Népújság, 1974 (18. évfolyam, 1-50. szám)
1974-01-11 / 1. szám
BEMUTATJUK LADISLAV VÖRÖS ZENETANÁR ÉS NÉPBALLADAGYŰJTÖT ! v A Szúnyog Sándor Az ismertetés és a népdalok leírása szlovén nyelvű, de a népdalokat e könyvben eredeti magyar szöveggel mutatják be. A szerző tanulmányából kitűnik, hogy óriási munkát végzett, amikor összegyűjtötte az e vidéken még többé kevésbé honos balladákat. Mivel vidékünk lakossága nem sokat tud e tanulmány megjelenéséről és az ára miatt is e gyűjtemény nehezen elérhető, ezért ízelítőül most szeretni érti bemutatni Vörös Ladislav által gyűjtött balladákat. A balladákra és a népdalokra bizonyára olvasóink is ráismernek. Közülük nem egyet esténkét, tollfosztáskor, vagy más alkalomkor énekelnek is. Sok háznál az énekeket füzetekbe le is jegyezik. Hogy e szövegek még tovább éljenek és, hogy a fiatalság is könnyebben hozzájusson ezekhez, ezért ez a második oka írásomnak. Előzőleg azonban nézzünk kicsit körül. Milyen volt másutt a balladák és a balladagyűjtésnek a történelmi útja. Először talán arra adjunk választ, hogy mi is a ballada? A ballada népköltészeti eredetű, kisebb elbeszélő költemény. A műfaji tulajdonságok szerint igen közel áll a költői elbeszéléshez. A költő, vagy népdal költő ebben a műfajban röviden és tömörítve adja elő a történetet, erős érzelem- és hangulatfestéssel. A ballada hangulata legtöbbször komor és megrázó. Habár vannak említések a balladára vonatkozólag a korábbi időszakokban is, mégis a ballada virágkora főleg a középkor és a múlt század volt. A krónikások feljegyzéseiből tudjuk, hogy a hunok királyát Attilát is balladaénekesek éltették és megénekelték harci cselekedeteit, valamint Mátyás király udvarán is számos regős és énekes élt, akik a lanton kísérve dicsőítették az igazságos Mátyást. A skandináv és más északi népek balladagyűjteménye igen gazdag. Ezek tartalma többnyire egyes fejedelmekről és azok hősi harcáról szól. Ezeket a balladákat sehogy sem lehet egy kalap alá helyezni, az itt felsorolandó balladák a nép keserveit, harcát, nehéz sorsát ábrázolják. A balladáról, Arany János, Berzsenyi Dániel, Reviczky Gyula és mások sokat írtak. Egy időben divat volt a balladagyűjtés Magyarországon. Különösen Erdélyben gyűjtöttek össze szép balladákat. Ezek eredetiségét többen megcáfolták és ebből per keletkezett az úgynevezett »Vadrózsakor«. Később elcsendesedtek az újságok, a népdal és balladagyűjtés tudományos kereteket öltött. A népballadák és magyar népdalok egyik legkiválóbb szakértője Ortutay Gyula Így vall a magyar népballadákról. A magyar népballada kérdése természetesen nem ad feleletet a magyar elveszett epikus költészet, bőrköltészetkérdéseire, ahogy fordítva sem a vödül hősének, sem a finn Kalevala nem igazít útba a magyar népballada kérdésében. (A magyarsággal rokon finn-ugor eredetű népek balladaköltészete, vagy ehhez hasonlíthatóköltészeti alkotásai több rokon vonást mutatnak az északi szláv és a germán népköltészettel, mint a miénkkel). Ladislav Vörös pedig tanulmányának bevezetőjében így vall: »Muravidék területén összegyűjtött magyar népballadák tartalma többé kevésbé megegyezik a Magyarországon is ismert népballadákéval. Mégis több változattal találkozunk, olyanokkal, amelyek tipikus helyi viszonyokat és tájnyelvi elemeket tükröznek.