Népújság, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1987-04-03 / 13. szám

. Valószínűleg nem véletlen, hogy az utóbbi időiben egyre többször és szinte valameny­­nyit társadalma-politikai szer­vezetben foglalkoznak a kis­gazdaság fejlesztési kérdései­vel. Mit is értünk a kisgaz­daság kifejezés alatt? Téves az a felfogás, hogy csak a kisiparosokat kell ide számí­tani. Gyakorlat­ilag a kisgaz­dasághoz tartozik valameny­­nyi olyan tevékenység, amely kisegítőként jelentkezik a nagy ipari termelés mellett. A kisgazdaság termeli meg az ipar számára azokat a kel­lékeket, amelyeket egy nagy­üzemnek nem éri meg gyár­tani ,mert túl sok időt és pénzt igényelne. Az ilyen munkálatokat szokták rábíz­ni a kisüzemekre vagy a­­ kisiparosokra, akik társaster­­melőként lépnek fel ilyen esetekben. A kisgazdaság fejlesztési kérdéseiről szóltak a Szocia­lista Szövetség rendvai köz­ségi választmánya elnökségé­nek legutóbbi ülésén. Tekintettel arra, hogy a lendvai községben a Lindau kisiparos szövetkezet társítja a kisiparosokat — ennek képviselői is megjelentek az ülésen. A szövetkezetnek 107 tagja van, 51 a lendivai köz­ségből, közülük többen a kü­lönböző vállalatok társaster­melői. Ezen a téren ugyan még vannak tartalékok, mert a munkaszervezeteknek még több esetben kel­l község­­gen kívül keresniük megfe­lelő termelési programmal foglalkozó kisiparost. Ez rész­ben érthető is, mert a köz­ségen belül nem volna sem gazdaságos, sem ésszerű valamennyi, a társult munka által igényelt program létre­hozása. A Lindau iparosszövetke­zet az 1986-os évvel zárta a harmadik gazdálkodási évet, tehát negyedik éve működik és ez idő alatt szép eredmé­nyeket ért el. Mi sem bizo­nyítja e®t jobban, mint a tár­sadalmi szektor egyfajta i­­ráigysége amiatt, hogy már néhány nagyobb munkát ép­pen a szövetkezet tagjai kap­tak meg, mert ugyanolyan minőség melett olcsóbban végezték el a munkát. Ez az adat az ülésen hangozott el, de megkeresheti bárki ab­ban a dokumentumban, a­­melyben az építőipar szerve­zettségi kérdéseivel kapcsola­tos nyilvános vita álláspont­jait összegezték. A Szocialis­ta Szövetség elnökségének ülésén rámutattak a kisipar terén jelentkező problémák­ra is. Kiemelték, hogy a mai ne­héz gazdálkodási feltételek között csak nehezen lehet új iparosműhelyt nyitni, különö­sen ha ez nagyobb alapesz­köz-beruházást igényel. A bankok­­bizonyos garanciát követelnek, ha hitelt kér a kezdő kisiparos. Mivel sza­vatolja azonban éppen egy kezdő, hogy vissza tudja fi­zetni a kölcsönt? így csak azok kaphatnak hitelt, akik­nek már jól menő iparuk van, vagy azok, akikért má­sok kezeskednek. És a bűvös kör így be is zárul. Másrészt a hitel sem az, mint valaha volt. Tavaly például a Ljubljanai Bank muraszombati ügyviteli bank­jában 16 hitelt osztottak ki a lendvai község kisiparosai­nak. Az átlagos összeg nem egészen 1 millió 500 ezer di­nár volt. A mai árak mel­lett mit lehet ezzel kezdeni — új beruházást bizonyára nem! Külföldön dolgozó állam­polgáraink is készen lenné­nek befektetni a kisgazdaság­ba és ennek keretében a kis­iparba is, ha valaki biztosí­taná őket afelől, hogy anyagi és szociális biztonságot kap­nak. Enélkül senki sem haj­landó saját, nehezen megke­resett pénzét csak »úgy« o­­daadni. Az elnökség ülésén ezért olyan