Népújság, 1992. március (44. évfolyam, 43-63. szám)
1992-03-25 / 59. szám
A politikai kereslet-kínálat (Folytatás az 1. oldalról) talosan mit és mennyit engedhetnek meg. . . Indokolt óvatossággal egyensúlyoznak hát, és legfeljebb a napi politika zátonyainak kerülgetésében felmutatható ügyeskedéseket kamatoztathatják választási tőke gyarsánt. A miniszterelnöki székből kiebrudalt Petre Roman és „szárnya“ ellenben — mert kockázatmentesebb —, már nyomatékosabban rájátszhat a nemzeteszményre. Jól be kell tájolniuk az irányzékot, hiszen szavazókat a PUNR-tól kell szerezniük. Arra ugyanis már nincs sem elegendő idejük, sem erejük, hogy például Surdu úr agrárpártját próbálják meg fellazítani, leválasztva azokat, akik belátják a reformok elkerülhetetlenségét. A Front lapjában — az egyelőre! — a Petre Roman párti AZI-ban tartósan jelen vagyunk. Rosszindulatú ferdítések, félremagyarázások sorozatából összeáll a kompozíció: gyanús felforgató társaság vagyunk, akik a nagylelkiségre hálátlansággal válaszolnak. Ezt szuggerálják szinte nap mint nap az éppen adott témához igazítva agondolatvezetést. ’ Petre Roman mostanság valamiért (találgathatjuk!) óvakodik irányunkban konkrét utalásokat tenni. Bizonyára arról van szó, hogy megingott helyzetében nem jutott ideje átgondolni az ebben rejlő taktikai lehetőségeket, így egyelőre beéri azzal, hogy az AZI „napirenden“ tartja a kérdést. A dolgok, s így a „témafeldolgozás“ további alakulása a főbb pártok pozícióharcának függvénye. A képlet kulcseleme a PUNR. A szakadó Front mindkét szárnyának jól jönne Ceontea úr pártjának a támogatása. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy a PUNR szalonképesebbé tegye.—• a külföld számára is elfogadhatóbbá —, átkozmetikázza az általa képviselt nemzeteszményt. Az Iliescu-szárny a Románia Mare párthoz közelállónak mutató jegyeket érezheti kényelmetlennek a PUNR mai politizálásában. Petre Bontanék viszont a reformirányzat nyomatékosabbá válásával tarthatnák elfogadhatónak a PUNR-val való lazább vagyszorosabb szövetséget. Első pillantásra lehetetlennek érezhetjük Radu Geontea pártjának ilyen vagy olyan áthangolódását. Pedig fontos, mi több, számukra sorsmeghatározó döntés előtt állnak: bekerülnek és idővel feloldódnak a Románia Mare eszmeiség körüli csoportosulásba, vagy, a kor követelményeihez igazodva, saját arculattal maradnak a politika élvonalában? C. V. Tudor, pártjához közeledve, túlontúl erős útitársakra találnak, akik fokozatosan a peremre szoríthatják a PUNR mai vezéregyéniségeit. Iliescu elnök vagy Petre Roman mellett viszont az egyéni ambíciók, az érvényesülés perspektívái nyílnak meg előttük. Vagyis a reális hatalom! Amiről C. V. Tudor mellett le kellene mondaniuk, hiszen az európai integráció megállíthatatlan folyamatában a RomániaMare-féle szélsőségességnek aligha lesz a puszta „couleur locale“nál több szerepe. Mindent egybevetve, a PUNR vezetőinek politikai érettségétől függ, hogy engednek-e a ma, holnap még beváltható előnyök kísértésének és beérik az egyéni ambíciókat esetleg kielégítő pillanatnyi haszonnal, vagy a tartós pártépítkezés útjára lépnek. Számunkra ez annyiban „érdekes“, amennyiben a velünk szemben tanúsított magatartásuk hangszerelését módosíthatja. Például a tolerancia irányába. Vagy fordítva. Az ellenzék soraiban a Polgári Szövetség várható politikai vonalvezetésére érdemes igazán odafigyelni. A liberális pártnak és a parasztpártnak ugyanis, többé vagy kevésbé rokonszenves vezetőik igyekezete dacára, jó esélye van arra, hogy amolyan nosztalgia-pártokká zsugorodjanak. A velük azonos sávon „szaladó" pártok"és mozgalmak dinamizmusával nem vehetik fel a versenyt, megújulási, korszerűsödési kísérleteik mindeddig fölöttébb szerény eredménnyel jártak. Egyre világosabb ugyanakkor, hogy a jövő ellenzéki vagy kormánypártja a Polgári Szövetség. Mai, esetleg koalíciós formában. Fejlődésük kritikus