Népújság, 1981 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1981-12-29 / 51-52. szám
— Istenem, Sándor bácsi’, hátha nem sült volna el, vagy hogy nem ijefl, érte volna ... — rebegi Éva. Aztán hirtelen mástól félt — Nem szabad pistolyt, puskát tartani, kidobolták.... 'Katona, Sándor nevetgél. — Persze, hogy nem szabad. Vagy kishidgy... nem mindenkiinek szabad. Éni ezt az oroszoktól kaptam, én vagyok a tanyában a rendőr is meg minden... •—Nem vót veszett! Vagyis ... nem olyan veszett vót ez! — Ibiszomygalljai Madarász a Gyurka sajnálatos állapotát, mert már azon jár az esze, hogy esetleg be .Lehetne vinni a faluban a mészár székbe, aztán kimérni. — Ezt? Hozzá se nyúljon kézzel! Itt kell elföldelni, mhol van. Mágpedig a véres gyepet is fel kell forgatni ásóval jó mélyen, a veszett állat nem gyerekjáték. A lövések embereket csaltak ide, ha nem is sokatt, hiszen kevesen vannak a határom, s elég távolról nézik a bikát, szinte sorfalat állnak. — Hozzá ne nyúljon senki, a dögésznek kell szólni! — indítványozza egy ember. Az ám, a dögész. Ennek ez a hivatása.Ezért kap fizetést, ha nem is valami sokat, de a dögként környéki veteményes megőrzésével együtt megéldegél belőle. Madarász nem érti ezt az egészet. Hölgy, hát azért ment annyit a bika után, hogy most egyszerűen csak a dögésit eltemesse? Nahát, ha ilyen ez a demokrácia, hát akkor a fene megette. Soha ilyen pezsdüló nyarat még nem látott a világ. Jó idő is járt, a nyár elején bőséges eső volt, a tengerik megcsüdizőttek székére. Amiélvárc eddig nem hozta ki a csövét, hát majd kihozza ezután. Nemi bent, a háziakban élt most a falubezzeg, hanemkint az udvarom, sőt az utcákon, határba menet egy sort még itt vagy ott beszélgettető,hazafelé jövet szintén, de sbesszélgettek kint a határon, beszélgettek, mindenhol, fából két ember összetalálkozott. Valahogy olyanformán volt ez, mint mikor az ember rárakő a gyepre valami csomót, szalmáit, szénát vagy vályogot és alatta csak senyved, kínlódik a fű. De bezzeg, ha letakarodik róla, m olyam (hamar megnő, hölgy elmondja, mondja. Ezt a falut is, mint ahogy minden falut, hasonlóképpen nyomta, sanyargatta az úri világ. Most mindenki egyszerre akarja elmondani a maiga igazát. Van olyan ember, aki összetalálkozik egy jó komájával, a koma mégis sietne dolgára, de ez csak mondja, momdaji. — Hát... igy véli ez, komám ... na, de én már megyek is — mondja, és kezet nyújt. — Isten áldja meg, komám, hanem hallja,, komám... — s még akkor is beszél, amikor a koma mér a második bán előtt jár, s csak úgy kapkodja a fejét vissza. De emez még mindig mondja, mondja,és keze jár. Nem volt vetése mindenkinek, kiváltképpen az új gazdáiknak, hiszem nem az őszön hanem a tavaszon kapták meg a földet, de minel azért semmi baj. Egyiknek sok búzája van, a másiknak meg sok disznója van, vagy esztendős, vagy kétesztendős üszőspornyujja van, olyan cserekereskedelem van itt, mint a virág. Tudják, hogy a pénz romlik, egyre romlik, éppen ezért tait kell adni rajta. Valamit remenk Ha most nem két szakasztott malacot. Akii a malacért kapta a pénzt, annak is, van esze, az is tudja, hoigy valamit kell hamar , hamar... Olyani gyors iramban forog a pénz, hogy az ember szinte szédül belé. Van már, aki házat vett, deha valaki vesz, valaki elad feltétlenül, milyen ember adja most el a házát? Hát ilyen ember is van. Mint ahogy mindenféle ember kerül a falusban. Egyik eladja azért, mert nagyobbat veszem, a másik meg azért, hogy inkább lejön a Nagyútjáról, csak kapjon ráadásul egy csákót vagy egy tehenet. "Úgy cserélik az állatok helyüket, mintha ők akarnák így, nem az emberek. Közben persze nőmnek meg szaporodnak. A Legeltetési Társulat, a falunak ez a régi szervezete, állandóan így ülésezik, miért kevés a bika. Ha nem tudnak szerezni másikait, meggyőzik olvasni is ötvemidőre a kicsibornyát. — Mondtam, hogy cseréljük ki a Madarászi bikáját, de nem hallgatott rám senki! — Tolvaskodik Forrás István keserűn,, mert ezért nincsen neki a másik lovas. — A Madarász bikáját? Hiszen megveszett! — csudás kozák ,az elnök. — Ha kicseréltük várna, akkor miami veszett várna meg! — Mert hált csakugyan. Amilyen ember ez a Madarász szomszéd, megbotondiltatná az még a kottákat is, nemcsak az élőket. — Van még itt bika, csak ne sajnáljuk ,a kotlás,igét! — kiabál megint másik ember. — Van? Huni van? — kapkodja fejjét az állnek. — Ott van a Tamásmakaié! Ehnek az embernek, Tamásmarcalinnak csakugyan van egy kétesztendős bikája. Meg aztán van valami harmiincnyolc hold földje is. Csakhogy az embertelen ember, ezelőtt se adott semmit a köznek, hogy adná' hát most, mikor ez a sok szegény ember a falura szabadult? A télen tót tehene maradt mindössze, meg pár rongyos bor nyuja, az egyik tehenét el is vitték beszolligáltatásba, de helyette van már megint párjával. Hogy tudnak ezek a gazdák ilyen hamar lábra állni, hát az i® lehet,, hogy nem is akar szerezni egyelőre,, robotba, ingyen fuvarba? Na osztán... ” (Folytatjuk) Tavaszi szél (50) 8n CPOISAa Sok emberrel körülvéve magányosan Rádióhallgató és még inkább felleviszálóntéző emberekké váltunk, így aztán tudjuk, mi tört tiémnkl ki Lengyelországban, Izraelben, Görögországban, New Yorkban, ide azt már kevésbé, másvan a szomszédékkal, barátainkkal, ismerősei m nikkel, sőit sokszor máig a feleség, vagy férj közérzetével sincs időnk éppen a tetlevizió és hasonló elfogalaltság miatti foglalkozni). A f férji és feleség hazajönnek a munkáiból Közben agyerekek is megérkeznek az isikorítástól, vagy már velük együttt az óvodából. Mindegy, a helyzetkép rendszerint ugyanaz. A férfi különösen most, a délii napokon és féléig a sportszemdárcomn azonnal a televíziió kapcsolódaihoz nyiúl. A feleségharapnivalót készztt, mert ha a munkahelyein, az iskoláiban vagy óvodáiban a családtagok ettek is, jól csik otthon is afinomfalak Ilonka a konyhából oda szól a férjem elé: »Nézz a gyerekek után, hogy ne csináljanak túl nagy rendetlenséget. Hátha jön valaki!« »Éppen most van arra időm, amikor mindjárt gólt huignak a mieink !« Asztálni az asszony miatg a somfordot a gyerekszobába nagy bosszúsam, így könnyen akaratlan és kelletlenül ás elcsattan a pofom, pedig agyerekeik csak kisssé nagyobb sízenvindéllyellijátszottak. Folytatódk a konyhai munkaés a meccs is A feleséig már elfelejtettel az döbbent méngelődést, ismét odakiált a férjének: »Te, tudóid, máma a gyáriban a Kati...