a szeretet, ő a társadalomnak az az egyedüli tagja, aki csak mindig ad és pedig szívének, lelkének a legjavát. A tanítói munka minden vonalán meglátszik az egyén gondos keze. Ezt tapasztalta mint a 600 iskolát magában foglaló győri egyházmegye főtanfelügyelője. A legegyszerűbb órarend is elárulja a gondos tanítói lélek nagyszerű munkáját. Kéri a tanítóságot, hogy továbbra is azzal a lelkesedéssel és szeretettel törje a magyar ugart, amivel tet­te a multban és teszi a jelenben is. A­ magas­szárnyalású előadást az egyesület elnöke köszönte meg. Bécsi Attila, a kir. róm. kat. tanítóképzőintézet gyakorló iskolájának tanítója, körzeti iskolafelügyelő ismertette a Tanterv és Útmutatások alapján a városi népiskola VII— VIII. osztályának anyagát. Előadásában kifejtette, hogy a városi iskolának alkalmazkodnia kell a helyi viszonyok­hoz, a kereskedelemhez és az iparhoz, mert csak így fogja tudni betölteni magasabbrendűségét, a gyakorlati életre való nevelését, oktatását. Greschner Dezső köri titkár „Karcolatok a kör tízéves életéből" címen komoly beszá­molót mondott a jubileum alkalmából. Értekezése felölelte a kör megalakulása óta lefolyt fontosabb eseményeket. Ecsetelte a megindulás nehéz munkáját, de annál meg­győzőbb erővel domborította ki, hogy „most nem fonnyadt virágokat vagyunk kénytelenek letenni a jubiláris közgyű­lés asztalára", hanem egészséges, megvalósított program­mal, amiben az elnök szervező ereje jelentkezik. Vázolta a tanítóság megbecsülése érdekében tett tízéves munkát, s kérte az Istent, hogy adjon a magyar pedagógus-tábor­nak továbbra is erőt, hitet, hogy nevelni tudja az ifjúsá­got egy új ezerévre... A közgyűlés a titkári jelentést teljes terjedelmében jegyzőkönyvileg megörökítette. Vitéz Kiss Károly pénztáros a köz vagyonáról számolt be. Az indítványok során a tanítóságra nézve fontos javaslatok hangzottak el: a VII. fizetési osztály automatikus elérése, a VI. fizetési osztály megnyitása a tanítók számára. In­dítványozták még, hogy az óvónők a VIII. fizetési osz­tályt is elérhessék. Kívánták az első világháborúban hadi­fogságban eltöltött időnek beszámítását az előmenetelbe és a nyugdíjba, a férjes nők részére a teljes lakbér folyó­sítását, az egységes tanítói egyesület kiépítését. A közgyű­lés az indítványokat egyhangúlag elfogadta azzal, hogy el­juttatja azokat az országos elnökséghez. A megejtett tisztújítás során újból a régi tisztikart választották meg egyhangúlag. Lelkesen tüntettek Szabados János áll. nép­iskolai igazgató, elnök mellett, akinek érdemeit vitéz Ber­talan Sándor áll. népiskolai igazgató méltatta. Alelnök lett: Erőss Gyula, titkár-jegyző: Greschner Dezső, pénz­táros: vitéz Kiss Károly, központi delegátusok: v. Ber­talan Sándor, v. Mohácsy Endre, Ákos József. A tiszti­karon kívül megválasztották a számvizsgáló szerveket és a tizenkéttagú választmányt. Az elnök köszönő zárószavai után a valóban jól sikerült közgyűlés a Himnusszal véget­ért. A Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület és az Állami Tanítók Országos Egyesületének Tolnam­egyei Köre november hó 20-án Szekszárdon tartotta meg évi közgyű­lését. A gyűlésen megjelentek: Madi Kovács Imre Tolna vármegye főispánja, Szovgott Edvin alispán, dr. Sulyok Kálmán kir. tanfelügyelő, Berkényi Károly, az Országos Tanító­ Szövetség elnöke és Bajnok Géza alelnöke, dr. Hal­mos Andor ny. tanügyi főtanácsos, Gaál János apát, Hor­váth Károly esperes és sok más számottevő tanügybarát, valamint az egyesületbe