Népújság, 1992. március (44. évfolyam, 43-63. szám)
1992-03-03 / 43. szám
len BOJKOTT — SZABOTÁZS! A PUNK ÉS A FRONT a demokráciaellenesség kézzelfogható bizonyítékát szolgáltatta A beiktatási színjáték második felvonását is lejátszották Marosvásárhelyen. A pénteki fiaskó után, hétfő délután 3 órára hívták össze újból a frissen megválasztott tanácstagokat. Nem is kell mondanom, úgyis sejti mindenki, hogy ez alkalommal is csupán az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció tanácsosai jelentek meg. A PUNK és a FSN továbbra is tüntetőleg távol maradt. A prefektus azzal lépett be a terembe, hogy: „Sä inträm, ca sä avem de unde sä iesim" — vagyis a legnagyobb nyugalommal nézett az események elé. Igaz, hogy „eseménynek“ csupán a riporterek fényképezőgépeinek kattogása számíthatott. A megye főispánja azzal kezdte, hogy bezárta az ülést, mivel ez alkalommal sem gyűlt össze a kétharmados többség. Azzal függesztette fel az összejövetelt, hogy további intézkedések végett az ország kormányához fog fordulni. Ennyi volt és mire észbe kaptunk, már az ajtón kívül találtuk magunkat, tanácstagok, újságírók egyaránt. _ * _ Nehéz a választási vereséget elviselni! Még jól emlékezhetünk, hogy mennyi útszéli rágalom hangzott el azok címére, akik esetleg éltek a demokratikus joggal és nemmel szavaztak az alkotmányra. A fölháborodott „gesztus“ ismétlődik, valahányszor az RMDSZ vagy az ellenzék valamely törvény ellen szavaz... Nos, a PUNR és a FRONT (!) a saját maguk által megszavazott „legdemokratikusabb“ alkotmány betűjével és szellemével ellentétes magatartást tanúsítanak, midőn, nyilvánvalóan diverziós céllal, bojkottálják a városi önkormányzatra hivatott tanács megalakulását. Eljárásuk kimeríti a KÖZÉLETI FELELŐTLENSÉG fogalmát és kézzel fogható bizonyítéka annak, hogy teljességgel képtelenek totalitarista rögeszméiktől szabadulni. A gyerekes sértődöttség, a politikai dillettantizmus és infantilizmus vegyül itt a nyilvánvalóan diverziós szándékkal. Mert nem állja meg a helyét az a feltételezés, hogy pusztán időhúzó manőverről lenne szó, amire amiatt van szükségünk, hogy az eddigi igazgatás során elkövetett törvénytelenségek nyomait eltüntethessék. Szándékos feszültségkeltésről van szó, előkészítéseként más ellenséges megnyilvánulásoknak, híven ahhoz a fenyegetéshez, amelyet a Vatra Románeasca nevében dr. Opris Zeno PUNR-s tanácstag tett közzé a minap. Az összefüggésekből világosan kiolvasható, hogy a manőver egy átfogóbb terv része, mellyel egyes erdélyi megyékben konfliktushelyzetet próbálnak teremteni a parlamenti választások előtt. A kormány felelősségérzetén múlik, hogy hagyja-e a demokratizálódás folyamatát szűklátókörű érdekektől megtorpedózni. A marosvásárhelyi PUNR-s praktika — nem kétséges — beleillik a „minél rosszabb, annál jobb" totalitarista visszarendeződésre irányuló eddigi igyekezetükbe. Foggal és körömmel ragaszkodnak méltatlanul szerzett hatalmukhoz, visszaélve saját választóik bizalmával is. Ui.: Csupán kuriózumként juthat eszünkbe, hogy a majdani megyei tanács megalakulásakor, a várható szavazatarány alapján a mostani játék ismétlődhet, ellenkező előjellel — az RMDSZ kerül a több mint egyharmados „monopolhelyzetbe"... (mózes) Március 2-án, hétfőn ismét elmaradt a marosvásárhelyi városi tanácsnak a törvény értelmében összehívott alakuló ülése. A gyűlésen, csakúgy mint az előzőn, kizárólag az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció választott tanácstagjai jelentek meg A Román Nemzeti Egységpárt és a Nemzeti Megmentési Front tanácstagjai testületileg távolmaradtak. Távolmaradásuk alkalmat teremtett a megye prefektusának arra, hogy az alakuló gyűlést egy újabb határidő kitűzése nélkül felfüggessze, azzal az indokkal, hogy a kormánytól vár újabb utasításokat. A Román Nemzeti Egységpárt és a Nemzeti