« Amikor a szerző e tanulmányát megjelentette, akkor 154 balladát tartalmazott e gyűjteménye. Azóta bővítette feljegyzései és balladái száma több százra rúg már. A Nándorvári Dorka, más néven Szégyenbe esett lány című balladát Ladislav Vörös Pincén jegyezte fel. Érdekes megemlíteni, hogy e ballada változatát Békés megyébe, Újkígyóson jegyezték fel, hát. A betyárballada szerkezete, témakezelése is sokban hasonló ehhez, s nem egyszer jellemző rá — esetleg egy bevezető részt után — az első személyes előadásmód.« A betyárok a nép szemében pozitív hősök voltak. Vörös szerint valamilyen néphősök, akik az elnyomók és a gazdagok ellen harcoltak és segítettek a szegényeken. Habár hajdanában nem találja már életben. A legény mégis későn érkezik és halva találja kedvesét, ezért saját magával is végez. Hasonló ballada a szégyenbe esett leányról a Rondonvál di Idol (Szégyenbe esett lány c. ballada) amelyet Zentán, Bács -Bodrog megyébe is megtalálhatunk. A megölt legény című balladát Vörös 1964-ben jegyezte fel Gsentében. A ballada a szerelemtermészetfeletti erejét mutatja be. A halott legényt hiába kelti édesapja, édesanyja, csak szerelme szólítására ébred fel. A balladát egész Magyarország-szerte ismerik. Némely források szerint a Moldváról ide költözött, Vajdaságban élő csángó-magyarok is ismerik. bar a betyárok megjelenése mindenütt félémet és rettegést okozott és bizony nem volt mindenütt olyan közkedvelt a betyárvilág, a nép mégis megszerette őket és idővel valóban saját fiaiként és jótevőiként énekli meg a balladákban. Ismert betyárballadák- az Angyal Bandi, Bogár Imre, Rózsa Sándor, Rózsa Sándor az én nevem, Szabó Pál, Csehó Pista, Csali Pista, Nádi Jancsi, Sobri, Vasba vagyok vasba, Bakony erdő gyászba van, stb. Ezek közül csak néhányat idézünk Vörös gyűjteményéből. Ezek a balladák tehát nem csak úgy mutatják be a betyárokat, mint vakmerő hősöket, hanem mint embereket is. Sztareczky Zoltán gyűjtése szerint Bogár Imre a múlt század derekán ,az Alföldön betyárkodott. 1862-ben akasztották fel. A róla szóló ballada országszerte ismert, és még ma is gyűjthető. A szép, régies szövege nyilvánvalóan korábban kialakult, Bogár Imre neve csak utólag illeszkedett bele. Vörös Ladislav által feljegyzett szövege a következő: vám azért érdekes, mert a hősénekekben hasonlóképpen megtalálható. A Csali Pista betyárballada megtalálható Domonkosfán, Göntérházán, Kisfaluban, Szentlászlón,Petesházán és másutt. A ballada alábbi szövegével találkozunk legtöbbször: zsandárok című balladát Kámaházán és Radamosban jegyezte fel a gyűjtő. Tartalma sokban megegyezik a Nem messze van a Kismargita című balladával. A hetyke betyár megtagadja a megadást. lovam ... Vörös Ladislav tanulmánya olyan olvasmány lehetne Muravidék lakossága körében, amelyet szívesen kezébe venne mind a fiatalság, mind a idősebb nemzedék. Célom az volt, hogy bemutassam Vörös Ladislav balladagyűjtőt. Helyenként egy kissé eltérítem e céltól és arra törekedtem, hogy a szövegek közreadásával minél teljesebben ismertessem az egyes balladák költői szépségét, és remélem, hogy ez