Népújság, 1993. július (45. évfolyam, 127-149. szám)
1993-07-01 / 127. szám
T. II. pottabb vagyok, nem köszön n én kellettem neki 1 kosztümöm Vicskák arminc ezüstökért is magad. ) földönfutó szegény ves szabad, ragyog a glória lök az emberek, aggal kötötték oda: "1 oly merev III. IV. m kérdezik, némán mosolyog •t hiszik, hogy levegőnek néz. man is tudnák a jó emberek, irigységről szólnia mily nehéz. ékről melldöngetve üvölt, t a hazánk, maradni kell! hon már minden csomagja kész alkalmat vár, és útra ke! VASS TAMÁS fotografikája elmerengve kerülara tapadó délután óitokat. Újra megállat sima, döccenésmen.assága, semmi szín. válság, nap mint nap ugyanidősek és Konyhában .st a férjével, jebületét ismerik mig sterilizált kisörténik semmi? elöl az arcára ugrott .ol. Egészen elvakitot, miután kényszeredetten épett, vette észre az id férfit. Szinte beleütközött, san előrenyújtotta kezét, de védekezően, hanem úgy nz amikor az ember valamiín meg akar kapaszkodni Villanásnyit tartott amíg végigmérték egymást, aztán zárult a tekintetük. Az asszonyt elöntötte az érzés, hogy az idegenbe? tartozik. Ekkor csalta meg először a férjét, pedig nem történt semmi, csak mentegetőzve szétváltak Élet volt? Túl az út felén, számolni kezded elillant csókjaid, mennyi maradt, észre sem veszed, s beérnek emlékeid: ennyi maradt! NÉPÚJSÁGMF.M.fiKTFT Kftd75& Szerkeszti: NAGY MI KI.OS KUND 1993 július 1 103 PÉTF.RFry JÓZSEF grafikája