Népújság, 1980 (24. évfolyam, 1-51. szám)
1980-01-10 / 1. szám
XXIV. évfolyam, 1. szám Josip Broz Tito köztársasági elnök újévi szózata .Még egy belpolitikai és külpolitikai tevékenységben igen gazdag év ért véget. Ez az év az önigazgatási társadalmi-gazdasági viszonyok és a szocialista önigazgatási demokrácia politikai rendszere továbbfejlesztésének jegyében, köztársaságaink és tartományaink szerteágazó fejlődésének és az egész közösségünk szilárdságának jegyében telt el. Ez idő alatt a termékeny külpolitikai tevékenység megszilárdította hazánk nemzetközi helyzetét és új jelentős elismeréseket hozott neki. Nemzeteink és nemzetiségeink szolidaritása még egy nagy próbatételen esett át. Sajnos, ettől az évtől búcsúzva nem válhatunk meg azoktól a súlyos gondoktól, amelyeket a pusztító földrengés és az árvizek okoztak. Ez hazánkra olyan csapás volt, amelynek következményeit még sokáig érezni fogjuk. Hazánk polgárainak szolidaritása azonban erőteljesen kifejezésre jutott, és az együvétartozásunk szilárdsága mellett szól, szocialista önigazgatási rendszerünk hatékonyságát bizonyítja. Mindez igazolja erőnket és megszilárdítja jövőbe vetett hitünket. Ez alkalommal nem szeretnék a további fejlődéshez kapcsolódó eszmei és politikai irányelvekről és álláspontjainkról beszélni. Ezek jól ismertek és dokumentumaink világosan megfogalmazzák őket. Ha a társadalmi gazdasági viszonyok és a politikai rendszer fejlesztéséről van szó, hangsúlyoznunk kell, hogy tovább vittük azt a folyamatot, amely az alkotmány és a társult munkáról szóló törvény elkészítésével kezdődött meg. A munkásosztály a küldöttrendszert olyanképpen fogadta el, hogy ez a legjobb mód a társadalmi határozatok előkészítésében, meghozatalában és végrehajtásában való részvételére. Már megkezdődött a második megbízatási időszak, amelyben a társadalmi politikai szervek és önigazgatási érdekközösségek képviseleti testületei és közgyűlései a küldöttrendszer alapelvei szerint tevékenykednek. A küldöttségek munkája egyre nagyobb mértékben támaszodik az őket megválasztó bázis követelményeire és a dolgozók egyre nagyobb befolyást gyakorolnak az önigazgatási szervek munkájára. záltal pedig leggyakrabban a közös érdekeket sem, ame-A Kommunista Szövetségnek és a többi társadalmi-politikai szervezetnek sokkal tevékenyebb munkát kell kifejezenie. A kommunistáknak közvetlen politikai tevékenységet kell folytatniuk, a lehető legjobban síkra kell szállniuk az intézkedések megmagyarázásáért. A közvetlen élő szót semmi sem pótolhatja. Különösen veszélyes az, ha a közvetlen élő szót egy halom írott anyag váltja föl, amelynek tartalmát gyakran nem értjük, tehát az emberek csak ritkán olvassák el őket. Mindez igen nagy méreteket öltött. A politikai munkában ez az előttünk álló feladatok teljesítésében nagy szerep jut a Szocialista Szövetségnek, a szocialista önigazgatás legátfogóbb politikai alapjának. A küldöttrendszer teljes érvényesülése is sokban függ a Szocialista Szövetségnek a szervezett szubjektív a szocialista erők frontjának a tevékenységétől. Országunk gazdasági fejlesztésében az idén is számos nagy eredményt értünk el. Gazdasági tevékenységünk még a tervezettnél is lendületesebb volt. Becslések szerint a gyáripari termelés 8 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 5 százalékkal növekedett. Több mint 200 000 dolgozó lépett munkaviszonyba. A munkatermelékenység is növekedett, noha nem megfelelő mértékben. Számos gazdasági és gazdaságon kívüli létesítmény épült, köztük átfogó jelentőségűek is, mint például a hazai kőolajvezeték, amelyet a napokban adtak át rendeltetésének. Javultak dolgozóink és polgáraink életkörülményei, munkafeltételei. Ezek az eredmények azért is értékesek, mert a komoly nemzetközi gazdasági válság és a hazánkat ért pusztító eleményeknek érvényesülése nélkül nincs hosszú távú fejlődés, csapások évében értük el őket. Fejlődésünk azonban nehézségekkel is járt, amelyek különösképpen kifejezésre jutottak a nagyfokú inflációban, valamint a fizetési mérleghiány problémáinak kiéleződésében. Ezeket a nehézségek a már említett kedvezőtlen nemzetközi körülmények okozták, de a saját belső mulasztásaink és gyengeségeink is. A gazdasági stabilizációs politikát egyes helyeken nem fogták fel megfelelő komolysággal. Az új rendszerbeli megoldások és a kijelölt gazdaságpolitika érvényesítése során elmaradt a szükséges szervezettség és hatékonyság. Nem ritka az sem, hogy az elfogadott határozatok és