Népújság, 1993. március (45. évfolyam, 41-62. szám)

1993-03-30 / 61. szám

MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3457 Jelcin maradt A Borisz Jelcin elnök menesztéséről és Ruszlan Iaszbulatov parlamenti elnök tisztségből való felmentéséről szóló javaslatokkal kapcsolatos vasárnapi szavazáson a Népképviselők Kongresszusa mindkettőjük tisztségben maradásáról döntött — jelenti a France Presse. Jelcin menesztése mellett 617 képviselő szavazott, míg a javaslat jóváhagyásához szükséges kétharmados többség 689 szavazat lett volna. Haszbulatov esetében 517 szavazatra lett volna szükség, azonban csupán 339 képviselő szavazott felmentése mellett. A javaslatok ellen 266 képviselő szavazott Jelcin esetében, és 558 Haszbulatov esetében. Az 1 033 képviselőből 924 igényelt szavazócédulát, s ezekközül 15 nem használta fel azt, így az urnába 909 szavazat került. Jelcin esetében 24 szavazatot, Haszbulatovéban pedig 12 szavazatot érvénytelenítettek. A szavazat után Jelcin elnök egybegyűlt támogatóinak ezreihez szólva kijelentette, hogy a kommunista államcsíny nem sikerült, a győzelem a demokráciáé, a fiatal Oroszországé. A tervezett államcsínyt — mondotta — a volt kommunista párt központi bizottságának szakemberei készítették elő. Jelcin úgy értékelte, hogy Oroszország az idén nagyobb haladást ér el, mint a tavaly, mely év igen kemény volt. Az elnök támogatói ezeket skandálták: A kommunizmusnak és a fasizmusnak nincs esélye.□ Ruszlan Haszbulatov, a parlament elnöke úgy értékelte, hogy a kongresszusi szavazás eredményei, amelynek nyomán mind ő, mind pedig az elnök megmaradt tisztségében, inkompatibilisek. Rámutatott, hogy igen súlyos nemzeti problémáról van szó, melynek megoldásáért tovább kell dolgozni. Oroszországban a törvényhozói és végrehajtói hatalom közti válság annyira mély, hogy gyors megoldása kevésbé valószínű — mondotta Haszbulatov. A parlament elnöke bejelentette, hogy a kongresszus hétfőn folytatja munkálatait. Az igazságra várva Az elmúlt napokban alkalmunk lehetett újra (hányadszor is?) kitapasztalni a krónikus hazudozók módszertanát. Az eljárás „elvi“ alapja az a tévhit, hogy a végnélküli ismételt hazugságok igazságokká változtathatók. Vélekedésüknek van némi alapja. A Ceaușescu-féle nemzetiszocialista diktatúra gyakran élt ezzel a módszerrel, mindenféle hazugságok pergőtüzében szoktatva a közvéleményt a megfellebbezhetetlen hivatalos igazságokhoz. A módszer akkori művelői ma sem tétlenkednek eredetlegendáktól mai események jellegének hamis beállításáig, mindent megpróbálnak a maguk szája íze és főleg érdeke szerint hangolni. Gyermeteg igyekezet, akármilyen rendű és rangú hamisítókról legyen is szó. Különösen, ha a diktatúrabeli reflexek szerint űzik. Akkor ugyanis abszolút helyzetbeli előnyben voltak, hiszen kizárólag a beprogramált „igazságaiknak“ volt helye a nemzetiszocialista propagandában. Ma azonban — legnagyobb bosszúságukra! — abban a kényelmetlen helyzetben találják magukat, hogy egykettőre lelepleződnek. Legfeljebb abban reménykedhetnek, hogy olyanoknál találnak meghallgatásra, akik csak őket hallgatják. Talán azért is gurulnak dühbe oly gyorsan, mihelyt "megfellebbezhetetlen" megállapításaikat kétség, gyanakvás fogadja és hallgatóságuk az emberek eszmélése nyomán egyre apad. Mind többen vannak és lesznek ugyanis, akik nem megnyugtató magyarázatokra, hanem valóban az igazságra kiváncsiak. A mind teljesebb igazságra! Ezért mondhatjuk szánalmasnak és szánalomra méltónak azt a három esztendeje tartó próbálkozást, amellyel például az 1990 marosvásárhelyi márciusról kísérelnek meg torzképet rögzíteni a közvéleményben. Szánalmas, szóljon bár helyi vagy központi lapban, vagy akár a parlament szószékéről. Csak gyengeelméjűeknek lehet bemagyarázni, hogy március 20 előtt nem március 19 volt, hogy Mihai CO- MARKAI JÁNOS (Folytatás a 3. oldalon) Hogyan lehet a XX. század végén szülés közben meghalni? Ha tíz volna, azt sem adnám! Nem szid és nem vádol senkit. Pedig mai napig sem ültek le vele és nem mondták meg, hogy ötödik gyermekük születésekor miért halt meg 27 éves felesége. Ehelyett tőle, aki be sem jutott a haldokló asszony közelébe, egy kórházi papucsot követeltek. Ezt is indulatok nélkül meséli el, valami mérhetetlen