Népújság, 1987 (31. évfolyam, 1-52. szám)

1987-06-05 / 22. szám

­ Színre lépnek az iskolázott MILAN KUČAN ÜDVÖZÖLTE A TESTVÉRISÉG-EGY­SÉG IFJÚSÁGI FESZTIVÁL RÉSZVEVŐIT Gornja Radgon­án, az el­múlt héten szerdán ünnepé­lyesen me­gkezdődött a ju­goszláv fiatalok sorrendiben 32. Testvériség-egység feszti­válja. A­­ vasárnapig tartó rendezvényen a fiatalok sport- és kulturális téren ver­senyeztek, ellátogattak több helyi közösségbe és fát ültet­tek a radgoniai emlékpark­ban. Üdvözölve a fesztivál rész­vevőit Milan Kučan, a Szlo­vén KSZ KB Elnökségéne­k elnöke kidomborította az an­nak idején Samac — Szara­jevó vasútvonalat építő fia­talok eszméinek jelentőségét, hogy ilyen­­találkozókon ba­rátkozzanak, amelyeken kife­jezésre juttatják derűlátásu­kat, örömüket, hogy részt vesznek egy új világ építé­sében. A fiatalokon áll, hogy mi legyen a tartalma ma és a jövő­ben a­z ilyen találko­zóknak, amelyek nem ma­radhatnak csupán sport- é­s kulturális jellegűek. A fiatalok hátat fordíta­nak a látszólagos változások­nak, az egy helyen topogás­­na­k, az arról iszlóló meddő és haszontalan, végtelen viták­nak, hogyan változtassunk a­­normákon, hogyan szervez­zük át az intézményeket, mi­közben a tényleges viszo­nyok és a tényleges helyzet marad, amilyen volt. A fia­talokat nem érdekli az ar­ról szóló meddő és haszon­talan, végtelen vitáknak, ho­gyan változtassunk a normá­kon, hogyan szervezzük át az­­in­tézményeik­­t, miközben a tényleges viszonyok és a tényleges helyzet marad, s a­­milyen­­volt. A fiatalokat nem érdekli­­az arról szóló vita, hogy melyik etatizmus a veszélyesebb a szeparatista­­-par­tikul­arista vagy az uni­­tarista-cenitralista etatizm­us-e. A fiatalok csak azt tudják, hogy a­z etatizmus veszélyes legyen bármilyen, mert a­­nyag­i alapja a­­bürokráciá­nak, mert­­gátolja az alkotás szabad kibontakozását, az a­­nyagi, fejlődést, hozzájárul a technológiai elévüléséhez, csökkenti az ambíciót, közép­­szerűs­éget okoz és egyre in­kább eltávolít bennünket cél­jainktól, a világ fejlődéstől. Jugoszlávia politikai é­s termelési színterére egyre iskolázottabb és rátermettebb nemzedékeik lépnek,­­amelyek ismerik a világot, s tudják, hogy a világon mi történik, milyenek ikortá­r­sabb lehető­ségei és távlatai. Nem mind­egy nekik, hogy azért tanul­­nak-e, hogy a munkaközvetí­tő nyilvánultartá­sában szere­peljenek, hogy csak akkor hasznosíthassák tudásukat, munkájukat, ha ideiglenesen külföldre mennek dolgozni, vagy azért, hogy itthon is hasznosítsák, bizonyítsák al­kotó képességüket, mind a saját javukra, mind az egész társadalom javára. Kučan a továbbiakban hangsúlyozta, hogy ezek a jelenlegi válságban "ifjúsá­gunk­­szempontjából -reális di­lemmáik, is hozzáfűzte, hogy ezek igazi társadalmi és "if­júsági 'csiaták. Az olyan né­zet, hogy az ifjúság ilyen szempontból a társadalom problematikus része, a bü­rokratikus tudatból fakad. Nyilvánvaló, hogy az ilyen gyámkodás nem barátja a szellemi félénkségnek. A fia­talok­­társadalmi tevékenysége kockázatos ugyan, de­­óhatat­lanul -szükséges, mondta Mi­lan Kučan. Nagyobb pénzbírságot A muraszombati községi képviselőtestület tanácsai­nak összejövetelén a közrend megszegőinek járó pénzbír­ságról is