Népújság, 1991. december (43. évfolyam, 238-256. szám)
1991-12-03 / 238. szám
Emigránsok egymás között Kincses Előd a román exkirálynál Mihály, trón nélküli román király Genf melletti versoix-i házában fogadta Kincses Elődöt. A látogatásról számol be a következő interjúban. — Mit jelez, hogy egy száműzött romániai magyart fogadott egy száműzött román király? — Mindenképpen azt bizonyítja, hogy Mihály király nyitott ember, európai műveltségű, aki ismeri azt a régi latin mondást, hogy „Audentur et altera pars“, azaz hallgattassák meg a másik fél is. Azt is jelzi: tudja, hogy korántsem vagyok olyan szörnyeteg, mint amilyennek a szélsőséges román propaganda bemutatotti közvéleménynek. — Mennyi ideig tartott a magánkihallgatás? — Negyvenöt percig, ez több a szokásosnál. Mihály király egy modern villa ajtajában várt. A ház körül nagy, ápolt kert van, a szalont, ahol beszélgettünk, múlt századi bútorokkal rendezték be. Igen udvarias volt. Természetesen románul beszélgettünk. Az első kérdésből kiderült, hogy ismeri könyvemet, mert azt kérdezte, hová valósi vagyok. Mire én azt mondtam, marosvásárhelyi. — De hát — kérdezte — akkor ön miért volt a temesvári Tőkés László védőügyvédje? Erre azt válaszoltam, azért, mert közelebb nem kapott védőt, aki elvállalta volna a pert. Aztán arról érdeklődött, hogyan lettem a Maros megyei Nemzeti Megmentési Front alelnöke, és miért váltam a Vatra célpontjává. Elmeséltem, hogy azért, mert 1990. január 12-én, az akkor még közös, román—magyar marosvásárhelyi tüntetésen azt fogalmaztam meg, amit a tömeg várt: igenis felelősségre kell vonni a bűnös securitatésokat, milicistákat és katonatiszteket, akik a Ceausescu-rezsimben politikai gyilkosságokat követtek el vagy bántalmazták az embereket. De azok ellen is fel kell lépni, akik ’89. december 21-én és utána lövettek a tömegre. Elmondtam, Marosvásárhelynek hat mártír halottja volt: két román meg négy magyar. Mire a király megjegyezte, nagy baj, hogy a mai NÉPSZABADSÁG gyárokat még mindig ellenségnek festik. — Most is megismétlem, amit már több alkalommal hangsúlyoztam, hogy a nemzeti kisebbségek teljes és valódi egyenjogú sárénak vagyok híve, amit az 1923-as román alkotmány keretei között képzelnk el — mondta. Mihály szerint ez az alkotmány sokkal demokratikusabb, mint a jelenlegi alkotmánytervezet. Megtudtam, a királtak szándékában áll hazatérni de csak megfelelő előkészítés, biztosítékok után. Még egyszer semmi esetre sem teszi ki magát a kézsuppolás megalázó procedúrájának. Szóvá tettem, hogy jog szerint törvénytelen volt lemondatása. A román népnek népszavazáson kellene döntenie arról, hogy monarchiában kíván-e élni vagy köztársaságban. Erre Mihály azt mondta: felesleges lenne a szavazás, mert a félreinformált népnek igen torz képe van a monarchiáról, nem tudja, hogy a királyság milyen sokat tett Nagy- Románia létrehozásáért és Európába való bekapcsolásáért. Kifejtette: a norvég és a holland királyt, akiket a németek és a hazai fasiszták távolítottak el a trónról, népszavazásnélkül helyezték vissza jogaiba. Nekem miért kellene népszavazást tartatnom azért, mert engem az oroszok és a hazai kommunisták űztek el? Elmondta, hogy negyven év hazug propagandája az embereket megtévesztette, és nem tudják, mi az igazság. — Beszélt-e a Szovjetunióban kialakult helyzet romániai hatásáról? — Igen. Nagy örömmel nyugtázta az elvetélt puccsot és a besszarábiai fejleményeket. — Lám — mondta —, a besszarábiai románok ki tudnak állni jogaikért. Sajnos hazám népe, a manipuláltság következtében olyan vezetőket fogad el akik az országnak csak kárára vannak. Kijelentette, Oroszország demokratizálódása a román demokratizálódást is elősegítheti. Hozzátette, hogy a jelenlegi körülmények között nagyon tart a helyhatósági választások kimenetelétől, és fél, hogy megismétlődik a tavaly májusi — számára nem meggyőző — választási eredmény. A választási törvénytervezet antidemokratikus jellegéről — jogászként — én is kifejtettem véleményemet. Mihály király külön kitért arra, hogy véleménye szerint a nemzetközi politika nagyon elhanyagolja Romániát, szinte agyonhallgatják, ami ott történik. Látogatásom előtt barátaim kiokosítottak a protokolláris szabályokról amelyek szerint én nem fejezhetem be,a beszélgetést, csak akkor, ha a király felállással jelzi az audiencia végét. Mihály király háromnegyed óra után állt fel, az ajtóig kísért, kezet adott, és azzal búcsúzott: la revedere, azaz viszontlátásra. Mire én így köszöntem el, viszontlátásra, de odahaza. UDVARHELYI ANDRÁS Fejfájós gyerekek Egyre több gyerek és fiatal panaszkodik tartós fejfájásról. A bécsi nagykórház újonnan megnyitott fejfájás-sürgősségin segítenek rajtuk. Szakértők fáradoznak a pontos, komplex diagnózis megállapításán, pszichológiai tesztek kidolgozásán, valamint a kezelésen. Betegség, iskola, és mindennemű konfliktusok fejfájást okoznak. Különösen elgondolkoztató tény, hogy egyre több gyereknek van fejfájása, nyomás érzése a homlokon és halántékon. És egyre több szülő segít fejfájós gyerekén a tablettákkal. Hogy e sajnálatos tények okát kiderítsék, és hogy e fiatal pácienseket céltudatosan kezelhessék, a bécsi neuropszichiátriai egyetemi klinika gyerekosztálya nemrég megnyitotta az első fejfájás sürgősségit, gyerekeknek és fiataloknak. Egy ott dolgozó gyermekpszichiáter mondja: a gyerekeknél még inkább érvényes, mint a felnőtteknél, hogy az ismételt fejfájást egy szervi megbetegedés jeleként kell felfogni, ezért feltétlenül szakorvosi ellátásban kell részesíteni a gyereket. A fejfájás sürgősségi (páciensek 2-től 19 éves korig), e betegség specifikus formáit szeretné mindenekelőtt kezelni. De nemcsak az orvosi diagnózist veszik figyelembe. A szakértők nem hagyják figyelmen kívül a páciens pszichikai állapotát, szociális körülményeit, családi helyzetét sem. Ezek ugyanis olyan tényezők, melyek igenis hozzájárulhatnak a gyakori fejfájáshoz. A rutinvizsgálathoz hozzátartozik a kortörténet felvétele, EEG- vizsgálat, computer-tosigráfia, valamint szemészeti vizsgálat. Ha szükséges, arcüregröntgent, fülorrgégészeti, és ortopédiai vizsgálatot is készítenek, továbbá belgyógyászati vizsgálatot, mágnesrezonancia-tomográfiát, SPECT (Singel — Photon — Emmissions — Computer — Tomography) és a nyakizomzat ultrahangos vizsgálatát. Mindezekhez hozzájön még egy pszichológiai vizsgálat is, különböző tesztekkel. A vizsgálati eredmények után a kezelést beállítják beszéd, játék,családi, vagy fejlesztő jellegűvé, ha szükséges, a megfelelő gyógyszerekkel együtt. Az orvosok egy fontos irányelve segíteni a szociális problémákban, hogy a gyerekek gondjai ne hatalmasodjanak el túlságosan. (A Kurier napilapból) — Sokáig szinte semmit nem tudtunk az itt élő magyarokról. — Én azt szeretném, hogy amit mondok, azt azok, akik itt és Magyarországon vezetik a magyarokat, meggondolnák és megértenék. Az összmagyarság szempontjából is fontos, hogy a szórványban élő magyarokról minél többet tudjanak. Mert a legfontosabb az, hogy egy test legyünk, hogy egy gondolaton, egy akaraton legyünk. — Beszéljünk a helyi dolgokról. Hányan is élnek itt magyarok? — Ha beszámítjuk a vegyes házasságokban élőket is, és azok gyerekeit, kijön hétszáz körül. Ha a tiszta magyarokat vesszük, nem lesz, csak a fele. — Volt-e itt magyar iskola? — Magyar időben. ‘45 óta nincs. Sokáig senki nem vetette fel azt a kérdést, hogy meg kell őrizniaz anyanyelvet. Aki magyarnak érezte magát, abban volt annyi öntudat, hogy ha el is sajátítottuk az orosz és az ukrán nyelvet, nem felejtette el a magyart. Én például a gyerekeimet abba neveltem, hogy a magyar nyelvet ismerjék és tudjanak írni is. Mire ők iskolába kerültek, már tudtak magyarul