tartozó nagyszámú tanítóság. A gyűlés Szebényi Lajos dombóvári állami iskola­igazgató elnöklésével folyt le, aki gondolatokban gazdag beszéddel emlékezett meg a Kormányzó Úr . Fnméltósága születésének 75. évfordulójáról, majd a főispánt felkérte hogy Tolna vármegye tanítóságának hódolatteljes ragasz­kodását és odaadó hűségét tolmácsolni szíveskedjék. A ne­velés fontosságát fejtegette azután. Berkényi Károly, az Országos Tanító­ Szövetség elnöke 36.000 magyar tanító üdvözletét hozva, az egyesületi élet­ben rejlő erő építő hatására mutatott rá. Dr. Inotay Ilona vármegyei szociális szakelőadó nagy hozzáértésről és szo­ciális érzékről tanúskodó előadásban fejtette ki azt a szerepkört, amely a tanítóságra vár a szociális munka­közösségek munkájában. Dlusztus Imre bonyhádi róm. kat. tanító mindvégig érdeklődéssel kísért előadást tartott a történelem tanításáról. Mindkét előadást nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. A hozzászólások során dr. Sulyok Kálmán kir. tanfelügyelő elismerve a tanítóság sokoldalú elfoglaltságát, szükségesnek látja, hogy a tanító az isko­lán kívüli munkában ne csak feladat elé legyen állítva, hanem hatáskört is kapjon. Szociális téren is, valamint az iskolánkívüli népművelésben is nemcsak kívánatos ez, hanem szükséges. Határozott irányt szabott a tanítóság munkájának, amikor azt a mai nehéz idők kívánalmaival hozta összefüggésbe. Amikor a tanítóságtól a súlyos idők követelte magyar becsületességgel párosult teljesítményt kíván, egyben jóleső érzés hatotta át a jelenlevő tanítósá­got, mert tanfelügyelőjében a tanítóság sorsát szívén viselő vezetőt köszöntheti. Hálából és az iránta érzett nagyra becsülésének jeléül az indítványok során az egyesület tisz­teletbeli tagjai sorába iktatta a közgyűlés. Az elnöki bejelentések során közölte az elnök, hogy dr. Koch Nándor kir. főigazgató, Bencze János egyház­megyei főtanfelügyelő, Galla Endre, az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke és vitéz Papp Gyula, a Községi Tanítók Országos Egyesületének elnöke hivatali elfo­gultságuk miatt a gyűlésen nem jelenhettek meg. Táv­iratilag hódolatát fejezte ki a közgyűlés Kállay Miklós miniszterelnöknek, Szinyei Merse Jenő vallás- és közok­tatásügyi miniszternek és Koch Nándor kir. főigazgató­nak. Mint a vármegye tanítóságának erős oszlopairól em­lékezett meg az elnök Eberhardt János mucsi, Szíjártó László szakcsi igazgató-tanítókról, valamint özv. Horváth Jánosné dombóvári áll. tanítónőről nyugdíjaztatások al­kalmával. További életükben kísérte őket a kortársi sze­retet és az egy emberöltőn át végzett becsületes munka nyomán fakadó, lelket felemelő boldogító érzés. Az elnök javaslatára a közgyűlés a vármegyei kultúralapból tanul­mányi segélyként 50—50 P-t Kovács György szekszárdi tanítónak és Csiki Székely Dénes dunaföldvári körzeti iskolafelügyelőnek, míg a dr. Halmos Andor alapítvány kamataiból 50—50 P-t Geyer József paksi körzeti iskola­felügyelőnek és Bajor János bonyhádi igazgatónak jut­tatott. A közgyűlés az elnök buzdító zárószavaival, majd a Himnusz eléneklésével ért véget. Ne haljak meg, mint koldus, Aki semmit sem hagyott! (Arany.) • Neveljük olyanná az embert, hogy képes le­gyen minden helyzetben, jó- és balsorsban lelke forrásához, Istenhez emelkedni. (Serédi.) • Módot kell nyújtani a gyermekeknek arra, hogy keletkezett érzelmeiket megtermékenyítse az akarat és cselekedeteik nyomán koruk ere­jéhez mért tettek gyümölcsözzenek. 1943 . 23. SZÁM: 1027

Next