tervek nem valósulnak meg következetesen, különösen a jövedelem elosztására vonatkozó megállapodások és megegyezések. A jövedelem nagy része továbbra is távol áll a társult munka dolgozójától. Hasonló magatartást vehetünk észre a fogyasztás, az árak és a külfölddel folytatott gazdasági kapcsolatok területén is. Maguknál a termelőknél is tapasztalhatók kedvezőtlen jelenségek. Közülük egyesek sokkal erősebben követelik jogaikat, mint ahogy teljesítik kötelezettségeiket. Mindezekről a gyengeségekről, valamint a következő fejlesztési időszak céljairól alaposan beszámol a Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottsága Elnökségének nemrégiben jóváhagyott határozata. Figyelmünk, érdeklődésünk középpontjában továbbra is a gazdasági stabilizáció politikának és a szocialista önigazgatási viszonyok fejlesztésének kell állnia. Ez a határozat a legfontosabb útmutató, amely kijelöli, hogy a jövőre és azután is minden társadalmi tényezőnek milyen munkát kell kifejtenie, ha anyagi helyzetének erősítésére irányuló törekvéseink során is, mert ez feltétele mind a gazdasági stabilizációnak, mind az önigazgatás és a küldöttrendszer további sikeres fejlesztésének. E célt a leghatékonyabban csak úgy érhetjük el, ha következetesen alkalmazzuk a már jóváhagyott rendszerbeli megoldásokat és intézkedéseket, s ha újakat készítünk. Ezzel egyidőben fokozni kell a munkatermelékenységet, jobban ki kell használni a kapacitásokat és hatékonyabban kell igénybe venni a társadalmi eszközöket. E feladatok teljesítésének érdekében feltétlenül tovább kell tökéletesítenünk a megállapodások és megegyezések rendszerét a gazdasági és a társadalmi élet minden területén, be kell tartanunk az objektív gazdasági törvényszerűségeket. E szempontból külön felelőség hárul a köztársaságokra és a tartományokra. Különösen fontos, hogy mindannyiunk magatartása a kijelöltekkel összhangban álljon. Ez egyben feltétele nemzeteink és nemzetiségeink testvérisége és egysége további fejlesztésének is, tehát forradalmunk legnagyobb vívmánya továbbfejlesztésének, ez szavatolja sikeres fejlődésünket. A kommunisták szavát semmi sem pótolhatja Erőfeszítéseket kell tennünk küldöttrendszerünk továbbfejlesztésére A küldöttrendszer minél teljesebb érvényesítése érdekében azonban továbbra is fokozott törekvésekre van szükség, ugyanis lassan küűtjük le a korábbi képviseleti gyakorlatot. Véleményem szerint ez nem főként a küldöttségek összetételéből eredő gyengeségek következménye, mert a dolgozók mindig helyesen tudnak választani, mindig kijelölik azokat, akik következetesen kifejezésre juttatják érdekeit és a társadalmi érdekeket. Inkább arról van szó, hogy elégtelenül ismerik jogaikat és kötelezettségeiket. Ezért a dolgozók még mindig nem vesznek részt teljes mértékben a döntéshozatalokban, különösen akkor, ha a társadalmi-gazdasági viszonyok további tökéletesítéséről, a társadalmi fejlesztési tervek elkészítéséről és teljesítéséről van szó. Hasonló a helyzet az oktatás, a tudomány, az egészségügy, a művelődés kérdéseivel és a közös szükségletek kielégítésére szolgáló járulékok meghatározásával kapcsolatban is. A dolgozók létfontosságú kérdéseiről igen gyakran a munkaszervezetek szűk vezető körei döntenek, és nem ritkán a társadalmi-politikai közösségek ugyanilyen szűk körű tisztviselőivel együtt, tehát a küldöttrendszer kikerülésével. Ennek oka az is, hogy lassan alkalmazzuk az egyes rendszerbeli megoldásokat. Ez fenntartja az állami apparátus hatalmát és a végrehajtó szervek erőteljes befolyását. Mindez táplálja a demokratikus viszonyok maradványait és erősíti a technobürokratikus tendenciákat. Jelentős feladatok várnak ránk tehát rendszerünk minél sikeresebb működéséért folytatott harcunkban, meg kell őrizni e rendszert a rendellenességektől. Ezzel kapcsolatban most is szeretném hangsúlyozni, hogy milyen fontos a kollektív munka és felelősség bevezetése. Ez önigazgatási demokráciánk egyik fontos jellegzetessége több nemzetiségű közösségünk számára pedig a szilárdság szempontjából az egyik legfontosabb előfeltétel. A kollektív munkamódszer az elvek és az akciók egységét jelenti, ez pedig különös jelentőségű a Kommunista Szövetség munkájára nézve. Az elmúlt időszakban még inkább bebizonyosodott, hogy a megállapodások és a megegyezések elkészítése nemcsak hogy a legdemokratikusabb hanem az egyetlen lehetséges módja a föderáció, a köztársaságok és a tartományok közti viszonyok önigazgatási egybehangolásának. Az egyes