Népújság, 1985 (29. évfolyam, 1-50. szám)
1985-01-11 / 1. szám
1985. január 11. A falusi ivaisamnapoikban mindig van valami ivonaó, komoly, és romiainstulkius ünnepélyesség. A belepke háztetők fölüir egyenes vonalát rajzol a krémfémjeik füstje a esdi logóam tfisszita levegőben. Az udvarokon alig van nyüzsgés: a kacsáik, a tyúkok és a magyillaké(fiú kakasok méltóságteljesen sétálják.S ilyenkor, alá csak (teteti, odabent )keres meleg kuckóit. Szeretek ítélt vasárnapokon faluba látogatom, ilyenkor az emberek bamguillatoaiis más. Szívesebben beszélgetnek és elmléteiznek. Közvetlenül laz év végén a szerencsés véretűennek köszönhetem, hogy Dobronára vitt az ultam.Egy olyan falusba, amelyet előbb nem lámentem, hiszem máskor csak a központtidam, az ország ost mellett szoktam megállni, most pedig a partak i túloldalánás voltam. Talán ez az igiaszsi ősi település, ahol az emberek imáig mindlig tanítják a falusi élet rendijét és szokásáit, atit az idősebbek maigyon szereltük az idetérvedlő ■idegent, közvetlen,, szép magyar szóval,, s jellegzetes dobozónak társnyelven "köszöntik. A Tüskiesszeren Korén Ilonka és Lajter Irma néni — mindkettőlő már mergetlte kenyere javát — szüvélyesen bovíltákitaferbe a meleg konyhába. Aterebélyes beépített tűzhely melege jó hangulatkeltő volt. — Egyikünk sem dobromaki születésű, de imimidlkettem még a háború előttkerültünk ide. Én Hosszúlfalusból jöttem üde férjhez, a szomszéldasz S'Zonyt pedig. Vesékiáról hozták — veseli át a szót Korénné. — Milyen volt akkor Dobromiak? — Niaigyon régemn ivóit az, 1936-ban, noivemlber22-én jöttem üde, akkora sár ivóit a Patakszékben, hogy még a lakodalmas kocsidis bennragadt. Püisitös konyhába kérültem. Nagy szegénység volt ekkoriban, nem úgy éltünk mint ma. De fiatalok ivódtunk — toldja meg a szót Lajterné. — Veščica és Dolaromak nem szomszédos egymással, hol ismerte meg a férjét? — Franciaországban voltunk edénytmimiklán, ő valamivel előbb hazajött, én meg pár hómappal később követtem és akikor novemberben a muraszombati templomban megesküdtünk. — Koréminé, ön hogyan került Hosszútalkából ide ? — Én meg Lendvám ivódtam szolgáló, azután a férjem arra járt, szó szót követett, s ösiszemelegeditünk. — Hányban jött ide? — Harminckilencben! De mindjárt el is mentünk Franciaországba, s oett voltunk negyvenegyig. Aztán végiül mégisDolbronakon települtettünk le. A férjem fantolisán kaptunk helyet. Bizony énrám sem várt drirt palota, bár az anyósommá akkor már volt sporhellt és nem kellett a füstöskonyháiban IPőzunk. Azután mi hamarosan Ikükön kerültünk és tengődtünk ahogyan tudtunk. Az biztos, hogy akkor még jobban szegénység volt mint most. A falusban minidig olyan sár ivott, hogy alig bártünk bejönni ide a Tüskeszerre. — Ez az utca miniden Ibás—zonmyal másszeép nézett fidi... — Ja, ez most városi utca, úgy kilépett, főleg a tűzvész után, így valami haszon, ő is volt abból a nagy kárból. A kamva nem akarva újra kellett építenia házakat. — Hányba ront az a tűz? — Negyvenhétben. Október tizennyolcadikán, ott a templom mellett gyulladt ki egy ház. — Hány ház égett le? — Pontosan nem tudnám megmondiani, de azt hiszem Ötvenöt — eimlékeszüik vissza Irma néni. — Templomitól a harmadik háztól egészen a Kiríziig ért a Déncs Imréi is leégett. Ott nagy fáikvoltak és igy nem terjedett tovább a vész, a Kist ultcában imár nem tett kárt,, mertma is kép ,még a cigányok is leégitek volna. — így iis a isjés falu leégett. .. — Nem csak házaikat emésztette fel a tűz, a termést is elhiaminasztotta. Összicli volt, már minden bekerült a mezőről. Abban az évben, decemberiben vehettenk, persze amikor valahonnan, kaptunk egyes vetőmagot. Nem fogyott ki a szálból a kiét néni, hiszen egymás utáni tömtek fel a mélyből az emlékek, hát ki felejthetne el egy ilyen skatasztrófát. Még