tárgyaltak. Ez 1979 óta nem változott és igen a­­l­acsony volt mindeddig. Az említett értekezleten elfogadták a végrehajtó ta­nács javaslatát. Eszerint azt az egyént, aki ivét a közrend és közbiztonság ellen, ezer­től ötvenezer dinárig meg­büntethetik. A jogi személy büntetése ötezertől 1­50 ezer dinárig terjed, a felelős sze­mélyit viszont a nyilvános rend és közbiztonság elleni vétség esetében­­2.000—5.000 dinárig büntethetik meg. Természetesen figyelembe veszik a rend elleni vétség súlyosságát és társadalmi ve­szélyességét. Ez még csak javaslat. Majd az ezzel kap­csolatos új köztársasági tör­vény elfogadása után kerül sor a végleges határozat el­fogadására. K R □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ A HARCOS MÚLT EMLÉKEI Szövetséges missziók lilánál A CSETNIKMOZGALOM ALKONYA (2) □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a 1941-ben és 1942 nagy részeiben a nyugati kormányok kitartóan követelték a csetnikekitől, mint jugoszláviai szö­vetségeseiktől, hogy legfontosabb feladatuk legyen a Nép­­felsz­abadító Hadsereg szétzúzása, illetve annak megaka­dályozása, hogy a népfelszabadító mozgalom a Jugoszláv Kommunista Pár­t irányítása alatt bontakozzon ki.­­Mivel ez a cél lebegett a szemük előtt, a nyugati kormányok a háború kezdetén nem »szörnyülklödtek« azon,­­hogy a csetnikek ö­sszeszűrik a levet a németekkel. Ellenkezőleg, ebben az időszakban a világsajtó, főleg a nyugati lapok a Népfelszabadító Hadseregnek a németekkel, olas­z­okkal és más megszállókkal vívott minden csatáját, a felettük aratott győzelmeket a csetniketének tulajdonította, a­z ő diad­allukn­ak nyilvánította. □□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□ AZ ANGOLOK SZAKÍTANAK A CSETNIKEKKEL Az angolok 1943 nyarán bevezették a csetni­cek és a partizánok »egyforma segít­ségének« é­s azonos elbí­rálá­sának politikáját. E politika egyik formai jeleként dan­dár tábornoki rangban levő embereket nevez­tek ki mind a Mihailovičhoz küldött an­gol katonai misszió főnökévé (CD. Armstrong), mint a Tito parancsnokságán tartóz­kodó misszió vezetőjévé (Bitzroy MacLean). Bailey ezredest, a csetniükek­hez kül­dött angol misszió addigi ve­zetőjét a m­isszió helyettes vezetőjét tették meg. A cset­­ni­keknél tartózkodó angol ko­toroai misszió rangjának emelése — a partizánokkal való egyforma elbírálás poli­tikáján kívül —, főként azt célozta, hogy a csetnikeke­t fokozottabban késztesse a né­metek elleni önálló akcióra, mégpedig, ha erre lehetőség mutatkozik, a partizánokkal együtt. Ennek az angol nyo­másnak volt némi kis ered­ménye. Szeptember végén és októberben, részint arra vá­rakozva, hogy a szövetsége­seik pa­rtraszálltnak a dalmá­­ciiai tengerparton, részint pe­dig azért, hogy megcáfolják a túlsúlyba került véleményt, mely szerin­t nem eléggé ak­tívak a németekkel szemben. A csetni­cek új mozgósítás­t­­rendelte­k el Kel­et-Boszniiá­­ban, és egész sor sikeres ak­ciót hajtottak végre, ame­lyekről az e területen­­tartóz­kodó német erők úgy véle­kedtek, mint a csetnikek l­e­­h­e­tőségüs általános felkelésé­nek előjeléről­. A legfonto­sabb akció a Szerbia és Bosz­nia határán levő Visegrad csetnikek áll­aink elfoglalása volt, s ebben részt vett