Népújság, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1987-05-08 / 18. szám

­ Átadták rendeltetésének az új acélművet JESENICÉN ÜZEMBE HELYEZTÉK A KETTES SZÁMÚ ÚJ ACÉLMŰVET • JANEZ ZEMLJARIČ, A SZÖVET­SÉGI VÉGREHAJTÓ TANÁCS ALELNÖKE MONDOTT ÜNNEPI BESZÉDET Mintegy ötezer vendég, dolgozó és polgár gyűlt össze május elsején, pénteken délelőtt az új jesenicei Acélművek csarnokában, hogy részese legyen annak a megnyitó ün­nepségnek, amely keretében üzembe helyezik a több éve épülő acélkohókat. Ezzel nemcsak a termelés növeléséhez, korszerűsítéséhez és minőségi javításához járulnak majd hozzá a jesenicei dolgozók, hanem saját környezetük meg­védéséhez is. A péntek délelőtti megnyi­tó ünnepségen számos ma­gas rangú tisztségviselő je­lent meg, a vendégek közötti ott volt Milan Kučan, a Szlo­vén KSZ KB Elnökségének elnöke, Jože Smole, a Szocia­lista Szövetség Köztársasági Választmányának elnöke, Stane Dolanc, a JSZSZK El­nökségének tagja, Tone An­derlič, a SZISZ Köztársasági Választmányának elnöke, a ljubljanai katonai körzet, va­lamint a szomszédos és a ba­ráti községek társadalmi-po­litikai szervezeteinek képvi­selői, az acélművek, valamint a község dolgozói. A jugoszláv és a szlovén himnusz elhangzása után Boris Bergant, a jesenicei Acélművek ügyviteli szervé­nek elnöke lépett a díszemel­­­vényre, hogy köszöntse az egybegyűlteket: — Kedves feladatnak te­hetek eleget, hogy ma, a munka ünnepén gratulálha­tok a jesenicei Acélművek összes dolgozójának, tervezői­nek, építőinek, kivitelezőinek, szerelőinek abból az alka­lomból, hogy ma ünnepélyes keretek között átadjuk ren­deltetésének e­zt a jelentős létesítményt. Egyben szere­tettel köszöntöm a társadal­mi-politikai szervezetek kép­viselőit és hazánk minden dolgozóját és polgárát május elseje alkalmából. Az eltelt 32 hónap alatt, amióta megkaptuk az acélmű építkezési engedélyét, azt a­­kartuk bebizonyítani, hogy közös összefogással, szerve­zetten, irányított munkával hogyan tudnak ilyen eredmé­nyesen dolgozni mindazon jugoszláv vállalatok, amelyek részesei voltak az új kettes számú acélmű építésének, szerelésének és próbaüzembe való helyezésének. Az újon­nan felépült acélmű nem csak a kapa­citás­ok bővítése céljá­ból készült, hanem a villá­m­­osenergea takarék­ossabb felhasználása, az emberi környezet további megvédé­se, valamint acélgyártásunk további minőségi javítása céljából. Ezzel egyidő­ben ol­csóbbá szeretnénk majd ten­ni a Siemens-Martin kemen­cékben kiol­vasztott acél elő­állításéit is. Me­gpróbálunk lépést tartani az új kohásza­ti technológiával, amelyet a Világ többi acéltermelő or­szágaiban is alkalmaznak. Lehetőséget biztosítunk arra, hogy hazánk fémfeldolgozó ipara jobb és minőségesebb nyers- és nemesacélt kapjon további feldolgozásra. Ebben az évben egy ma­­gaskohót és két Siemens­­-Marrtin kemencét indítunk majd be, a tervek szerint a jövő évben már teljes kapa­citással dolgozik az új acél­mű — mondta Boris Bergant. JANEZ ZEMLJARIČ BESZÉDÉRŐL — A szlovén és a jugosz­láv ipar ma egy új acélmű­­vel lesz gazdagabb, amely felváltja majd a meglévő, el­használódott olvasztókemen­céiket és kohókat, ezzel egy­idő­ben