Népújság, 1985 (29. évfolyam, 1-50. szám)

1985-07-26 / 28. szám

1985. július 26. Malči egy tányér levest tartott az ölében. — Jó a leves? — kérdezte tőle Lojzka, a piros, duzzadt nevelő ajkai mögé villogtak fehér, szerecsen fogai. — Jó! — felelte Maléi. Las­san, félénken, mint aki ide­gen aztalnál ül, szürcsölte a levest. Lojzka odaadta tányérját Rozikának, mert a levesét a mosogatótálba öntötte. — Te szerencsétlen gyerek, te! — sóhajtotta Loszka. — Ha moslékot kapnál, azt is meginnád! Megszólalt köztük a legidő­sebb, Tina, aki már a tizen­negyedik évét taposta. Élete­rős, egészséges, kicsit darabos, pirospozsgás lány volt, tekin­tete komoly, anyás, izmos, hú­sos kezével a székre támasz­kodott: ő másként járt-kelt a szobában, mint Loszka: testé­nek egész súlyával himbálta széket, de nem jobbról-balra, hanem egyik lábára nehezed­ve, mindig előre és hátra, így nagyobb zajt csapott, és lasab­­ban is mozgott. Lába, amely olyan vékony volt, mint egy kétéves gyereké, a szoknyája alatt rejtőzött. — Edd a levest, Matéi! A leves ízletes, csak Lojzka go­nosz ... Várj csak, egyszer majd leves sem jut neked! Lojzka hirtelen elkomolyo­dott, megilletődve körülnézett, elhallgatott és csöndben ült az ablak mellett lámpagyúj­tásig. Kedvetlenségéről és szo­morúságáról árulkodó ajkai félig nyitva voltak. Belépett Cecília nővér, és meggyújtotta a mennyezetről lelógó gázlámpát. Izzó fehér fény áradt szét a szobában. A lányok vetkőztek, alvás­hoz készülődtek. A székek re­csegtek ropogtak, s ha valame­lyikük véletlenül a földre huppant, feljajdult, de pilla­natnyi ijedtségét nyomban nevetésbe folytatta, és vele kacagott az egész szoba. Su­hogtak a takarók, lassan el­halkult a beszéd, itt- ott a­­zonban még fojtottan fel­nevettek és sugdolóztak. — Cecília nővér a szoba közepén állt. —És Tonéka, hol van Toné­­ka!? Kíváncsi fejek emelkedtek. — Tonéka! Az ablak mellett, a függöny mögött állt Tonéka. Lassan, ügyetlenül húzta félre a füg­gönyt, és lehajtott fejjel, ta­pogatózva, mosolygósan lépett elő. Szép fekete szeme meg sem rebbent, kifejezéstelenül égett. Tonéka világtalan volt. — Hol voltál, Tonéka? — Az ablaknál, Cecília nő­vér. Ha szép volt az est, Toné­ka órák hosszat állt az ablak előtt és nagy, üres szemek­kel, különös mosollyal néze­lődött. Arca beleremegett, ha megcirógatta a rávetődő nap­sugár. — És mit láttál odakünn, Tonéka? — kérdezte tőle Losz­ka. Tonéka nem válaszolt. Las­san vetkőzött, és közben úgy mosolygott mintha valami nagyszerű, mások számára e­­lérhetetlen élményben lett volna része. — Nem tudod, hogy megint új lányunk van? Matéinak hívják. Mintha két fordította volna meg a fejét, Tonéka egyene­sen arra az ágyra pillantott, ahol Maiéi feküdt. — Jó estét, Maiéi! — mo­­solyodott el. Maiéi alig tudott felnézni, fáradt volt a szeme, de ő maga is: ez a nap olyan hosszú és zaklatott volt, mint­ha reggeltől késő estig vona­ton utazott volna. — Csend legyen, gyerekek! Imádkozzatok, aztán aludja­tok! Az őrangyalka legyen ve­letek! Cecília nővér eloltotta a lámpát. Egy