né­hány angol és két amerikai tiszt is a Mihaj­loivič főhadi­szálláséin tartózkodó katonai misszióiból. Ezenkívül a cset­­nikie­k néhány kisebb akciót hajíto­tta­k végre a szerbiai német és quisling erőik ellen. (Folytatjuk) NÉPÚJSÁG A tiszta, zöld Szlovéniáért, ÖKOLÓGIA, ENERGIA, TAKARÉKOSSÁG — ERRŐL TÁRGYALTAK A SZOCIALISTA SZÖVETSÉG KÖZT­TÁRSASÁGI VÁLASZTMÁNYÁNAK MÚLT HÉTEN MEGTARTOTT ÖSSZEJÖVETELÉN — ÖSSZEGEZTÉK A TÖBB HÓNAPIG TARTÓ KÖZVITA EREDMÉNYEIT V­an aki várakozással, van aki bizonyos fokú kétségek­kel és fenntartással, van aki bizakodással várta a Szocia­listái­­Szövetség Köztársasági Választmányának progr­amér­­tekezletét, amelyet több hó­napig tartó közvita előzött meg. Olyan fontos, i­őt élet­bevágó kérdésekről mondot­tak véleményt a dolgozók és a polgárok, mint a tiszta em­beri környezet megőrzése, az ipari szennyezés csökkenté­se, illetve kiküszöbölése, a rendelkezésre álló energiafor­rások gazdaságos­­és észszerű felhasználása. Egyesek sze­rint az értekezletet már meg­késve tartották, hiszen Szlo­véniá­ban a környezetszennye­zés már hihetetlen mérete­ket öltött. Mások szerint még idejében, bár öt perc­cel­­tizenkettő előtt húzták meg a vészharangot... Kétségtelen, hogy a kör­nyezetszennyezés az egyre fokozódó energiaitermelés e­­gy­ik következménye (a hő­erőművek rendkívül nagy mértékben szennyezik a kör­nyezetet, a vízi erőművek pe­dig­­tartósan károsítják kör­nyező növény- és állatvilá­got) . Egyre több energiára van szükségünk, csak az a baj, hogy ezzzel a drága kinccsel nagyon pazarló mó­don bánunk. Talán nem is késszakarva, hanem egysze­rűen azért, mert a műszaki felszerelés gyárainkban már elavult.­­Olyan dolog ez, mint a régi­­személyautó:­­miinél ö­­regesebb, annál több benzint fogyaszt. És ahelyett, hogy új­jal, kevésbé »éhessel« cserél­nénk fel, mindig új­ra és új­ra töltjük­­a tartályt. Persze, ahhoz, hogy úlj műszaki fel­szerelést vásároljanak,­­ahhoz pénz, mégpedig nem ki­s pénz kell. Pénz­­pedig kevés van és az­­elmúlt évek során vala­hogy olyan vélemény alakult jói, hogy a környezet védel­m­ébe, és annak tisztaságának megőrzésébe nem okvetlenül fontos beruházni. Aztán többek között szó esett még arról is, hogy na­gyon­­sokan érkeznek a köz­ségen kívülről a településre, remélve, hogy az lih­teini szo­ciális központ majd megoldja egzisztenciális kérdéseiket. Pe­rsze, ez lehetetlen, hi­szen az itt élőknek sem tud­nak munkát ad­ni. A­z össze­jövetelen elhangzott az is, hogy újra érvénybe kellene léptetni­­azt­­á megállapodást, amelynek­­értelm­ében min­den vállalat legalábbib egy ro­mánnak adna munkát. Ugya­nakkor nagyobb türedelm­mel kellene lenni a dolgozó ro­mák iránt, nem úgy min­t most,, amikor egyes vállala­tokban alig várják, hogy a roma vallaimir­­olyat tegyen, hogy útjára­­bocsájthassák. Megoldatlan ké­rdé­s tehát van elég rá hosszúfialusi ro­ma településen, akárcsak má­sutt is. A jelenlegi társadal­mi-gazdasági helyzet­ben va­lószínűleg nem lehet gyors változásokra számítani. A szerdai összejövetel célja sem az volt,­­ho­gy helyszínien old­ják meg a problémákat — ez ugyanis tehetetlen, hanem inkább, hogy feljegyezzék a nehé­zségeik­et, köziben j­árj­a­nak a kül­ö­­­böző intézmé­nyeknél, hogy