még jobb és minő­sé­­gese­bb acélt állítunk majd elő. Folytatva a 600 éves ko­hászati tradíciókat itt a je­­senicei völgyben az eddigi és az új tapasztala­tok felhasz­nálásával bízunk ibe­ne, hogy az eredmények sem ma­radnak el. — Most, közvetlenül a je­senicei acélművek megnyitá­sa előtti percekben azonban sokkal többet kell elmonda­ni: a legújabb technológiai eljárások alkalmazása, a vas­kohászat újjászületése jelen­ti a jugoszláv acéltermelés jövőjét, ezzel lehetőség nyí­lik arra, hogy még jobb mi­nőségű, nemesebb acélt ad­junk a piacra. Az előzetes számítások szerint felére csökken majd az elhasznált energia mennyisége, s kifi­zetődőbb lesz a termelés. Ez­zel egyidő­ben javulni fog majd a fémfeldolgozó mun­kaszervezeteink termékeinek minősége és külföldi deviza­­nyeresége is. Felbecsülhetetlen értékű azonban Jesenice városának és környékének a környezet­védelme, az itt dolgozó ko­hászok, családtagjaik és a völgy többi dolgozója egész­ségesebb környezetben élhet. El kell mondani azt is, hogy az acélmű építése a tervek szerint folyt, a két nagy ki­vitelező vállalat mellett több mint 80 jugoszláv munka­­szerve­zet működött még köz­re a berendezések leszállítá­sa é­s szerelése során. Igazán dicséretet érdemellnek a ré­gi acélmű dolgozói is, akik ugyancsak kivették részüket a szerelési munkál­atokból — mondta Janez Zemljanič, majd így folytatta : A Je­senicei acélmű felépítése, gyártástechnol­ógiájának fej­lesztése, energiatakarékossá­ga, valamint környezetvédő szerepe példaként kell hogy szolgáljon a szerelők a kivi­telezők, valamint az egész ország építői előtt. Bízunk benne, hogy ez a beruházás hasznos volt, s a jesenicei kohászok is arra törekszenek majd hogy mindez beigazod­jon. Az ünnepi beszédet köve­tően az acélművek fúvósze­nekar­a adott hangversenyt, majd Stanko Pop kohászati mérnök átvágta a nemzeti színű szalagot. Ezt követően Stane Dolanc, a JSZSZK El­nökségének a tagja ünnepé­lyes keretek között üzembe helyezte a 85 tonnás új ol­vasztókemencét. p. j. olvassuk lés terjesszük a­­NÉPÚJSÁGOT NÉPÚJSÁG A kényszerigazgatás kezdetén A muraszombati községi végrehajtó tanács keddi ü­­lésén több jelentős kérdésről tárgyaltak. Elsőnek napirend­re tűzték a foglalkoztatás kérdését. Szó volt a tavalyi foglalkoztatási terv teljesí­téséről, valamint az idei évi tervről. Külön érdeklődést váltott ki az egészségügyi és a társadalmi-közgazdasági is­kolák társulásáról szóló ta­nulmány is. Ezen az ülésen tárgyaltak a tavalyi évi sza­­nációs programok megvalósí­tásáról, valamint a Plataná­ban bevezetett kényszeriga­z­­gatásról. Az érdeklődés gyújtópont­jában a Platana helyzete volt, ahol a képviselő-testü­let jóváhagyásával az idei ja­nuár elsejével bevezették a kényszerigazgatást és az el­múlt négy hónap során a hattagú vezetői bizottság csak a tényleges helyzeteit mérhette fel. Ennek alapján kezdték készíteni a rövid- és hosszúlejáratú terveiket, a­­me­lynél közreműködik a központi munkas­zervezet fej­lesztési és kereskedelmi osz­tálya is. Erre égetően szük­ség va­n, hiszen a tavalyi gazdasági mérleg nem ked­vező­: a veszteség meghalad­ja a 270 millió dinárt, tehát több az