Népújság, 2004. január-június (48. évfolyam, 1-25. szám)

2004-02-19 / 7. szám

NÉPÚJSÁG 2004. február 19. HORIZONT« 2003. június 25-én a ljubljanai székesegyházban szentmise volt a hazáért. A szentmisét követően a médiák arról polemizáltak felháborodva, helyénvaló-e, hogy egy rendőr egyenruhában részt vesz a szentmisén. Mi több, helyénvaló-e egyáltalán, hogy egyenruhában aktívan is közreműködik a szentmisén. A médiában hosszan vitáztak erről, míg különböző jogi és politikai szakértők sokféleképpen magyarázták nézeteiket. Tették mindezt a mi demokratikus Szlovéniánkban. A rendőri egyenruhában való részvételt csak azon ritka egyének vélték teljesen normálisnak és mindennapinak, akik képesek voltak kellőképp megítélni a dolgokat és rendelkeztek kellő pártatlansággal, valamint szellemi mélységgel és emberséggel. Az ellenpárt azzal indokolta nézeteit, hogy az állam és az egyház az alkotmány szerint két különböző fél, ezért megengedhetetlen, hogy egy rendőr egyenruhában aktívan részt vegyen a szentmisén. A legsúlyosabb pedig az, hogy egyenruhában még fel is olvasott a szentírásból. Felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon mi az állam és mi is az egyház? Vajon ezek az intézmények nem állnak minden szlovén állampolgár rendelkezésére ? Hol vannak az emberi jogok? Hol vannak a rendőr jogai? Vajon az ő hitvallásáról is a felettese dönt? Vajon a rendőr nem minden ember védelmét szolgálja és nem csupán az állampolgárét? A rendőr részt vehetett az önálló szlovén állam megalapításánál, de politikailag pártatlannak kell lennie. Nem nyilváníthatja ki elégedetlenségét munkaadójával az állammal szemben, nem lehet hitvallása, lelki nyugalmáról nem gondoskodhat? A szlovén alkotmány 41. szakasza biztosítja a szabad hitvallást és egyéb elhatárolásokat a magán- és közéletben. Mindezekre a kérdésekre senki sem adott választ. Engem, aki közvetlenül is részt vettem az eseménynél, senki sem kérdezett. Fellépésemet ki-ki saját elgondolásával összhangban magyarázta. Vajon miért olvastam az írást egyenruhában? Olyan környezetben nevelkedtem, amelyben a keresztény hitet az életben is gyakoroltuk. Muravidék a legtöbb ember számára elmaradott és távoli vidéket jelent, de az ott élő emberek többségének nagyon sokat jelent a hit. Azt az erőt és reményt adta és adja nekünk, hogy ebben az életben és utána is sikeresek leszünk. Ilyen közegből költöztem el 1984- ben Ljubljanába. Itt minden más volt. Itt a rendőrök titokban nem kereszteltették meg a gyermekeiket vagy titokban nem kötöttek egyházi esküvőt. Ez a felügyelet városa volt. Felügyelni és felügyelve lenni, mindenütt ez volt érvényben. Akkor történt fordulópont az életem- ben, amikor egy idősebb kollégámmal azt a feladatot kaptuk, hogy egyenruhában és szolgálati kocsival a november elseje előtti éjszakán (mindenszentek előestéjén) végezzünk ellenőrzést különböző hihivatalosan meg nem jelölt temetkezőhelyeken Ljubljanában. Utunk a ljubljanai várba vezetett, ahol az elhunytak hozzátartozói gyújtottak gyertyát. Kollégám, aki a kocsit vezette, áthajtott az ismeretlen elhunytak sírján. Akkor egy felejthetetetlen érzés éledt fel bennem. A sírhalom az ember utolsó nyugvóhelye, a békesség és a csend laka, és én azok között voltam, akik ezt durvamód meggyalázták és ezzel kegyeletsértést követtem el. Mindez az esemény után is többször Olvasóink írják eszembe jutott. Majd elkövetkezett a változások időszaka, 1990. Az első sorokban voltam azon az éjszakán, amikor a tankok elfoglalták állásukat hazánkszerte. Járőrparancsnok voltam, amikor kollégámmal barikádot állítottunk a Brdo melletti autópályán Ljubljanában. Bekövetkezett Szlovénia önállósulása. Úgy véltem, hogy ezután a helyzet jobb lesz, más, demokratikusabb. 