Népújság, 1993. október (45. évfolyam, 193-214. szám)
1993-10-14 / 202. szám
Amíg megszólal a gong Előkészületben AZ UGATÓ MADÁR A társulat eredetileg október végére tervezte, ígérte a bemutatót. Kiderült, hogy ez az időpont sajnos megváltozott- KINCSES ELEMÉR művészeti vezetőtől, az előadás rendezőjétől az okokról érdeklődtünk. — A szerzővel, Sütő Andrással még korábban megegyeztünk, hogy az ősbemutató joga a budapesti Nemzeti Színházé. Mivel ők sajnos későbbre halasztották a premiert, valamikor novemberre mi is kénytelenek vagyunk elnapolni a bemutatót. A budapestiek után egy hétre biztos mi is kirukkolunk vele. Az is elképzelhető, hogy azelőtt már a Székelyföldön előbemutatót tartunk. Ez járható út, a tavaly már sikeresen kipróbáltuk. — A rendezők általában mindig szeretnék megnyújtani egykét héttel a felkészülés idejét. Most viszont, tudomásom szea darabbeli főszerepek egyikét, Bodor Péter feleségét, Rhédey Claudiát Kilyén Ilka játssza. Úgy képzelem, hogy a felkészülésnek ebben az első szakaszában a színészben még több a kétség, mint a bizonyosság. Ez esetben tévednék? — Jelenleg a színmű irodalmi elemzését végzem magamban, próbálom feloldani a kérdőjeleimet, tudatosan keresem a darabbeli Claudia igazi arcát, egyéniségét. Már vannak pillanatok, amikor határozottan Rhédey Claudiának tudnám érezni magam, amennyiben már kívülről ismerném a szöveget, a sajátomként mondanám, a partnerek is tudnák és a szituáció is megvilágosodna Enélkül nem megy, hiszen ez egy társasjáték, nem létezhetünk egymás nélkül. Remélhetőleg olyan megoldásokat találunk, amelyek hús-vér alakokká formálják a figurákat. Amennyiben úgy sikerül az előadás amilyennek szeretnék, a nézők úgy érezhetik majd, hogy egy újabb nemzeti drámánknak tapsolhatnak. — Felvetődtek a kérdőjelek, kérdések Mi a problematikus Claudia életrekeltésében? — Elsősorban az, hogy egyelőre nehezen tudom túltenni magam azon, hogy a történelmi figura egészen más, mint a drámabeli. A valóságban Rhédey Claudia életútja lehet, hogy nem hnt, eléggé alapos ütemtervvel láttatok neki a próbáknak, az előkészületi periódus nem tekinthető rövidnek A kényszerhoszszabbítás nem vezet lazasághoz a továbbiakban? — Nem hiszem, hogy lazasághoz vezetne. Mindnyájan tisztában vagyunk, milyen nehéz feladat minden szempontból a legigényesebben megoldani a dráma színrevitelét. Naponta próbálunk, a munka intenzitása nem csökken Jó hangulatban dolgozunk. A díszlet is kezd megvalósulni, a technikai rajzát már korábban leadtuk. Közben mégis telik az idő. Az évad első bemutatója akárő is keresztezte a Bodor Péterét, előfordulhat, hogy soha nem is találkoztak. Annyira a magas arsztokráciához tartozott, olyannyira főúri família sarja, hogy az királyi családdal állt rokonságban. Ennek tudatában nem könnyű elfogadnom jelleva akaratlanul halasztódik, ismét azzal az esettel találhatjuk szemben magunkat, amelyet a tavaly is bírált a kritika, a sajtó, a közönség. Ezt igyekszünk elkerülni, mégpedig úgy, hogy a múlt évadról elmaradt bérleti előadásunkat pótoljuk- A sziniakadémia, Kovács Levente ötletére ismét közös produkcióval lépünk a közönség elé. Rendezőnk, Victor Ioan Frunza kezdte el a végzős hallgatókkal Foster