előrejelzett összeg­nél. A legnagyobb­­hiány a kiviteliből származik, konkré­tan a schilling és a dinár árfolyama között jelentkező kül­ön­bö­ze­tből. A fő kérdés az, hogy mi­lyen forrásokból fedezni a veszteség­eit, hiszen nem csak a hiány a probléma, de az újratermelési folyamat kor­szerűsítésére sincs pénz. Megkezdődött ugyan az esz­közök szársik­éssa a munka­szervezet szintjén, megkér­vényezték a községi tartalék­­alapokat, kölcsönökért fordul­tak a bankokhoz. A Lédává alapszervezetben sem­­jobb a helyzet, sőt a szá­nért és terveket sem valósít­hatják meg. Rossz újraterme­lési alappal, felszereléssel rendelkeznek, a kivitelük nem megfelelő, hiszen az ebből származó jövedelem még 50 százalékban sem fedezi a költ­ségeket. A fafeldolgozó alapszerve­­zetben rossz a munka iránti viszonyulás a gazdaságos ter­melést itt már évek óta nem ismerik, hiszen a veszteségek ellenére sem térn­ek á­t új ter­mékek gyártására. A piacon nem tudnak érvényesülni, hi­szen termékeik nem kon­cur­­rensek, a ver­senyképeségről itt furcsa fogalmaik vannak. A kényszeri­gaziga­tás ered­ményeit még nem lehet ér­tékelni, de a végrehajtó ta­nács tagjai is megállapítot­ták, hogy nem lesz könnyű munkájuk.A rossz állapotért felelősek a vezetői állásokat betöltő személyek is, és a bizottság javasolja ,hogy a következményekért felelős­ségre kell­­őket vonni. Pivar Ella Nehézségek a rokkantak elhelyezése körül A rokkantak mind nehe­zebben kapcsolódnak be a társa­d­almi életbe és munká­ba, habár társadalmi rend­szerünk biztosítja ezek bevo­nását a mindennapi életbe és munkába. Azoknak a rok­kantaknak pedig, akik kép­telenek a munkavállalásra, nem rendelkeznek létfenntar­tási eszközökkel és sajátos segélyt igényelnek, társadal­mi segélyt biztosítanak anya­gi formáiban vagy bizonyos szolgáltatásokban. A foglalkoztatás terén a Fogl­al­koztatá­sügyi Közösség szakszolgálata Lendiva köz­ségben 1978 óta tervszerűen foglalkozik a rokkant szemé­lyek foglalkoztatásával. Eb­ben az idő­ben némi eredmé­nyek is születtek, hiszen több fiatal kapcsolódott be a ki­képzésbe, majd később a munkába. Jelenleg azonban nehéz helyzet előtt áll a szakszolgálat és ugyanúgy a rokkantak is. A munkaszer­vezetek mind zárkózottabbak. Arra hivatkoznak, hogy első­sorban saját, nagyszámú mun­karokkantjaikat kell el­helyezniük megfelelő­­munka­helyekre, ezért nem nyithat­nak új munkahelyet a mun­kanélküli rokkantak részére. A másik akadály az, hogy az említett személyek többsége csupán általános iskolai vég­zettségű, a legtöbb esetiben módosított programú. Ezen­kívül nagy részük csak ke­vésbé igényes fizikai mun­kát bír végezni. A Fo­glall­oztatásügyi Kö­zösség szakszolgálata az el­múlt év végén 26 rokkant személyt tartott nyilván. Kö­zülük 16 férfi és 10 nő. A legtöbb rokkant személy (19) 25 évnél fiatalabb. Néhány­an öt és több éve várnak mun­kára. Köztük vannak olya­nok is, akik csak rokk­ant­­műhelyekb­en lennének alkal­masak bizonyos munka el­végzésére, ez pedig, sajnos, községünkben nincs. Tavaly a hosszúfalusi tég­lagyár­­foglalkoztatott legtöbb rokkant személyt és pedig né­gyet. Őt követték a Gradbe­nik, a Golidos és a turniščei Planika