Népújság, 1986 (30. évfolyam, 1-51. szám)

1986-01-10 / 1. szám

XXX. évfolyam, 1. szám Murska Sobota, 1986. január 10-én Ára 40.— dinár Nyilvános vitán a nemzetiségi különjogok megvalósítása A Szlovén Szocialista Köztársaság képviselőháza 1977- ben tárgyalt a köztársaságban élő olasz és magyar nem­zetiség különjogainak megvalósításáról és ekkor fogadta el az ismert ’77-es álláspontokat, amelyek megvalósításáról 1981-ben tárgyaltak újra. Ugyanakkor megállapították, hogy az 1977-ben elfogadott álláspontok még mindig időszerűek, ezért úgy döntöttek, hogy ezek képezik az 1981—1985-ös időszakra szóló terv alapjait is. A köztársasági képviselőház január 22-én tűzi újra napi­rendre a nemzetiségi külön­­jogok megvalósításáról szóló beszámolót. A nemzetiségi területen közben folyik a nyilvános vita a beszámoló javaslatáról. A Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége lendvai községi választmánya elnök­ségénél működő nemzetiségi bizottság, valamint a lendvai községi Magyar Nemzetiségi Érdekközösség elnökségének szerdai együttes ülésén tűzték napirendre a beszámoló szö­vegének javaslatát. A beszá­moló a következő elveken a­­lapul: a nemzetek és nemzeti­ségek egyenjogúságán, a nem­zetiségi lét megőrzésén, azon a tényen, hogy a nemzetek létezése nemcsak nyelvi kér­dés, hanem szerves része a munkásosztálynak, a szabad társult munkának, amely jöve­delmet termel és ebből ere­dően joga is van dönteni en­nek elosztásáról. Ugyancsak jelentős a nemzetiség azon jo­ga, amely szerint minden szempontból jogilag egyenlő helyzetben van a többségi nemzettel. A többségi nemzet­nek kötelessége, hogy gon­doskodjon a környezetében élő nemzetiségi csoport min­denoldalú fejlődéséről; ehhez persze bizonyos eszközöket is biztosítania kell. Jelentős az a tény, hogy a nemzetiségek mindig az al­kotó híd szerepét képviselték hazánk és a szomszédos or­szágok között. Az elmúlt ötéves időszak­ban számos jelentős törvény fogadtak el a nemzetiség hely­zetével kapcsolatosan, szám­talan különböző nemzetiségi tudományos és más találkozót szerveztek ezzel kapcsolato­san és ennek következménye­ként számos eredmény köny­velhető el. Szinte minden téren hala­dás történt a nemzetiségek é­­letében. Az oktatás és a ne­velés terén elért eredmények, a művelődési élet fellendülé­se, az új könyvtárak nyitása, új könyvek és a bővített rá­dióműsor bizonyítja mindezt, hogy a múltban sokat tettek Szlovéniában a magyar nem­zetiség érdekében. Persze, a beszámoló azt is megállapít­ja, hogy vannak még hiányos­ságok. A jövőben többségi nemzet feladata lesz ezek megoldása, hiszen tudott do­log, hogy maga a nemzetiség nem képes ezek felszámolá­sára. Azért sem, mert ehhez nincs meg a megfelelő anyagi alap. Arra kell törekedni, hogy a nemzetiség életének minden terén érvényesülje­nek az új eredmények. Külö­nösen fontos ez az a kétnyel­vű oktatásban, ahol korsze­rű módszerekkel még minő­­ségesebb kádereket neveljünk. Csak ezektől várható el, hogy nemzetiségi öntudattal a nyelvükben élnek a jövőben is, és hogy a nemzetiség a jövőben is megtalálja helyét ebben a társadalomban. N. J. KOMMENTÁR: Küldöttproblémák A muraszombati községi képviselő-testület mindhárom tanácsa az elmúlt évben de­cember 26-án ült össze, hogy megvitathassa a legalapve­tőbb gazdaságfejlesztési terve­­ ket. A küldöttek több javas­latot és módosítást terjesztet­tek elő, és végrehajtó tanács tagjai el is fogadták őket, sőt még azokat is, amelyek­re nincs pénz. A küldöttek újból a szü­netben ,a folyosón helyesel­tek, vagy mondták ki az iga­zi véleményüket, amely