ezek is prob­lémák belátható időn belül megoldódjanak. Az­­idén va­lószínűleg is sikerül majd ren­dezni az utat­­és ha a čren­­šovci romai települé­se­n vég­zett írnunk,álatok után m­arad pénz, akkor megoldják lega­lább részben az ivóvízzel va­ló ellátást i­s. Az egész­séghá­z képviselője elmondta, hogy az idén is szerveznek egy előadást a ro­ma nők­­számár­a a fogamzás­gátlásról, laiml­re valószínűleg nagy szükség van, hiszen a roma családok egyedül gye­rekekből élveznek bőséget. Ez az egyedüli gazdaságuk, és habár szűkösen élnek,­­de az­ért­­örülnek nekik. Végül is nem az a cél, hogy a romák eltűnjenek, hanem az, hogy a sorsuk egy részét mégis ő­k k­ is vegyék sa­ját kezükbe,­­akkor a másik részének könnyebben segít a társadalom. Mert h­a mindkét fél akarj­a, s akkor sok min­dent el lehet intézni. iS­­a­­ro­­ibák nagy része változtatni akar — ha nem isaját, de le­galább gyermeke helyzetén, életén. Ebben pedig ők i­s,­­a­­k­ár bárki más­­segítséget kell hogy kapjon. Novák Jolán 1987. június 5. Hamarosan ötmilliárdan leszünk HÁROM ÉVSZÁZAD ALATT MEGTÍZSZEREZŐDÖTT FÖLDÜNK LAKOSAINAK SZÁMA . A XVII. században min­dössze 500 millió ember élt a Földön, és 1987 közepére — tehát hamarosan — bolygónk lakosainak száma eléri az öt­­milliárdot. Mindez sorozatos demográfiai robbanások kö­vetkezménye, amit legfőkép­pen az orvostudományban az­­utóbbi néhány évi század fo­lyamán bekövetkezett forra­dalmi fejlődés, és ezzel e­­gyütt az életkörülmények ja­vulása váltott ki. Napjainkra­­szinte teljesem felszámolták a régebben oly nagy pusztítást okozó jár­ványokat­­(a­­pestis például egész városokat néptietlení­­tett el), és a fokozott egész­ségvédelmi tevékenységnek köszönhetően rohamosan csökkent a gyermekhalandó­ság: 300 évvel ezelőtt 1000 újszülöttnek alig több mint a fel­e maradt életben, nap­jainkra viszont ez az arány­szám 80-ra csökkent. Az át­lagéletkor azóta 20 évről 60- ra nőtt... MI JOBB, A TÖBB VAGY A KEVESEBB? Mint minden élőlény, az ember is erős fajfenntartású ösztönnel rendelkezik, de ez mindenkor a társadalmi fej­lődés és az egyén helyzeté­nek függvényében jelentke­zik. Tény azonban, hogy egy civilizáció csak akkor tud fennmaradni, ha kielégítő a szaporulat. Csak egy egysze­rű példa: a harcokban eleset­teket mindig friss ember­anyaggal kellett pótolni. Nem lehet vitás, hogy a töbfénejű­­ség intézménye­­is ennek a célnak a szolgálatában állt és áll. A körülmények vétóztak a nézetek nemigen: a korszerű családtervezés éppen a fej­lődő világban hagy rengeteg kívánnivalót máig a ttán,­­a népszaporulat óriási, a hely­zet legtöbb helyen kritikus. Van néhány tévhit, amely a földlakók­­száma rohamos növekedésének hasznosságát igyekszik bizonyítani, hogy például több ember jobban meg tudja oldani a felmerülő nehézségeket, mert nagyobb közösség több jó képességű és találékony egyént foglal ma­gába. Ennek a tézisnek a megdöntésére­­azonban rög­tön egy sereg ellenpélda kí­nálkozik a­­maják civilizáció­jának megsemmisülése Kö­zép-Amerikáiban, vagy Kína esete, ahol a lakosság nagy létszáma volt az ipari for­radalom fő kerékkötője. A lakosok számának nagy­szabású növekedése, ha nem hasznos, de nem is káros — vélik egyesek. De sajnos