hang sem hallat­szott többé. Olykor halkan susogott valami, mintha kéz siklott volna végig a takarón. Matéi nem aludt. Fázott az új ágyban, fájt a feje és a lába is sajgott. Néha úgy be­­lenyilladt a fájdalom, hogy legszívesebben feljajdult vol­na, de nem mert. Csak reme­gett, állig betakarózott, és a mellén összekulcsolta a kezét. Amikor fájdalma kissé csil­lapodott, különös szomorúság vett rajta erőt. Csend volt, tompa, fehér fény szűrődött be a nagy ablakon. A Hold nem világított, csak az égbolt egy részén, a sötét háztetők fölött ragyogtak fehéren a csillagok. Mind a két kezével magára szorította a takarót, félt. Ha megmozdult, párnája felsuho­gott, szinte felsóhajtott, fel­nyögött. Egyedül érezte magát, o­­lyan elhagyatottnak, mintha egy erdő kellős közepén lett volna az éjszakában. Hiába hívná az édesanyját, az úgy­sem hallaná és nem hallaná meg az égvilágon senki... Imádkozni kezdett, de torkán akadt a szó. Nehéz, keserves sóhaj tört fel a kebléből, aj­ka meg-megremegett, a szeme égett. Eszébe jutott a kis öccse, aki félig kitakarózva, nyitott szájjal, tüzes verejté­kező arccal fekszik odahaza. Aztán az édesanyjára gondolt, amint az asztalnál ül, és lám­pafénynél varr, mélyen lehaj­tott fejjel, kipirult arccal. Szá­nalmat érzett valamennyiük iránt. Sajnálta a magasra füg­gesztett kalitkában gubbasztó kanárit is, amely a tollazatá­ba rejtett fejével olyan, volt, mint egy szép, sárga golyócs­ka. Maiéi szólni szeretett vol­na, de körülötte minden néma volt. Csak a fehér falakat lát­ta, a morózus, hatalmas abla­kokat, és ki tudja miért, egy magányos fekete erdőt. Megcsókolta a kis ereklyét, és behunyta a szemét. — Kedves őrangyalkám ... De a takaró meg-megrez­­zent, Matéinak kicsordult a könnye, nem tudta magát tür­tőztetni — zokogás rázta meg a szobát. A másik ablak felől nesz hallatszott. Tonéka ült fel az ágyában és görnyedten hall­gatózott. Aztán fölkelt, térdig érő fehér ingecskében tapo­gatózva, tágra nyílt szemekkel elindult a szobában. (Folytatjuk) Ivan Cankar Mária szeretetháza (4) Július 27. szombat: 9.20 Egyszer volt­ Békés József fesztiváldíjas filmjei­ből; 12.45 Képújság; 13.50 Hírek; 13.55 Marco Polo — olasz filmsorozat; 14.55 Kép­újság; 18.30 Tájak, városok, emberek — Albánia; 19.15 Esti mese; 19.30 TV Híradó; 20.00 Vers mindenkinek; 20.05 Lenni, vagy nem lenni — amerikai film; 22.40 TV­­Híradó. Július 28. vasárnap; 8.30 Óvodások filmműsora; 10.20 Idesüss — gyermekmű­sor; 10.45 Hírek; 10.50 A hol­nap cirkusza — francia film; 14.45 Képújság; 14.55 Magyar rapszódia — zenés műsor Liszt Ferenc műveiből; 15.55 Minden lében két kanál — angol filmsorozat; 16.50 Mű­sorainkat ajánljuk! 