írni-olvasni. Természetesen a magyar történelemre is megtanítottam őket, mert ahhoz, hogy az ember magyarnak érezze magát, kell tudni a múltunkat. Nagyon köszönjük, hogy a KMKSZ *) A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége lapjából, beregszászi szervezete patronál minket. Ez valóban fontos segítség. De szeretnénk, ha Magyarországon is felfigyelnének ránk. Itt például vannak olyan öreg emberek, akik soha nem voltak Magyarországon. .. Ez az igény jogos. Mert korábban megvolt a kishatár, s voltak olyan személyek, akik megjárták kétszer is egy nap, mi pedig csak megnézni Magyarországot sem tudtunk akkor sem elmenni. Én most agitálom a népet, lépjünk be a kulturális szövetségbe, tartsuk meg a kultúránkat, hagyományainkat, nyelvünket ... és igazuk van, mikor azt mondják az emberek ,hogy miért nem teszik lehetővé, hogy legalább életünkben egyszer eljussunk Magyarországra. S nem úgy, hogy útlevelet váltsunk 1000 rubelért, mert ehhez nincsen nekünk tehetségünk. Az emberek nyugdíja százvalamennyi rubel, abból épp csak hogy meg tud élni... Az élet bizony egyre nehezedik, a mi falunkban nem lehet semmit sem kapni. Egy fél napot állunk a kenyérért. Ha tart valami jószágot, annak se tud mit adni. Azon törjük a fejünket, mit fogunk mi enni, és mit adunk a jószágnak. Ruhánk, cipőnk mindjárt semmi nincsen és venni sehol sem lehet. Amikor itt volt a magyar külügyminiszter úr, azt mondta, hogy a magyar kormány felelősséget érez minden magyarért, az jó, de mi szeretnénk valami konkrét dolgot látni. Eddig is jöttek a segélyszállítmányok, orvosság, miegymás, a mi falunkig semmi sem jutott el. Kaptunk egy kevés ruhaneműt, amit a beregszászi KMKSZ a saját részéből adott. — Itt volt Gyertyánligeten a miskolci Prológus Színházi Alapítvány társulata. Az előadás alatt megfigyeltem, hogy a gyerekek közül sokan nem egészen értették, amit a színészek, mondtak. — Na, ezen nincs is mit csodálkozni. Örülni kell, hogy legalább így van, ahogy van. És feltétlenül fontos, hogy most, amikor lehet, és amikor még igény van, az óvodától elkezdeni a magyar nyelv tanítását. Ehhez azonban olyan óvónő kell, aki ehhez ért. Az én lányom óvónő, és csoportjában tanítja a magyar nyelvet, de hogy ez valóban hatásos legyen, ehhez tudás kell. — Az olyan családokban, ahol az egyik szülő nem magyar, tudnak-e a gyerekek magyarul? — Legfeljebb 20—30 százalékuk. — S milyen szinten ismerik ezek a nyelvet? — Hát, beszélnek valahogy, de olvasni már nem tudnak. — Milyen vallásúak itt a magyarok? — Római katolikusok. — És a ruszinok? — Görög katolikusok. 1949- ben a görög katolikusok átmentek pravoszláv vallásra, de most, hogy visszaadták a templomot, most a gyülekezet kétfelé oszlott, a fele maradt pravoszláv, a fele visszatért görög katolikus vallásra. — Honnan jár Gyertyánligetre a római katolikus pap? — Aknaszlatináról. S ez így egy nap nagy gond. A tisztelendő úr öreg és beteges. Előfordul, hogy nem tud eljönni. Nagyon nagy szükség lenne arra, hogy itt legyen papunk, aki egyben tanító is lesz, és a mi gyerekeinkkel is foglalkozna. Ez óriási lépés lenne. — Persze, nemcsak igével él az ember. Hogyan boldogulnak az emberek itt, Gyertyánligeten? — Ez olyan kényes téma, hogy szégyen is róla beszélni. De kénytelenek vagyunk róla beszélni. Hogy élünk? Nem élet ez, hanem kínlódás. Reggel 11ától már az üzletek előtt állunk kenyérért. Van úgy, hogy hármnégy órán keresztül várunk, aztán ki kap, ki nem. «Disznót, juhot, kecskét, libát, kacsát, ki-ki mit,mindenki igyekszik valamit tartani, de ez nagyon keserves. Egy éhes,' egy rongyos embert először nem lehet politikával ' traktálni, egyszer jól kell laktatni, fel kell öltöztetni, és aztán lehet vele beszélni. — A KMKSZ-en kívül milyen szervezet van még a faluban? — A RUH-nak van néhány tagja. — És a ruszin szövetség? — Nincs, habár mostanában az itteniek