Népújság, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1997-02-27 / 8. szám
• MURAVIDÉK IN MEMÓRIÁM CSÁSZÁR PÁL Bármennyire tágas és hosszú is az út, egyszer - akárcsak minden e kerek nagy világon - az élet is a végéhez ér. Egy váratlan pillanatban, egy tragikus órában sajnos nincsen tovább. Nem könnyű e könyörtelen sorsot elfogadni, megérteni meg amúgy sem lehet. Főleg akkor áll némán, tanácstalanul az ember, ha közösségünkből olyan egyén távozik örök nyugovóra, aki lehetetlent nem ismerve, tömérdek ötlettel, tenniakarással és segítőkészséggel emelkedett ki sorainkból. Ahogy Pali bácsi hatott a környezetére, ahogy erőt és tapasztalatot biztosított számunkra, azt a magatartásformát nehezen tudjuk pótolni. Akkor szólította el őt sorainkból a könyörtelen halál, amikor közösségünknek a legtöbbet nyújthatta volna. A muravidéki magyarság sorai Pali bácsi távozásával szegényebbek, gyengébbek lettek. Ugyan elsősorban saját szűkebb környezetében, a petesházi Horváth József Művelődési Egyesületben fejtette ki mindennapi teendőit, saját települése fejlődését szolgálta minden cselekedete, azonban tetteinek kisárgázása, eredményei behálózták az egész muravidéki magyar közösséget. A magyar nemzeti tudat, az anyanyelv szilárd bástyájának, lehetetlent nem ismerő harcosának számított itt a Lendvavidéken, akire mindig lehetett számítani. Tette ezt úgy, hogy cselekedeteivel sohasem sértette a más nyelvet beszélő közösségek becsületét. A sors könyörtelenségét mi sem tükrözi jobban, mint az, hogy alig néhány nap választotta el őt a muravidéki magyarság legjobbjainak kijáró kulturális nívódíj átvezételétől, amire március 1-jén került volna sor. Ezt a kitüntetést ugyanis ebben az esztendőben éppen Pali bácsinak ítélték oda. A Teremtő azonban másképpen rendelkezett, és ezt a döntést - bármennyire fájdalmas is - mindannyiunknak tiszteletben kell tartani. Pali bácsi érdemeit, emberségét senki és semmi nem nyirbálhatja meg - még a halál sem. Különösképpen akkor lehetünk rá büszkék, amikor tapasztaljuk, hogy a törzs ugyan megtorpant, de a belőle terebélyesedő ágak, Pali bácsi gyermekei, valamennyien folytatják munkáját, bőven merítettek az apai örökségből. Barátai 10 Bemutatkozott a Hévíz ■ Peteken a lendvai könyvtárban a lap főmunkatársai bemutatták a Hévíz című művelődési folyóiratot. A lap profiljáról, jellegéről Laczkó András főszerkesztő beszélt. Laczkó elmondta: a Hévíz folyóirat 5 éve jelenik meg, s már az első szám után sokakban felmerült a kérdés, hogy egy 5 ezer lakosú város elbír-e egy folyóiratot. Az akkori polgármester, Kiss Lajos azonban e kérdésben nem ismert alternatívát. Egyedül szervezte a szerkesztőségi tagokat, gondoskodott az előfizetőkről is, így a folyóirat első számait 800 példányban nyomtatták ki. Maga a Hévíz cím sem tetszett mindenkinek - folytatta a főszerkesztő - , hiszen magát a bezárkózást, a merev lokálpatriotizmust sugallja, bár a folyóirat jellegének meghatározásánál a szerkesztők nem kötelezték el magukat a szűkebb régió mellett, hanem olyan lapot akartak, amelybe “belefér a Világ”. Ez a szemlélet már a kezdetektől érvényesül a lapban különböző nyugat- európai és tengerentúli magyar szerzők bekapcsolása által. A Hévíz azonban nem jöhetett volna létre, ha nincs a Major Zala Lajos által 1985-ben alapított Csokonai Asztaltársaság, akik később is sokat publikáltak a folyóiratban. A Hévíz eddigi élete nem volt problémáktól mentes, így például már a 2. szám egyik verse miatt a Hévíznek két változata is napvilágot látott: egyikben az ominózusnak mondott Major Zala-vers helyett, Kányádi Sándoré jelent meg. A folyóirat kiadása szepontjából a tavalyi év a válságok esztendejének számít, de mára úgy tűnik, hogy ezek a problémák is megoldódtak. A szerkesztőség más tagjainak elmondása szerint Hévíz rendkívülien gazdag hagyományokkal rendelkező város, hiszen életének egy szakaszát itt töltötte Illyés Gyula, Simon István, Szabó Lőrinc, még Móricz is megfordult itt, ezért az ő hagyatékuk is feldolgozásra vár. Szarka Lajos, a Bibó István Gimnázium tanára elmondta még, hogy a Hévíz tananyagként is jelentős szerepet tölt be, hiszen belőle ismerik meg a diákok a szűkebb régió eddig feldolgozatlan irodalmi, történelmi és helytörténeti értékeit. Az est hazai vendégeként dr. Varga József szólt a Muratáj és a Hévíz alkotógárdája közötti, immár egy évtizedes múltra visszatekintő kapcsolatokról, hangsúlyozva e kapcsolat személyes, baráti jellegét. • Bence L. A hévíz munkatársai ■ A CSENTEI ME KÖZGYŰLÉSÉRŐL Február utolsó szombatján megtartotta évi közgyűlését a csentei Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Elsőként az 1996-os évi tevékenységet tekintették át és megállapították, hogy az eredményesnek tekinthető. Mintegy tizenöt szereplése volt a népdalkörnek és a citeraegyüttesnek, de a hímzőszakkör is nagyszerű munkát végzett. Többek között néhány jelentős kiállításon mutatták be hímzéseiket (Zalaegerszeg, Lendva, Budapest, stb.). A népdalkör tagsága csupán azért elégedetlen, mert soraikba nem sikerül a fiatalokat bevonni. Azonban reménykednek abban, hogy a következő hónapokban e téren is történik előrelépés. Ugyancsak értéknek számít a csallóközi Vásárúttal, a Vas megyei Ostffyasszonyfával és egyéb magyarországi településekkel való rendszeres együttműködés. Ezt az 1997-es évben is folytatni szeretnék. Egyébként a folyó évben is számos rendezvényt, vendégszereplést terveznek. Március 15-én magyarországi vendégeik bekapcsolásával Csentében megkoszorúzzák a Petőfi-emléktáblát, és ünnepi megemlékezést tartanak. Áprilisban a népdalkor részt vesz a muravidéki magyar népdalkörök zsitkóci találkozóján, júniusban Csentében nyílik meg a hímzőszakkör munkáiból rendezendő kiállítás, amellyel a későbbiek során több muravidéki és magyarországi településen is bemutatnak. Novemberben Csentében kerül sor a citeraegyüttesek évi találkozójára. Az említett rendezvények mellett számos más jellegű helyi műsort és vendégszereplést is terveznek. • (-) NÉPÚJSÁG 1997. FEBRUÁR 27