Népújság, 1992. március (44. évfolyam, 43-63. szám)

1992-03-25 / 59. szám

A politikai kereslet-kínálat (Folytatás az 1. oldalról) talosan mit és mennyit enged­hetnek meg. . . Indokolt óvatos­sággal egyensúlyoznak hát, és legfeljebb a napi politika záto­nyainak kerülgetésében felmutat­ható ügyeskedéseket kamatoztat­hatják választási tőke gyarsánt. A miniszterelnöki székből ki­­ebrudalt Petre Roman és „szár­nya“ ellenben — mert kockázat­mentesebb —, már nyomatéko­sabban rájátszhat a nemzet­eszményre. Jól be kell tájol­niuk az irányzékot, hiszen sza­vazókat a PUNR-tól kell szerez­niük. Arra ugyanis már nincs sem elegendő idejük, sem ere­jük, hogy például Surdu úr agrárpártját próbálják meg fel­lazítani, leválasztva azokat, akik belátják a reformok elkerülhetet­lenségét. A Front lapjában — az egyelőre! — a Petre Roman párti AZI-ban tartósan jelen vagyunk. Rosszindulatú ferdíté­sek, félremagyarázások sorozatá­ból összeáll a kompozíció: gya­nús felforgató társaság vagyunk, akik a nagylelki­ségre hálátlan­sággal válaszolnak. Ezt szugge­­rálják szinte nap mint nap az éppen adott témához igazítva a­­gondolatvezetést. ’ Petre Roman mostanság valamiért (találgathat­juk!) óvakodik irányunkban konkrét utalásokat tenni. Bizo­nyára arról van szó, hogy meg­ingott helyzetében nem jutott ideje átgondolni az ebben rejlő taktikai lehetőségeket, így egye­lőre beéri azzal, hogy az AZI „napirenden“ tartja a kérdést. A dolgok, s így a „témafeldol­gozás“ további alakulása a főbb pártok pozícióharcának függvé­nye. A képlet kulcseleme a PUNR. A szakadó Front mindkét szárnyának jól jönne Ceontea úr pártjának a támogatása. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a PUNR szalonképesebbé tegye.—• a külföld számára is elfoga­dha­­tóbbá —, átkozmetikázza az általa képviselt nemzeteszményt. Az Iliescu-szárny a Románia Mare párthoz közelállónak mutató je­gyeket érezheti kényelmetlennek a PUNR mai politizálásában. Petre Bontanék viszont a reform­­irányzat nyomatékosabbá válásá­val tarthatnák elfogadhatónak a PUNR-val való lazább vagy­­szo­rosabb szövetséget. Első pillantásra lehetetlennek érezhetjük Radu Geontea pártjá­nak ilyen vagy olyan áthangoló­­dását. Pedig fontos, mi több, számukra sorsmeghatározó döntés előtt állnak: bekerülnek és idő­vel feloldódnak a Románia Mare eszmeiség körüli csoportosulásba, vagy, a kor követelményeihez i­­gazodva, saját arculattal marad­nak a politika élvonalában? C. V. Tudor, pártjához közeled­ve, túlontúl erős útitársakra ta­lálnak, akik fokozatosan a pe­remre szoríthatják a PUNR mai vezéregyéniségeit. Iliescu elnök vagy Petre Roman mellett viszont az egyéni ambíciók, az érvénye­sülés perspektívái nyílnak meg előttük. Vagyis a reális hatalom! Amiről C. V. Tudor mellett le kellene mondaniuk, hiszen az európai integráció megállíthatat­lan folyamatában a Románia­­Mare-féle szélsőségességnek alig­ha lesz a puszta „couleur locale“­­nál több szerepe. Mindent egy­bevetve, a PUNR vezetőinek po­litikai érettségétől függ, hogy engednek-e a ma, holnap még be­váltható előnyök kísértésének és beérik az egyéni ambíciókat e­­setleg kielégítő pillanatnyi ha­szonnal, vagy a tartós pártépít­kezés útjára