így három évtized homályából is borzasztó a visszaemlékezés. Megpróbáltam vidámban dolgokra terelni a beszádét. — Emlékezzeneka szépre is. Milyenek voltak valamikor a decemberi ünnepeik, hogyan várták az új esztendőt? — A mi időnkben a karácsony volt a nagyobb ünnep. — Sok szokás fűződik ezekeza jeles napokhoz? — Sok szokásvolt, sok mindent tartottunk.. Szalmát, szénát és escegasiakat vittünk be 'az asztal alá, jobban mondva a karácsonyfa alá. Úgy tartották a régi öregeik,, hogy jobb lesz a termés. Áldást hoz a házihoz. — A 'búzát és a kulkanicát összekeverték, s az asztal 'alá tették, az 'asszonynak meg nem volt szabad az 'asztaltól felkelnimég meg nem ebédelt, mert máskép a tyúkok nem ülitek el. Ez karácsony böjtjén volt szokásban — toldja meg a szót iLajterme. — Egész decemberiben fötődnek valamihez a napok: például a 'Luca nap... — Luca napján nem szabad 'varnunk, mert bevárják a tyúkok s... Azután Luca naptól voltak a jeles napok karácsonyiig, azok mutatták azidőjárást. Minden nap egy hónapra jelezte,, hogy lesz-e eső vagy szárazság.. — Voltak akik felírták és nagyon sok megvalósult ebből, mér megfigyeltük! — Ilonka.,, meg tudod, Luca napján a lányok nem mehettek a házakhoz... — Azt mondták, hogy foltot varrnak a szoknya jára. Nem szerették, ha asszony ment a házhoz, férfinek kellett menni, annak mindenki örült. — A férfiak mentek lucáznik, korbácsolni szoktak és mondták: Luca- Luca három,, a pálinkát várom, ha nem adnak pálinkát, kifúrom a gerendát... — S adtak pálinkát? — Kellett adni, annak idején nem nagyon, adtak pénzt, csak gyümölcsöt, almát vagy ilyen féléiket. Most már jobban pénzt adnak. — Még mostis járnak lucáznki? — Itt ott mi öregebbek még tartjuk a szokást — vallja be Laj,térné. — Karácsony szóljt meg a betlehemesekis szoktak járni, de már egy húsz éve nem járnak körül a gyerekek a betlehemmel. — S újévkor, milyen szolgásaik voltak? — Ja, újévikor sem szabadott elsőnek lánynak menni a házihoz, csak férfinak,az hozza a szerencsét. — Újév napján nem volt szabad lefeküdni nappali, mert úgy tartották hogy megdől a jószág. — Nézze, ma már nem tartják ezeket a szokásokat, nagyon megváltozott a Világ. De jó is, hogy így van, könnyebbem élünk. A fiatalok pénzt skeresnek, más az ő divatjuk, mi iö meg öregekmegvagyunk, kicsit tartjuk a régit, kicsit az újat, sokat már nem lelhet rajtunk vád foszítatni, összejövünk vasárnap délutánomban/és beszélgettünk. Nincsenek tökmag taépesztések, tudatfosztások,, inkább televíziót nézőnk. Nem is szorulunk rá annyira egymásra mint valamikor. Autóbusz járatok, volzrvezették, aszfaltos utak iramnak. Jóformán ki sem ismerem a magamait, úgy kiépült a falu — szövi a szót Korénné és még hozzáteszi — aki most nincs megelégedve, annak nem is tudnim mikell ... Pedig kedves Korénné a fiatalság többet akar, ma mérikész ténynek veszik, hogy nincs sáros utca, hogy a kenyér boltban vásárolható és miindennap és hogy... Nagyon sok a hogy és hoszszú volna sorolni, az egykori emlékeket is. A mai valósáig majd évtizedek távlatából lesz emlék. S egy téli vasárnapon valami régit kutató bohó lélek újra idetéved, a mai húszévesek — akkor már öregek — elmondják, hogy a nyolcvanas évek derekán a Patakszékben minden háznál volt kacsa, a falunak pedig sok sok szere volt. A Kétvégen, a Tüskeszerben, a Kisutcábam, az Egyházvégein, ,a Szentjános utcában, a Csillag utcában éltek mesélő főedző öregeik, akik úgy tartották, hogy az élettől a szépet két féezzel kell elfogadni, de bele kell nyugodni a kevésbé szépbe is... pivarella Vasárnapi visszaemlékezések Korán Ilonka és Lajter Irma dobromaki jó beszélő asszonyok, akik sókat tudnak mesélni a faluról, az egykori szokásokról. (Fotó: Bp.) NÉPÚJSÁG Mindennapi szemétpondjaink Ezekben a napokban hótakaró boríttja Muravidéket, ami sok mindent