sok­ban eltért a »hivatalos« véle­ménytől. A rogašovci küldött két javaslattal állt elő: a fa­luban óvodát és egészségházat akarnak építeni, bár a kö­zéptávú társadalmi-gazdaság­fejlesztési terv egyiket sem látja elő a terveztben. A végrehajtó tanács erre áldását adta, bár az érdekközösségek még nem tudják honnan sze­rezzék be a pénzt. Ez egy újabb tanúj­ele an­nak, hogy a küldöttek csak formálisan döntenek. A kép­viselő-testület ülései nem csak a muraszombati község­ben, hanem máshol is lany­hák, a küldöttek legtöbbször még a kezüket sem emelik fel, hogy valamiről döntse­nek. A javaslatok szimplák, az előterjesztett beszámolók­ra még ez sem mondható. Már évek óta mondogat­juk, tudományos kutatások­kal igazoljuk, hogy krízisben van a küldöttrendszerünk, de csak a tényeknél maradunk, változtatni a dolgokon nem tudunk, vagy talán nem is akarunk. A választások előtt fel kellene számolni a hibákat és a problémákat, mert a régi problémákkal új eredménye­ket nem lehet elérni. pivar 1986 Pár nappal előbb léptünk be az 1986-os esztendőbe. Ez a választások és a kongresszusok éve lesz. Mindaz a tevékenység, ami ezzel kapcsolatban folyik politikai és tár­sadalmi-gazdasági rendszerünket kell hogy szilárdítsa. Ép­pen ezért a küldöttrendszer működéséről szóló beszámoló­kat, amelyek az elmúlt mandátum­­időszakot ölelik fel, ezenkívül a kongresszusi rezolúciókat és a politikai rend­szerről szóló kritikus elemzéseket nem volna szabad pusz­tán tájékoztató jeleggel tárgyalni. Alkotó jellegű és kritikus hozzáállásra van szükség, arra, hogy minden környezetben szembenézzünk a valóságos állapotokkal és kivezető utat javasoljunk a helyzetből. Az idei év több szempontból jelentős már csak azért is, mert ez az 1986—1990-es középtávú fejlesztési tervidő­szak első, tehát kezdő éve. Az 1985-ben meghozott tervek­nek az idén kell szembenézniük a reális viszonyokkal. A próbatétel nehéz lesz, de Muravidéken sem szabad túl alacsony pontról startolni, hiszen az idehaza uralkodó viszonyok és a nemzetközi munkamegosztásba való be­kapcsolódás feltételei ezt bizonyára nem fogják megen­gedni. Muravidék szempontjából az 1986-os esztendő jelen­tős lesz abból a szempontból is, hogy új megoldások után kell kutatnunk ahhoz, hogy kilábaljunk az energia­válság­ból. Ezt a lendvai szénbányának és a Murán építendő vízi erőműveknek kell segíteniük. A murai vízi erőművekkel kapcsolatban olyan projektumot kell követelni, amely a természetbe való kisebb mértékű beavatkozásokkal és ezzel együtt kisebb mértékű következményekkel teszi lehetővé az optimális hatékonyságot. Mindent összegezve Muravidék számára az 1986-os év igen-igen igényes lesz. Nagy mértékben megköveteli majd, hogy a saját erőinkre támaszkodjunk, és ezt a szolidari­tással — az iskolák, az utak és a telefonhálózat építésére javasolt járulékkal — a muravidéki községben már meg is kezdtük. Štefan Dravec Szakszervezeti kapcsolatok A muraszombati községi szakszervezeti tanács legutób­bi ülésén többek között meg­tárgyalták a nemzetközi e­­gyüttműködést és megállapí­tották, hogy ezek a kapcso­latok hasznosak gazdasági, po­litikai és emberi szempont­ból is. A hazai kapcsolatok közül ki kell emelni a paraminit, a­­mely a két község szélesebb kapcsolata révén jött létre és elsősorban a gazdasági, poli­tikai, szakmabeli és a kul­turális kapcsolatokat helyezik előtérbe. A szomszédos Vas megye szakszervezeti tanácsával ki­alakított kapcsolatok egyre jobban elmélyülnek — álla­pították meg az ülésén és ki­hangsúlyozták, hogy ezek a kapcsolatok nem csak fórum