lépnek. Számunkra ez annyiban „érdekes“, amennyi­ben a­ velünk szemben tanúsított magatartásuk hangszerelését mó­dosíthatja. Például a tolerancia irányába. Vagy fordítva. Az ellenzék soraiban a Polgári Szövetség várható politikai vo­nalvezetésére érdemes igazán o­­dafigyelni. A liberális pártnak és a parasztpártnak ugyanis, töb­bé vagy kevésbé rokonszenves vezetőik igyekezete dacára, jó esélye van arra, hogy amolyan nosztalgia-pártokká zsugorodja­nak. A velük­ azonos sávon „sza­ladó" pártok"és mozgalmak dina­mizmusával nem vehetik fel a versenyt, megújulási, korszerű­­södési kísérleteik mindeddig fö­löttébb szerény eredménnyel jár­tak. Egyre világosabb ugyanak­kor, hogy a jövő ellenzéki vagy kormánypártja a Polgári Szövet­ség. Mai, esetleg koalíciós for­mában. Fejlődésük kritikus pont­hoz érkezett, és itt lépünk mi is a „képletbe“. Ahhoz, hogy kor­mányzóképes erővé váljanak, kel-, jő súlyú tömegtámogatásra van szükségük. Ezt pedig­ onnan ve­hetik, ahol van. A mai politikai és társadalmi klímában csak a nacionalista gondolatvezetésre hangolódva szerezhetnek tömege­sen híveket. Manolescu úr leg­frissebb RMDSZ-szel kapcsolatos utalásai jelzik, hogy szembetű­nőbb hangsúlyeltolódás várható. Hamarosan meglátjuk, hogy mi­lyen mértékben és milyen erél­­ lyel lesznek kénytelenek tőlünk és az RMDSZ-től „elhatárolódni“ és elveik mennyire maradnak európaiak. Nem babra megy a játék, s a politikában csak veszít, aki mi­mózalélekkel a nemes eszmények­ből akar választási sikert ková­csolni. Jobban teszi, ha már a startnál feladja. Akkor meg nem érdemes politizálni! Csak mellékesen: ha valóban az ország érdekei és nem párt­érdekek meg egyéni ambíciók vezérelnék a politikai élet ala­kulását, a mai helyzetben legcél­szerűbb a Polgári Szövetség és a Front Petre Roman szárnyának ötvözete lenne. Hol van azonban az a politikai tisztánlátás és ru­galmasság, amely ezt a kompozí­ciót kikeverhetné és életképessé tehetné?! Illúzió! Marad hát a vak és vad küz­delem, a maga nyersességével és kíméletlenségével. SZÁMUNKRA­ MEG A SZEKÉRTÁBOR. Akár tetszik, akár nem, így festenek kilátásaink a parlamenti és el­nökválasztások küszöbén. Sikerül-e a helyzethez igazíta­nunk az „alapállást“, vagy en­gedünk a pluralizálóddá, halaszt­hatatlanságáról szóló szirénhan­goknak? A „platformosodó“ ma­gyarság a bevezetőben , említett ellenség kínálatot színesíti. Va­gyis: a támadási felületet NÖVELI akkor, amikor — mint bizonyítani próbáltam — egyre többen vannak, akiknek a na­cionalista vagy a szélsőséges soviniszta­ politikai hangszerelés­hez fűződik érdeke. A minden­féle köldöknéző platformok fo­­galmazgatása közben talán nem lesz haszontalan ennek is szen­telni némi figyelmet. ^•oe03090®ooooGeo*oeo«oeöeoeo«o*oooeo®oaoooooaoeoeoeoeo* „A föld szeretetével születtem“ (Folytatás az 1. oldalról) nyémmel, U. 445-ös traktor, keve­set fogyaszt. Olyan erőgép, amely megfelel a mi viszonyainknak. Naponta másfél hektárt lehet megszántani vele. A gépállomáson ott a sok gép, am­it nem működik. Nem adják el, inkább hagyják, hogy meg­egye a rozsda. Mindezek ellenére nálunk a faluban már nyolc traktor van. Egyik példája, biztatja a mási­kat. Van magáncséplőgép