Népújság, 1973 (17. évfolyam, 1-48. szám)
1973-09-15 / 35. szám
A délszláv irodalom ihletett közvetítőjénél TÖBB MINT NEGYVEN ESZTENDEJE FOGLALKOZIK MŰFORDÍTÁSSAL — INTERJÚ CSUKA ZOLTÁNNAL A bánáti Zichyfalván (Plandisten) született 1901-ben. Rövid becsei és szabadkai tartózkodás után Pécsre kerül, ahol elvégzi a középiskolát. Itt villamosvezetőként dolgozott, de közben KRÓNIKA címen folyóiratot szerkesztett. Horthy csapatainak pécsi bevonulása után menekülnie kellett, és ekkor Jugoszláviában Novi Sadon telepedett le. A VAJDASÁG c. lapnál helyezkedett el. Tizenkétévi itt-tartózkodása alatt rendkívül gyümölcsöző költői, irodalomszervezői és szerkesztői munkát fejtett ki. Az örökösen alkotó és njitó ■Csuka Zoltán megindította azÚt című avantgardista folyóiratot. Számos ismert szerb író és költő tömörült e lap köré. Továbbá e lapban olyan írók is közreműködtek, mint pl.: Kassák Lajos, Szántó György, Sinkó Ervin. Később megindította a Revü c. képes hetilapot, aztán is Képes vasárnapot Ez akkor volt, amikor Szenteleky Kornél összegyűjtötte az egész írógárdát és a Reggeli Újság mellékleteként elindította a Mi Irodalmunkat. A Kalangyát már közösen szerkesztik. Csuka Zoltán jelenteti meg Vlaj Lajos első verseit a Kalangyában. Azóta számtalan verseskötet, műfordítás és munka kíséri Csuka Zoltán életét. Ezidáig már több mint nyolcvan művet fordított le magyarra szerbből, horvátból, macedónból, bolgárból és szlovén nyelvből. Az utóbbi néhány évben mind többször találkozik a muravidéki közönség Csulka Zoltán nevével. Ez nem véletlen, hiszen Csuka Zoltán többször járt nálunk és jelenleg szlovén partizánversek fordításán dolgozik. A napokban megérkezett Radencire, hogy in Gyújts dalra partizán szív című kétnyelvű költői antológia fordítását elkészítse. Ezúttal felkerestük és néhány irodalommal, valamint műfordítással kapcsolatos kérdést tettünk fel neki. — Mint ismeretes ön a délszláv irodalom legnagyobb magyar nyelvű közvetítője. Az utóbbi néhány év alatt szlovén irodalmi műveket is fordított. Hány szlovén művet fordított már le? — Erről kicsit nehéz lenne most pillanatnyilag beszélni, hogy hányat, inkább csak arról beszélnék, hogy a legutóbbi egy év alatt milyen munkákon dolgoztam. Elsősorban Matej Bor: Átkelt a vándor az atomkoron című nagy poémáját említem meg, amelyet ennek az évnek az elején adtunk át Muraszombaton a közönségnek a budapesti EURÓPA És a POMURSKA ZALOZBA közös kétnyelvű kiadásában. Ugyancsak ebben az évben jelent meg szerkesztésemben és válogatásomban a Csillagok és szívek című költői antológia, amely a mai szlovén költészetet mutatja be a magyar közönségnek. Jelenleg a Gyújts dalra partizán szív című művön dolgozom, amely a partizán költészetet mutatja be a magyar közönségnek. Tudomásommal ez is kétnyelvű kiadás lesz. Ebben az évben fordítottam le Tóth Ferenc barátommal együtt Bratko Kreft drámáját a Nagy lázadás — Velika puntarija című drámát, amely a Gubec Máté féle parasztlázadást dolgozza fel. Ezenkívül részt vettem A szlovén irodalom kistükre című műnek a szerkesztésében és a fordításában, amely csak így külsőleg jelent kistükröt, voltaképpen azonban az egész szlovén irodalomnak az áttekintése. Végül még egy művet említenék meg, amelyet az idén fordítottam s ezt nem az Európának, hanem a budapesti Kossuth Könyvkiadónak Drago Grah szlovén író A kilencedik menyország című regényét, amely a Pomurska zalozba kiadásában jelent meg eredetileg és amelyet a Kossuth könyvkiadó fog kiadni még az idei év őszén. Szóval ennyit mondhatok azokról a művekről, amelyeket a leg- utóbbi másfél esztendőben végeztem. — Melyik délszláv nyelvből fordít legszívesebben? — Kissé nehéz a kérdés. Én jó művet, nagy művet bármelyik délszláv nyelvből szívesen fordítok. Fordítottam eddig szerbből, horvátból, szlovénből és macedónból és ha válogatást akarnék tenni, hogy melyiket csináltam legszívesebben, legföljebb azt tudnám mondani, hogy azt, amelyik a legértékesebb. — Mi a véleménye a mai szlovén irodalomról? — Hát erről egy kissé nehéz beszélni, mert a mai szlovén irodalmat nem annyira ismerem, már mesterségemnél fogva, mint inkább a mai szlovén költészetet. Hogy erről mi a véleményem, erről A csillagok és szivek címü kötet többet