17.15 SOS gyermekfalu — Scahaus e­­gyüttes műsora; 17.45 Elme­bajnokság; 18.25 Hírek; 18.30 Delta — tudományos híradó; 19.15 Esti mese; 19.30 A HÉT; 20.30 Hírek; 20.35 Úgy, mint Lyonban — fran­cia tévéfilm; 22.15 Sporthí­rek; 20.05 Hírek. Július 29. hétfő 17.25 Hírek; 17.35 Amikor még nem voltam — szov­jet tévéfilm; 19.40 Tévétorna; 19.45 Esti mese; 20.00 Hírek; 20.05 Világifjúsági Találkozó — Moszkva; 21.05 Bűntett a postán — csehszlovák tévé­film; 21.50 Mestersége — színész — Benkő Gyula; 22.45 Hírek. Július 30. kedd: 9.20 Csoda a farkasokkal — francia film; 17.10 Hírek; 17.15 Sportársak; 17.35 Há­rom nap tévéműsora; 17.40 Tisztelet Üzbegisztánnak — dokumentumfilm; 18.20 Le­gyen a vendégem — Rátonyi Róbert műsora; 18.50 Mini Stúdió ’85.; 19.10 Tévétorna; 19.15 Esti mese; 19.30 TV-Hí­­radó; 20.00 A fekete álarc — spanyol kalandfilmsorozat; 21.00 Stúdió ’85 — kulturális híradó; 22.00 Beszámoló a Vi­lágifjúsági Találkozóról; 22.40 TV-Híradó. Július 31. szerda: 9.50 A csendbiztos — román kalandfilm; 17.10 Hírek; 17.20 Mint egy ellenőrzés — bolgár tévéfilmsorozat; 18.30 A szár­nyak nehezen pihennek — ri­portfilm; 19.10 Tévétorna; 19.15 Esti mese; 19.30 TV-Hí­radó; 20.00 Halál a stúdió­ban — NSZK tévéfilm; 21.20 A hét műtárgya; 21.30 Beszá­moló a Világifjúsági Találko­zóról; 22.10 Térbeli összefüg­gések; 22.40 TV-Híradó. Augusztus 1. csütörtök: 9.25 Vietrovi indiánok — csehszlovák film; 15.30 Hí­rek; 16.10 Képújság; 16.15 Mint egy ellenőrzés — bolgár tévéfilm; 17.30 Telesport; 17.55 Beszámoló a Világifjú­sági Találkozóról; 19.10 Tévé­torna; 19.15 Esti mese; 19.30 TV-Híradó; 20.00 Kémeri — tévéfilmsorozat; 21.10 Beszá­moló a Világifjúsági Találko­zóról; 21.50 Hírháttér; 22.40 TV-Híradó. Augusztus 2. péntek; 9.20 Az utolsó kör — ma­gyar film; 10.25 Sztárok a jé­gen — amerikai film; 16.30 Hírek; 16.40 Ahol a szomszé­dok vad oroszlánok — oszt­rák rövidfilm; 17.05 Képúj­ság; 17.15 Új Reflektor Ma­gazin; 18.15 Három nap tévé­műsora; 19.10 Tévétorna; 19.15 Esti mese; 19.30 TV-Hí­­radó; 20.00 Shaw: Sartorius úr házai — tévéjáték; 21.30 Beszámoló a Világifjúsági Ta­lálkozóról; 22.10 Csigalépcső — amerikai bűnügyi film; 23.30 TV-Híradó. NÉPÚJSÁG Pályázati felhívás a kezdő írókhoz és költőkhöz A Művelődési Szervezetek Köztársasági Szövetsége és a Szlovén Szakszervezeti Ta­nács közös pályázatot tettek közzé, amelynek alapján a fiatalok részt vehetnek a kez­dő költők és írók VII. talál­kozóján. A találkozóra meg­hívják mindazon kezdő író­kat és költőket, akik nem szlovén, hanem más nemzeti­ségűek és ideiglenesen, vagy állandó lakhellyel Szlovéniá­ban élnek. A költő találkozó októberben Mariborban lesz. A pályázati feltételek a kö­vetkezők: Azok a szerzők mű­ködhetnek közre, akik eddig még könyvalakban nem je­lentettek meg verseket és szépprózát, és azok is, akik magán kiadásban jelentették meg irodalmi alkotásaikat. A prózai, vagy a drámai mű 10 oldalig terjedhet (részlet is lehet) a versekből pedig leg­több 6 verset lehet bekülde­ni a jugoszláv nemzetek és nemzetiségek nyelvén (kivé­ve a szlovén nyelvet). A mű­veket írógéppel kell írni há­rom példányban és jeligével ellátva a következő címre kell beküldeni: ZKO Ljubljana, Kidričeva 7. A versek és iro­dalmi termékek mellé zárt bo­rítékban mellékelni kell még a szerző nevét, pontos címét, lakhelyét, születési helyét és évszámát, iskolai képzettsé­gét, foglalkozását, és azt, hogy milyen