ponthoz érkezett, és itt lépünk mi is a „képletbe“. Ahhoz, hogy kormányzóképes erővé váljanak, kel-, jő súlyú tömegtámogatásra van szükségük. Ezt pedig onnan vehetik, ahol van. A mai politikai és társadalmi klímában csak a nacionalista gondolatvezetésre hangolódva szerezhetnek tömegesen híveket. Manolescu úr legfrissebb RMDSZ-szel kapcsolatos utalásai jelzik, hogy szembetűnőbb hangsúlyeltolódás várható. Hamarosan meglátjuk, hogy milyen mértékben és milyen erél lyel lesznek kénytelenek tőlünk és az RMDSZ-től „elhatárolódni“ és elveik mennyire maradnak európaiak. Nem babra megy a játék, s a politikában csak veszít, aki mimózalélekkel a nemes eszményekből akar választási sikert kovácsolni. Jobban teszi, ha már a startnál feladja. Akkor meg nem érdemes politizálni! Csak mellékesen: ha valóban az ország érdekei és nem pártérdekek meg egyéni ambíciók vezérelnék a politikai élet alakulását, a mai helyzetben legcélszerűbb a Polgári Szövetség és a Front Petre Roman szárnyának ötvözete lenne. Hol van azonban az a politikai tisztánlátás és rugalmasság, amely ezt a kompozíciót kikeverhetné és életképessé tehetné?! Illúzió! Marad hát a vak és vad küzdelem, a maga nyersességével és kíméletlenségével. SZÁMUNKRA MEG A SZEKÉRTÁBOR. Akár tetszik, akár nem, így festenek kilátásaink a parlamenti és elnökválasztások küszöbén. Sikerül-e a helyzethez igazítanunk az „alapállást“, vagy engedünk a pluralizálóddá, halaszthatatlanságáról szóló szirénhangoknak? A „platformosodó“ magyarság a bevezetőben , említett ellenség kínálatot színesíti. Vagyis: a támadási felületet NÖVELI akkor, amikor — mint bizonyítani próbáltam — egyre többen vannak, akiknek a nacionalista vagy a szélsőséges soviniszta politikai hangszereléshez fűződik érdeke. A mindenféle köldöknéző platformok fogalmazgatása közben talán nem lesz haszontalan ennek is szentelni némi figyelmet. ^•oe03090®ooooGeo*oeo«oeöeoeo«o*oooeo®oaoooooaoeoeoeoeo* „A föld szeretetével születtem“ (Folytatás az 1. oldalról) nyémmel, U. 445-ös traktor, keveset fogyaszt. Olyan erőgép, amely megfelel a mi viszonyainknak. Naponta másfél hektárt lehet megszántani vele. A gépállomáson ott a sok gép, amit nem működik. Nem adják el, inkább hagyják, hogy megegye a rozsda. Mindezek ellenére nálunk a faluban már nyolc traktor van. Egyik példája, biztatja a másikat. Van magáncséplőgép is, tulajdonosa sokat dolgozott vele. A tavasszal, amikor mérni kezdték a földet,mindenkinek elmúlt a betegsége, fölkelt, kiment a mezőre. Van, aki fél a földtől. Bár 4—5 hektárja van, az istállója üresen áll, nem mozdul semmit. Pedig, aki szereti a földet, s dolgozni is szeret, megél a gazdálkodásból. Biró Csongor lelkesedése, tenniakarása valószínű környezetére is átragad. Vagy éppen a környezete inspirálta erre, az a falu, a Nyárádszeredához tartozó Andrásfalva,amelynek legjobb földjeit az ákosfalvi állami gazdaság bitorolja, holott a település lakói dolgozni szeretnének. - I60 AI Újra a volt hadifoglyok jogairól „A január 31-i Népújságban megjelent „A szenátor úr beismerte tévedését“ cím alatt Kerekes Károly parlamenti képviselő a volt hadifoglyok tudomására hozta, hogy az 1990-es 118- as számú törvényerejű rendelet által előírt jogokban egyaránt részesülhetnek a volt hadifoglyok, függetlenül attól, hogy a román vagy a magyar hadsereg keretében szolgáltak, amikor fogságba estek. Március 16-án ismételten érdeklődtem a Bolyai utca 30 szám alatti megyei bizottságnál... Atörvényes előírások szerint ez a bizottság 1992. március 31-én megszűnik. Gyakorlatilag ez azt jelentené, hogy a még hátralévő időő alatt azt a párezer kérvényt lehetetlen letárgyalni, tehát a probléma ami számunkra megoldatlan marad... Minden rosszhiszeműség nélkül az az érzésem, hogy a Maros megyei bizottság készakarva ki akar futtatni a határidőből. Bakó Károly Ernő"._ * _ A megyei komisszió nem válaszolt önnek — vagy más kérelmezőknek — törvény szerint, mint ahogy kötelessége lett volna.» Minden kérelmezőnek joga van, sőt kötelessége, hogy fellebbezzen a bíróságnál, erre is törvény van. A jogalapja kérésének a 118/1990-es törvény, amelyet az 59/1991-es törvény bővített ki. Ha az ön kérése megfelel a valóságnak, kérése ■jogos, az említett 59-es törvény 2. szakasza b. pontjának megfelelően. Ezennel felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy mindazok, akik a megyei bizottságtól visszautasítást kaptak, és nincsenek megelégedve a döntéssel, azonnal forduljanak a bírósághoz. Az RMDSZ székházában, Bolyai utca 30 szám, a jogtanácsos mindazok rendelkezésére áll, akik ebben az ügyben fellebbezni akarnak, és ahol meg is fogalmazták a jogi alapot erre a célra. ♦ A demokrácia áldásai (II.) Nemrég a fenti címen beszámoltam arról, hogy Fazakas Antal marosvásárhelyi lakos, aki marosjárai származású, a hajdanán a kollektívbe beadott lováért kapott egy kiszuperált tehenet, majd kiderült, hogy a beadott földért nem kap semmit, hanem még ő kell adjon a téesz-felszámoló bizottságnak egy bizonyos összeget, mely, ha jól emlékszem, meghaladta a 2000 lejt.. Mi ennek az oka? Tettem fel akkor a kérdést, s gondoltam, hátha valamiféle magyarázat érkezik a Gernyeszeghez tartozó Marosjáráról. De semmi! Ehelyett felkeresett az előbbi panaszos édestestvére, Fazakas János, aki elmesélte édesapja, id. Fazakas János póruljárását. 1963-ban id. Fazakas János, aki 10 éve mindkét lábára nyomorék , a kollektívbe kényszerült hét hektár földdé, és persze lovát, szekerét, vetőgépét is elvették. Az akkor beadott 7 hektár föld használatáért — csúfságból? — 7 (hét) lejt kapott. Gabonát semmit, pedig másoknak osztottak gabonát A föld, mely az övé volt, később a Gostat-hoz tartozott, de 1991-ben a Gostat is megszűnt, felbomlott. A faluban mások, akik földet adtak be a kollektívbe, mázsaszámra kaptak gabonát. A szállítások szerint id. Fazakas Jánosnak 40 mázsa gabona járt volna. Kérdezi hát most már rokkant apja nevében ifj. Fazakas János: miért? A földtörvény arra való, hogy annak nevében csúfot űzzenek az emberekből? (máthé) Szárnyaló Ez a neve a Gyulakután működő iskolai irodalmi körnek, mely 1988-ban alakult, és a célja mi is lehetne más, mint „felkelteni a tanulók érzelmi-intellektuális érdeklődését, megnyerni őket a művészet, a szép szeretetére, hogy képessé váljanak a műalkotásokban megjelenő esztétikai értékek felismerésére és befogadására, hogy könnyebben ismerjék fel és értékeljék az élet minden területén a szépet, a jót, az igazat“. A megfogalmazás nyilván a körvezetőé, Szabadi Magdolna tanárnőé, aki évente nyolc-tíz alkalommal léptetinyilvánosság elé az egyelőre 17 tagú csoportot, olyan alkalmakkor, mint a tanévnyitó, a ‘89-es decemberi zendülés elesettjei emlékére rendezett előadások, jeles ünnepeink, a vallásos ünnepek mellett a nőnap, a Tanítók Napja, a nyugdíjba vonuló pedagógusok számára szervezett tisztelgés, történelmi évfordulók. Az előadások nagy része zenés irodalmi koreográfiai összeállítás. De a kori tagok kitűnő színjátszóknak is bizonyultak, szerepeltek az Igazi segítség? című játékkal, az Egy blúzcsere története c. átdolgozással, s nem csupán odahaza, h hanem minden alkalommal eljárnak Havadtőre is. Itt a helybéli lelkész, Demeter Zoltán és felesége, valamint Domokos Ilona mindig szívesen fogadják, karolják fel a kis szereplőket, a Keresztes házaspárral együtt. A kör repertoárját nem csupán a klasszikus, hanem a kortárs irodalomból állítják össze, a Helikon, a Látó című folyóiratok immár cenzúrázatlan anyagából, Kányádi Sándor, Molnos Lajos, Jánosházy György, Egyed Emese, Markó Béla verseiből, Sütő András prózáját is dramatizálgatják, s nem marad ki a román költészet prominens képviselőinek bemutatása sem, Nichita Stanescu, Marin Sorescu, Mircea Dinescu, Ana Blandiana műveinek magyar tolmácsolása. — Jelenleg újabb fellépésre