munkaszervezetek. A legtöbben csupán nehéz fizi­kai munkát­­végeznek. Fölve­tődik a kérdés, vajon ez megfelelő-e számukra? Bizo­nyára nem. Nem humánus dolog, hogy a rokkant szemé­lyeknek, akik már amúgy is fogyatékosak, kell elvégezni a legnehezebb és legtöbb e­­setben a legrosszabbul fize­tett és legalacsonyabban ér­tékelt munkákat. De­­mit te­hetnek? Ha munkaviszonyt akarnak kötni, akkor el kell fogadniuk azt, amit felkínál­nak nekik. Sajnos, évről évre több a rokkant személy. Fölvetődik tehát a kérdés: mi­ként le­hetne megfelelő megoldást találni a fogyatékos szemé­lyek foglalkoztatására? Ezek a személyek ugyanis nehéz anyagi helyzettel is küsz­ködnek. Némelyek ugyan ré­szesülnek anyagi segélyben, de ez vajmi kevés és nem megoldás a számukra, és a társadalom számára sem. Minden rokkant személy a­­lapvető joga az­ élet­re és a munkára való képzés, ezért községünkben sem szabadna halasztga­tni a megfelelő mű­hely kiépítését. Ezáltal ugya­nis ha nem is mindannyian, de néhányan, bekapcsolódná­nak a normális életbe és biz­tosítanák saját szociális biz­tonságukat. cs. é. LENDVA 1987. május 8. Értekezletet tartott a magyar nemzetiségi érdekközösség A muraszombati községben élő magyar nemzetiség érdekközösségének legutóbbi összejövetelén fő napirendi pontként a nemzetiségi kultúregyeletek tevékenységéről beszéltek. A kultúr­eg­y­esületek elnökei részletesen be­számoltak a munkájukról. Orbán Lajos, a hodosi kul­­túregylet elnöke elmondta, hogy egyletük 38 tagot szám­lál. Jól dolgozik az énekkar és a színjátszó csoport, ame­lyeknek több sikeres fellépé­sük volt a faluban, Szlové­niában és külföldön is. Sze­retnék felújítani a tánccso­­portot, amihez koreográfus­ra lenne szükségük. Ezenkí­vül tovább szeretnék rendez­ni a színpadot, fényszórókat szándékoznak beszerezni. Muraszombat Sebők Lajos, a domonkos­­fai kul­túregylet elnöke tájé­koztatójából kitűnt, hogy egyesületük saját tevékeny­séget nem folytat, csupán a vendégszereplések megszerve­zésével foglalkozik. Termé­szetesen minden erőt latba kell vetnik­, hogy fellendítsék a művelődési tevékenységet ebben a faluban is­ .Kása Jenő, a pártosfalvi kultúregy­esület elnöke ismer­tette az ottani munkát. Az énekkaruk szépen dolgozik. Több sikeres fellépésük volt otthon, a környékbeli falvak­ban és külföldön, bár van­nak nehézségek. Főiképpen több férfi énekesre lenne szükségük. Az utóbbi időben nagyobb összeget fordítottak a kultúrterem rendezésére, de ezt tovább kell folytatni. Több kapcsolatot szeretnének a lendvvai községgel is. A pár­­tosifalvi általános iskolában is élénk a kultúr­áliás tevé­kenység. Itt megfelelő szak­mai irányítással több szak­osztály tevékenykedik, így a­z iskola tanulói számos ren­dezvényen szerepeltek az is­kolában, a környékbeli fal­viakban,­­Szlovénia szerte és külföldön is. A magyar nem­zetiségi érdekközös­ség segít­ségével a támacsoport részére sikerült beszerezniük a nép­viseleti ruhákat. Dóra Géza, a s­zentlászlói ku­lturá­lis egyesület elnöke is elmondta, hogy szorgalmasan dolgo­znak. A néptánccsoport­juk nemcsak helyben és a muraszombati községiben sze­repel nagy s­ikerrel, hanem Szlovénia szerte