Népújság, 1993. július-december (37. évfolyam, 26-51. szám)
1993-07-02 / 26. szám
arminchét év után felszámolni egy sikeres utat, amely az igaz szót, a magyar érdeket és nem a napi politikát volt hivatott szolgálni - nem könnyű. Azonban az életben bekövetkeznek a fordulók, amelyek jót vagy rosszat hoznak. A Népújságnak, a szlovéniai magyarok hetilapjának csak jót kívánhatunk és még legalább harminchét évet az új intézetben. Ilyenkor egyformán illendő jövőbe nézni és visszatekinteni a múltba. A jövő víziója készül. Huszonhárom évi újságírás feljogosít a történelmi elemzésre. Voltak nehéz napok, amikor sokan megkérdőjelezték még legmagasabb szinten is az újság sorsát, örökös anyagi problémák közte sokszor a személyi jövedelmünkre is alig futotta. Értünk jobb napokat is, amelyek mellett eltörpültek a gondok. De legtöbb volt a lelkesedés annak tudatában, hogy a nemzetiséget, a közös együttélést szolgáljuk a határ tövében. A Népújság nevéhez fűződik a nemzetiségi hovatartozás megőrzésének jelentős mozzanata, hiszen elvitte a magyar szót, gondolkodási módunkat a parasztotthonokba, polgári házakba, iskolákba, gyárakba, s sok sok szlovén családba is szívesen vették kezükbe az egyre bővülő és külalakra formás hetilapot. A megtett út, az olvasók számos tábora maga helyett tesz tanúbizonyságot, hiszen munkatársaimmal egyformán tudtunk szólni mindenkihez és építőjellegűen képviselni a közös ügyet, amely a békés együttélést, az emberi méltóság megőrzését, főleg pedig kultúránk és hagyományaink, függetlenségünk megőrzését jelentette.. Harminchét év után nincs mit szégyelni... Pivar Ella * ISSN 0352-6569