megállapodások elodázása jórészt a bürokratikus és szűkkeblű magatartás következménye. Sajnos még sokan vannak, akik nem hajlandók vagy nem tudják felméri a dolgozók problémáit és szükségleteit. Murska Sobota, 1980. január 10-én A stabilizáció terhét ne csak a munkásosztály viselje E cél érdekében feltétlenül következetesen arra kell törekednünk, hogy növeljük a termelés méretét és minőségét, hogy megváltoztassuk struktúráját valamint, hogy a nemzetközi munkamegosztásban erősödjön gazdaságunk helyzete, mindenekelőtt a kivitel gyorsabb fokozása révén. E szempontból nagy szerep jut a gazdaságpolitikai intézkedéseknek, amelyek serkentik a gazdasági kiviteli érdekeit, hogy munkaszervezeteink szervezettebben lépjenek fel külföldön, egyben pedig azt is, hogy csak azt hozzuk be, ami elegendhetetlenül szükséges és gazdaságilag igazolt. Erélyesen meg kell fékeznünk a fogyasztás minden formáját, és biztosítanunk kell a fogyasztásnak a megvalósított jövedelemmel való egybehangolását. Enélkül nincs gazdasági stabilizáció, amelynek terhét minden gazdasági rétegnek viselnie kell. Erre kényszerülnek egyébként jelen pillanatban a jóval fejletebb és gazdagabb országok is. Ugyancsak feltétlenül ki kell tartanunk a társult man Josip Broz Tito köztársasági elnök a Népújságot fennállásának 20. évfordulója alkalmából 1975. december 31-én a Népért Tett Szolgálatok Ezüstcsillagos Érdemrendjével tüntette ki. Aradinál Biztosítanunk kell a társult munka meghatározó szerepét a tervezésben Jövőre hatékony munkát kell kifejtenünk az 1981 — 1985. évi új középtávú terv elkészítésén. Véleményem szerint e szempontból biztosítanunk kell a társult munka döntő szerepét, és ezzel kapcsolatban a tudomány aktív részvételét. E tervbe be kell szőni azokat a legfontosabb tényezőket, amelyek biztosítják az ország hosszú távú gazdasági stabilizációját. A küszöbön álló 1980. évben meg kell állítanunk gazdaságunk kedvezőtlen történéseit és feltételeket kell teremtenünk arra, hogy erélyes léptekkel haladjunk a stabalizáció útján. Láthatjuk tehát, hogy nagy munka vár ránk. Sikeres és kellő időben való elvégzéséért a legnagyobb fokú felelősség a kommunistákra hárul, de ugyanígy minden egyes dolgozónkra is. A felelősségnek azonban egész konkrétnak kell lennie. Nem vállalhat mindenki mindenért felelősséget. Mindig tudnunk kell, ki miért felelős. Hogy ezt elérjük, konkrét, és világos akciótervre van szükségünk, amelyben mindenki megleli a helyét és feladatát, kezdve a föderáció legmagasabb szerveitől egészen a községekig és minden munkaszervezetig. Ezzel kapcsolatban külön szeretném hangsúlyozni, milyen nagy szükség van az önigazgatási rendszer további szilárdítására. Épp a napokban ünnepeljük a rendszer működésének három évtizedét és erőteljes érvényesülését nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi téren is. Egyszóval a következő időszakban e célok eléréséért a legátfogóbb módon mozgósítani kell dolgozóinkat. Hiszem, hogy ehhez nagy mértékben hozzájárulna az önigazgatók újabb kongresszusának megtartása. a kollektív munka megvalósításának LEHETŐSÉGÉRŐL A Szlovén KSZ Elnökségének ülése A Szlovén KSZ KB Elnöksége Franc Šetinc vezetésével megtartott ülésén megvitatta a községi pártválasztmányok megszervezéséről és tevékenységéről szóló határozat javaslatát. A javaslatott Lojze Biiski, az Elnökség tagja ismertette. Felszólalásában kitért azokra a szervezési módosításokra, amelyek lehetővé kell hogy tegyék a kollektív munkáról, vezetésről és felelősségről szóló titói kezdeményezés életrekeltését, valamint azokra, amelyek a Szlovén KSZ- nek a szocialista önigazgatási demokrácia politikai rendszere megerősítéséről szóló irányvonalaiból következnek. Az ülésen megvitatták a községi választmány, a választási értekezlet, a bizottság, az elnök, a titkár és más községi pártszervek szerepét. Szó volt a megbízatási időről is. Az Elnökség tagjai a vita során a szervezés módosításokból kiindulva felvetettek néhány kérdést a gazdasági stabilizáció végrehajtásával és az erre vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban. Hangsúlyozták, hogy az intézkedéseket olyan szempontból kell megítélni, hogy menynyiben járulnak hozzá a jövedelmi viszonyok kiépítéséhez és a termelékenység fokozásához. Határozatot hoztak arról, hogy a köztársaságban és a községben egyeztető bizottságokat alakítanak a stabilizáció állandó figyelemmel kísérése céljából. Erről szó lesz a Szlovén KSZ KB egyik következő ülésén is.