álláspontra helyezked­tek, hogy a jövőben megfe­lelő adópolitikával és terve­zéssel serkenteni kell a kis­gazdaság fejlesztését. Azért is, mert ebben látjuk — leg­alábbis egy kis részben — a munkanélküliség felszámo­lásának lehetőségét a lendvai községben is. Ha ezt valóra akarjuk váltani, akkor jobb feltételeket kell biztosítani a kisipari műhelyek nyitásához és ahhoz is, hogy a kisgaz­daságban is több dolgozót tudjunk foglalkoztatni, sőt fejlesztési szolgálatokat léte­síteni. Tudjuk, hogy a mai világ­ban senkinek sem könnyű­­ a kisiparosoknak sem. Any­­nyira azonban mégsem ne­héz, mint ahogyan ezt az egyik iparos kijelentette az ülésen, mármint, hogy a múlt hónapban csak hét és félmillió régi dinárt keresett. Ezen még azok is mosolyog­nak, akik egyébként talán még hisznek a gólyamesék­ben. .. Novák Jolán Nehéz új műhelyhez jutni NÉPÚJSÁG Szlovénia javaslat Szlovéniában sürgősen o­­lyan jogszabályt kellene jó­váhagyni, amely szerint a nagyobb környezetszennyező szervezeteket kötelezni lehet arra, hogy a legrövidebb időn belül új, tisztább technoló­giai eljárásokat alkalmazznak és szennyszűrőket szerelje­nek fel. A fiatalok teljes e­­rővel arra törekednek, hogy az ökológiai problémákkal kapcsolatos politikát megszi­gorítsuk és konkretizáljuk, és hogy hazánk írjon alá nem­zetközi megegyezést a kör­nyezetvédelemről, illetve hajít­sa végre a már aláírt konven­ciókat — hangzik az ökoló­giai kérdésekkel kapcsolatos tanácskozás egyik üzenete, a­­mely az ifjúsági staféta Slo­ven Gradec-i érkezésének al­kalmából a fiatalok a senk­i, de a más kérdésekről is ki­fejtették véleményüket. Az ökológiai szakértők és a gazdasági képviselők, akik ugyancsak vélik, hogy csa­kis a fent említett jogsza­bállyal lehet megállítani az övezet természetromboló és környezetszennyező, megsem­misüléssel fenyegető folya­matait. A vidék legnagyobb környezetszennyezői a más szlovéniai gyárakkal együtt évente csak kén-drioxidból mintegy 2200 tonnát bocsájta­­nak ki a Vidék légkörébe. Nem is csoda, hogy a mint­egy 60 000 hektárnyi erdő­nek háromnegyed része (vagy az egész is) megsemmisült, illetve annyira tönkrement, hogy kihalással fenyeget. A város polgárai, de külö­nösen a fiatalok többé-kevés­­bé joggal aggódnak a radio­aktív hulladé­canyagok raktá­rozásával kapcsolatos és igen ügyetlen talált mesterkedé­sek miatt, a vita részvevői világosan és hangosan ki­mondták, hogy nem kell ne­kik ilyen depó, ám az egész ország közvéleményét az ed­digieknél jobban kehetne tá­jékoztatni az atomenergia kérdésekről. Mivel­ ez nem­csak a mostani, hanem a le­endő nemzedékeket is érinti, a legszélesebb tömegeknek kell dönteniük az ilyen kér­désekről. A viita mintegy 400 résztvevője úgy vélte, hogy az atomenergia felhasználásá­ról országos referendumon kellene dönteni. Újfajta villástargoncákat gyártanak rfin rr./J o n.n rfll Piamrr'-TTlrt.n'iATríllr Art n #yn lplnrm.'nwn J ^ Úrl/Círfil lAÚrlAít W, Ír / A gazdasági szervezetek­ben mindig nagy gonddal ké­szítik el az új termelési pro­gramokat. Különösen akkor izgulnak a legjobban, ha az ifjú kádereknek és a válla­latok fejlesztési osztályainak sikerül valamilyen újítást megvalósítani, vagy saját ter­vezésű gépet beiktatni. Az újítások és a hazai ész érté­kesítése mind nagyobb je­lentőséget kapnak a muravi­déki