mond, mint én mondani tudnék. — Hogyan vélekedik a külföld magyar irodalmáról? Itt a vajdasági és romániai, valamint a születő szlovéniai magyar irodalomra gondolunk? — Én több mint negyven esztendeje foglalkozom műfordítással és elsősorban a szomszédos népek irodalmából fordítok magyarra, legelső sorban pedig a délszláv népek irodalmából. Ezekben az irodalmakban mindig azt kerestem, mi az összekötő kapocs a magyar és a szomszéd népek között. És ha a mai romániai, vajdasági, vagy más magyar irodalomra gondolok, akkor is én mindig ebből a szemszögből nézem ezeket az irodalmakat. Milyen pluszt adnak a különböző országokban élő kis népeknek ezek az irodalmak. Én a magyar irodalmakban is ezt keresem. Ami pedig a szlovéniai magyar irodalmat illeti azzal tudok válaszolni, hogy a magyar népmesékben mindig a legkisebb királyfinak volt igaza. Ha most a magyar irodalmakat nézem, a szívemhez talán legközelebb a szlovéniai magyar irodalom áll, mert külsőleg ez a legkisebb. Én azt várom, és tudom biztosan, hogy a szlovéniai magyar írók közül is lesznek olyanok, akik egyetemeset tudnak mondani bármilyen kevés néphez, vagy kisebbséghez tartoznak. Ezt várom én a szlovéniai magyar íróktól és biztos vagyok benne, hogy ezt meg is fogom kapni. — És végül egy közhelyszerű kérdés: Hogy tetszik Radencin, hogy érzi magát Szlovéniában? — Erre a közhelyszerű kérdésre nem közhelyszerű választ adok. Nem azt akarom mondani, hogy Radenciban nagyon jól érzem magam. Én ott érzem magam legjobban, ahol legjobban tudok dolgozni, mert dolgozni nagyon szeretek. Radenciben pedig nagyon jól tudok dolgozni. — Köszönjük szépen a beszélgetést és további munkasikereket kívánunk! Szúnyog Sándor Olvassuk és terjesszük a Népújságot! Csuka Zoltán költő és műfordító KÖLCSÖNVETT ÍRÁSUNK Az alkotmánynak szavatolnia kell az anyanyelven folyó káderképzést A Szocialista Szövetség szabadkai választmányának szakosztályai a napokban összegezik az alkotmányitában felvett kérdéseket, javaslatokat és elvi megjegyzéseket. Mivel Szabadka több nemzetiségű község, és mivel a nemzeti egyeneik az alkotmányitában feltett tásában az elmúlt időszakban számos eredményt értek el, elsőként az alkotmánydokumentumok erre vonatkozó szakaszai kerültek napirendre. A szervezet nemzetiségügyi szakosztálya és a Kommunista Szövetség hasonló bizottsága együttes ülésen megállapította, hogy a község területén az alkotmányvita alkalmával nem tanúsítottak különösebb figyelmet e kérdés iránt. Az együttes ülés részvevői elégedetlenségüket fejezték f kii emiatt, mert mindössze négy összejövetelről érdekezett megjegyzés, s azok is inkább csak kérdés formájában vetették fel, hogy az alkotmányutát vezető előadók kellő figyelmet szenteltek a nemzetek és nemzetiségek egyenjogúságának. Tartalmas vita alakult ki azzal kapcsolatban, hogy az aljogúság gyakorlati megvalósimértékben szavatolják-e a nemzetiségi nyelvek egyenrangú használatát. Végül is az a vélemény alakult ki, hogy a kétnyelvű szakemberek iránt támasztott igény kielégítése csakis úgy valósítható meg, ha az alkotmányban is lefektetik anyanyelven való képzésük szükségességét. Rámutattak, az egyetemi karokon is az elfogadott elvek szerint kell alkalmazni a nyelvhasználatot. Megállapították, a nemzetiségi nyelven való oktatás hiánya miatt tartományunk területéről 480 egyetemi hallgató tanul Magyarországon. A fentiekkel párhuzamosan leszögezték, hogy a kommunának mint önigazgatási közösségnek a statútumban ki kell fejeznie társadalmunk mai fejlődési fokát és a nemzetiségi egyenjogúságról elfogadott álláspontjaik gyakorlati megvalósítását. (Magyar Szó, Újvidék) A Fórum új könyvei Brasnyó István: A levegő titkai - Gazdanépek Néhány évvel ezelőtt Brasnyó István mind költészetében, mind prózájában elindult gyermekkora tájai felé, s eddig megtett útja arról tanúskodik, hogy e váltás nem mondandó híján következett be nála, hanem életre szóló élmények parancsára, amelyek a múló idővel alkalmasint csak erősödni, mélyülni fognak. Eleinte elejtett szavak, véletlennek is vélhető képek, mintegy a vers felszíne jelezte csak közeledését, de »alászállása« során, amikor mind követelőzőbbé váltak az emlékek, a néhai események emberek és tárgyak, verse fokozatosan »történni« kezdett, epikussá lett, s egyre teljesebben szólaltatta meg a költő sohasem tolakodó vágyakozását elmerült világa után. Jelen kötetében a folyamat újabb eredményeinek lehetünk tanúi. Hosszú verseiben kinagyított elemek halmazaira vagy inkább láncolataira bukkanunk, amelyekkel a végérvényesen letűnt kinti világot szeretné újra felépíteni és megéleszteni, s eközben egy irodalmunkban teljesen új, sajátos tájköltészetet hoz létre. A szabadkai Népszínház muravidéki vendégszereplését Natalia Grinzburg: Jókedvemben vettelek el című vígjátékával fejezte be népújság . Móricz Zsigmondi Sárarany — Már azt is! — ordított fel rekedten az asszony a leugrott az ura térdéről. Összecsapta a két kezét, aztán igy összekulcsolva felemelte a feje fölé, majd újra levágta; úgy rohant, száguldott összevissza ■a szobában, mintha kedves valakijének rögtön bekövetkezhető, kikerülhetetlen halálától félne — már azt is, azt is! — ismételte. A férfi egy darabig nézte, értetlenül. — Hát beléd mi ütött? — Úristenisten! Keresztrefeszitet szent isten! Mikor lesz vége ennek az én kinkeserűgyász életemnek. Ó, mennybéli szűzanyám!. .. — Ne bőgj! — rivallt rá az ura. — Ez kell nekem. Ez kell éppen! Tyukeszü! Bosszúsan dobta odább a ceruzát az asztalon. — Ahelyett, hogy örülne, táncolna... bolond! Igazán, hogy egy asszony alábbvaló a ... Nem érted, ha sikerül, mer még semmi se biztos, olyan kontraktust csinálok az úrral, hogy belegeded. Ki fogom venni az egész Nagyszeget, az egész pusztát, a Tiszasarkon olyan káposztásfőd van, hogyha kiadom, nyócvan pengőt, század adnak egy vékásért. — Ezret. A férfi elhallgatott. Ez már okos szó. Ez legalább az üzletre vonatkozik. Az asszony mindig mindenben a legroszszabbra számít, nem úgy, mint ő, akinek roppant rikító minden cél, alig bírja magát megállítani, úgy rohan a reménysége. És elégszer bebizonyosodott már, hogy az asszonyának igaza volt. Ezért nem vágja ketté az asszonybeszédet, hanem meghőköl rá s újra meggondolja. Hozzáfogott hát és mint szokma, apróra elmondott a feleségének mindent. Ez csak állott a szoba közepén, lesütött szemmel, szórakozott pillantással, majd meggondolta magát, kiment a konyhába, eligazított a tűzhelyen minden edényt, a kutyát kikergette, a félrácsajtót betette és újra bement. Az ura felnézett a noteszéből s tovább folytatta a beszédet. — Ha tizenhat pályád lesz, mindre maradhat elég. Hát nekem ne vágj ilyen fancsali képeket, nem tudnám miért. — Nekem nem kell a macárd zsírja. — Eh — hehentett Dani boszszusan —, már megint esszi a ... — Inkább a nyakamba veszem a kölykeidet és megyek koldulni, de nekem nem kell piszok pénz. — Milyen piszok? — Ehhh, amiért osztozni kell — rajtad! Dani kedvetlenül rándította meg az arcát. Az asszony folytatta. — Most már megy a méltóságos asszonyok után. Nem elég ami vót. Eredj, csak eredj, hogy kivetnek a disznók közé. Ó, csak az én istenem adná, hogy egyszer már ráakadna a hajára. Mer nagyon elhitte már magát!... Dani kitágult szemekkel nézett az asszonyra, megértette a gyanúsító gondolatát és az szemet ütött a fejébe. Tán még igaza is van az asszonynak. Hisz az úri asszony is csak asszony! Öszevonta a homlokát s az ablak felé fordult. Az Erzsi lába alatt megroppant egy cserép. Lehajtott érte s összeszedte a darabokat, aztán kitört: — Azt mondom neked, elég legyen a cudarságból, mert ha egyszer elfog a keserűség, az isten legyen irgalmas-kegyelmes mindnyájunknak. Dani felállott. Villogó szemmel nézett az asszonyára. — Én meg azt mondom neked — adta ki kemény hangon a parancsot —, hogy eredj a dolgodra, egyébre ne legyen gondod. Ott a konyhád, ott az udvarod, ott a gyermekeid. Az én bajomba ne piszkálj bele... Ha nem tudsz segíteni, ne állj keresztbe .. . Semmi bajod. Tudod, hogy szeretlek, érted élek, meg értetek, a gyerekekért. Az egész világot ide akarom hordani a kötődbe, még a mai napig egy bokor kendőt se adtam más asszonyszemélynek rajtad kívül. Mit sajnálsz? Lekopott a csókolom? Nézze meg az ember. Mi közöd hozzá, hogy csinálom a magam sejtjét, csak sikerüljön. Azasszony visszaszívta, az orrába a könnyét, érezte, hogy most még csak csöndesen foly a szó, de hamar rossz vége lesz. Elhallgatott a kemény hangra, mint a megszidott gyerek. (Folytatjuk)