Tom Paine című darabját próbálni. Mivel a főiskola anyagilag nem tudja az előadást kiállítani, mi azt vállaluk, a díszleteket mi adjuk. Rendkívül ígéretes produkció, igen tehetséges az évfolyam, ezt A fátyol titkaiban is bizonyították. November 5- én ez lesz tehát az idei első bérletes előadásunk. Hiszem, hogy nem csapjuk be vele nézőinket. Ezt követi aztán rövidesen Az ugató madár, majd a Lulumében azt a sok népies vonást, amivel a darabban rendelkezik. Konkrétan még nem beszéltem erről Sütő Andrással, de úgy képzelem, azért volt szüksége Bodor Péter mellé egy ilyenbe(Folytatás a 3. oldalon) —|_--------------------------------------------------------------------------------------------------------- Demján József: Páva záródísz (Folytatás a 6. oldalról) nyílt gyermekszemek, a munkába fáradt, ráncos kezek, a lenyűgöző női szépségjegyek határozzák meg. Mindez szerencsésen egészül ki azzal az egzotikummal, amit a külföldi, az angol, német, finn, amerikai, magyar, moldovai földön élő és alkotó fotóművészek képei nyújtanak. A nemzetközi részvétel a biennálé nyilvánvaló nyeresége. Emeli rangját, vonzerejét. Ez a jellege a következőkben remélhetőleg még hangsúlyosabbá válik. Hangulatában talán kissé komolyra, drámaira sikeredett ez a kiállítás- Ilyen az életünk, miért lennének mások a róla készült képet tehát? Jogos a kérdés, mégis hiányolom a humort a tárlatról. Nem hinném, hogy fotósaink a derűs jelenségekre, a komikumra ne lennének nyitottak. A humor, a szatíra, a nevetség is hozzátartozik a megörökítendő nagy emberi színjátékhoz, amely a fényképészeknek is felkínálja ezerarcú, ezerszínű világát. Valamivel több mosoly az ilyen rendezvényeknek is javára válna. Egyébként elegáns, gondosan megtervezett, megrendezett a biennálé. A szervezők egyértelműen rászolgáltak az elismerésre, a dicséretre. N. M. K. 1 Újraindul a Magyar Élet „Miért is tartanánk az aprócska érdekekből hivatkozások miatt elkoptatottnak híveit, félreértelmezett fogalmaktól? Nem eldobni, a ráfröcskölt sártól kell megtisztítani azt, visszaadni eredeti fényét, szellemét annak, amit nemzetpolitika helyett úgy is nevezhetnénk: önsorsunk közös kovácsolása. Vissza kell adni az eredeti értelmét azoknak az értékeknek, amelyek egy életképes és az európai közösséghez egyenjogú félként csatlakozni tudó nemzet létének alapját jelentik." (Fehér György, Tallós Emil kiadók.) A nemzetpolitikai szemle 1936 őszétől 1944 októberéig jelent meg, legszínvonalasabb időszakában több mint tízezer olvasó érdeklődésére tarthatott számot, Arany László és dr. Szabó Lajos kezdeményezésére alapították, 1937-ig Csuray Károly szerkesztette, 1938-ban Matolcsy Mátyás a főszerkesztője, felelős szerkesztője Fitos Vilmos csaknem hat éven át, ő tette a népi mozgalom fórumává a lapot, szerkesztői munkásságának évei alat a népi irodalom majd teljes színskálájának közlésére törekedett — Írják az újraindított Magyar Élet (X. évfolyam, I. új folyam, 1—2, 1993. szeptember—októberi, összevont szám) Előszavában Medvigy Iöldre főszerkesztő és a szerkesztő-főmunkatárs, Serfőző Simon. Impozáns az egykori lap munkatársi névsora is, Erdélyi József, Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter, Kovács Imre, Szabó Dezső, Németh László, Féja Géza, Kodolányi János közölnek gyakran hasábjain, és Asztalos István, Bözödi György, Horváth István, Szabédi László, s mások is az erdélyiek közül. 