Népújság, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)
2012-07-19 / 29. szám
NÉPÚJSÁG 2012. július 19. fínkva város RPO árfí lendva A 19. század második felének derekán Alsólendva nagyobb léptékben elinduló általános fejlődése megnövelte az igényt a helyben előállított nyomdaipari termékek, pl. a sajtó iránt is. Alsólendván a városba nagy számban érkező hivatalnok, tanító, kereskedő, tehát főleg a polgári írniolvasni tudók számára 1889 januárjában Alsó-Lendvai Híradó címmel kiadják az első helyi újságot. Ennek első nyomdásza Kardos Gábor, aki keszthelyi nyomdájából irányítja a lendvai fióknyomdát. Ám amint írja, Keszthelyről nehézkesen működik, ezért hamar feladja, és már áprilisban a Lendván letelepülő békési-gyulai születésű Szabó György veszi át a kézisajtót, amit aztán hamarosan gyorssajtóra cserél le. Őt sorrendben szintén rövid idő alatt, már júliusban Farkas János követi, de ő is hamar továbbáll. 1890 augusztusában a lapban közzéteszi, hogy „kellő pártolás hiányában” Keszthelyre költözteti a nyomdát. Egyébként tőle tudjuk, hogy mielőtt jómaga nyomda működtetésébe kezdett, Alsólendván már egy-két éve létezett nyomda, melyet Bozzay Páltól vesz át. Az 1889-90-ből fennmaradt Alsó-Lendvai Híradó példányaiból kitűnik, hogy azt Vachott Károly és Pataky Kálmán szerkeszti, hol együtt, hol felváltva. Vachott családja Gyöngyösről származik. Ügyvéd, apja, aki Kossuth közeli rokona, a 48-as szabadságharc utáni meghurcoltatásba belehal, s anyjával, a különböző sajtótermékek kiadásával is foglalkozó Csapó Máriával költözött Alsólendvára. Pataky Kálmán Maros-Torda vármegyéből kerül Alsólendvára polgári iskolai tanárnak. Ő volt a világhírű Pataky Kálmán operaénekes édesapja. A sajtó vasárnaponként jelenik meg, a nyomda, ahol készül, pedig már kezdetben formanyomtatványok, plakátok, meghívók, eljegyzési és névjegyek, táncrendek, gyászlapok készítését is vállalja. A feltételezhetően három évfolyamot megérő lap után Lendva szomszédságában, a Mura túlpartján, a mai horvátországi Muraszerdahelyen 1897 májusában indul a csütörtökönként megjelenő Alsó-Lendva és Vidéke. Sajnos csupán három száma maradt fenn. Szerkesztői Bodnár János és Nagy Ferenc voltak. A lap jellege hasonlított elődjéhez, Fischer Fülöp (Strausz Sándor) gyorssajtóján nyomtatták, Csáktornyán. Ezt a kezdeményezést követte, szintén 1897-ben a Délzala című, ugyancsak vasárnap megjelenő társadalmi, közművelődési és közgazdasági hetilap. Szerkesztője Németh Mihály, polgári iskolai tanár. A lap első évfolyama és júniusig a második évfolyama nem maradt fenn. Az 1898-as júniusi számainak hirdetéseiből megtudhatjuk, hogy a fővárosban és a vidéken a nyomdászat terén szerzett sokévi tapasztalatai után Alsólendván kezd nyomdászati tevékenységbe Balkányi Ernő, aki a két éve működő Bogdán-féle könyvnyomdát veszi át. A lap utolsó ismert száma 1899 januárjából maradt fenn. Ugyanakkor jelentős fordulat következik be 1899-ben, amikor is 4. évfolyamként, közvetlenül a Délzala feltételezhetően utolsó, január 15-ei száma után, rá egy hétre, január 22-én újjáindítják az Alsó- Lendvai Híradót. Felelős szerkesztője, laptulajdonosa és kiadója Andor Pál lesz, a nyomdai kivitelezést pedig Balkányi Ernő végzi. Ő egyébként több évig a lap tulajdonosa, kiadója és felelős szerkesztője is volt. Mint az összes elődje, az újság hasonló tartalommal, terjedelemben és formátumban jelenik meg, ezúttal azonban megszakítás nélkül, és hosszú életűnek is bizonyul. Szerkesztői között a két említetten kívül jeles lendvaiakat találunk, időrendben dr. Strasser Ármin ügyvédet, Korom Györgyöt, valamint Csurgóra távozásáig, ahol szintén könyvnyomdát működtet, tizenkét évig Oszeszly Mihály Viktort. Őt utolsó szerkesztőként Reitter (illetve Reiter) Ernő követi. 