gazdasági életben is. A Mura­vidéki Gazdasági Ka­mara képviselői a napokban megvitatták a lendvai PRI­MAT új termékeinek és újítá­sainak tervdokumentumait. Az újfajta­­villástargoncák gyártását még ez évben meg­kezdik és a gaz­dasági kamara jóvá is hagyta a szükséges anyagi eszközöket. Két új termékről van szó, amelyet a lendvai PRIMÁT fejlesztő szolgálatának terve­ző irodájában dolgoztak ki. Amióta a­­hazai tudást és ta­pasztalatokat alkalmazni kezdték a­ termékek előállítá­sa és tervezése során egyre jobb termelési eredményeket érnek el. Ez év végéig ponto­san kidolgozzák az új villás­­targonca üléssel ellátott válto­zatát, amely iránt jelenleg a jugoszláv piacon igen nagy az érdeklődés. Ezzel párhuzamosan készí­teni fognak rak­tárberen­dezéseik között közlekedő ko­csit is, amely lehető­vé teszi a polcok közötti mozgást. O­­lyan targoncát készítenek, a­­mely robbanó­anyagokat, gá­zokat és más veszélyes dolgo­kat szállíthat és rakhat a pol­cokra, de a dolgozónak nem kell az említett targonca mel­lett közlekednie. Ezeket a termékeket a lendvai Primat a zagorjei Varnost és Emer­­goinvest vállalatokkal közö­sen fogja kidolgozni és to­vább fejleszteni. Ezek iránt a targoncák iránt különösen a vegyipar é­s a hadiipar mu­tatott nagyobb érdeklődést. Mindkét villástargoncával a lendvai Pruimat betöltheti a hiányt a hazai piacon, ogh A mezőgazdaság szolgálatában Az élet útjai néha nagy meglepetéseket tartogatnak, így volt ez Marija Skled­ar- Novak okleveles mezőgazda­­sági mérnökkel is, aki kihe­lyezés tizenkét hónap helyett egy életre nyúlott. Az egy éves mezőgazdasági iskolában kezdte pályafutását, s 37 év után mint az iskola igazga­tóját Žagari-díjjal tüntették ki múlt pénteken Ljubljaná­ban odaadó és példás oktatói nevelői munkájáért, valamint a mezőgazdasági iskolák fej­lesztéseiben elért eredmény­ért. — Be kell vallanom, hogy nem saját akara­tomból jöt­tem Muravidékre, az akkori mezőgazdasági minisztérium helyzeteit ki az alsó fokú ra­­kicani mezőgazdasági iskolá­ba, azzal az ígérettel, hogy egy év után a Mezőgazda­­sági Kuta­tóintézbe vesznek fel. Egy év leteltével már magam sem kívánkoztam vissza, hiszen családot alapí­tottam és megszerettem a munkámat. A kollektíva és a tanulók is jól befogadtak. Amikor Rákicanban elkezd­tem tanítani, csak egy húsz fős tagozat volt az iskolában és a szó szoros értelmében — akár a mezőgazdaság is — tengődtünk az ötvenes évek végéig. A fiatalok számára 1959-ben megalapították a mezőgazdasági szakközépisko­lát ezzel egyidő­ben pedig megkezdtük 200 felnőtt ki­képzését is. Ez nagy felada­tok elé állított bennünket, hiszen ezek az emberek már valamilyen posztról érkeztek hozzánk: társadalmi-pol­itis­ai dolgozók, vezetők voltak. A kétéves kiképzésük nagy erő­feszítéseket kívánt, egyben pedig megelégedést nyújtott, hiszen hallgatóink idővel ne­ves és elismert emberek let­tek — emlékezik vissza Ma­rija Skledarjkovak a kezde­tekre. — Az elmúlt tizenöt év alatt a rakicani Mezőgazda­sági Szakközépiskola nagy változásokon ment át. Külön ki kell emelni, hogy megfe­lelően bekapcsolódott a kör­nyezetben és hírnévre tett szert az egész országban. — Mindig az volt az irá­nyelvem, hogy az iskolát nem lehet elválasztani a ter­meléstől. Ha már a legelején elkülönítjük magunkat, meg