« folytatná tovább, de máris megszólal a morcos hang:, »A siaent ságit a fejeidnek, egy viacak mérkőzéstt sem nézhetek végig nyugodtan?« Ezzel betelt a pohár. Konka magáiban zsörtölődik: »Ki az ördöggelbeszéligeithietniék. Ezzel a sinaremasódennel nem, mert a sporttól és a spoliitikától egyébet nem vesz ésszre. A gyáriban minit az őrült dől goiziunik, délután itthon a sok munka.Na„ eigya me® a feme az egészet. Majd a hét végén talán, ha elmegyünk valaha róla. Este mindketten a televíziót nézik. Megfeszítő a film, utána gyorsan az ágy ha, mert reggel korán kiél keltet, így, vagy ehhesz hasionlóan folytatóidiki esz nap nap után. Néha beugrik egy munka utáii gyűlési, vagy egyéb elbifoig lattság és esetleg a gyerek megbetegedése zavarja meg a megszokott rendet, mert olyankor a közös aggodalom közelebb hozza egymáshoz az ételtábrlakialit. Aztán jön a hétvége. Gyorsan megesszik a vasárnapi ebédet, morsolgatás és máris az autóban találják magukat.. Az első állomás a szülői ház. Ott felasdillanó szemekkel fogadijják őket és úgy tűnik, hogy nagyszerű beszélgetés kerekedik ki. Mágsincs egészen így, mert megérkezésükkor a kert idős ember a rádión egy jó sízinldanafoot hallgatott és most is félfüllel arra figyelnek, mi lesz a történet vége. Abban is fiatalokról van szó, diokiuimentumi játék tulajdonképpen égi ha elmulasszák meghallgatni, lehet, hogy sohasem tudják meg a történet végét. Igen, de a sajtóit és gyermekeik életében is rengeteg a dokumentumjáték,ami t talán sohasem kerül elmondásra, meghallgatásra, csupán magunkban szorongatjuk, hogy már csak nem szétfeszít bennünket. A líziüsöktól visszafelé jövet jut Ilonkaieszébe, hogy még azt sem kérdezte meg édesanyjától, van-e orvossága a dekrektfósjósra. A szürcseppék is már, biztosan elfogytak. Majd egy hét múlva talán többb ildió jut a beszélgetésre. (Mivel útba esnek Jóskáék, oda ds Ibenézinek hazafelé. Az egész családiát a tévé előtt találják. A síziúlófc a foteilbemn, agyerettek a díványom haver vte nézik a filmet. Ülőhelyet kínálnak nekik, majd a háziasszony a kávét is megfőzi futva, az asztalra teszi, a gyerekek elé meg süteményt helytein és máris pszt! 'Csend legyen,, ment idegfresszitősen izgalmas' a film. Végignézik és már csak annyi idő maradt, hoigy hazaérjenek az esti híradóig, ment azt és Utána a filmet már 'Otthon szeretnék megnézni, mimet a gyerekeknnek le kell feküdni, meg hát ír majd nekik is. A barátmőknek nem igen volt idéjük a beszélgetésre. Miég azt sem vitatthatjták meg,, milyen ruhát csináltassanak szilveszter éjszakájára,, mert akkor együtt fognak üninnepekni" egy vendéglőben. (Ezt telefonom sikerült összehangolniok. Még agyárban történt érdekes dolgot sem mesélhette el barátnőjének Ilonkai. A két férfi is csak futva vitathatta meg a héten történt legjelentősebb sporteseményeket, padiig a miaigánérettüklből egyet és mást se elkollonioltak volna egymásnak, mert például Pistának nemcsak a munkahelyiévi, hanem egy bizonyos »valakimél« is volt Szerencséje és mennyive naigyolbib lett volna a