is, tu­lajdonosa sokat dolgozott vele. A tavasszal, amikor mérni kezdték a földet,­­mindenkinek elmúlt a betegsége, fölkelt, ki­ment a mezőre. Van,­­ aki fél a földtől. Bár 4—5 hektárja van, az istállója üresen áll, nem moz­dul semmit. Pedig, aki szereti a földet, s­ dolgozni is szeret, meg­él a gazdálkodásból. Biró Csongor lelkesedése, ten­­niakarása valószínű környezetére is átragad. Vagy éppen a kör­nyezete inspirálta erre, az a falu, a Nyárádszeredához tartozó And­­rásfalva,­­amelynek legjobb föld­jeit az ákosfalvi állami gazda­ság bitorolja, holott a település lakói dolgozni szeretnének. - I­­60 AI Újra a volt hadifoglyok jogairól „A január 31-i Népújságban megjelent „A szenátor úr beis­merte tévedését“ cím alatt Ke­rekes Károly parlamenti képvi­selő a volt hadifoglyok tudomá­sára hozta, hogy az 1990-es 118- as számú törvényerejű rendelet által előírt jogokban egyaránt részesülhetnek a volt hadifog­lyok, függetlenül attól, hogy a ro­mán vagy a magyar hadsereg ke­retében szolgáltak, amikor fog­ságba estek.­­ Március 16-án ismételten ér­deklődtem a Bolyai utca 30 szám alatti megyei bizottságnál... A­­törvényes előírások szerint ez a bizottság 1992. március 31-én megszűnik. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy a még hátralévő időő alatt azt a párezer kérvényt lehetetlen letárgyalni, tehát a probléma a­­mi számunkra meg­oldatlan marad... Minden rossz­hiszeműség nélkül az az érzé­sem, hogy a Maros megyei bi­zottság készakarva ki­ akar fut­tatni a határidőből. Bakó Ká­roly Ernő"._ * _ A megyei komisszió nem vála­szolt önnek —­ vagy más kérel­mezőknek — törvény szerint, mint ahogy kötelessége lett vol­na.» Minden kérelmezőnek joga van, sőt kötelessége, hogy fel­lebbezzen a bíróságnál, erre is törvény van. A jogalapja kéré­sének a 118/1990-es törvény, a­melyet az 59/1991-es törvény bővített ki. Ha az ön kérése megfelel a valóságnak, kérése ■jogos, az említett 59-es törvény 2. szakasza b. pontjának megfe­lelően. Ezennel felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy mindazok, akik a megyei bizottságtól visszauta­sítást kaptak, és nincsenek meg­elégedve a döntéssel, azonnal forduljanak a bírósághoz. Az RMDSZ székházában, Bo­lyai utca 30 szám, a jogtaná­csos­ mindazok rendelkezésére áll, akik ebben az ügyben fel­lebbezni akarnak, és ahol meg is fogalmazták a jogi alapot er­re a célra. ♦ A demokrácia áldásai (II.) Nemrég a fenti címen beszá­moltam arról, hogy Fazakas An­tal marosvásárhelyi lakos, aki marosjárai származású, a hajda­nán a kollektívbe beadott lová­ért kapott egy kiszuperált tehe­net, majd kiderült, hogy a bea­­­­dott földért nem kap semmit, hanem még ő kell adjon a té­­esz-felszámoló bizottságnak egy bizonyos összeget, mely, ha jól emlékszem, meghaladta a 2­000 lejt.. Mi ennek az oka? Tettem fel­ akkor a kérdést, s gondol­tam, hátha valamiféle magyará­zat érkezik a Gernyeszeghez tar­tozó Marosjáráról. De semmi! Ehelyett felkeresett az előbbi panaszos édestestvére, Fazakas János, aki elmesélte édesapja, id. Fazakas János póruljárását. 