Népújság, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1987-04-03 / 13. szám
. Valószínűleg nem véletlen, hogy az utóbbi időiben egyre többször és szinte valamenynyit társadalma-politikai szervezetben foglalkoznak a kisgazdaság fejlesztési kérdéseivel. Mit is értünk a kisgazdaság kifejezés alatt? Téves az a felfogás, hogy csak a kisiparosokat kell ide számítani. Gyakorlatilag a kisgazdasághoz tartozik valamenynyi olyan tevékenység, amely kisegítőként jelentkezik a nagy ipari termelés mellett. A kisgazdaság termeli meg az ipar számára azokat a kellékeket, amelyeket egy nagyüzemnek nem éri meg gyártani ,mert túl sok időt és pénzt igényelne. Az ilyen munkálatokat szokták rábízni a kisüzemekre vagy a kisiparosokra, akik társastermelőként lépnek fel ilyen esetekben. A kisgazdaság fejlesztési kérdéseiről szóltak a Szocialista Szövetség rendvai községi választmánya elnökségének legutóbbi ülésén. Tekintettel arra, hogy a lendvai községben a Lindau kisiparos szövetkezet társítja a kisiparosokat — ennek képviselői is megjelentek az ülésen. A szövetkezetnek 107 tagja van, 51 a lendivai községből, közülük többen a különböző vállalatok társastermelői. Ezen a téren ugyan még vannak tartalékok, mert a munkaszervezeteknek még több esetben kell községgen kívül keresniük megfelelő termelési programmal foglalkozó kisiparost. Ez részben érthető is, mert a községen belül nem volna sem gazdaságos, sem ésszerű valamennyi, a társult munka által igényelt program létrehozása. A Lindau iparosszövetkezet az 1986-os évvel zárta a harmadik gazdálkodási évet, tehát negyedik éve működik és ez idő alatt szép eredményeket ért el. Mi sem bizonyítja e®t jobban, mint a társadalmi szektor egyfajta iráigysége amiatt, hogy már néhány nagyobb munkát éppen a szövetkezet tagjai kaptak meg, mert ugyanolyan minőség melett olcsóbban végezték el a munkát. Ez az adat az ülésen hangozott el, de megkeresheti bárki abban a dokumentumban, amelyben az építőipar szervezettségi kérdéseivel kapcsolatos nyilvános vita álláspontjait összegezték. A Szocialista Szövetség elnökségének ülésén rámutattak a kisipar terén jelentkező problémákra is. Kiemelték, hogy a mai nehéz gazdálkodási feltételek között csak nehezen lehet új iparosműhelyt nyitni, különösen ha ez nagyobb alapeszköz-beruházást igényel. A bankokbizonyos garanciát követelnek, ha hitelt kér a kezdő kisiparos. Mivel szavatolja azonban éppen egy kezdő, hogy vissza tudja fizetni a kölcsönt? így csak azok kaphatnak hitelt, akiknek már jól menő iparuk van, vagy azok, akikért mások kezeskednek. És a bűvös kör így be is zárul. Másrészt a hitel sem az, mint valaha volt. Tavaly például a Ljubljanai Bank muraszombati ügyviteli bankjában 16 hitelt osztottak ki a lendvai község kisiparosainak. Az átlagos összeg nem egészen 1 millió 500 ezer dinár volt. A mai árak mellett mit lehet ezzel kezdeni — új beruházást bizonyára nem! Külföldön dolgozó állampolgáraink is készen lennének befektetni a kisgazdaságba és ennek keretében a kisiparba is, ha valaki biztosítaná őket afelől, hogy anyagi és szociális biztonságot kapnak. Enélkül senki sem hajlandó saját, nehezen megkeresett pénzét csak »úgy« odaadni. Az elnökség ülésén ezért olyan álláspontra helyezkedtek, hogy a jövőben megfelelő adópolitikával és tervezéssel serkenteni kell a kisgazdaság fejlesztését. Azért is, mert ebben látjuk — legalábbis egy kis részben — a munkanélküliség felszámolásának lehetőségét a lendvai községben is. Ha ezt valóra akarjuk váltani, akkor jobb feltételeket kell biztosítani a kisipari műhelyek nyitásához és ahhoz is, hogy a kisgazdaságban is több dolgozót tudjunk foglalkoztatni, sőt fejlesztési szolgálatokat létesíteni. Tudjuk, hogy a mai világban senkinek sem könnyű a kisiparosoknak sem. Anynyira azonban mégsem nehéz, mint ahogyan ezt az egyik iparos kijelentette az ülésen, mármint, hogy a múlt hónapban csak hét és félmillió régi dinárt keresett. Ezen még azok is mosolyognak, akik egyébként talán még hisznek a gólyamesékben. .. Novák Jolán Nehéz új műhelyhez