eltakar. Például nem láthatók az érdein kelt, mezőinket elcsúfító illegánlis szeméttelepek, és a falvakban lévő út iménti árkokban sem látszik a szennyvíz. Persze, amiint elolvad ez a mindent ápoló és eltakaró hólepel, újra láthatóvá válik a környezetünket csúfítóhulladék. Az egyik összejövetelen a nemrégiben valaki nagyon találóan jegyezte meg, hogy szeméttermelő civilizáció vagyunk és ha ilyen éles lépésekkel haladunk e civil rádió útján lassan »belefulladunk« a magunk termelte szemétbe. A llenidivai község — és általában Muravidék — még mindig a viszonylag tisztakörnyezetek közé tartozik. Kár volna azonban illúziókba ringatunk magunkat, hiszen a környezet szennyeződése nem csak azitzt ott felbuksandó szeméttelepeken múlik. Az egészséges és tiszta emberi környezethez hozzátartozik a víz, a levegő és a talaj tisztasága is. Azon, a bizonyos értekezleten az is elhangzott, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatban rendszerint a horgászok hárborogitnak, amikor egy újabb hanmérgezés történik a Lendva patakban. De mit lesz, ha egyszer miránk, embereikre is sor kerül? Lendva környékén viszonylag fejlett ipar van és az ipari szennyeződés évről évre időszerűbbé válik. Jól emlékszünk még mindannyian arra, milyen nagy sikerként könyveltük el a falvakban épülő vízvezetékhálózatot. A csapóikból kifolyó víz azonban szennyvízként kerül vagy a régikiutakba, amelyek ilyenformán emésztőglödrökké váltak. Ésmennyi piszkos víz van a falusi árkokban! Nem véletlenül hangzott el, hogy ha annak idején összefogással meg lehetett építeni a vízvezetéket, akkor most már azon kell gondolkodni, hogy megfelelő csatornahálózat is legyen falvainkban, hiszen ha ez így megy tovább, v veszélybe kerül a talajvíz egy része isis, azaz az egészséges ivóvíz. Hogy milyen környezet károsító hatása lehet a már évek folyó meliorizációknak, a mezőgazdaságban alkalmazottvegyszereknek, azt majd csak az államiát a következő nemzedékek mérhetik fel teljes egészében. A szeméttelep nem valami népszerű létesítmény, jól tudjuk ezt például a petjesháziak tapasztalatából is. De hát a szemetest valahol tárolnál kell! Talán több helyi közösségnek kellene e célból összefogni, természetesen a megfelelő felügyelőszpolgálatok és a vízgazdálkodási közösség szaktanácsai mellett. A szeméttelepek kérdése mellett felmerül a hasznosítható hulladék értékesítésének kérdése is, hiszen erről még a környezetszennyeződésnél is kevesebbet beszélünk. Ezért nem vélettemül állapították meg, hogy ezekről a kérdéseikről jó volna ha évente legalább egyszer tárgyalnának a helyi közösségeikben, a falvakban, és a megfelelő szakszolgálatokközreműködésével megpróbálná mak jobb, megfelelőbb megoldásokat találni a civilizációnkat csúfító és mérgező hulladék tároláséra, végső soron pedig semlegesítésére. B.K.Zs. MURASZOMBAT A lendvai művésztelep tárlata A 12. lendvai nemzetközi művésztelep résztvevőinek alkotásait november 29-től kezdve láthatta a lendvai közönség. A muraszombati Miško Kranjec Kultúrközpont kiállítási csarnokával együttműködve azonban számos tárlatot hoznak át a szomszédos községből Lendvára és a lendvai kiállítások anyagát is bemutatják Muraszombaton. A két galéria közötti együttműködés keretében jött most létre a lendvai nemzetközi művésztelep anyagának muraszombati bemutatására. Szerdán este 18 órakor nyílt meg a muraszombati galériában Budžarov Németh Ágnes, Frimmel Gyula, Fischer György, Milorad Josimovic, Dimitar Malidanov és Ignác Meden képzőművészek közös tárlata. A 12. nemzetközi művésztelep tárlatanyaga 1985. január 28-ig lesz látható a muraszombati galériában. ogh 3 HOSSZÚFALU LÁTOGATÓBAN A HOSSZÚFALUSI FEHÉR JANI MŰVELŐDÉSI EGYESÜLET TÁNCCSOPORTJÁNÁL — TEVÉKENYEK A SZOCIALISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG TAGJAI IS. A