1963-ban id. Fazakas János, aki 10 éve mindkét lábára nyomo­rék , a kollektívbe kényszerült hét hektár földdé, és persze lo­vát, szekerét,­ vetőgépét is el­vették. Az akkor beadott 7 hek­tár föld használatáért — csúf­ságból? — 7 (hét) lejt kapott. Gabonát semmit, pedig mások­nak osztottak gabonát A föld, mely az övé volt, később a Go­­stat-hoz tartozott, de 1991-ben a Gostat is megszűnt, felbomlott. A faluban mások, akik földet­­ adtak be a kollektívbe, mázsa­számra kaptak gabonát. A szá­llítások szerint id. Fazakas Já­nosnak 40 mázsa gabona járt volna. Kérdezi hát most már rokkant apja nevében ifj. Fazakas János: miért? A földtörvény arra való, hogy annak nevében csúfot űz­zenek az emberekből? (máthé) Szárnyaló Ez a neve a Gyulakután mű­ködő iskolai irodalmi körnek, mely 1988-ban alakult, és a cél­ja mi is lehetne más, mint „fel­kelteni a tanulók érzelmi-intel­lektuális érdeklődését, megnyer­ni őket a művészet, a szép sze­re­te­tére, hogy képessé váljanak a műalkotásokban megjelenő esztétikai értékek felismerésére és befogadására, hogy könnyeb­ben ismerjék fel és értékeljék az élet minden területén a szé­­pet, a jót, az igazat“. A megfo­galmazás nyilván a körvezetőé, Szabadi Magdolna tanárnőé, aki évente nyolc-tíz alkalommal lépteti­­nyilvánosság elé az egye­lőre 17 tagú csoportot, olyan al­kalmakkor, mint a tanévnyitó, a ‘89-es decemberi zendülés ele­settjei emlékére rendezett előa­dások, jeles ünnepeink, a vallá­sos ünnepek mellett a nőnap, a Tanítók Napja, a nyugdíjba vo­nuló pedagógusok számára szer­vezett tisztelgés, történelmi év­fordulók. Az előadások nagy ré­sze zenés irodalmi koreográfiai összeállítás. De a kori tagok ki­tűnő színjátszóknak is bizonyul­tak, szerepeltek az Igazi segít­ség? című játékkal, az Egy blúz­csere története c. átdolgozással, s nem csupán odahaza, h hanem minden alkalommal eljárnak Ha­vadtőre is. Itt a helybé­li lelkész, Demeter Zoltán és felesége, valamint Domokos Ilona mindig szívesen fogadják, karolják fel a kis szereplőket, a Keresztes házaspárral együtt. A kör repertoárját nem csupán a klasszikus, hanem a kortárs i­­rodalomból állítják össze, a He­likon, a Látó című folyóiratok immár cenzúrázatlan anyagából, Kányádi Sándor, Molnos Lajos, Jánosházy György, Egyed Eme­se, Markó Béla verseiből, Sütő András­­ prózáját is dramatizál­­gatják, s nem marad ki a­ ro­mán költészet prominens képvi­selőinek bemutatása sem, Ni­­chita Stanescu, Marin Sorescu, Mircea Dinescu, Ana Blandiana műveinek magyar tolmácsolása. — Jelenleg újabb fellépésre készülünk március idusára (ez a cikk­ írása óta meg is történt, sz.m.) majd a kis-küküllőmenti Iskolások Szép beszéd versenyé­re, aztán meg az iskola fennál­lása 300. évfordulója megünepep­léséről sem szeretnénk kimarad­ni. — Milyen hatással van a rend­szeres együttlét a csoportra? — A kör tagjaiból összeforrt e­­gyüttes alakult. Lelkes, iroda­lomkedvelő diákok! A tanulás­ban is élen járnak, bizonyítják a tantárgy verseny eredményei. Engedje meg, hogy felsoroljam a csoport tagjait: Adorjáni Zol­tán, Kerekes Ibolya, Ravasz Bar­na, Szabadi Nóra, Boga Irma, Buksa Hajnal, Császár Béla, Demeter Éva, Fülöp B. Réka, Fülöp Izabella, Máthé Imola, Keresztes József, Kuron Kinga, Kuron Réka,­­Ozsváth Károly, Ravasz Kinga, Szász Andrea E­­nikő. — Mit vár el a „szárnyaló gondolatok“ tolmácsolóitól, ta­nárnő kérem? — Az én kérésem, óhajom hozzájuk a Sütő András-­ szó­zat: ne hagyják a „tüzet“ kia­ludni, folytassák, ha lehetőségük nyílik rá, a felvételi után is (mikor elkerülnek (más tájakra) ezt a csodálatos tevékenységet.