vagyok győződve, hogy ma Rákié anban nem volna közép­iskola. Számos próbálkozás volt, hogy beszüntessék ezt az iskolát, de mégis győzött a józan ész. Mi elsősorban a mezőgazdasági kísérletezés­sel kapcsolódtunk be a mun­kába. A kezdet szerény volt, de ma már kapcsolataink vannak a jelentősebb mező­gazdasági szelekciós közpon­tokkal az egész országban és nem dicsekvésből mondom, de mindenhol meg vannak e­­légedve pontos és szakszerű munkánkkal. Ehhez hozzá kell még ten­ni, hogy megszerveztük a felnőttek mezőgazdasági kép­zését is. Különböző tanfolya­mokat rendezünk a mezőgaz­dasági gépkezelők és a há­ziasszonyok számára. Azt a célt tűztük ki, hogy megszer­vezzük a volt diákjaink to­vábbképzést is. Az idén ez már második éve folyik. Hosszú távon úgy tervezzük, hogy egy sokoldalú mezőgaz­dasági továbbképző központot építünk és fejlesztünk ki itt Rakicanban. Marija Skledar-Novak so­kat tud mondani az iskolá­ról, a tervekről, de szűksza­vú fia önmagáról kell be­szélni. Szereti kihangsúlyoz­ni, hogy az élete nagy része az iskolához, a mezőgazdasági tudományos munkához kötő­dik. Férjével — Franc Skle­­darral — hírnévre tettek szert a mezőgazdaságban, s mint mosolyogva elmondja, a szak­ma nagyon sokszor lépten­­nyomon elkísérte őket a ma­gánéletükben is. A szakma volt az egyik láncszem ami a ljubljanai mérnöknőt Mura­vidékhez költötte, ma pedig az unokák azok, akik miatt újra egyre többször Ljublja­nába utazik. pivar­ella 1987. április 3. Hogyan gazdálkodtak?­ ­Az év végi zárszámadások során egész sor kérdésre vá­laszt kellett adni. Pontos ké­pet kellett festeni arról, hogy milyen jövedelmet teremtet­tek meg a gazdasági szerve­zetek és mennyivel volt na­gyobb a község jövedelme. A község gazdasági fejlő­déséről szóló beszámoló el­készítése során Štefan Gjer­­keš, a­­társadalmi-tervezési bizottság elnöke elmondta, hogy a lendvai község gaz­daságának összejövetel­e ta­valy 105 milliárd dinár volt, ami 49 százalékkal több, mint egy évvel azelőtt volt. Az elhasznált eszközök érté­két 87 milliárd dinárra be­cslik, ami 91 százalékkal több mint 1985-ben volt. Eb­ből arra következtethe­tünk, hogy a tavalyelőtti év­hez viszonyítva a lendvai községben majdnem kétszere­sére emelték a jövedelmet az összjövedelem képest. Ebből az következik, hogy a gaz­dasági termelés és az ügy­vitel az elmúlt éviben sokat javult. A lendvai község tár­­sul­tmunka alapszervezeteit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy két munkaszervezetben rosszul gazdálkodtak és igen nagy veszteségek vannak: az egyik az INA Nafta petrol­kémia üzeme, a másik pedig a Konstruktor hosszúfalusi téglagyára. A lendvai kőolaj­­finomító és petrolkémia üzem­egységnek 1s milliárd 439 millió 655 ezer dinár, a tég­lagyárnak pedig 21 millió 666 ezer dinár vesztesége volt. A petrolkémia üzem veszte­sége a máriavidéki vesztesé­gek 49 százalékát teszi ki. Sajnos, hogy a mostoha ár­viszonyok és a nyersanyag­beszerzési gondok, valamint a gazdasági aránytalanságok szülték és szülik még most is ezeket a veszteségeket, ho­lott az említett munkaszerve­zet 7 százalékkal növelte a termelését. Mindez nem kis gondot o­­koz az említett vállalat és a község vezetőinek. A vesz­teséget ugyan már sikerült fedezniük a ljubljanai POLI­­KEM munkaszervezet eszkö­zeivel­­(a