szinten érvényesülnek, hanem a határ két oldalán élő dol­gozók, munkaszervezetek ve­szik fel a kapcsolatokat. A szakszervezeti alapszervezetek között létrejött gazdasági, szakmabeli, kereskedelmi, ko­operációs kapcsolatok köztár­sasági szinten is például szol­gálhatnak. Az ingo­ldstadti Audi autó­gyárral, valamint az ottani szakszervezettel a kapcsola­tok a vendégmunkásaink ré­vén jöttek létre és főleg az ott élő muravidékiekkel erősek a szálak. -ep GORNJA RADGONA Mi mindent terveznek? A Gornja Radgona-i köz­ségben az elmúlt év tavaszán kezdték meg az előkészülete­ket a községi referendumi program összeállítására. A közvita során, amely az év végén zárult, összegezték a programmal kapcsolatos meg­jegyzéseket. A helyi közössé­gek, a végrehajtó tanács és az önigazgatási érdekközössé­gek egyeztetése szerint a ja­vaslat a begyűjtendő pénz fe­lét a tanügy és az egészség­ügy szükségleteire látta elő, a másik felét pedig a közmű­vesítésre. A polgárok gyűlé­sein elhangzott megjegyzések alapján ez a program némi­leg módosul. Az említett ter­vek mellett a polgárok javas­latára bővítették a beruhá­zásokat. Hozzájárulást láttak elő a radgonai és a radenci kultúrotthon rendezésére, e­­zenkívül két helyi jellegű út rendezésére a vidémi helyi közösségben. Ehhez a terve­zett 260 millió dinár helyett több mint 300 millióra lesz szükség. A referendumi program ja­vaslatáról a képviselő-testü­let tanácsai e hónap 13-án döntenek, a referendumot pe­dig február 9-én tartják meg a Gornja Radgona-i község választói. Az óvodákról, iskolákról, tornatermekről, telefonokról, az egészséges fiatal nemzedékről, szebb távlatainkról, az összetarto­zásról döntünk... Néhány nappal ezelőtt múlt el a nagy jubileumok éve: megünnepeltük a felszabadulás 40 éves évfordulóját. Beléptünk abba az esztendőbe, amikor a 45 évvel ezelőtt kezdődött felkelésre és több más jelentős eseményre em­lékeztünk. Megkezdődött az új középtávú tervidőszak is, amelyben merészen rajzoltuk fel fejlődésünk és terveink útját. Amikor további fejlődésünkről vitatkoztunk és gon­dolkodtunk, mindenütt az a felismerés került előtérbe, hogy az elmúlt 40 év alatt óriási előrehaladást értünk el szűkebb hazánkban és az egész országban, valamint az emberek életszínvonalának emelése terén is. A fejlődés ezen éves dolgozóinak és polgáraink lemondásához, az ön­kéntes járulékok társításához kapcsolódnak. A közös beru­házások — a lerombolt haza újjáépítésétől kezdve nap­jainkig, amikor a számítógépek korszakát éljük — mind­mind a nagy döntések motivációi voltak. Az elmúlt idő­szakban, és különösen az utóbbi években, kiemelkedő módon érvényesült a dolgozók és a polgárok járulékának társítási formája. A járuléknak tehát, mint a közös pro­gramokhoz szükséges pénz biztosítása módjának, gazdag hagyományai vannak. Járulékoknak köszönve változott meg falvaink, egész vidékünk arculata, megvalósultak a kü­lönböző tervek a helyi közösségeinkben, a községekben és az egész vidékünkön. Az elmúlt évben ünnepelt nagy jubileumok alkalmából a háború utáni 40 év eredményeiről beszéltünk. Napjaink­ban nincs olyan település, ahol ne találkoznánk a fejlő­dés látható nyomaival. Napjainkban nincs olyan polgár, aki ilyen vagy olyan módon ne élvezné a szabadságban elért fejlődés eredményeit. Mindez megmutatkozik a mun­kahelyeken, az új házak, utak, vízvezetékek, a személyes életszínvonal, a mezőgazdaság vívmányai, az iskolák, az óvodák útján. Mindezeket mérlegelve nem abból kell ki­indulnunk, mit kapott az én falum és az én helyi közös­ségem. Abból kell kiindulnunk, hogyan