1939-ben és 1940-ben Gombos Gyula előbb segédszerkesztőként, majd társ-••••••*•»••• *«• *•##« •.•»»»*» a *»•**«»&-.* .•-i . V , szerkesztői minőségben jelentős irodalomszervezői munkásságot fejt ki a nemzetpolitikai szemlénél, s bár 1941-től a Magyar Út hetilapot szerkeszti, cikkeivel továbbra is jelen van a folyóiratban, a két lap szemlélete közel állván egymáshoz. A folyóirat A folyóirat egy 1938-as számában — írják újraindítói — jónéhány vita zajlott, megoszlottak a vélemények a népi mozgalom másik két havilapjáról, a Válaszról és a Kelet Népéről. Most a szerkesztői szándék, mint a kiadók fentebb idézett sorai is megerősítik, kísérlet kíván lenni a népiség újrafogalmazására, a korszerű magyarságtudat megteremtésére, ehhez pedig szélesebb, egyetemesebb és nyitottabb megközelítésre van szükség. Az új folyam munkatársai között találjuk Beke György, Berecz József, Berta Zoltán, ifj. Fekete Gyula, Kahler Frigyes, Kádár Zoltán, Maróti Lászl Ferenc, Puskás László és Tamáska Péter nevét, a szerkesztőség címe: 1051, Budapest, Nádor u. 36. Ez az első, újradobbantó, öszszevont szám válogatást tartalmaz azokból a szövegekből, amelyek az egykori folyóirat legjobb értékeit hordozzák felfogásban, eszmeiségben, ezek ugyanakkor pedig továbbgondolkodásra biztatnak, épp „önsorsunk közös kovácsolása“ érdekében. Hatvanöt oldalon kilenc vers és huszonegy újraközlés idézi az egykori Magyar Életet, Sinka István, Veres Péter, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Féja Géza, Németh László, Karácsony Sándor, Áprily Lajos, Szabó Lőrinc, Gombos Gyula, Kovács Imre, Kodolányi János, Sértő Kálmán, Kormos István, Szabó Pál, Erdélyi József, Pákozdy Ferenc, Jócsik Lajos, dr. Varga Ferenc, Kerék Mihály, Somogyi Imre, Benda Kálmán, Takáts Gyula, Kónya Lajos versei, vitacikkei, tanulmainyvészletei, elemzései, vallomásai; történelmünk része, melyet meg kell ismernie (nemcsak a legújabb) nemzedékeknek. „A mérce iszonyúan magas“ — írják a kiadók; nemzetről, magyarságról, modernizációról szólni ebben a mezőnyben (Szabó Dezső, Féja Géza, Németh László, Szabó Pál, Sinka István, Erdélyi József, Kónya Lajos és társai elmélkedései után) bizony alapos felkészültséget, tudást, hitet és bátorságot követel. Tiszteletre méltó tehát a kezdeményezés, nemcsak üdvözölnünk kell, hanem felhívni még megmaradt, vagy most formálódó itthoni gondolkodóinkat, íróinkat a közös sorsépítésre. B. D A Kelet-Nyugat 5-ös száma A nagyváradi irodalmi-művészeti-közéleti folyóirat új számában verset, prózát közöl Mihai Ursachi, Bencze Mihály, Morvay László, Zudor János, Szűcs László, Bölöni Domokos, Cassand Or Matush, esszét jegyez Beke György és Claude Karnoouh, publicisztikával, színházi tudósítással Vásárhelyi Miklós, Szilágyi Aladár van jelen. Cs. Erdős Tiborral Indig Ottó, Faragó Józseffel Fábián Imre készített interjút. Fodor Sándor Mohácsi Eszternek nyilatkozik. A Kelet- Nyugat dossziéból kiegészítés található a Babes—Bolyai iratcsomóhoz. A szám képzőművésze Cs. Erdős Tibor. «9 « •» *oo