Megmentési Front tanácstagjai távolmaradásukkal a választóknak tett ígéreteiket szegték meg, komoly akadályt gördítve ugyanakkor a demokratikus kibontakozás útjába, bizonytalan időre törvényes vezetés nélkül hagyva a várost. Ez a kirívó eset azért is veszélyes, mert precedenst teremtve, országos szinten is gátolhatja a demokratikusan választott tanácsok működését. A történtekért és ennek beláthatatlan következményeiért minden felelősség a távolmaradókat terheli. A Demokratikus Konvenció és az RMDSZ marosvásárhelyi tanácstagjai NYILATKOZAT RMDSZ KOZSEMERY maros megyei napilap | XLIV. évfolyam 43 (12303) sz. 1992. március 3. kedd 8 oldal ára 10 lej 1992. február 27-én ülést tartott az RMDSZ Maros megyei Választmánya. A Választmány meghallgatta a helyhatósági választások körülményeit kivizsgáló RMDSZ bizottság jelentését, amelyet már előzőleg az Elnökség és a marosvásárhelyi körzeti vezetők, is megvitattak. A jelentést elemezve, a Választmány a következő döntéseket hozta: — A polgármester-választás után a lehető legrövidebb időn belül össze kell hívni a megyei közgyűlést. — Felkérik a marosvásárhelyi körzeti vezetőket, hogy sürgősen vizsgálják meg a tavaly felbomlott városi RMDSZ vezetőség újraalakításának lehetőségét. — A hét végéig a körzeti javaslatok alapján az Elnökség és a körzetek közösen döntenek a polgármester-jelölt személyéről. — Mihály Istvánt fölmentik a kampányfelelősi tisztségéből és megbízzák az Elnökséget, hogy nevezzen ki más személyt erre a feladatra. A választmány úgy ítéli meg, hogy az RMDSZ egységét mindenképpen meg kell őrizni, és nem szabad megengedni, hogy olyan bizalmi válság alakuljon ki, ami szövetségünk erejét meggyengítené. Fölkérjük választóinkat, hogy az április 19-i polgármesterválasztáson továbbra is támogassák az RMDSZ-t, mert az eddigi példás összefogásra ezután is szükségünk lesz, és ettől semmilyen pillanatnyi sikertelenség nem tántoríthat el minket. Az RMDSZ Maros megyei Választmánya A másság nem veszély, hanem érték A magyarországi román kisebbség kulturális és nyelvi szempontból egyaránt a román nemzethez tartozik, jelentette ki a bukaresti rádiónak nyilatkozva Göncz Árpád, Magyarország elnöke. Hangsúlyozta, hogy Magyarország tiszteletben tartja a magyarországi románok kulturális és nyelvi önállóságát, önszerveződési jogát, valamint azt, hogy kapcsolattartásra törekszenek Romániával Ez a pozitív diszkrimináció elvének érvényesítése, és hozzátette, hogy ugyanazt természetesnek tartja a romániai magyar kisebbség esetében is. A magyar államfő felhívta a figyelmet arra is, hogy a másságban nem veszélyt, hanem értéket kell látni, és akkor a magyarországi románok, illetve a romániai magyarok nagy szerepet játszhatnak a két ország közeledésében. Parlamenti csatározások Kik építik a jogállamot Romániában? Fasiszta szólamok a Felsőházban „Kérem a kormányszerveket, döntsenek: nem lenne-e helyes lezárni a (román—magyar) határt? Nem kellene számos, ebből a nemzetből származó úgynevezett turistát kiutasítani az országból? Nem kellene internálni a sok uszítót, akik háborút akarnak, még mielőtt a jugoszláviai tragédia minálunk is megismétlődne?... Volt már ilyenre példa. Churchill a maga idején internálta az összes, angol földön élő németet. Nem látok semmiféle különbséget az akkori angliai németek és az itt működő horthysta ügynökök között“ — hangzott el a múlt héten az ország parlamentjében. Az „orátor“ a híres-neves ROMULUS VULPESCU szenátor, aki még csak el se pirult, amikor elmondta ezeket a tipikusan fasiszta szólamokat. így kezdődött a „csonka“ hét, mivel a választások második fordulója miatt, február 25-én, kedden fogtak munkához a honatyák. Hogy hányan értettek egyet az épületes interpellációval és hányan nem, azt nem tudni, ugyanis ez az esemény „kimaradt“ a tévé késő esti parlamenti