hat mindez az egyén társadalmunkban elfoglalt helyzetére a gyermekektől kezdve a legidősebb polgártársunkig. Sok objektum épült fel saját eszközeink társítása nélkül is. A legtöbb akkor, amikor ezt a társadalom anyagi alapjai nagyobb mérték­ben lehetővé tették. A gyorsabb fejlődés mellett döntöttünk az 1990-ig ter­jedő középtávú tervdokumentumokkal is. Úgy döntöttünk, hogy saját eszközeinkkel, helyi járulékkal építjük fel azo­kat a javakat, amelyekre ebben az időszakban égetően szük­ségünk lesz és amelyektől további fejlődésünk függ. Az elért eredmények és a viszonyaink javítása az az alap­motívum, amely a járulékon nyugszik. Bizonyára nincs olyan polgár aki ne tudná, mi mindent építettünk eddig járulékból. Minden muravidéki ember büszke a rakičani sebészeti osztályra, a lendvai község valamennyi polgára tud azokról az egészségügyi és tanügyi objektumokról, a­­melyeket járulékkal és az eszközök társításával építettünk. Miután a tervezett egészségügyi objektumokat felépí­tettük, a társadalmi-politikai szervezetek az 1986—1990-es időszakra járulék bevezetését javasolták olyan magasság­ban, amilyen az az 1981—­1985-ös időszakban volt azzal a céllal, hogy fokozott ütemben oldjuk meg a felgyülemlett problémákat a tanügy, a gyermekvédelem és a telefon­­hálózat terén. A polgárok közgyűlésein, a képviselő-testü­letben folyó viták megerősítették ezt az elhatározást. A közvita során kialakult megjegyzések figyelembe­vételével most itt áll előttünk a javaslat, amelyet a képviselő-testü­let tanácsa elfogadta, és amelyről a polgárok a referendu­mon döntenek majd. Társadalmunk egészséges, minőséges tudással rendel­kező fiatalokat kíván nevelni, akik tudásukkal képesek lesznek fokozottabb ütemben előrelendíteni jövőnket és a mi jövőnket is, akiknek a kezében most a döntés kulcsa van amikor a turniščei, a črenšovci, a dobronaki és a bistricai iskola tornaterméről döntünk. A gyermekvéde­lem érdekeit is szem előtt tartottuk. Tudatában vagyunk annak, hogy az oktatás és a nevelés már zsenge gyermek­korban kezdődik. A helyeslő IGEN a črenšovci és a bistri­cai óvodának is szól. Ha mellette szavazunk, ezzel gyer­mekeink boldogságát és boldogságát, társadalmunk jövőjét erősítjük meg. A döntés, hogy a helyi járulékból pénzt adjunk a te­lefonhálózatra is abból indul ki, hogy polgáraink körében egyre fokozottabb a kívánság a szorosabb kapcsolatterem­tésre, az információk áramlására, mert mindez döntő mér­tékben befolyásolja fejlődésünket a jövőben. A referendum programját elemezve láthatjuk, hogy abban minden polgár megtalálhatja önmagát. S amikor január 19-én a szavazóhelyre megyünk, induljunk ki ebből a megállapításból. És a január 19-én kimondott IGENT ne csak mint megterhelést értelmezzük, hanem mind olyan döntést, amikor saját erőinket latba vetve valósítjuk meg saját kívánságainkat és szükségleteinket elégítjük ki. Ne feledkezzünk meg történelmünk eseményeiről sem, amikor az emberek szilárd elhatározással, még életünk árán is a szabadság mellett döntöttek. Ha így tekintünk a referendumra, akkor nem lesz nehéz bekarikázni a MELLETTE szót. A döntés tehát va­lamennyiünk, Lendva község polgárainak kezében van. Tudatában vagyunk annak, hogy minden amit eddig épí­tettünk közös munkánk, erőfeszítésünk és magas fokú szocialista öntudatunk eredménye. A javasolt referendumi program is ennek folytatását jelenti, a fejlődés további fo­lyamatait teszi lehetővé. Helyes döntésünket gazdagon gyümölcsözteti majd az új nemzedékek. ŠTEFAN FTIČAR a DNSZSZ lendvai községi választmányának elnöke

Next