Néptanítók lapja 76. évfolyam, 1943
1942-12-15 / 24. szám
VÉP-TANÍTÓK LAPJA gatót dr. Szemerédy Béla kir. tanfelügyelő képviselte. Szabados János áll. népiskolai igazgató, elnök üdvözölte a megjelenteket, köztük a kir. tanfelügyelőt, Viola Mihály székesegyházi kanonokot, a győri áll. népiskolák és óvodák , gondnoksági elnökét, a tanügyi hatóságok más kiküldötteit és a gyűlést megnyitotta. Majd felkérte Viola Mihály székesegyházi kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelőt, hogy tartsa meg előadását: „Egyéniség értéke a nevelésben" címen. Az előadó pedagógiai irodalmi felkészültséggel, teljes meggyőző erővel domborította ki, hogy a nevelésben az egyéniség a fontos és nem a módszer. A tanító nem a nemzet napszámosa, hanem apostola lehet, mert lelkében él a hit és a szeretet, ő a társadalomnak az az egyedüli tagja, aki csak mindig ad és pedig szívének, lelkének a legjavát. A tanítói munka minden vonalán meglátszik az egyén gondos keze. Ezt tapasztalta mint a 600 iskolát magában foglaló győri egyházmegye főtanfelügyelője. A legegyszerűbb órarend is elárulja a gondos tanítói lélek nagyszerű munkáját. Kéri a tanítóságot, hogy továbbra is azzal a lelkesedéssel és szeretettel törje a magyar ugart, amivel tette a multban és teszi a jelenben is. A magasszárnyalású előadást az egyesület elnöke köszönte meg. Bécsi Attila, a kir. róm. kat. tanítóképzőintézet gyakorló iskolájának tanítója, körzeti iskolafelügyelő ismertette a Tanterv és Útmutatások alapján a városi népiskola VII— VIII. osztályának anyagát. Előadásában kifejtette, hogy a városi iskolának alkalmazkodnia kell a helyi viszonyokhoz, a kereskedelemhez és az iparhoz, mert csak így fogja tudni betölteni magasabbrendűségét, a gyakorlati életre való nevelését, oktatását. Greschner Dezső köri titkár „Karcolatok a kör tízéves életéből" címen komoly beszámolót mondott a jubileum alkalmából. Értekezése felölelte a kör megalakulása óta lefolyt fontosabb eseményeket. Ecsetelte a megindulás nehéz munkáját, de annál meggyőzőbb erővel domborította ki, hogy „most nem fonnyadt virágokat vagyunk kénytelenek letenni a jubiláris közgyűlés asztalára", hanem egészséges, megvalósított programmal, amiben az elnök szervező ereje jelentkezik. Vázolta a tanítóság megbecsülése érdekében tett tízéves munkát, s kérte az Istent, hogy adjon a magyar pedagógus-tábornak továbbra is erőt, hitet, hogy nevelni tudja az ifjúságot egy új ezerévre... A közgyűlés a titkári jelentést teljes terjedelmében jegyzőkönyvileg megörökítette. Vitéz Kiss Károly pénztáros a köz vagyonáról számolt be. Az indítványok során a tanítóságra nézve fontos javaslatok hangzottak el: a VII. fizetési osztály automatikus elérése, a VI. fizetési osztály megnyitása a tanítók számára. Indítványozták még, hogy az óvónők a VIII. fizetési osztályt is elérhessék. Kívánták az első világháborúban hadifogságban eltöltött időnek beszámítását az előmenetelbe és a nyugdíjba, a férjes nők részére a teljes lakbér folyósítását, az egységes tanítói egyesület kiépítését. A közgyűlés az indítványokat egyhangúlag elfogadta azzal, hogy eljuttatja azokat az országos elnökséghez. A megejtett tisztújítás során újból a régi tisztikart választották meg egyhangúlag. Lelkesen tüntettek Szabados János áll. népiskolai igazgató, elnök mellett, akinek érdemeit vitéz Bertalan Sándor áll. népiskolai igazgató méltatta. Alelnök lett: Erőss Gyula, titkár-jegyző: Greschner Dezső, pénztáros: vitéz Kiss Károly, központi delegátusok: v. Bertalan Sándor, v. Mohácsy Endre, Ákos József. A tisztikaron kívül megválasztották a számvizsgáló szerveket és a tizenkéttagú választmányt. Az elnök köszönő zárószavai után a valóban jól sikerült közgyűlés a Himnusszal végetért. A Tolnavármegyei Általános Tanítóegyesület és az Állami Tanítók Országos Egyesületének Tolnamegyei Köre november hó 20-án