veszteség 83 száza­lékát), míg a többit az INA Nafta tartalékalapjából. MILYEN JÖVEDELMET TEREMTETTEK? A lendvai község munka­­szervezeteiben tavaly 6065 foglalkoztatott dolgozott, a­­mely 5,5 százalékkal több mint egy évvel ezelőtt. A gazdasági szakértők szerint az ipari termelés is mintegy 4,3 százalékkal nö­vekede­tt. Na­gyon sok vállalatban keve­sebb­­kész terméket termel­tek mint azelőtt (mertanolfel­­dolgozás, villamos­készülékek gyártása, téglagyártás, s­tb.). Tavaly a gazdasági szerveze­tek 7 milliárd 135 millió 944 ezer dinár értékű árut ter­meltek kivitelire, amely a ta­valyi összejövedelem 6,8 szá­zalékát teszi ki. Sajnos, a dinár leértékelése miatt a kivitel reális értéke jóval a­­lacsonya­bb mint azelőtt volt. Tavaly is a legnagyobb ki­szállító a turniščei PLANIKA cipőgyár volt, amelynek si­került 18 százalékkal növel­nie a kivitelt és a lendvai gazdaság kivitelének 51 szá­zalékát valósítja meg. Tavaly új szállítóként jelentkezett a G­orenj­e- Varstro­j is, amely Franciaországba adott el für­dőszoba kabinokat. Sajnos, ettől a kiviteltől jóval többet vártak, de úgy vélik, hogy csak lassú ütemben fog ki­bontakozni. A gazdasági és ügyviteli e­­redményeket tekintve elvár­ható lenne a jövedelmek ilyen fok e­melked­ése is. Tavaly a legmagasabb személyi jöve­delmeket a LENIDAU Kisipari Szövetkezetben valósították meg. Az átlagos személyi jö­vedelem­­13® 602 dinár volt. Ha a­zonban az árakat tekint­jük, a akkor ez nem is olyan magas személyi jövedelem, de a lendvai üzemek dolgozóinak személyi jövedelméhez képest bizony jóval nagyobb. A leg­alacsonyabb fizetés a hosz­­szúfalussi téglagyárban volt (átlag 74 719 dinár), ezután pedig a polanai DELOZÁ­­BAN (78 362 dinár). Szúnyogh 1­1 s­r SOliUARI AZ OSIMÓI EGYEZMÉNY ÉRTELMÉBEN, hazánk területén 1991-ig kiépül az a három útszakasz, amely Olaszországot, illetve az ottani autópályákat köti össze a mi úthálózatunkkal. A hír nem csupán gazdasági és tu­risztikai jelentőségű, hanem politikai súlya is van: a két szomszédos ország közötti együttműködés fejlődésének szép példájaként szolgálhat. RIJEKA VÁROSÁNAK KÉT ISMERT SZEMÉLYISÉ­GE, került börtönbe Dr. Ivan Gašiparevič kórházigazgatót azzal vádolják, hogy a kórház pénzén saját házait építette, Milan Zatezalo ügyészt pedig azzal terhelik ho­gy csúszó­pénzeket fogadott el. Mindkét esetben óriási összeg szere­pel a nyomozási iratokban. NÉPÚJSÁG — A Dolgozó Nép Szocialista Szö­vetsége lendvai és muraszombati községi választ­mányának hetilapja. Kiadja a Rádió és Sajtói­itézet, Muraszombat, Titova utica 29/L, telefon: (069) 21-064 és 21-383. Szerkesztőség: Lendva, Partizán utca 120, telefon: (069) 75-085 és 75-710. Igazgató és főszerkesztő: Štefan Dravec, felelős szerkesztő: Varga Sándor. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Munkatársak: Báth Konc Zsuzsanna, Csincs Éva, Korcsmár Rózsa, Novák Jolán, Papp József, Pivar Ella és Szúnyogh Sándor. Műszaki szerkesztő: Abra­ham Albert. — A beérkezett kéziratokat és a ké­peket nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Előfizetési díj: belföldön fél évre 1800 dinár, külföldre egész évre 10.000 dinár. Folyószámla 51900-603-30005 SDK Murska Sobota. Készül a mu­raszombati Pomurski tisk nyomdájában. A Népúj­ság mentes a forgalmi adótól.

Next