Népújság, 1997. január-június (41. évfolyam, 1-25. szám)
1997-04-04 / 13. szám
CIMNÁLUNK Társaságot alapítottak a magyar szépirodalommal foglalkozó muravidéki írók, költők, így a borítón látható cím nem arra utal, hogy “írók alakultak”, hanem arra, hogy létrehozták saját szervezetüket. Erre pediglen azért volt szükség, hogy működésüket szervezett formában folytassák. Voltaképpen érdekvédelmi szervezetről van szó, mely működésével minden szinten segíteni kívánja tagjait. Már régóta szükség volt erre, hiszen a szlovéniai magyar nyelvű írókat sem a szlovéniai, sem a magyarországi írószövetségek nem fogadták soraikba. Igaz, Magyarország esetében néhány évvel ezelőtt változott a helyzet, “külföldi” magyarokat is felvesznek a tagságba. Sürgetett az idő e társaság megalapítására, hiszen az újságírók, a különféle publicisták, tudományos kutatók előtt már régóta nyitva állt több érdekvédelmi szervezet kapuja is. Említsük csak az újságírók szövetségeit, a tudományos társaságokat, szervezeteket. A megalakulás időpontja sem véletlen. Még a márciusi eseménysorozathoz kapcsolódva, a kultúra hónapjának mintegy záróakkordjaként alakították meg társaságukat a muravidéki irodalmárok. Ugyanakkor alig néhány nap választ el bennünket a költészet napjától — április 11-től. Ezen a napon ünnepeljük egyik legnagyobb költőnk, József Attila születésnapját is. Az irodalom egy újabb keletű ünnepe szintén közeleg: április 23-a, a könyv napja, mely világméretű rendezvény. A napot az UNESCO jelölte ki, az ötlet, hogy mindenki ajándékozzon egy könyvet ezen a napon, pedig Katalóniából, Spanyolországból ered. Világszerte könyvvásárokat, ünnepélyeket rendeznek e nap alkalmából. Ajándékozzunk könyvet mi is, hiszen tudjuk, a léleknek szellemi táplálékra van szüksége. • HA Szerkesztőség: Halász Albert, Horváth Feri, Király Jutka, Solarič Nad Klára Megbízott fő- és felelős szerkesztő: Bence Lajos Technikai szerkesztő: Meszelics László Szerkesztőségi titkár: Vida Vesna Kiadja a Magyar Nemzetségi Tájékoztatási Intézet - Lendva Megbízott igazgató: Cár József Szerkesztőség: 9220 Lendva - Lendava Partizán u. 120. tel: 069/ 75 - 085,77 - 412, telefax: 77- 412 Ára: 120 SÍT, Előfizetési díj: fél évre 2.200 SÍT, egész évre 4.400 SÍT, külföldre: 100 német márkának megfelelő dollár összeg Folyószámla: 51920-603-32099 Agencija RS za plačimi promet, nadziranje in informiranje, enota Murska Sobota A Népújság azok közé a nyomtatási termékek közé tartozik, amelyek után 3 %-os forgalmi alapadót kell fizetni. Ez a szám a Tiskarna Florjančič nyomdában készült 2000 példányban. Levilágítás: Repro studio, szedés és tördelés: Népújság. NÉPÚJSÁG 1997. ÁPRILS 4. Az egyenlőségről, avagy mi már előre tudtuk Nem hivatalos értesülések szerint a lendvai utcanevek átkeresztelésével kapcsolatos körlevél a vártnál is jobb eredményeket hozott. Bár az adatok kiértékelése még mindig folyik (több, mint 400 polgár küldte vissza!) a sorszámokkal el nem látott, rejtélyes módon széjjelküldött anonim kérdőíveket a lendvai magyar nemzetiségű polgárok és a nemzetiségi politika közömbös viselkedése miatt az évek óta halogatott utcanevek ügyét a teljes kudarc fenyegeti. A kérdezz-felelek kb. egy hónappal ezelőtt befejeződött, hiszen “február vége” volt feltüntetve határidőként a kérdőív hátulsó oldalán, de az erdemények még nem hivatalosak. Félő azonban, hogy mire nyilvánosságra kerülnek, számuk akár a dupájára is emelkedhet, annál az egyszerű oknál fogva, hogy azok “kiértékelése” még mindig folyamatban van — tudtuk meg a lendvai nemzeti tanács keddi ülésén. A végső eredményt azonban mi már régen tudjuk. A polgárok nem akarnak Lendva városában sem magyar sem másfajta új névről utcát elnevezni. Mert jó így, ahogy van. Hogy a különböző bárgyúbbnál bárgyúbb indokokat ne soroljuk újra... Ami új motívumnak számít a hírhedtté váló ügyben az, hogy főleg a magyar németiségű lendvai polgárok nem szeretnének változtatni. Ezt a hazugságot azonban már nehezen lehetne überelni. A kérdőívből ugyanis azt sem lehet semmiféle statisztikával megállapítani, hogy melyiket töltötte ki magyar, s melyiket szlovén, esetleg más nemzetiségű egyén. Ha csak grafológusokat nem vetettek be. S azt is nehezen hisszük el, hogy önként lemondanánk jogainkról, arról, hogy apáink földjén idegenként éljünk, hogy elszakítottságunkban is meggyalázottan tűrjük az igazságtalanságot, belenyugodva a végső és megmásíthatatlan beolvadásba. Akkor sem, ha az elmúlt háromnegyed századnyi idő alatt a lendvai magyarok száma az 1 / 4-ére csökkent. Akik tehetnének, s akik változtathatnának az évek óta húzódó problémán, azok hallgatnak. Lenyelik azt, hogy a példásnak mondott együttélésünkre való hivatkozás leple alatt lépten-nyomon kijátsszanak minket. Mert aki szót emel e kérdésben, az nem lehet más, mint soviniszta. Az orwesi idézet tehát továbbra is aktuális: minden “polgár” egyenlő, vannak azonban olyanok, akik egyenlőbbek a többinél. 3 IRÁNYTŰ«