Szekszárdon tartotta meg évi közgyűlését. A gyűlésen megjelentek: Madi Kovács Imre Tolna vármegye főispánja, Szovgott Edvin alispán, dr. Sulyok Kálmán kir. tanfelügyelő, Berkényi Károly, az Országos Tanító Szövetség elnöke és Bajnok Géza alelnöke, dr. Halmos Andor ny. tanügyi főtanácsos, Gaál János apát, Horváth Károly esperes és sok más számottevő tanügybarát, valamint az egyesületbe tartozó nagyszámú tanítóság. A gyűlés Szebényi Lajos dombóvári állami iskolaigazgató elnöklésével folyt le, aki gondolatokban gazdag beszéddel emlékezett meg a Kormányzó Úr . Fnméltósága születésének 75. évfordulójáról, majd a főispánt felkérte hogy Tolna vármegye tanítóságának hódolatteljes ragaszkodását és odaadó hűségét tolmácsolni szíveskedjék. A nevelés fontosságát fejtegette azután. Berkényi Károly, az Országos Tanító Szövetség elnöke 36.000 magyar tanító üdvözletét hozva, az egyesületi életben rejlő erő építő hatására mutatott rá. Dr. Inotay Ilona vármegyei szociális szakelőadó nagy hozzáértésről és szociális érzékről tanúskodó előadásban fejtette ki azt a szerepkört, amely a tanítóságra vár a szociális munkaközösségek munkájában. Dlusztus Imre bonyhádi róm. kat. tanító mindvégig érdeklődéssel kísért előadást tartott a történelem tanításáról. Mindkét előadást nagy tetszéssel fogadta a hallgatóság. A hozzászólások során dr. Sulyok Kálmán kir. tanfelügyelő elismerve a tanítóság sokoldalú elfoglaltságát, szükségesnek látja, hogy a tanító az iskolán kívüli munkában ne csak feladat elé legyen állítva, hanem hatáskört is kapjon. Szociális téren is, valamint az iskolánkívüli népművelésben is nemcsak kívánatos ez, hanem szükséges. Határozott irányt szabott a tanítóság munkájának, amikor azt a mai nehéz idők kívánalmaival hozta összefüggésbe. Amikor a tanítóságtól a súlyos idők követelte magyar becsületességgel párosult teljesítményt kíván, egyben jóleső érzés hatotta át a jelenlevő tanítóságot, mert tanfelügyelőjében a tanítóság sorsát szívén viselő vezetőt köszöntheti. Hálából és az iránta érzett nagyra becsülésének jeléül az indítványok során az egyesület tiszteletbeli tagjai sorába iktatta a közgyűlés. Az elnöki bejelentések során közölte az elnök, hogy dr. Koch Nándor kir. főigazgató, Bencze János egyházmegyei főtanfelügyelő, Galla Endre, az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnöke és vitéz Papp Gyula, a Községi Tanítók Országos Egyesületének elnöke hivatali elfogultságuk miatt a gyűlésen nem jelenhettek meg. Táviratilag hódolatát fejezte ki a közgyűlés Kállay Miklós miniszterelnöknek, Szinyei Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszternek és Koch Nándor kir. főigazgatónak. Mint a vármegye tanítóságának erős oszlopairól emlékezett meg az elnök Eberhardt János mucsi, Szíjártó László szakcsi igazgató-tanítókról, valamint özv. Horváth Jánosné dombóvári áll. tanítónőről nyugdíjaztatások alkalmával. További életükben kísérte őket a kortársi szeretet és az egy emberöltőn át végzett becsületes munka nyomán fakadó, lelket felemelő boldogító érzés. Az elnök javaslatára a közgyűlés a vármegyei kultúralapból tanulmányi segélyként 50—50 P-t Kovács György szekszárdi tanítónak és Csiki Székely Dénes dunaföldvári körzeti iskolafelügyelőnek, míg a dr. Halmos Andor alapítvány kamataiból 50—50 P-t Geyer József paksi körzeti iskolafelügyelőnek és Bajor János bonyhádi igazgatónak juttatott. A közgyűlés az elnök buzdító zárószavaival, majd a Himnusz eléneklésével ért véget. Ne haljak meg, mint koldus, Aki semmit sem hagyott! (Arany.) • Neveljük olyanná az embert, hogy képes legyen minden helyzetben, jó- és balsorsban lelke forrásához, Istenhez emelkedni. (Serédi.) • Módot kell nyújtani a gyermekeknek arra, hogy keletkezett érzelmeiket megtermékenyítse az akarat és cselekedeteik nyomán koruk erejéhez mért tettek gyümölcsözzenek. 1943 . 23. SZÁM: 1027