Népújság, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)

1997-02-27 / 8. szám

• MURAVIDÉK IN MEMÓRIÁM CSÁSZÁR PÁL Bármennyire tágas és hosszú is az út, egyszer - akárcsak minden e kerek nagy világon - az élet is a vé­géhez ér. Egy váratlan pillanatban, egy tragikus órában sajnos nincsen tovább. Nem könnyű e könyörtelen sorsot elfogadni, megérteni meg amúgy sem lehet. Főleg akkor áll némán, tanácstalanul az ember, ha közösségünkből olyan egyén távozik örök nyugovóra, aki lehetetlent nem ismerve, tömérdek ötlettel, tenni­­akarással és segítőkészséggel emel­kedett ki sorainkból. Ahogy Pali bá­csi hatott a környezetére, ahogy erőt és tapasztalatot biztosított számunk­ra, azt a magatartásformát nehezen tudjuk pótolni. Akkor szólította el őt sorainkból a könyörtelen halál, ami­kor közösségünknek a legtöbbet nyújthatta volna. A muravidéki magyarság sorai Pali bácsi távozásával szegényebbek, gyengébbek lettek. Ugyan elsősorban saját szűkebb környezetében, a petesházi Horváth József Művelődé­si Egyesületben fejtette ki mindenna­pi teendőit, saját települése fejlődé­sét szolgálta minden cselekedete, azonban tetteinek kisárgázása, ered­ményei behálózták az egész muravi­déki magyar közösséget. A magyar nemzeti tudat, az anyanyelv szilárd bástyájának, lehetetlent nem ismerő harcosának számított itt a Lendva­­vidéken, akire mindig lehetett számí­tani. Tette ezt úgy, hogy cseleke­deteivel sohasem sértette a más nyel­vet beszélő közösségek becsületét. A sors könyörtelenségét mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy alig né­hány nap választotta el őt a muravi­déki magyarság legjobbjainak kijá­ró kulturális nívódíj átvezételétől, amire március 1-jén került volna sor. Ezt a kitüntetést ugyanis ebben az esztendőben éppen Pali bácsinak ítélték oda. A Teremtő azonban más­képpen rendelkezett, és ezt a dön­tést - bármennyire fájdalmas is - mindannyiunknak tiszteletben kell tartani. Pali bácsi érdemeit, ember­ségét senki és semmi nem nyirbál­hatja meg - még a halál sem. Külö­nösképpen akkor lehetünk rá büsz­kék, amikor tapasztaljuk, hogy a törzs ugyan megtorpant, de a belőle terebélyesedő ágak, Pali bácsi gyer­mekei, valamennyien folytatják munkáját, bőven merítettek az apai örökségből. Barátai 10 Bemutatkozott a Hévíz ■ Peteken a lendvai könyvtárban a lap főmunkatársai bemutat­ták a Hévíz című művelődési folyóiratot. A lap profiljáról, jelle­géről Laczkó András főszerkesztő beszélt. L­aczkó elmondta: a Hévíz folyóirat 5 éve jelenik meg, s már az első szám után sokakban felmerült a kérdés, hogy egy 5 ezer lakosú város elbír-e egy folyóiratot. Az akkori polgármester, Kiss Lajos azon­ban e kérdésben nem ismert alternatí­vát. Egyedül szervezte a szerkesztőségi tagokat, gondoskodott az előfize­tőkről is, így a folyóirat első számait 800 példány­ban nyomtatták ki. Maga a Hévíz cím sem tetszett mindenkinek - folytatta a főszerkesztő - , hiszen magát a bezárkó­zást, a merev lokálpatrio­tizmust sugallja, bár a fo­lyóirat jellegének megha­tározásánál a szerkesztők nem kötelezték el magukat a szűkebb régió mellett, hanem olyan lapot akar­tak, amelybe “belefér a Vi­lág”. Ez a szemlélet már a kezdetektől ér­vényesül a lapban különböző nyugat- eu­rópai és tengerentúli magyar szerzők be­kapcsolása által. A Hévíz azonban nem jöhetett volna létre, ha nincs a Major Zala Lajos által 1985-ben alapított Csokonai Asztaltársaság, akik később is sokat pub­likáltak a folyóiratban. A Hévíz eddigi élete nem volt problé­máktól mentes, így például már a 2. szám egyik verse miatt a Hévíznek két válto­zata is napvilágot látott: egyikben az omi­nózusnak mondott Major Zala-vers he­lyett, Kányádi Sándoré jelent meg. A fo­lyóirat kiadása szepontjából a tavalyi év a válságok esztendejének számít, de mára úgy tűnik, hogy ezek a problémák is meg­oldódtak. A szerkesztőség más tagjainak elmon­dása szerint Hévíz rendkívülien gazdag hagyományokkal rendelkező város, hi­szen életének egy szakaszát itt töltötte Illyés Gyula, Simon István, Szabó Lőrinc, még Móricz is megfordult itt, ezért az ő hagyatékuk is feldolgozásra vár. Szarka Lajos, a Bibó István Gimnázium tanára elmondta még, hogy a Hévíz tananyag­ként is jelentős szerepet tölt be, hiszen belőle ismerik meg a diákok a szűkebb régió eddig feldolgozatlan irodalmi, tör­ténelmi és helytörténeti értékeit. Az est hazai vendégeként dr. Varga József szólt a Muratáj és a Hévíz alkotó­gárdája közötti, immár egy évtizedes múltra visszatekintő kapcsolatokról, hangsúlyozva e kapcsolat személyes, ba­ráti jellegét. • Bence L. A hévíz munkatársai ■ A CSENTEI ME KÖZGYŰLÉSÉRŐL Február utolsó szombatján megtartotta évi közgyűlését a csentei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Elsőként az 1996-os évi tevékenységet tekintették át és megállapították, hogy az eredményesnek tekinthető. Mintegy tizenöt szerep­lése volt a népdalkörnek és a citeraegyüttesnek, de a hímzőszakkör is nagyszerű munkát végzett. Többek között néhány jelentős kiállításon mutatták be hímzéseiket (Zalaegerszeg, Lendva, Budapest, stb.). A népdalkör tagsága csupán azért elégedetlen, mert soraikba nem sikerül a fiatalokat bevonni. Azonban reménykednek abban, hogy a következő hónapok­ban e téren is történik előrelépés. Ugyancsak értéknek számít a csallóközi Vásárúttal, a Vas megyei Ostffyasszonyfával és egyéb magyarországi településekkel való rendszeres együttműködés. Ezt az 1997-es évben is folytatni szeretnék. Egyéb­ként a folyó évben is számos rendezvényt, vendégszereplést terveznek. Március 15-én­­ magyarországi vendégeik bekap­csolásával Csentében megkoszorúzzák a Petőfi-emléktáblát, és ünnepi megemlékezést tartanak. Áprilisban a népdalkor részt vesz a muravidéki magyar népdalkörök zsitkóci találkozóján, júniusban Csentében nyílik meg a hímzőszakkör mun­káiból rendezendő kiállítás, amellyel a későbbiek során több muravidéki és magyarországi településen is bemutatnak. Novemberben Csentében kerül sor a citeraegyüttesek évi találkozójára. Az említett rendezvények mellett számos más jellegű helyi műsort és vendégszereplést is terveznek. • (-) NÉPÚJSÁG 1997. FEBRUÁR 27

Next