sikerélmény, ha a kissé irigy barátijának,, akit szín térni pikkieit arra a nőre, ezt elmondhatta volna. Hát még az aissszonyokbaiii mennyi mesélnivallő szőrűik Erikának új szeretőije van és milyen nevetségesem próbálja titkolni, mesélte volna Kanba,, miegi még sok egyebet, ha merni nézik aztt a viacak filmet. Meg amuigy is tele van a saját keservével. A csoda vigye el laszi egészet- töpreng magáiban hazafelé menet az autóban, köziben melgcsáklan droiziza a szivek hogy közeledik síráfflvessztter éjszakája, amáikor majd jót mulaslihat még be is rúgna talán, de ő csak azenétől, meg esetleg egy kis »titkos« támogatástól lehet majd mámoros, mert az szerencséire nem zöldíttni meg a szalont, ha a nendiőkök fuljiallmak vele, mert hát a hajnali órákban, az autót marjdi úgyis neki kell hazavernekmi. Kercsmár R. Hol töltjük az a leghosszabb (Ez is lefongott, vége vám, akár egy háromszáz hatvanöt részből áló (fáim., Sokszor untuk már, sokszor visszakivonták a sízlép perceiket, órákat, napokat. Egy-egy mozzanatát megőriztük, és lelhet, hoigy miéig éviek multam is szívesen emlékszünk vissza, 1981. Ha összegezzük a kellemest és a kellemetlent, amit hozott, valahol az egyenes közepén állunk meg. Mégis, kár érte, mert almát elvisz, az már ugyan kevésbé fájó, a szép emlékek pedig megmaradnak. (És az Ujlövi? Vajon mit rejteget valamennyiünk számára? De mégis kezdjük ott, ahol a régimék vége van. Szilvasszter este. Kit, hogyan, hol tölti ezt a leghosszabb éjszakát? Enről kérdezősködtünk olvasóink köméiben. Soós Zoli, ia Lendvadi Aiototethma előrusdítójia: Tavaly a Park szállóbanvártam az új esztendőt. Az idén azonban úgy döntöttünk,, hogy otthon, a televízió mellett, családom körében töltöm ezt az éjszakát. Nem is annyira, a pénz miatt, de az az igazság,hogy mulatóshoz megfelelő társaságra van szükség). Az idén nem sikerült ezt megszervezni és akikor még minidig jobb otthon a családdal jód érezni magam, mint máshol urvaitikoz nál Jövőre ipedáig majd meglátjuk. Gondolkodásna és tervezésne lesz elég idő. Horvát Márta, a Munkásegyetem alkalmazottja: Egyet semegyszem voltam ezidáig szánveszterkii mulatságon, három évvel ezelőtt. Azidén otthon leszek, atévében jó műsort igéznek és remélem, így jól fogok szórakozni.. Hogy mitért otthon? Mond csak, hova lehet menni? Messzi is van egy ilyen magamfajtának, aki még nem motorizáltat margát, meg hát eléggé drága is, László Józsi, a lendvai Park szálló pincéire. Tavaly,tavalyelőtt és bárkamemőséig egész hét hosszal éven át a munkahelyemen voltam szilveszter éjjel. Valakinek arról is kell gondoskodni,, hogy mások isaik érezzék magukat. Az igazat megvallva, számomra ez már olyan mindennapi volt. Remélem az idén mégis másképp lesz, ugyanis szabadnapos leszek. Én a tagjokban annak örülök,, hoigy végre egy szilvesztert otthon tölthettek a családommal. Hosszú évek utáni először sikerül kigyujtózkodni az ágyon, nyugodtan nézni a televíziót és elbeszélgetni az otthoniakkal., Kaszás Kati, a letudván. Áruházban elámulálló-tanovnc. Csentében mindenéven az ifjúság száilvesziteri mulaltságot szervez. Kyenkiom a falu fiataljai összejönnek a tűzoltóotthonban