ez sem teljesen igaz: vegyük például Japánt és Brazíliát, azt a tényt alátámasztandó, hogy a népszaporulat — kedvezőtlenül — befolyásolja egy ország gazdasági helyze­tét. 1975-ben Japánban a fe­jenkén­ti nemzeti össztermék érték­e 1400 dollár volt, Bra­zíliában pedig­­100­­dollár. Má­r Japánban a nemzeti össztermék fejenként több mint­­tízszeresére nőtt — 16 000 dollárral —, Brazíliá­ban viszont­­éppen csak hogy megduplázódott, 200 dollárt­ tesz ki. Minthogy a két or­szág g­azda­sága nagyjából ha­sonló mértékben bővült, a köztük levő­­különbség alap­jaiban véve­­azzal­­magyaráz­ható, hogy Brazíliában­­a ter­­melés fejlődés­ének gyümöl­csét felemésztette a nagy­­szü­­letési arány­szám. A termelés­re még képtelen fiatalok el­tartása nagy terhet ró a dol­gozókra, akiknek első, kell te­remteniük a gyermekek ellá­tásához, oktatáshoz és egész­ségvédelméhez szükséges esz­közöket.­ Az oktatás minősé­ge­­is csak akkor javulhat, ha kevesebb a tanuló. AZ EMBER ÉS A TERMÉSZET EGYENSÚLYA A demográfiai robbanás a­­zonban nemcsak­­a­ fejlődést gátolja — az ember életteré­re is közvetlen veszélyt je­lent. Több­­embernek több táplálékra van szüksége, ez óhatatlanon magá­val vonja so­k állat- és növényfaj ki­pusztulását. A tüzelő, a nyers­anyag, vala­miin­t újabb ter­mőföldek bizto­sításáb­a ki­vágják­­az őserdőket (­melyek nemcsak a növény- és állat­világ fő bázisai, hanem Föl­dünk jelentős oxigén­tartallé­­kai is). Ezt a rablóga­zdáko­­d­ást nem lehet a végtelensé­gig folytatni. Az egyetlen kínálkozó me­goldás az ésszerű családter­vezési intézkedések foganato­sítása a jövendő nemzedékek érdekében, hogy ne­­billenjen meg az em­b­er és a termé­szet egyensúlya. Tegyük fel, hogy van két azonos fejlett­ségű ország, és a lakosok szá­ma jelenleg mindkettő­ben 20 millió. Az egyik országban a ko­rmány­p­olitikia e­rőf­eszíté­se­­­ket tesz, hogy a következő évszázadra ez a szám ne ha­ladja meg a 35 milliót. A má­sik országban, ahol nem ki­elégítő a családtervezés, a lakosok száma ugyanarra az időre 120 millióra fog duz­zadni. Az ENSZ statisztikai hiva­talának adatai szerint, ha a Föld lakóinak száma tovább­ra is a jelenlegi ütemben nö­vekszik,­­századunk végtére e­­léri a 6 milliárdot, 2010-re a­ 7, 2022-re pedig a 8 mill­­i­árdot, becslések szerint kb. egy évszázad leforgása alatt a növekedés lassan leáll, mi­után elérte a 10 milliárdot. Bár a gyermek­születés minden kultúrában örömteli eseménynek számít, július­ 1­1-én az ötmilliárdodik föld­lakó születését némileg kese­rű szájízzel ünnepeljük majd. FŐSZERKESZTŐNŐ LONDONBAN , a Fleeten az újságok utcájában nagy a szenzáció, mert egy újság élére nő került a főszerkesztői posztra. A 30 éves Lori Miles, aki eddig a Chat női lap főszerkesztője volt, az ismert Evening News élére került, s az újság kiadói remélik, hogy 100 ezerre növeli a lap példányszámát. MEGTILTOTTÁK AZ EJTŐERNYŐS UGRÁST EGY HEGYCSÚCSRÓL.­­ A norvég kormány törvényterveze­tet terjesztett a parlament elé, amelynek értelmében meg kell tiltani a­z 17­88 méteres T­rollveggen hegycsúcsról az ejtőernyős ugrást. Tavaly erről a­­hegycsúcsról leugorva négy ejtőernyős életét veszítette. A törvényszegőiket nagy összegű pénzbírsággal sújtják.

Next