sikerült. Muravidék magyar népballadái Muravidék nem holmi rezervátumnak számít, de fekvésénél fogva sok régiséget megőrzött, ezért számtalanszor vonzotta a különféle nyelvjárás- és népdalgyűjtőket. A beltinci születésű VÖRÖS LADISLAV zenetanár nagy hozzáértéssel és szakértelemmel látott hozzá Muravidék magyar ajkú nép közösségének balladái és népdalai összegyűjtéséhez. Nem sajnálva a fáradságot bejárta Muravidék valamennyi falvát és feljegyezte azokat a balladákat és népdalokat, amelyeket az idősebb nemzedék még tudott. A szövegek feljegyzésén kívül magnószalagra vette a népdalok és balladák dallamát. 1967-ben a Pomurska zalozba könyvkiadó kiadásában Etnografija Pomurja című kiadványban közzé is tette. Fecském, édes fecském, Vidd el levelecském, Vidd el levelecském, Kis-Király Miklósnak, Kiss-Király Miklósnak, az én galambomnak, hogy életben érje, az én galambomat... Ha ebéden éred, tányérjárateszed, ha vacsorán éred, ablakában teszed! — — Kocsisom, kocsisom, fogd be a lovakat, Fogd be a lovaikat, legszebbet, legjobbat! Úgy mennjön, mind a szél, vagyis a gondolat — Hogy életben érjük az én galambomat!... Jul estét, jul estét, ismeretlen anyám! Hol van az én babám, Nándorvári Dorkám? — Elment a folyóra lábát mosogatja, Lábát mosogatja, szivét vigasztalja. — Nincsen ott, nincsen ott, ismeretlen anyám! Hol van az én babám, Nándorvári Dotikám? — Elment a szomszédba, szomszédasszonyához, Szomszéd asszonyához, leány barátjához. Mit tűrjem tagadjam, ha ki kell mondanom: Ott benn a szobában, az ő selyem ágyában. Erre a vőlegény bemegy a szobába, Bánat örömében kést szúr a szivébe: — Vérem a véreddel egy patakot follyon, Testem a testeddel egy sírban nyugodjon. Kriza Ildikó által összeállított Magyar népballadák című kötetben ez a ballada hasonló témát ölel fel, de 15 verszakot taglal, és tartalma ugyanaz, mint a fenti balladáé, csak a vers szerkezeti felépítése kissé másképp van lejegyezve. Idézzük az utolsó versszakot: — Vérem a véreddel Egy patakot mosson! testem a testeddel Egy sírban nyugodjon! Lelkem a lelkeddel Mennyországba jusson! A ballada rövid tartalma ez, amikor az édesanya megtudja,, hogy leánya törvénytelen gyereket vár egy szegényebb rendű legénytől, a leányát börtönbe veti. Az agyonkinzott leány levelet küld a legénynek, hogy siessen segítségére, mert külön Megöltek egy legényt. Hatvan forintját ér. Beledobták a Tisztába, kétszürke lovárér. Tisza be nem vette, partjára, kitette. Arra ment egyhalászlegény, Hálójába vette. Arra megy ,az anyya, Költi, de nem hallja. Kellj föl édes, kedves fiam, Gyere velem haza! Nem mehetek haza, Mert meg vagyok halva. Szép fekete, göndör hajam. Vállamra van fagyva. Arra megy az apja ... Arra megy babája, Költi aiszt már hallja. Kellj fel édes szép szeretőm, Gyere velem haza! Nem mehetek haza, Mert meg vagyok halva. Szép fekete göndör hajam, Vállamra van fagyva. Megsiratsz-e engem, Apád anyád előtt? Megsiratlak édes rózsám, Az egész világ előtt... Csináltatsz-e nékem, Diófa koporsót? Csináltatok édes rózsám, Márványkő-koporsót! Hogy harangoztatsz-e, A három haranggal? Kiharangoztatlak rózsám, Mind ,a harminchattal. Elkisérsz-e engem, Temető kapuig? Elkísérlek édes rózsám, Egészen