1918-ban az új szeleket sejtető „Szocialista hetilap” felirat is felkerül a címlapra. Az első világháború után, amikor Alsólendva sorsa is eldől, 1919 nyarától a lap kiadásának folyamatossága megszakad. Legalábbis esetleges későbbi nyomtatott példányai számunkra ismeretlenek. A mintegy harmincévnyi időszakot felölelő sajtó kiváló helytörténeti forrásnak bizonyul, hiszen nyomon követi Alsólendva és szélesebb környékének fejlődését, adatokat szolgáltat történelmi, irodalomtörténeti, sajtótörténeti, néprajzi, nyelvészeti, kultúrtörténeti, politikai, vallástörténeti, gazdaságtörténeti és egyéb témájú, szemszögű vizsgálatoknak. Megismerhetjük belőle szerkesztőinek, szerzőinek gondolkodásvilágát, a kor szellemét. A helyi kisebbnagyobb közlemények, mint rövid hírek, gyászjelentések, árverések, éves mérlegek közlései, bűnügyi esetek leírásai, háztartási tanácsok, olvasói levelek, szerkesztői közlemények mellett megyei, minisztériumi, állami hírek, közlemények, nemzeti ügyek közlései is akadnak benne. Nyomon követhető a vasútvonal építése körüli tevékenység, hírt ad a megye első telefonkészülékének üzembe helyezéséről, a filoxéra magyarországi megjelenéséről és terjedéséről, de olyan, ma hétköznapi dolgok, akkori újdonságok felbukkanásáról is, mint a fagylalt és a jegeskávé, a képeslap, illetve a hangos képeslap megjelenése. A vezércikkek általában aktuális nemzeti, politikai, vallási, gazdasági vagy egyéb, a város és vidéke számára fontos témákat részleteznek. Jelen vannak a nemzetpolitikai irányelvek, a helyi fejlesztési tervek, elképzelések. Az évek múlásával az apróhirdetések, reklámok száma is egyre nő. Ez az élénk kereskedelem, a fejlődés jele. A gyakori előfizetési felhívások pedig arra engednek következtetni, hogy az olvasókért igencsak meg kellett küzdeni. A Tárca rovat szépirodalmi írásokat közöl. A helyi igényeknek megfelelően fordításokon, átvett szépirodalmi szövegeken kívül helyi alkotók is jelentkeznek verssel, novellával, regényrészletekkel. A szakpublikációk kezdetleges formái is helyet kapnak. Olyan, ma is számon tartott szerzői vannak a lapnak, mint Bellosics Bálint, Dervarics Kálmán, Wachott Sándorné, azaz Csapó Mária, Sági János, Kakasdi Hajós Mihály és mások. Az általános gazdasági válság kiéleződése, az elvándorlók számának növekedése, az első világháború előzményei, majd maguk a világháborús évek eseményei mind-mind olvashatók ezekben a lapokban. Az újságok hasábjai több évtized hű lenyomatai a mainál nem kevésbé mozgalmas, de letűnt kornak. Ez volt az alsólendvai sajtó kora 1889-től 1919-ig. Nyomdák és sajtó Alsólendván Halász Albert____________es I. évfolyam.1. Mutatvány szám. Also-I.emh.iu, isst», január 12-én. ' S ALSÓ-LENDVAI HÍRADÓ. \-Éá Égé** rítt ... 1 - hívN. a kr. i.bhbt.firt hirdetőt»Tr.-- : : % VEGYES TARTALMÚ HETILAP. - -***«,»*, v ■ 'Vfr ♦jžc SajELEtr MIEDE E TiBAHIIA». .............. ” ., SZERKESZTŐSED IRODA: Kuijawí utcs4 hör» % U| »wllmi rí«* illető imiid.okttxlomiov latáund«. PP» Krxlrnttik yImkzu nciiiaiUlnak. 'W FELELŐS SZERKESZTŐK. KIADÓHIVATAL : PATAKY KALMAN cs VACHOTT KÁROLY- Kúmca ho»» a* .■!..fai-ié,ok »•* & i»i m* kuldísért Kiadó és laptulajdonos: Kardos (I. vonatko«« fet»i faiul*i»k imuyiadók. Programm link! Általánosan érzett szükségnek teszünk eleget, milön városunkban lapot alapítunk. Azon okok, melyek egy vidéki lapnak fenállása mellett általában szólnak, ilyennek létezése mellett városunkban még különösen nyomós érvek harczolnak. Városunk úgy forgalmi, mint culturai tekintetben már magában is elég jelentős központot képez, hogy vidékének ebbeli érdekeitélvidéki sajtóban szerteszélyivel látjuk — — mint arra kiható különös figyelembe fog előhozni nem fogunk, csakis annyiban, részesülni, amennyiben a társadalmat egy 4. Tárczarovatunk szórakoztató élénk - általában, vagy városunk ésségéről fogunk gondoskodni- mi annyiban vidékünk érdekét különösen módunkban állami, hogy tekintetben érintenék. avatott tollú barátokat sikerült lapunk szá- A jelzett korlátokon belül városunk mára megszerezni, és vidékünk érdekeinek — cultural sztk- Munkatársaink sorából kiemelhetjük: ségletei mellett — különösen gazdasági Vachott Sándorné e nagyságát, mint úr. viszonyait, az itt lelt hiányokat, azok országosan ismert jeles írónőt, »Ir. Hartha vaslási módját kisérendiük éber figyelem- Gvadát. K. Dervarics Kálmánt, dr. Józsa Az Alsó-Lendvai Híradó első számának címlapja 15