és így közösen, zene mellett várjuk az uji évet. Elbeszélgetünk, táncolunk, fiókat nevetünk,, egyszóval jól érezzük magunkat. És nem is olyan drága, még egy iskolás zsebe is kitúrja. Tropsia Magda, a Lendvai Társadalmi Könyvviteli Szolgálat alkalmazottja: Férjemmel és barátainkkal úgy beszéltük meg, hogy a lendvai Lápa számában töltjük a szilveszter éjszakát. Lehet, hogy valakinek úgy tűnik , hogy ez drágas mulatság, deha az ember mindig csak a pénzt nézi, akkor soha sem juthat el sehova. Jó műsor ígérkezik( a társaság sem eldiobnávsaló, így hát azt várnom, hogy valóban jól fognunk mulatni). Nemec Mancika, a Gorenje Vakstroji alkalmazottja: Ha az egészségiem és az időjárás, illetve aza útviszonyok, megengedik,, és ha persze semmi más valami nem jön közibe (hú de sok az a »ha«) akkor a terv szerint Magyarországom, Nagykanizsám az egyik hotelban töltjük a szálzveszteni éjszakáit.. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják,, és másoktól ig, ügyi shailoittáim, hogy ott aztán lehet mulatni., És amint már mondtam, ha minden rendben lesz, akkor nekivágunk a nagy útnak. Talán megériül Gyurica Husz ,a szenténházi VlajzLajos Általános Iskola titkárnője: Hát az idén már csak itthon leszünk, elsősorban agyermekem imiatt, aki most vészelte át a himlőt. Ilyennel pedig minden fiatal anyánakkell számolni. A tévémásombainás lehet válogatni, még hát majd átnézünk a szomszédba, elbeszélgetünk. A végén majd talán nem is lesz olyan rossz. Gradišnik Olga, a Lenndvai rendvétségi Ibiróság bírónője. Irányai hegyek, valahol Kranji és Bled között, valamelyik hegyi menedékházban töltjük a szilveszter éjszakát. Igaz,, pontosan még magam sem tudom hol, melyikben, mert egy társasággal megyek, és ennek az ott élő tagjai intézik a konkrét dolgokat. Éni majd csak odamegyek a készre, így meglepetések már kezdetben is érhetnek. Remélem kelemesek lesznek, és hogy a szilveszteri éjszakán jól kimutatjuk magukat, így olvasóink. Mi pedig azt kívánjuk nekik, hogy minél jobban érezzék magukat, hogy minél kevesebbnek legyem másik nap úgynevezett macskája vagy rókája illetve, ha ég ás a pokol, legyen művel altatni a tüzet.. Egyező val magyomHnaigyon boldog, uj évet kávónosc mindenkinek! Slováki Jolán Közis ut - Skupna ott A KÉTNYELVŰ OKTATÓNEVELŐ INTÉZETEK LAPJA Immár négy éve, hoigy minden évem megjelenik a Közös ut climai diáklap,amelyet a murai vidéki kétnyelvű iskolák tanulói átírnak ki. A negyedik szám a köztársasági ünnep tiszteletére jelent meg és több mint sírász fogalmazásit, verset, azazgyermekírást tartalmaz. A kétnyelvűségről, új iskoláiról, a hazáról, a testvériség-egységről, a jószomszédi viszonyokról, Jugoszláviáról, a szlovén és miargyiai nemzetiség közötti hidepításról szólnak a fogalmazások, Gortekótól kezdve Lendváig valamennyi faluból jellentkeztek a pajtások írásaikkal, hogy hint adjanak munkájukról, falujuk lététéről, a gondtalan ifjúkor fellobbanásaáról. A közös út képmellékletes hete megtalálhatjuk az új pártosfalvai kétnyelvű iskolaiskolaavatási ünnepélyét, és még néhány gyermekrajzot. A Körös Úti egyébként a Népújság hetilap mellékleteként látott napvilágot.ogh