szomorúsággal a tekintetében. Idős édesanyja az, aki elpityeredik a konyhaasztal mellett: — Megszüntették Szonátán a kórházat, hát így szülnek biztonságosan Marosvásárhelyen az anyák? Beteges vagyok, hétszer műtötték, fent lakunk a Tivoliban, nehéz minden nap lejönni ide. És mégis jön, hiszen anya, s talán ő tudja a legjobban, hogy mi vár öt gyermekkel (ha a kicsi életben marad) magára maradt fiára. A szonátás Virágok negyedbeli B/2-es tömbházlakásban négy gyermek nézi a televíziót. Bizonyára már érzik, de úgy igazán nem tudják még, mit jelent édesanya nélkül maradni. Az apa Gáspár Mátéi szerint, a 10 éves Joan megértette mi történt, a 8 éves Anna, a 6 éves Gizella s az 5 éves Katika azt hiszi, hogy alvó édesanyjuk egyszer majd felébred, s még visszatér. — Vasárnap itthon voltunk, néztük a televíziót. Délután hat óra fele azt mondja a feleségem: — Mátéi, elment a vizem. Mondtam, hogy maradjon az ágyban, de hiába, még erősebben folyt. Aztán 15 percenként kezdődek a fájdalmak. Hatodik hónapos terhes volt. A szomszédtól hívtuk a mentőt, jött is 10 perc múlva. A feleségemnek alig volt ideje megmosakodzi, el sem tudtam búcsúzni tőle. Hétfőn és kedden többször telefonáltam, aztán megkértem a szomszédot, hogy menjen be a BODOLAI GYÖNGYI (Folytatás a 3. oldalon) XLV évfolyam 61 (12572) szó 1993. március 30., kedd 4 oldalára, s előfizetőknek: Tő lej. i szabadár-ban: 15 lej. | Illúziók SZKT-j a. Az RMDSZ március 26-27-i nagyváradi Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) ülése tulajdonképpen a kudarcba fulladt gyergyószentmiklósi „befejezetlen szimfónia“ folytatása volt. Viszont ha ez lett volna a Gyergyó II., akkor nemsokára a Gyergyó III. következik, mert ezen a két napon sem sikerült végigmenni a kijelölt úton. A pénteken 10 órára összehívott ülést enyhe csúsztatással negyed tizenkettőkor kezdték meg, és mivel még nem volt állandó bizottság, aszövetségi elnök, Markó Béla szenátor vezette. Mint mondotta, a nagyváradi SZKT tulajdonképpen a gyergyói megszakított ülésszak folytatása, igaz, közben ülésezett az Egyeztető Kerekasztal és megpróbált konszenzusra jutni a Gyergyóban el nem döntött javaslatokban. A szövetségi elnök kifejezte abbéli reményét, hogy a kétnapos váradi ülésszakon megoldásokra is sor kerül. Mint mondotta, a két legsürgősebb teendő az ügyvezető elnökség kinevezése és a Szövetségi Küldöttek Tanácsa Állandó Bizottságának megalakítása. VIHAROS INDULÁS Már a k'•zdet kezdetén vita alakult ki a napirendi pontok körül. Ahelyett, hogy azon igyekeztek volna, hogy végre megteremtsék azt a szervezeti keretet, amely nélkül dolgozni lehetetlen. A MISZSZ és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés azt javasolta követelte, hogy bár tudatában vannak, fontos a napirendi pontok betartása ahhoz, hogy a szövetség folytatni tudja tevékenységét, de a Tőkés László budapesti sajtóértekezlete és az azt követő parlamenti állásfoglalások feszültséget teremtettek, és ezt a feszültséget le kell vezetni, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsa jó körülmények között folytathassa munkáját (Toró Tibor). Borsos Géza szerint pedig, ez a kérdés olyan etikai problémát rejt magában, amely kihat az RMDSZ egész jövőjére. Dr. Márton Árpád és a független frakció követelte, hogy az ülést az előírt program szerint tartsák meg, utána megtárgyalhatják ezt a kérdést is. „Ne keltsenek diverziót már az elején, ne tartsunk egy újabb Gyergyószentmiklóst!“ És így folytatódott a vita háromnegyed tizenkettőig, amikor a névsor olvasásánál kiderült, hogy az ülés éppen csak határozatképes. A 133 képviselőből mindössze 96-an voltak jelen (mire szavazásra került a sor, már csak 87-en szavaztak), így folytatva a gyergyói SZKT ülést, megválasztották az ügyvezető elnökséget. Ennek tagjai: Takács Csaba elnök, alelnök: Bodó Barna, Somai József, Magyari Nándor, György Bea Zsolt, Fischer Ildikó, Kötő József. FÁBÓL VASKARIKA Szünet után újabb vita alakult ki akörül, hogy mivel is folytassák. A mindenhol (hívatlanul) jelenlevő és senki által nem tisztázott minőségben állandóan közbeszóló Katona Ádám kijelentette,hogy a Gyergyóban validált Sánta Pál képviselőt az EMK Bartha Andrással kívánja helyettesíteni. Erről is, bevett szokás szerint, hosszasan elvitatkozgattak, végül