hosszúfalusi Fehér Jani művelődési egyesületben többéves hagyományai vannak a helybeli folklór ápolásának. Évekkel ezelőtt alakult meg az énekkar, azt követően a színjátszók is megkezdték a tevékenységüket, az ősz folyamán a fiatalok bevonásával megkezdte munkáját a népi tánccsoport is. péntek délután szervezik meg, mert a fiatalok nagyrésze középiskolás — egy részük a lendvai, míg a többiek a muraszombati sközépiskolák abiamtanulnak s csak a hélt végeken jönnek haza, denem szabad megfeledkezniaz általános iskolá,siaikról sem — ők képezik az utánpótlásit. Gönc Lászlóval és Leonhard Annával beszélgetve elmondták, hogya helyi közösség keretében "igen jó a megértés a sportolók, a műkedvelők és a tűzoltóság, között, a fiatalok számára is minidig nyitva, van, a művelődési otthon. A nyár folyamán a felnőttekkel karöltve itt volt valamennyi hosszúfalusi fiatal, amikor dolgozni kellett, hisz még most sincs teljes egészébenbefejezve a kultúrotthon. Jelenleg a népi tánccsoport a legnépszerűbb a fiatalok köreiben — magyarázzaLászló. — Kezdetben főleg lányok táncoltak, az előző évben még Zalallövőnis fellépett ritmikai csoportunk, de most úgy beszéltük meg, hogy népi táncok betanulásával kezdőjüte meg az új idényt — mondja Anna, majd így folytatja —az első próbán főleg csak leányok voltak, később a fiúk is felbátorodtak, úgyhogy most már rendesen folynak a próbák. Jelenleg egy muravidéki szlovén táncot gyakorolunk. Legutóbb a köztársaság napja allkalmából volt fellépésünk, legközelebb pedig majd a sztervén-margyiar fultúrünnepen mutatkozunk be a közönségnek, addigira remélhetőleg ezt a táncot is kellőképpen begyakoroljuk. Rozsmán Erika, Rudas Jutka, Szőke Piroska és RudasZsuzsa volt a kezdeményező. Egy részük már középiskolás, de nem idegen számukra már a színpad, hisz már az elemi iskolában sok ünnepségen szerepeltek, s itthon, a hosszúfalusi fénytúrotthoniban sokkal érdekesebb, hisz hazai közönség előtt a szülők barátok és ismerősök előtt lépnek fel. — Nagyon szeretnénk, ha A táncpróbákat legtöbbször a művelődési egyesület vezetősége lehetővé tenné számunkra azt, hogy magyar népitáncokat is tanuljunk, többéveskapcsolatunk van a zalasövlősi Iklusdúrházzal, remélhielőleg az ő segítségükkel alkalom adódik majd arra is, hogy ez a kívánságunk is teljesüljön — mondják a lányok. A fiúk beszélgetésünk során egy kicsit szégyenlősek voltak, de elmondták, hogy a művelődési, ház nagyon jó alkalom arra, hogy összejöjjenek, a táncpróbák után sokszor a ping-pong asztalis előkerül, s aztán vége hoszsza nincs a féaiucsuklabda pattolgtatásának. "Itt tartja összejöveteleit a Szocialista Ifjúsági Szövetség hoisszinfailingi alapszervezete is, az lész folyamán Torhács Renátát választották meg a helybeli ifjak elnöknek. Reni jelenleg a lendvai középiskola tanulója, itthon van, s ha kell, a délutáni és az esti óráikban meg hétvégeken jut idő a gyűléseikre és az alkonóikra. — Mondhatjuk azt, hogy valamennyi hosszúfalusii fiatal részt vesz valamilyen szakcsoport, klub vagy egyesület munkájában. Ha kell ott vagyunk a tűzoltók, a focisták összejövetelein is, s ha megkérnek bennünket segítünk — szükség esetén ugyanezt ők íviszonyozzá. Havonta tartunk összejöveteleket, ha kell sűrűbben is, a művelődési egyesülettel karöltve mi is részt veszünk a különféle ünnepélyek szervezésében és kivitelezéseiben. Odaadó és korrekt munkával megnyertük az idősebbek bizalmát is, amikor itt voltak a talallövői vendégeink discót is szerveztünk, ezt szeretnénk állandósítani, remélhetőleg a tél vagy a tavasz folyamán mi isszervezünk majd néhány táncestet — mondta beszélgetésünk során Tordács Renáta. Valóban dicséretet érdemel a basszúfialusti fiatalok ilyen szerteágazó tevékenysége, remélhetőleg odaadóbb munkával méig szebb eredményeket érnek majd el. p. j.