é­s külföldön is. Olyan sok helyre hívják őket, hogy képtelenek minden kérésnek eleget tenni. A szín­játékó-csoportj­u­k is alakuló­félben van. Most a legna­gyobb gondjuk a régi iskola kul­túrházzá való átalakítása, ami már folyamatban van. Az értekezleten az volt az általános megállapítás, hogy Domonkosiét kivéve, min­denhol jó eredményt értek el a saját kultúrtevé­kenység fejlesztése terén, ami a nem­zetiségi érdekközösség meg­alakulásakor hozott első ha­tározatok egyikének megva­lósulását jelenti. Ez azért is fontos, mert a saját kultúr­­tevé­­enységnek igen nagy szerepe van a nemzetiségi nyelv és a kultúra megőrzé­s­ében és ápolásában. A mű­kedvelő kultúrtevékenység tömegesítését a jövőben to­vább kell szorgalmazni és a­z egyesületek munkáját minő­ségileg is fejleszteni kell. Mindehhez megfelelő szakem­bereket kell biztosítani. Első­sorban kórusveszet­őre és ko­reográfusra van szükség, de a drámai csoportoknak is szükségük van szakmai segít­ségre. A kulturális egyesületnek minél több fiatalt kell be­szervezniük a munkájukba és szorgalmazni kell a szomszé­dos Magyarországgal való e­­gyü­ttlműködést. A közgyűlési értekezleten megvitatták »Az olasz és a magyar nemzetiség a szlovén nyelvű sajtóban« című beszá­molót. A vita után megállla­pították, hogy teljes egésszé­­ben egyeznek a beszámolóval. Kiemelték, hogy a szlovén nyelvű lapok újságíróinak a nemzetiségi kérdéshez való hozzáállása konstruktív, épí­tő jellegű volt. A nemzetisé­gi sajtóval kapcsolatos kér­déseket még az idei év folya­mán a lemidivai község magyar nemzetiségi érdekközössége közgyűlésével közösen meg­tartott értekezleten vitatják meg. Az értekezleten úgy hatá­roztak, hogy a tavaszi ma­gyarországi kirándulást május 30-án, vagy június 13-án szervezik meg Budapestre és egynapos lesz. Május 6-áig írják össze a jelentkezők szá­mát és időiben gondoskodnak megfelelő programról. .­KR. Napirenden a rokkantvédelem problémája is A lendvai községi képvise­lő-testület­­tanácsainak legu­tóbbi ülésén a küldöttek szá­mos kérdést vitattak meg. El­sőként a társultsmunk­a szer­vezeteinek ügyviteli eredmé­nyeiről szóló beszámoló hang­zott el, majd pedig a köz­ségi képviselő-testület által hozott azon határozatok meg­valósításáról szóltak, amelyek a társadalmi-gazdasági vi­szonyokkal kapcsolatosak. Szóltak még az anyagi ter­melésű önigazgatási érdekkö­zösségek küldöttrend­szeré­nek helyzetéről is. Jelentős figyelmet szenteltek a rokant­­védelem nehézségeinek a köz­ségben. A rokkantak tovább­képzése és foglalkoztatása terén ugyanis komoly nehéz­ségek jelentkeznek, miivel a munkaszervezetek mind zár­­kózotta­b­bak és nem hajlan­dók megfelelő munkahelyet nyitni azzal a magyarázattal, hogy nagyszámú munkarok­­kantjaikat is el kell helyez­niük. A küldöttek ezenkívül jó­váhagyták a polgárok adóiról és járulékairól­­szóló 1986. évi zárszámad­ás megerősítéséről szóló szabályrendelet javasla­tát, a községi kép­v­iselő-tes­tület ügyrendjének a módosí­tásáról és kiegészítéséről szó­ló­­tervezetet, valamint a Dobromiak—Strehovci meliorá­ciós területen való meliorá­ció bevezetés­éről szóló sza­bályrendelet tervezetét is. Cs. É.

Next