Népújság, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1997-05-15 / 19. szám
Nem számít ritka jelenségnek a művészek világában (különösen a képzőművészeknél nem), hogy két alkotó, akiknél a hagyományos értelemben vett sokéves barátságon kívül még a művészi ihlet és a művészi világszemlélet tekintetében is rokon vonások figyelhetők meg — együtt állít ki. Egy ilyen művészeti eseménynek (aktusnak) lehettünk tanúi az elmúlt héten Nagykanizsán, ahol az évtizedekre visszavezethető barátság közös tárlatot eredményezett. A főszereplők Király Ferenc szobrászművész és Németh János keramikus voltak. A Hevesi Sándor Művelődési Központ emeleti előterei és kiállítóterme megtelt a két művész mozgatható és az életművüket reprezentáló alkotásokkal. S hogy milyen nagy jelentőségű alkotókról van szó Király és Németh esetében, elég, ha a hasonló, “szabad elhatározásos” alapokon nyugvó magyarországi rendezvényekkel összevetjük. A pénteki tárlatmegnyitón ugyanis joggal beszélhettünk teltházról, a két művészt ugyanis nagyszámú érdeklődő és művészetkedvelő rokon ősképeket halmoznak, a kultúrák ősi forrásaiból merítenek, amelyhez mindkettőjük esetében magas fokú mesterségbeli tudás járul. Hasonlóképpen vélekedik Benedek Katalin művészettörténész is, aki Király Ferenc alkotásairól kifejti: a magát “ősi embernek” tituláló művész ezzel az ősiséggel, ezzel az ősi romlatlansággal és tisztasággal fogadja a művész felé közvetített kihívásokat. “Egyetemes intellektus. Hiszi, hogy süllyedésünk csupán átmeneti. A szörnyűségek visszafordulnak az Univerzum törvénye jogán... Sugározza, faragja ezt a hitet” — írja Benedek. Mi a magunk részéről mit is tehetnénk ehhez hozzá? Talán csak annyit: kívánjuk, hogy még sokáig így legyen. A beteljesülésig. Németh János keramikust sem kell külön bemutatni sem a zalai, sem a szlovéniai közönségnek. Éppen nemrég érkeztek haza kerámiái egy hosszabb szlovéniai körútról, melynek keretében a szlovén művészetkedvelő közönség is betekintést nyerhetett a fazekas ősöktől származó és mitologikus témákkal foglalkozó művész alkotói opuszába. Az iparművészeti főiskolán pedig — Borsos Miklós és Gádor István jóvoltából — a szülőt és barát kísérte el Nagykanizsára. Bereczky Loránd művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, a tárlat szobrainak méltatója is a két művész barátságát, művészeti hitvallásuk közös vonásaként pedig az emberközpontúságot emelte ki. A közös jegyeket kutatva elmondta: archetípusokat, MURAVIDÉK • Király és Németh együtt - Kanizsán házból magával hozott agyagművesség és a népi hagyományok iránt fogékony fiatalember még csak megerősítést kapott a folytatásra. A szép kiállítású katalógus kísérő szövegében Pogány Gábor a művész alkotó tevékenységét meghatározó két forrást, az ősöktől tanult és a mesterektől örökölt tudást emeli ki. Minden munkájának közös eleme: “hogy személyesen érinti meg a nézőt. Nem lehet közömbösen elmenni mellettük....” A kiállítás-megnyitó záró részében Magyar Bálint kultuszminiszter és szlovén kollégája, Jože Skoljč gratulált a két művésznek. • Bence L. A tárlatnyitásról Németh János: Poseidon, kerámia Király Ferenc: Tavasz tánc, festett fa, 140X95X45 cm NÉPÚJSÁG 1997. MÁJUS 15. Felhívás A Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet azok jelentkezését várja Szlovéniából minél előbb akik érdeklődnek Magyarország, a magyar kultúra és a népművészet iránt, s szeretnének részt venni 1997. július 25. és augusztus 3. között Zalaegerszegen a 21. Népművészeti Nyári Egyetemen. A táborba a pályázók közül 2 fő ingyen mehet, egyébként pedig 670 DEM ellenében lehet jelentkezni. Cím: Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 9220 Lendva, Partizán u. 120, tel.: 069/77-539. 11