nemzetiségű és mely munkaszervezetben dolgozik, vagy milyen iskolába jár. Az irodalmi alkotásokat 1985. augusztus 1-éig kell be­küldeni. Az összes beérkező pályaműveket három tagú zsűri fogja osztályozni és a legjobbakat az irodalmi es­ten és külön publikációban is be fogja mutatni. Mivel a mi vidékünkön igen sok magyar nemzetiségű fia­tal írogat, jó lenne, ha mi­nél többen beküldenék alko­tásaikat erre a pályázatra, mert így lehetőségük nyílik arra, hogy köztársasági szin­ten is bemutatkozzanak. ZKO Slovenije 61000 Ljubljana Kidričeva 7 (Komisija za literarno dejavnost) LJUBLJANA A színek újszerűsége TÖBB MINT ÖTSZÁZ MŰVÉSZ RÉSZVÉTELE — SZÍN­VONALAS NEMZETKÖZI RENDEZVÉNY — GÁLICS A LJUBLJANAI GRAFIKAI BIENNÁLÉN Ljubljana, a hős-város e ju­bileumi évben, amikor a vilá­gon mindenütt ünnepük a fa­sizmus feletti győzelem és sza­badság 40. évfordulóját nem­régiben egy jelentős nemzet­közi esemény színhelye volt, büszkén köszönthette a 16. nemzetközi grafikai biennálé résztvevőit. 57 ország grafi­kusai, képzőművészei küld­ték el alkotásaikat, amelyek­ből a nemzetközi zsűri kivá­lasztotta a kiállításra szánt anyagot. Ez a XVI. nemzetközi gra­fikai biennálé úgyszólván tel­jes képet nyújt a világ gra­fikusainak alkotásairól és módot nyújt arra, hogy véle­ményt cseréljenek a legújabb grafikai irányvonalakról. Az említett 57 országból 536 kiállító küldte be alkotásait és köztük volt Gáncs István lendvai grafikusművész is. Az idei grafikai biennálé számos új fiatal képzőmű­vésszel gazdagodott. A pályá­zatra beérkezett műveket Zo­ran Kržišnik és társai válo­gatták ki, míg a nemzetközi zsűri ítélte oda a legjobb grafikusoknak járó díjakat. Az idei grafikai biennálé egyik legnagyobb jelentősége a színek erős betörése, és az egyes technikák közkedveltsé­ge. Míg egy időben a litográ­fia, később pedig a szitanyo­mat dominált, most ismét e­­gyesek visszatértek a fehér­fekete kontraszthoz és a klasz­­szikus grafikai megfogalma­záshoz a fametszetekhez, ak­vatintához és a különböző újszerű alkotási eszközökhöz. Gálics István is e nemzet­közi biennálén színes famet­szeteit állította ki, amelyet egyik legősibb megmunkálá­si módon készített. A világ­ban tükröző új társadalmi vi­szonyok hatása is igen ész­lelhető valamennyi képzőmű­vész alkotásaiban és azt is mondhatnánk, hogy ez a kiál­lítás a nemzetközi események szintézise. Igen érdekes az, hogy a kiálltáson azon orszá­gok grafikusai is részt vehet­tek, amelyeknek még nincs előzetes grafikai hagyománya, de alkotóik igyekeznek fel­zárkózni a világ grafikusai­nak soraiba. A hazai képzőművészeknek és grafikusoknak ezzel a nem­zetközi tárlattal alkalmuk volt bekapcsolódni a nemzet­közi képzőművészeti törekvé­sekbe és bejutni a világ nagy­jai közé. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a kiál­lításon ismét a japán alkotók vettek részt legnagyobb számban a biennálén. A zsűri a következő alko­tóknak ítélte oda a díjakat: Joe Tilson (Anglia) Susan Rothenberg (USA), Harumi Sonoyama (Japán), Karel Du­gas (Kanada) és Klaudius Tutta (Jugoszlávia). Ezenkí­vül 22 grafikusművész kapott vásárlási díjat. Nem kis eredménynek szá­mít az, hogy Gáncs István is részt vett ezen a világhírű grafikai rendezvényen és ez­zel elvitte fametszeteinek hí­rét a világba.