készülünk március idusára (ez a cikk írása óta meg is történt, sz.m.) majd a kis-küküllőmenti Iskolások Szép beszéd versenyére, aztán meg az iskola fennállása 300. évfordulója megünepepléséről sem szeretnénk kimaradni. — Milyen hatással van a rendszeres együttlét a csoportra? — A kör tagjaiból összeforrt együttes alakult. Lelkes, irodalomkedvelő diákok! A tanulásban is élen járnak, bizonyítják a tantárgy verseny eredményei. Engedje meg, hogy felsoroljam a csoport tagjait: Adorjáni Zoltán, Kerekes Ibolya, Ravasz Barna, Szabadi Nóra, Boga Irma, Buksa Hajnal, Császár Béla, Demeter Éva, Fülöp B. Réka, Fülöp Izabella, Máthé Imola, Keresztes József, Kuron Kinga, Kuron Réka,Ozsváth Károly, Ravasz Kinga, Szász Andrea Enikő. — Mit vár el a „szárnyaló gondolatok“ tolmácsolóitól, tanárnő kérem? — Az én kérésem, óhajom hozzájuk a Sütő András- szózat: ne hagyják a „tüzet“ kialudni, folytassák, ha lehetőségük nyílik rá, a felvételi után is (mikor elkerülnek (más tájakra) ezt a csodálatos tevékenységet. Nekem nehéz lesz megválnom tőlük, hiszen már minden rezdülésemet, szemem rebbenését is értették a színpadon. BÖLÖNI DOMOKOS (Folytatás az 1. oldalról) így tovább. Hát el lehet ezen igazodni? Nehéz, nagyon nehéz. Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát az intrikák, cselszövések útvesztőiben. De mondom, amúgy kívülállóként egy s máson azért elég jól el lehet szórakozni még akkor is, ha a tévének nem nagyon, vagy egyáltalán nem hihettünk. Márpedig nem hiszünk. Ám több évtized tapasztalatával a hátunk mögött,sok mindent ki tudunk szűrni a látottakból, hallottakból, helyszíni felvételek esetén különösen, ha mégoly kozmetikázottak is. Ezért volt fölöttébb épületes a front vezetőségi ülésének, majd fővárosi konvenciójának televíziós összefoglalója a vehemens vádaskodásokkal, ki-, be- és lerohanásokkal, balkáni színjátékkal, lerágott csonttal, övön aluli, kormányon felüli ütésekkel, egyebekkel. Hogy ez még hova fajulhat?! Vannak elegen, akik már erre sem figyelnek, megcsömöröltek a politikától, unják a cirkuszt is, ráálltak a pénzszerzésre. Vagy azért, hogy még többre tegyenek szert belőle, vagy azért, hogy valamiképpen felkúszhassanak a szegénységküszöbre. A televízió nekik is nyújtott szenzációt. Itt a Vadnyugat, itt van Eldorado! Az Oltban aranyat mosnak. Napi egy grammot is megszerez egyikmásik szerencsefi. Ami mai árfolyamon nem is rossz kereset. Gyanítom, hogy napokon belül az országban kitör az aranyláz, Vilcea megyét elözönlik a kalandorok és a csodavárók, meg minden,ami ezzel jár. A legjövedelmezőbb viszont mégiscsak egy jó kocsma, butik, fegyverkereskedés vagy masszázs-szalon lesz a folyóparton. Aki az elsők közt ■jön rá erre, annak nem is lesz szüksége igazi aranybányára. De minek is akkora befektetés? Arra a rövid időre?! Mindenesetre mióta láttam a tudósítást, minduntalan egyik kedvenc gyermekkori dalom jut az eszembe. Nem tudom, miért kedveltem meg akkoriban, de dallama most is a fejemben zsong. Talán önök is ismerik. Így kezdődik: „Három aranyásó ment a hegyek közt...“ A folytatást a wwesternekből könnyű kikövetkeztetni. Az utolsó szakasz a legérdekesebb. Teljességében idézem, mert roppant tanulságos és roppant időszerű. Nem most találtam ki, komolyan! De fel nem foghatom, a látnoki képességű szerző hogyan sejthette már akkor, hosszú évtizedekkel ezelőtt, hogy mára mi következik. Olvassák csak!: „Peter és John kissé hamis volt,/ Osztozkodni hajlandó nemi volt,/ Minek következtében egyszerre dörrent a két colt:/ Pff! Pff!/ S mindkettő halott volt.“//... Mármint politikailag persze. A harmadik, a bölcsebb ment tovább, övé lett az arany, a hatalom s ráadásul a dicsőség is. Van ilyen. És ki ő? Most még meg nem mondhatom, de az is kiderül, majd májusban. Vagy júniusban. Vagy szeptemberben. Vagy... Szóval valamikor a parlamenti és élni választások után. Vagy talán egyáltalán nem is lesz ilyen?