­ Nekem nehéz lesz megválnom tőlük, hiszen már minden rez­dülésemet, szemem rebbenését­ is értették a színpadon. BÖLÖNI DOMOKOS (Folytatás az 1. oldalról) így tovább. Hát el lehet ezen igazodni? Nehéz,­ nagyon nehéz. Ember legyen a talpán, aki ki­ismeri magát az intrikák, csel­szövések útvesztőiben. De mon­dom, amúgy kívülállóként egy s máson azért elég jól el lehet szórakozni még akkor is, ha a tévének nem nagyon, vagy e­­gyáltalán nem hihettünk. Már­pedig nem hiszünk. Ám több évtized tapasztalatával a hátunk mögött,­­sok mindent ki tudunk szűrni a látottakból, hallottakból, helyszíni felvételek esetén külö­nösen, ha mégoly kozmetikázot­­tak is. Ezért volt fölöttébb épü­letes a front vezetőségi ülésének, majd fővárosi konvenciójának televíziós összefoglalója a vehe­mens vádaskodásokkal, ki-, be- és lerohanásokkal, balkáni szín­játékkal, lerágott csonttal, övön aluli, kormányon felüli ütések­kel, egyebekkel. Hogy ez még hova fajulhat?! Vannak elegen, akik már erre sem figyelnek, megcsömöröltek a politikától, unják a cirkuszt is, ráálltak a pénzszerzésre. Vagy azért, hogy még többre tegyenek szert belőle, vagy azért, hogy valamiképpen felkúszhassanak a szegénységküszöbre. A televízió nekik is nyújtott szenzációt. Itt a Vadnyugat, itt van Eldorado! Az Oltban aranyat mosnak. Napi egy grammot is megszerez egyik­másik szerencsefi. Ami mai ár­folyamon nem is rossz kereset. Gyanítom, hogy napokon belül az országban kitör az aranyláz, Vilcea megyét elözönlik a kalan­dorok és a csodavárók, meg min­den,­ami ezzel jár. A legjöve­delmezőbb viszont mégiscsak egy jó kocsma, butik, fegyverkereske­dés vagy masszázs-szalon lesz a folyóparton. Aki az elsők közt ■jön rá erre, annak nem is lesz szüksége igazi aranybányára. De minek is akkora befektetés? Arra a rövid időre?! Mindenesetre mióta láttam a tudósítást, minduntalan egyik kedvenc gyermekkori dalom jut az eszembe. Nem tudom, miért kedveltem meg akkoriban, de dallama most is a fejemben zsong. Talán önök is ismerik. Így kezdődik: „Három aranyásó ment a hegyek közt...“ A folytatást a wwesternekből könnyű kikövetkez­tetni. Az utolsó szakasz a leg­érdekesebb. Teljességében idé­zem, mert roppant tanulságos és roppant időszerű. Nem most ta­láltam ki, komolyan! De fel nem foghatom, a látnoki képességű szerző hogyan sejthette már ak­kor, hosszú évtizedekkel ezelőtt, hogy mára mi következik. Ol­vassák csak!: „Peter és John kissé hamis volt,/ Osztozkodni hajlan­dó nemi volt,/ Minek következ­tében egyszerre dörrent a két colt:/ Pff! Pff!/ S mindkettő ha­lott volt.“//... Mármint politi­kailag persze. A harmadik, a bölcsebb ment tovább, övé lett az arany, a hatalom s ráadásul a dicsőség­­ is. Van ilyen. És ki ő? Most még meg nem mondhatom, de az is kiderül, ma­jd májusban. Vagy júniusban. Vagy szeptemberben. Vagy... Szóval valamikor a parlamenti és éln­i­ választások után. Vagy talán egyáltalán nem is lesz ilyen?

Next