­ ­ogh Megkezdődött a Miroslav Mikul­jan Vörösök és feketék, valamint Nenad Dizdarevic: Ennek is vé­ge lesz című művének bemu­tatójával kezdődött el szom­baton este a pulai Arénában a 32. Jugoszláv Játékfilmfesz­tivál, amelynek versenyműso­rában 15, a tájékoztató mű­sorban pedig 12 filmet fog­nak vetíteni a következő nyolc nap alatt. Az egész fesztivál a fasizmus feletti győzelem jegyében zaj­lik le és egy Bihac felszaba­dításáról készült dokumen­tum­film első közvetítésével indul. Mivel az évi produkcióból alig néhány film szerepelt még csak a mozik műsorán, egyelőre még csak taglalni lehet, milyen örömök és meg­próbáltatások várnak a kö­zönségre, a vendégekre és a tömegtájékoztatási eszközök pulai fesztivál képviselőire. Mivel Emir Ku­­sturica már a legragyogóbban igazolta önmagát és Goran Markovic, Srdjan Karanovic, Matjaž Klopčič, Boro Draš­­kovič neve is bizonyos szín­vonalat szavatol. Sokan azt vallják, hogy a hazai film­gyártásban az utóbbi évben minden helyreállt. Jól tudjuk, hogy Emir Kusturica nem a körülmények jóvoltából, ha­nem a körülményekkel szem­ben, a rátermettségének kö­szönhetően alkotott olyan fil­met, mint az Apa szolgálati úton. Ugyanígy ha a többi rendező is jó filmmel fog sze­repelni, akkor ez csakis tehet­ségüket bizonyítja, nem pe­dig a hazai filmgyártási vi­szonyok javulását. Reméljük, hogy a hazai filmfesztivál elég vitára és hatékony alkotó munkára ad lehetőséget.­­gh 3 Meghalt Heinrich Böll író Kedden reggel kiengedték a kölni kórházból Heinrich Böll német Nobel-díjas írót és más­nap a nyugatnémet hegyek­ben lévő házában meghalt. A közismert író, aki 1972-ben elnyerte az irodalmi Nobel­­díjat, sok éven át a nemzet­közi PEN klub elnöke volt. Böll 1917. december 21-én szü­letett Kölnben, ahol később germanisztikát tanult és utána mint szabad író alkotott. A II. világháború idején meg­szökött a német hadseregből és a nácizmus elleni kritikus szemlélete mindenütt tükrö­ződik műveiben. Böll számos kiváló alkotást hagyott maga után és ezzel gazdagította a világirodalom kincsestárát. Alkotásaiban a kispolgárokról, apró egyszerű emberekről, iparosokról, cir­kuszosokról és azok hétköz­napi életekről írt. Magánéle­tében és az irodalmi fellépé­sein igen kritikusan elítélte az akkori német társadalmat és igen nagy érzékkel volt az emberek iránt ebben a kor­szerű manipulált világban. A kritikai írásaiban kikelt a konformizmus és az esztéti­­cizmus, a militarizmus és az urak hatalma ellen. Némely közismert regényét meg is filmesítették, itt említsük meg Volker Schöndorff filmjét, Blum Katalin elvesztett eré­nye címmel. Heinrich Böll halálával nagy veszteség érte a jelen­legi európai irodalmat. Egyé­niségével hatással volt a fia­talabb írónemzedékre is és számos országban nagy tisz­telettel voltak e német író iránt.­ ­ogh

Next