már kezdik magukat ruszinnak nevezni. A politikával kapcsolatban csak annyit akarok mondani, hogy mostanában megpróbálnak mindenkit egy kalap alá venni, aki korábban vezető volt, aki kommunista volt. Én ezt nagyon nem helyeslem. — A helyi vezetésben van magyar? — A tanácsban? Van, de mintha nem is volna. — Ezt hogy érti? — Hát úgy, hogy egyáltalán nem akar segíteni. Én azt mondom, hogy az embert nem nemzetisége után kell megítélni, hanem az embersége után. Én például nem leszek semmivel boldogabb, ha egy magyar lesz a tanácselnök, sőt, van egy olyan közmondás, hogy az embernek jobban fáj, ha a saját kutyája harapja meg. Tetszik ezt érteni? HORVÁTH SÁNDOR SZÓSZOM]* (részlet) Beszélgetés Heinrich Ottóval, a KMKSZ gyertyánligeti szervezetének elnökével LAPOZGATÓ NfpnjSAu _ $ Kijev fenyegeti Bukovinát Október 11-től egy nagyon is átlátszó, drákói törvényt fogadott el Ukrajna Legfelsőbb Szovjetje, amely azokhoz szól, akik „merényletet követnek el“ Ukrajna területi épsége ellen. Hogyan értelmezik ezt a kijevi törvényhozók? A módszer ugyanaz, mint amit a „vörös birodalom“ gyakorolt több mint háromnegyed évszázadon keresztül, valahányszor a hatalom fülébe jutott az elnyomottak követelőző hangja. Ezért érthetetlen az ukrán törvényhozó szerv körében, az egyhangúlag elítélt Ribbentrop—Molotov szerződés értelmében elrabolt Észak Bukovina és Herta-vidék románságának nemzeti méltósága visszaszerzésére irányuló óhaja által kiváltott reakció. Ez egy olyan pillanatban, amikor Ukrajnát is elfogta a függetlenségi láz, még ha Kijev tétovázik is egyelőre a Kremlnek, a szovjet birodalom épségének megőrzésére irányuló könnyes erőfeszítései láttán. Ne tegyél olyat másnak, amit nem kívánsz magadnak — tartja a közmondás, ám az egység ÉRDEKE továbbra is dacol a történelmi igazsággal és a kortárs politika és társadalom fejlődésével; az úgynevezett statusquo mellett kardoskodik, amely önkényesen szétdarabolta Közép- és Kelet-Európa legtöbb államát. Azon gondolat elfogadása között, hogy a Pruton túli román területekről egy Ultimátum értelmében (amelyet kezdettől megszegtek) csak ideiglenesen mondtak le, és aközött, hogy ugyanezt a területet utólag hadizsákmányként bekebelezték, olyan a különbség, mint a legyőzött és a győzteseknek a legyőzött torkára tett csizmája között. Semmiféle érvényes törvény —, hogy politikai és diplomáciai kifejezést használjak — nem igazolja valamely nép elidegenítését. Ezen Pruton túli román területek helyzete nem hasonlít sem a Balti államok, sem Németország helyzetéhez, még Lengyelországéhoz sem. Ezen területeknek az anyaországhoz való viszszacsatolása törvényes. Éppen ezért hoz Ukrajna, potenciális keleti szomszédunk, bizonyos óvintézkedéseket. Lényegében 47 évvel ezelőtt ugyanezt tették a „győztes“ szláv törzsek. Konkrétan azt tették, hogy módosították a Büntető-törvénykönyv azon paragrafusát, amely szigorúan bünteti az ország területi épsége ellen irányuló bármiféle merényletet. A kijevi törvényhozók értelmezése szerint az érdekek „megsértése“ 3-tól 10 évig terjedő szabadságvesztéssel, 10 000 rubelig is felmenő pénzbírsággal, vagy akár vagyonelkobzással járhat! Az Ukrajnai Büntetőtörvénykönyv 62. cikkelyének zárszava így hangzik: „Az 1. és 2. cikkelyekben előírt, bizonyos külföldi szervezetek utasítására elkövetett tevékenység 10 évig terjedő szabadságvesztéssel és vagyonelkobzással büntetendő“. Ez a megfogalmazó, a Pruton túli román területek számára több mint fenyegetés. Direkt jelzés ez az összes külföldi, Besszarábiáért és Bukovináért militálók felé (értsd Romániát), akik ezentúl majd meggondolják, hogy átlépjék-e a Ribbentrop-Molotov noktürn által előírt határokat. A kijevi kormányzat örül a „vörös cár“ ajándékának, amelyért erejébe Moszkva reméli, hogy a kijevi kenéz továbbra is bűntársa marad (. . .). (Románia libera, Cornelia Antim)