a sírig. Miint más vidékeken, úgy nálunk is megtalálhatók még a betyárballadák. Ismét Ortutay Gyulát idézem: »A betyárballadák epikus előadásmódja némileg rokon azokkal a sirató balladákkal, amelyek első személyes előadásban, mintegy a halál csúcspontjáról mondják el tragédiáját Zavaros a Tisza, nem akar tisztulni. Az a híres Bogár Imre által akar úszni. Által akar úszni, Csikót akar lopni, Debreceni zöld vásáron Pénzt akar csinálni. Kocsimárosné, hallja! Száz icce bort hozzon! Megkínálom a vármegyét, Hogy ne legyeik rabja. Huncut a vármegye, Nem iszik belőle, — Az a hires Bogár Imre most van a kezébe. Láncot a zsiványnak, Kezére-lábára! Dűli Marcsa a babája, De hiába várja. Nézz ki Marcsa, nézz ki, Ablakod férhangján, Most kísérik Bogár Imrét, Arany pej paripán. Ezüst a kantárja, Arany a zablája, Az a hires Bogár Imre, Annak a gazdája. Délre jár az óra, Fél tizenkettőre, Bogár Imrét most kísérik, A vesztőhelyére Délre jár az óra, Jól tizenkettőre, Hóhér mondja Bogár Imre álljon fel a székre! Fölállott a székre, Feltekint az égre: Jaj istenem, sok rablásaim Most juttak eszembe! Kiszáradt a Tisza, Csak a sárja maradt, Meghalt szegény Bogár Imre, Csak a hite maradt. A vidékünkön leginkább elterjedt másik betyárballada a Csali Pista. Másutt ballada Csehos István, Csehó Pista stb. néven szerepel. A balladában van egy motívum, amely a Rózsa Sándor féle balladákban és más betyárballadákan is meglelhető »LOVA LÁBA MEGBOTLOTT...« Ez a mozi-Esik eső, szép csendesen csöpörög — Csali Pista, a kocsmában kesereg. — Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra, Legszebb lányát trázsának ki állítsa! Édesamyám, én a trázsát nem állom: Innen alul jönnek már a zsandárok! Csali Pista nem vette ezt tréfára, Fölugrott a kispej lova hátára. Kispej lova el is vitte messzire. A bankányi sűrű erdő szélére. Lova lába megbotlott egy fenyőbe. — Csali Pistát ott fogták el örökre. Csali Pistát föltették a kocsira, Busan kérdi hol az ő kispej lova? Ászt felelte rá a csendőrkapitány: — Megáll Pista, nem ülsz többet paripán. — Beüzentem én a feleségemnek: Viseld gondját apró gyermekeimnek; Ne nevelje sem csikósnak, gulásnak, Az egyiket tanítsa meg betyárnak!... Domonkosfán és más falvakban feljegyzet szövegrészek között némi különbség van. Vörös e balladát és annak dallamát 1964-ben rögzítette magnószalagra. Az Innend alul jönnek a Innend alul jönnek a zsandárok, Jaj de szépen fénylik a csákójuk! Elül jön a zsandárok káplárja, Egyenest a Becsalj csárdába. Kocsmárosné, szép csárdásné hallja? Kié ez a szilaj csikó mondja? Jóbort iszik ennek a gazdája. Most érkezett, nincsen fél órája.. Kocsmárosné, szép csárdásné hallja? Mondja neki jöjjön ki egy szóra! Ki nem megyek, meg nem adom magam! Inkább a hajtsák ela kisper Vörös Ladislav azóta még számos balladát és népdalt jegyzet fel és rögzített magnó szalagra. Egy újságcikkben nem is lehet megfelelő képet adni e nagyméretű kitartó munkáról. Éppen ezért munkáját sokkal nagyobb figyelembe éstiszteletben kell tartani. Kár, hogy ezek a balladák még nem jelentek meg önálló könyvben. Ez a könyv ezért is érdekes lenne, mert gazdagon tükrözné egyes falvak tájnyelvi sajátságait is. 4 NÉPÚJSÁG