is az SZKT igazolta Bartha András mandátumát. Ezután elmondták, hogy a Kolozsváron a Szilágyi N. Sándor vezette Egyeztető Kerekasztal megtárgyalta azokat a javaslatokat, amelyek a gyergyei felszültségeket kívánták feloldani. Kiderült, hogy ügyrendi hiba volt az, hogy az SZKT fele plusz egy aránnyal jóváhagyta az MÓZES EDIT. (Folytatás a 3. oldalon) ÁLLÁSFOGLALÁS A Romániai Magyar Demokrata Szövetség többször is nyomatékosan felhívta a hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy folytatódik a romániai magyarsággal szembeni diszkriminációs politika. , A magyarokat továbbra is másodrangú állampolgárokként kezelik, akiket felelős tisztségek betöltésére nem tartanak alkalmasaknak. A különböző intézmények vezetőinek kinevezésekor nemcsak hogy nem tartják be az etnikai arányokat, de a kevés számú, még megmaradt magyar vezetőt is sorra félreállítják. Ennek friss példája a Hargita és Kovászna megyék magyar nemzetiségű prefektusainak menesztése. Helyükbe e két magyar többségű megye élére román nemzetiségű prefektusokat neveztek ki. E nacionalista hegemóniára törekvő politikának, több évtizedes múltja van, ami az idők során Erdély különböző régiói etnikai összetételének megváltozását eredményezte. 1989 decemberében megteremtődtek a demokratikus kibontakozás lehetőségei, amelyek egyben e több évtizedes gyakorlat megszűnését is ígérték. Az elmúlt 3 és fél év alatt azonban egyre nyilvánvalóbbá vált az a restaurációs folyamat, amely a mai helyzethez vezetett: 1990-ben még elfogadhatók voltak a hatalom számára a magyar nemzetiségű prefektusok a két megye élén, 1992-ben be kellett érnünk egy kompromisszumos megoldással, most pedig egy olyan döntést hozott a kormány, amely teljesen semmibe veszi még azt a régebb óta létező gyakorlatot is, amely hallgatólagosan mindig tekintettel volt a helyi közakaratra. Akár nyomásra tette, akár saját kezdeményezésére, a kormánynak már csak az előző, hasonló intézkedést követő általános felháborodás nyoma is tudnia kellett, mennyire érzékenyen érinti ez a két megye magyarságát. Éppen ezért, lehetetlen ebben a kihívó gesztusban nem észrevennünk, a tudatos provokáció szándékát, ahelyett, hogy hatékony intézkedésekkel segítené elő a romániai kisebbségek helyzetének európai normák szerinti rendezését, a kormány etnikai feszültségeket gerjeszt, ami szöges ellentétben áll az európai integráció meghirdetett céljával, és megkrdőjelezi annak a szándéknak az őszinteségét is, amely a kormány mellett felállítandó Kisebbségi Tanácsra tett ígéretében fejeződött ki. Éppen ezért, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség a leghatározottabban elítéli a Kovászna és Hargita megyei prefektus-ügyben kifejeződő politikai-hatalmi játékot, amellyel az ország mai vezetése csak súlyosbítja az ország amúgy is válságos helyzetét. RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa „Testvérként kötöz az ősök eszterlánca“ Vannak akik igyekeznek elfelejteni, illetve úgy tesznek, mintha igaz se lett volna, de mi tudjuk, és nem feledjük, hogy 1989 decemberében, közvetlenül az események kirobbanása után, az öldöklő lövöldözésektől se félve, magyarországi barátaink voltak az elsők, akik azonnal idesiettek segíteni Románia elgyötört lakosságán. Lezsák Sándor például, egy 142 tehergépkocsiból álló konvoj élén érkezett Marosvásárhelyre. A 352 tonnányi MDF- es élelmiszer és ruházati segélycsomagokból a város lakói nemzetiségre való tekintet nélkül részesültek. Lezsákék azóta is, ahogy csak tehetik, támogatják az erdélyieket. Leghathatósabban a Lakitelek Alapítvány kezdeményezései révén. A költő-politikus, s az MDF alelnöke, most a Lakitelek Alapítvány Kuratóriumának elnökeként jött Marosvásárhelyre, kuratóriumi társaival együtt, hogy a Látó Irodalmi Színpadának vendégeként találkozzon a helybeli közönséggel. Az ajándék ezúttal se maradt el. Nemcsak az élményszerű ismerkedés, a lélekemelő gondolatváltás és a Tollas Tibor nyújtotta megható lírai negyedóra, hanem olyan ugyan valós, prózai, de igen hasznos, telitalálat jellegű anyagi hozzájárulás képében, aminek valóban örülhetnek a marosvásárhelyiek: egy modern, multifunkcionális utcaseprő gépkocsit ajánlottak fel megyeközpontunknak. NAGY MIKLÓS KUND (Folytatás a 3. oldalon)