krónikájából. Az ország nagy része nem tud róla, azonban mégiscsak kiszivárgott egy két dolog. Azt hiszem, ezzel nem nő Vulpescu úr népszerűsége. Ilyen viharos indulás után komoly dolgokra is sor kerülne- MÓZES EDITH (Folytatás a 2. oldalon) Egy lehetséges válasz dr. Opriș Zénónak DINU C. GIURESCU egyetemi tanár (a minap járt városunkban): „Az ultranacionalizmus eszköz volt a kommunista rezsim kezében hatalma megerősítésében. Tették ezt az egyéni és kollektív szellem átalakításával. Mindnyájan Burebista leszármazottai vagyunk, mindnyájan harcosok vagyunk, mindnyájan a hazát védjük. Vagyis a társadalmi „homogenizálás“ programja a szellemi „homogenizálás“ programjaként is működött. Korábban a sarló és kalapács zászlaja alatt sorakoztattak fel, ma pedig a nemzet nagy körültekintéssel kiválasztott szimbólumai alatt meneteltetnek. (...) Az ultranacionalizmus abban a pillanatban kezdődik, amikor — valamely realitásból kiindulva — azt mítosszá változtatják. A mítoszok egyik vagy másik történelmi realitás abszolutizálásából erednek. Ebben a tekintetben említhetem azt, amit „Grigore Ureche szindrómának" nevezek. Ő fogalmazta meg azt a híressé vált víziót, hogy a román országok „a gonosz útjában" állnak. És ez igaz. Másfelől azonban a kommunista rendszer a maximumig okozta ezt a képzetet, hogy az ostromlott nemzet érzését terjessze. Az ellenség a határokon áll (sőt azokon belül) és falat kell emelnünk a párt, annak vezetője köré, hogy megvédjük a hazát. (...) Az így táplált nacionalizmus előtt sokan másodrangú állampolgárokként reagáltunk a saját országunkban — mintha egy külső hatalom ostromolna. Aztán ellenséges megnyilvánulásaink voltak a körünkben élő más etnikumokkal szemben. Tehát századok óta ezen a földön élnek ők is, és ehhez a földhöz tartoznak, akárcsak mi, románok! Ha valóban románok és európaiak akarunk lenni, értsük meg, hogy a mienktől eltérő más etnikumok nem csak azonos jogokat kell élvezzenek, hanem identitásuk teljes tisztelete is megilleti őket". Miért Opriș Zénónak és nem a Vatra Románeascának, amikor a minapi alkotmánysértő, uszító Tiltakozás fölött időzünk el? (Cuvintul liber, február 28). Azért, mert O. Z. úr is ugyanabba a hibába esik, mint a Dumitra.cu, Vulpescu-féle parlamenti vezérszónokok: ahogy kinyitják a szájukat, mindjárt az egész román nemzet nevében kezdenek el beszélni. Ne akadjunk fenn azon, hogy az ilyen „jogkör“ még az államelnöknek is csak megszorítással jár ki... O. Z. nem éri be a Vatra Romaneascával, minden románok szószólójának szerepét vállalja fel, anélkül persze, hogy akár „saját“ kulturális szervezete tagságát megkérdezte volna. Dehát ... Ködös elfogultságában arról is megfeledkezik, hogy a lezajlott választásokon, Erdély néhány övezetét leszámítva, a VR pártja, a PUNR meglehetősen szerényen szerepelt. S még mifelénk is, ahol a PUNR szerzett vezető helyeket, a szavazók majd fele más jelölteket támogatott. A távolmaradókról már nem is beszélve. Ezek a románok az „irredenták“ mellé szegődött hazaárulók? Oprig Zeno úr és az „eszméit" szajkózó kisebb kaliberű acsarkodók szemében nyilván csupa hazaáruló, aki nem árt velük egyet. Arra most nincs helyünk kitérni, hogy a Vatra itt-ott helyi kormányzathoz jutott (PUNR) politikusai mit tesznek-tehetnek, midőn a hazafiaskodó jelszavak magaslatáról a szürke valóság talajára lesznek kénytelenek ereszkedni?! Az O. Z.-féle vehemenciára lehet egyfajta replika az, ami a bukaresti Goethe Intézetben minap elhangzott a Történelem és nacionalizmus címmel tartott szimpóziumon. Mindez, ahogy mondani szokás, nem kíván külön kommentárt. Megértjük Opris Zeno úr értékelését, miszerint „in aceastä perioadä de cumpänä, ?i nelini$ti“, hiszen az általa emlegetett „ötödik hadoszlop“ igencsak kiterjedt, a Demokratikus Konvenció színei már Bukarest fölött is lobognak. ..