1991-ben egyházi esküvőt kötöttem, hiszen akkor már nem veszíthette el senki az állását emiatt. Egy kollégám a rendőriskolából titokban kötött egyházi esküvőt, éjfélkor, aminek az lett az epilógusa, hogy sosem fejezte be tanulmányait. 2003-ban jelentkeztem felügyelői munkahelyre a szlovén egyenruhás rend- s őrség főigazgatóságának államhatárok- s kai és idegenekkel foglalkozó osztályán. A katonai vikariátus májusban jelent- I kezeket gyűjtött zarándokútra Lourdesba. Az említett osztályról én voltam az egyedüli jelentkező, és később részt is vettem a zarándokláson. Az út csodálatos I volt és felejthetetlen. Lourdes-ból való hazatérésem után I kezdődött a kálváriám, mert a zarándokláson részt mertem venni közvetlen felettesem beleegyezése nélkül. Mint az említett szektor egyedüli olyan alkalmazottja, aki ideiglenesen voltam ott foglalkozttatva, hamarosan világossá vált előttem, hogy nem kívánt személy vagyok, semmiképp sem foglalkoztatnak olyan rendőrt, aki nyíltan ki meri nyilvánítani hitvallását és emellett még a magyar nemzeti kisebbség tagja is. Az államnak és a rendőrségnek ugyanis nagy rizikótényezőt jelent. Beszélgetés következett, ahol elmondták, hogy nem teszek eleget az elvárásaiknak, és hogy az én munkahelyemre olyan felügyelőt szeretnének foglalkoztatni, aki sokkal engedelmesebb és az én munkahelyemre szeretne jutni. A dolgot még csak tetéztem azzal, hogy Marko Pogorevc főigazgatóval egyenruhában részt vettem a hazáért megtartott szentmisén, amelyen felolvastam az igét is. Ezt ideiglenes áthelyezés követte Postojnába, mivel a „szolgálat ezt megkövetelte”. 2003 decemberében pedig nem kaptam meg a végzést az állandó foglalkoztatásról mint felügyelő, hanem írásban jelentették, hogy vissza kell mennem a régi munkahelyemre. A személyiségi jogok abszolútak, valgyontól függetlenek, amelyek személyekhez kötöttek, valamint védik a személyiséget és a morális értékeket, a személyek, illetve jogi szubjektumok testi és morális integritását. Úgy, mint a többi valamikor szocialista országban, nálunk is elméleti és morális krízis uralkodik, hiszen a valamikor privilégiumot élvező személyek a tényleges politikai hatalmat jogi hatalommá szeretnék változtatni anarcholiberális alapokkal minden jogcím és megfelelő megszerzési mód nélkül. Ez a rendőrségre is jellemző. Annak ellenére, hogy 1990-ben mindenki visszaadta vörös pártkönyvecskéjét, az ideológia, azok az értékek és munkamódszerek még mindig megmaradtak egyesek fejében. A személyiségi jogok abszolút jogok és a SZK Alkotmányából erednek, valamint a nemzetközi konvenciókból, amelyeket a jelenleg uralmon lévő szlovén politikai elit is aláírt. Ezt a rendőrség legmagasabb hivatalnokainak is tudniuk kellene, akik tudatosan és durván sértik az egyének alkotmányos jogait! Részt vettem az önálló és demokratikus Szlovéniáért folytatott harcban, senki sem tilthatja meg, hogy szabadon kinyilvánítsam hitvallásomat és nemzeti hovatartozásomat. Koren Štefan Diszkrimináció a hitvallás és a nemzetiségi hovatartozás miatt a szlovén rendőrségnél 15