jutni NÉPÚJSÁG Szlovénia javaslat Szlovéniában sürgősen olyan jogszabályt kellene jóváhagyni, amely szerint a nagyobb környezetszennyező szervezeteket kötelezni lehet arra, hogy a legrövidebb időn belül új, tisztább technológiai eljárásokat alkalmazznak és szennyszűrőket szereljenek fel. A fiatalok teljes erővel arra törekednek, hogy az ökológiai problémákkal kapcsolatos politikát megszigorítsuk és konkretizáljuk, és hogy hazánk írjon alá nemzetközi megegyezést a környezetvédelemről, illetve hajítsa végre a már aláírt konvenciókat — hangzik az ökológiai kérdésekkel kapcsolatos tanácskozás egyik üzenete, amely az ifjúsági staféta Sloven Gradec-i érkezésének alkalmából a fiatalok a senki, de a más kérdésekről is kifejtették véleményüket. Az ökológiai szakértők és a gazdasági képviselők, akik ugyancsak vélik, hogy csakis a fent említett jogszabállyal lehet megállítani az övezet természetromboló és környezetszennyező, megsemmisüléssel fenyegető folyamatait. A vidék legnagyobb környezetszennyezői a más szlovéniai gyárakkal együtt évente csak kén-drioxidból mintegy 2200 tonnát bocsájtanak ki a Vidék légkörébe. Nem is csoda, hogy a mintegy 60 000 hektárnyi erdőnek háromnegyed része (vagy az egész is) megsemmisült, illetve annyira tönkrement, hogy kihalással fenyeget. A város polgárai, de különösen a fiatalok többé-kevésbé joggal aggódnak a radioaktív hulladécanyagok raktározásával kapcsolatos és igen ügyetlen talált mesterkedések miatt, a vita részvevői világosan és hangosan kimondták, hogy nem kell nekik ilyen depó, ám az egész ország közvéleményét az eddigieknél jobban kehetne tájékoztatni az atomenergia kérdésekről. Mivel ez nemcsak a mostani, hanem a leendő nemzedékeket is érinti, a legszélesebb tömegeknek kell dönteniük az ilyen kérdésekről. A viita mintegy 400 résztvevője úgy vélte, hogy az atomenergia felhasználásáról országos referendumon kellene dönteni. Újfajta villástargoncákat gyártanak rfin rr./J o n.n rfll Piamrr'-TTlrt.n'iATríllr Art n #yn lplnrm.'nwn J ^ Úrl/Círfil lAÚrlAít W, Ír / A gazdasági szervezetekben mindig nagy gonddal készítik el az új termelési programokat. Különösen akkor izgulnak a legjobban, ha az ifjú kádereknek és a vállalatok fejlesztési osztályainak sikerül valamilyen újítást megvalósítani, vagy saját tervezésű gépet beiktatni. Az újítások és a hazai ész értékesítése mind nagyobb jelentőséget kapnak a muravidéki gazdasági életben is. A Muravidéki Gazdasági Kamara képviselői a napokban megvitatták a lendvai PRIMAT új termékeinek és újításainak tervdokumentumait. Az újfajtavillástargoncák gyártását még ez évben megkezdik és a gazdasági kamara jóvá is hagyta a szükséges anyagi eszközöket. Két új termékről van szó, amelyet a lendvai PRIMÁT fejlesztő szolgálatának tervező irodájában dolgoztak ki. Amióta ahazai tudást és tapasztalatokat alkalmazni kezdték a termékek előállítása és tervezése során egyre jobb termelési eredményeket érnek el. Ez év végéig pontosan kidolgozzák az új villástargonca üléssel ellátott változatát, amely iránt jelenleg a jugoszláv piacon igen nagy az érdeklődés. Ezzel párhuzamosan készíteni fognak raktárberendezéseik között közlekedő kocsit is, amely lehetővé teszi a polcok közötti mozgást. Olyan targoncát készítenek, amely robbanóanyagokat, gázokat és más veszélyes dolgokat szállíthat és rakhat a polcokra, de a dolgozónak nem kell az említett targonca mellett közlekednie. Ezeket a termékeket a lendvai Primat a zagorjei Varnost és Emergoinvest vállalatokkal közösen fogja kidolgozni és tovább fejleszteni. Ezek iránt a targoncák iránt különösen a vegyipar és a hadiipar mutatott nagyobb érdeklődést. Mindkét villástargoncával a lendvai Pruimat betöltheti a hiányt a hazai piacon, ogh A mezőgazdaság szolgálatában Az élet útjai néha nagy meglepetéseket tartogatnak, így volt ez Marija Skledar- Novak okleveles mezőgazdasági mérnökkel is, aki kihelyezés tizenkét hónap helyett egy életre nyúlott. Az egy éves mezőgazdasági iskolában kezdte pályafutását, s 37 év után mint az iskola igazgatóját Žagari-díjjal tüntették ki múlt pénteken Ljubljanában odaadó és példás oktatói nevelői munkájáért, valamint a mezőgazdasági iskolák fejlesztéseiben elért eredményért. — Be kell vallanom, hogy nem saját akaratomból jöttem Muravidékre, az akkori mezőgazdasági minisztérium helyzeteit ki az alsó fokú rakicani mezőgazdasági iskolába, azzal az ígérettel, hogy egy év után a Mezőgazdasági Kutatóintézbe vesznek fel. Egy év leteltével már magam sem kívánkoztam vissza, hiszen családot alapítottam és megszerettem a munkámat. A kollektíva és a tanulók is jól befogadtak. Amikor Rákicanban elkezdtem tanítani, csak egy húsz fős tagozat volt az iskolában és a szó szoros értelmében — akár a mezőgazdaság is — tengődtünk az ötvenes évek végéig. A fiatalok számára 1959-ben megalapították a mezőgazdasági szakközépiskolát ezzel egyidőben pedig megkezdtük 200 felnőtt kiképzését is. Ez nagy feladatok elé állított bennünket, hiszen ezek az emberek már valamilyen posztról érkeztek hozzánk: társadalmi-politisai dolgozók, vezetők voltak. A kétéves kiképzésük nagy erőfeszítéseket kívánt, egyben pedig megelégedést nyújtott, hiszen hallgatóink idővel neves és elismert emberek lettek — emlékezik vissza Marija Skledarjkovak a kezdetekre. — Az elmúlt tizenöt év alatt a rakicani Mezőgazdasági Szakközépiskola nagy változásokon ment át. Külön ki kell emelni, hogy megfelelően bekapcsolódott a környezetben és hírnévre tett szert az egész országban. — Mindig az volt az irányelvem, hogy az iskolát nem lehet elválasztani a termeléstől. Ha már a legelején elkülönítjük magunkat, meg vagyok győződve, hogy ma Rákié anban nem volna középiskola. Számos próbálkozás volt, hogy beszüntessék ezt az iskolát, de mégis győzött a józan ész. Mi elsősorban a mezőgazdasági kísérletezéssel kapcsolódtunk be a munkába. A kezdet szerény volt, de ma már kapcsolataink vannak a jelentősebb mezőgazdasági szelekciós központokkal az egész országban és nem dicsekvésből mondom, de mindenhol meg vannak elégedve pontos és szakszerű munkánkkal. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy megszerveztük a felnőttek mezőgazdasági képzését is. Különböző tanfolyamokat rendezünk a mezőgazdasági gépkezelők és a háziasszonyok számára. Azt a célt tűztük ki, hogy megszervezzük a volt diákjaink továbbképzést is. Az idén ez már második éve folyik. Hosszú távon úgy tervezzük, hogy egy sokoldalú mezőgazdasági továbbképző központot építünk és fejlesztünk ki itt Rakicanban. Marija Skledar-Novak sokat tud mondani az iskoláról, a tervekről, de szűkszavú fia önmagáról kell beszélni. Szereti kihangsúlyozni, hogy az élete nagy része az iskolához, a mezőgazdasági tudományos munkához kötődik. Férjével — Franc Skledarral — hírnévre tettek szert a mezőgazdaságban, s mint mosolyogva elmondja, a szakma nagyon sokszor léptennyomon elkísérte őket a magánéletükben is. A szakma volt az egyik láncszem ami a ljubljanai mérnöknőt Muravidékhez költötte, ma pedig az unokák azok, akik miatt újra egyre többször Ljubljanába utazik. pivarella 1987. április 3. Hogyan gazdálkodtak? Az év végi zárszámadások során egész sor kérdésre választ kellett adni. Pontos képet kellett festeni arról, hogy milyen jövedelmet teremtettek meg a gazdasági szervezetek és mennyivel volt nagyobb a község jövedelme. A község gazdasági fejlődéséről szóló beszámoló elkészítése során Štefan Gjerkeš, atársadalmi-tervezési bizottság elnöke elmondta, hogy a lendvai község gazdaságának összejövetele tavaly 105 milliárd dinár volt, ami 49 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt volt. Az elhasznált eszközök értékét 87 milliárd dinárra becslik, ami 91 százalékkal több mint 1985-ben volt. Ebből arra következtethetünk, hogy a tavalyelőtti évhez viszonyítva a lendvai községben majdnem kétszeresére emelték a jövedelmet az összjövedelem képest. Ebből az következik, hogy a gazdasági termelés és az ügyvitel az elmúlt éviben sokat javult. A lendvai község társultmunka alapszervezeteit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy két munkaszervezetben rosszul gazdálkodtak és igen nagy veszteségek vannak: az egyik az INA Nafta petrolkémia üzeme, a másik pedig a Konstruktor hosszúfalusi téglagyára. A lendvai kőolajfinomító és petrolkémia üzemegységnek 1s milliárd 439 millió 655 ezer dinár, a téglagyárnak pedig 21 millió 666 ezer dinár vesztesége volt. A petrolkémia üzem vesztesége a máriavidéki veszteségek 49 százalékát teszi ki. Sajnos, hogy a mostoha árviszonyok és a nyersanyagbeszerzési gondok, valamint a gazdasági aránytalanságok szülték és szülik még most is ezeket a veszteségeket, holott az említett munkaszervezet 7 százalékkal növelte a termelését. Mindez nem kis gondot okoz az említett vállalat és a község vezetőinek. A veszteséget ugyan már sikerült fedezniük a ljubljanai POLIKEM munkaszervezet eszközeivel(a veszteség 83 százalékát), míg a többit az INA Nafta tartalékalapjából. MILYEN JÖVEDELMET TEREMTETTEK? A lendvai község munkaszervezeteiben tavaly 6065 foglalkoztatott dolgozott, amely 5,5 százalékkal több mint egy évvel ezelőtt. A gazdasági szakértők szerint az ipari termelés is mintegy 4,3 százalékkal növekedett. Nagyon sok vállalatban kevesebbkész terméket termeltek mint azelőtt (mertanolfeldolgozás, villamoskészülékek gyártása, téglagyártás, stb.). Tavaly a gazdasági szervezetek 7 milliárd 135 millió 944 ezer dinár értékű árut termeltek kivitelire, amely a tavalyi összejövedelem 6,8 százalékát teszi ki. Sajnos, a dinár leértékelése miatt a kivitel reális értéke jóval alacsonyabb mint azelőtt volt. Tavaly is a legnagyobb kiszállító a turniščei PLANIKA cipőgyár volt, amelynek sikerült 18 százalékkal növelnie a kivitelt és a lendvai gazdaság kivitelének 51 százalékát valósítja meg. Tavaly új szállítóként jelentkezett a Gorenje- Varstroj is, amely Franciaországba adott el fürdőszoba kabinokat. Sajnos, ettől a kiviteltől jóval többet vártak, de úgy vélik, hogy csak lassú ütemben fog kibontakozni. A gazdasági és ügyviteli eredményeket tekintve elvárható lenne a jövedelmek ilyen fok emelkedése is. Tavaly a legmagasabb személyi jövedelmeket a LENIDAU Kisipari Szövetkezetben valósították meg. Az átlagos személyi jövedelem13® 602 dinár volt. Ha azonban az árakat tekintjük, a akkor ez nem is olyan magas személyi jövedelem, de a lendvai üzemek dolgozóinak személyi jövedelméhez képest bizony jóval nagyobb. A legalacsonyabb fizetés a hoszszúfalussi téglagyárban volt (átlag 74 719 dinár), ezután pedig a polanai DELOZÁBAN (78 362 dinár). Szúnyogh 11 sr SOliUARI AZ OSIMÓI EGYEZMÉNY ÉRTELMÉBEN, hazánk területén 1991-ig kiépül az a három útszakasz, amely Olaszországot, illetve az ottani autópályákat köti össze a mi úthálózatunkkal. A hír nem csupán gazdasági és turisztikai jelentőségű, hanem politikai súlya is van: a két szomszédos ország közötti együttműködés fejlődésének szép példájaként szolgálhat. RIJEKA VÁROSÁNAK KÉT ISMERT SZEMÉLYISÉGE, került börtönbe Dr. Ivan Gašiparevič kórházigazgatót azzal vádolják, hogy a kórház pénzén saját házait építette, Milan Zatezalo ügyészt pedig azzal terhelik hogy csúszópénzeket fogadott el. Mindkét esetben óriási összeg szerepel a nyomozási iratokban. NÉPÚJSÁG — A Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége lendvai és muraszombati községi választmányának hetilapja. Kiadja a Rádió és Sajtóiitézet, Muraszombat, Titova utica 29/L, telefon: (069) 21-064 és 21-383. Szerkesztőség: Lendva, Partizán utca 120, telefon: (069) 75-085 és 75-710. Igazgató és főszerkesztő: Štefan Dravec, felelős szerkesztő: Varga Sándor. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Munkatársak: Báth Konc Zsuzsanna, Csincs Éva, Korcsmár Rózsa, Novák Jolán, Papp József, Pivar Ella és Szúnyogh Sándor. Műszaki szerkesztő: Abraham Albert. — A beérkezett kéziratokat és a képeket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Előfizetési díj: belföldön fél évre 1800 dinár, külföldre egész évre 10.000 dinár. Folyószámla 51900-603-30005 SDK Murska Sobota. Készül a muraszombati Pomurski tisk nyomdájában. A Népújság mentes a forgalmi adótól.