Népújság, 1993. október (45. évfolyam, 193-214. szám)

1993-10-14 / 202. szám

Amíg megszólal a gong Előkészületben AZ UGATÓ MADÁR A társulat eredetileg október végére tervezte, ígérte a bemu­tatót. Kiderült, hogy ez az idő­pont sajnos megváltozott- KIN­­CSES ELEMÉR művészeti veze­tőtől, az előadás rendezőjétől az okokról érdeklődtünk. — A szerzővel, Sütő András­sal még korábban megegyeztünk, hogy az ősbemutató joga a bu­dapesti Nemzeti Színházé. Mi­vel ők sajnos későbbre halasz­tották a premiert, valamikor no­vemberre­ mi is kénytelenek vagyunk elnapolni a bemutatót. A budapestiek után egy hétre biztos mi is kirukkolunk vele. Az is elképzelhető, hogy azelőtt már a Székelyföldön előbemuta­­tót tartunk. Ez járható út, a tavaly már sikeresen kipróbál­tuk.­­ — A rendezők általában min­dig szeretnék megnyújtani egy­két héttel a felkészülés idejét. Most viszont, tudomásom sze­a darabbeli főszerepek egyi­két, Bodor Péter feleségét, Rhé­­dey Claudiát Kilyén Ilka játssza. Úgy képzelem, hogy a felkészü­lésnek ebben az első szakaszá­ban a színészben még több a kétség, mint a bizonyosság. Ez esetben tévednék? — Jelenleg a színmű irodalmi elemzését végzem magamban, próbálom feloldani a kérdőjelei­met, tudatosan keresem a darab­beli Claudia igazi arcát, egyé­niségét. Már vannak pillanatok, amikor határozottan Rhédey Claudiának tudnám érezni ma­gam, amennyiben már kívülről ismerném a szöveget, a sajátom­ként mondanám, a partnerek is tudnák és a szituáció is megvi­lágosodna Enélkül nem megy, hiszen ez egy társasjáték, nem létezhetünk egymás nélkül. Re­mélhetőleg olyan megoldásokat találunk, amelyek hús-vér ala­kokká formálják a figurákat. A­­mennyiben úgy sikerül az elő­adás amilyennek szeretnék, a nézők úgy érezhetik majd, hogy egy újabb nemzeti drámánknak tapsolhatnak. — Felvetődtek a kérdőjelek, kérdések Mi a problematikus Claudia életrekeltésében? — Elsősorban az, hogy egyelő­re nehezen tudom túltenni ma­gam azon, hog­y a történelmi figura egészen más, mint a drá­mabeli. A valóságban Rhédey Claudia életútja lehet, hogy nem h­nt, eléggé alapos ütemtervvel láttatok neki a próbáknak, az előkészületi periódus nem tekint­hető rövidnek A kényszer­hosz­­szabbítás nem vezet lazasághoz a továbbiakban? — Nem hiszem, hogy lazaság­hoz vezetne. Mindnyájan tisztá­ban vagyunk, milyen nehéz fel­adat minden szempontból a leg­igényesebben megoldani a drá­ma színrevitelét. Naponta pró­bálunk, a munka intenzitása nem csökken Jó hangulatban dolgozunk. A díszlet is kezd megvalósulni, a technikai rajzát már korábban leadtuk.­­ Közben mégis telik az idő. Az évad első bemutatója akár­ő is keresztezte a Bodor Péterét, előfordulhat, hogy soha nem is találkoztak. Annyira a magas ar­sztokráciához tartozott, oly­annyira főúri família sarja, hogy az királyi családdal állt rokonságban. Ennek tudatában nem könnyű elfogadnom jelle­va akaratlanul halasztódik, is­mét azzal az esettel találhatjuk szemben magunkat, amelyet a tavaly is bírált a kritika, a saj­­tó, a közönség.­­ Ezt igyekszünk elkerülni, mégpedig úgy, hogy a múlt é­­vadról elmaradt bérleti előadá­sunkat pótoljuk- A sziniakadé­­mia, Kovács Levente ötletére ismét közös produkcióval lépünk a közönség elé. Rendezőnk, Vic­tor Ioan Frunza kezdte el a végzős hallgatókkal Foster Tom Paine című darabját próbálni. Mivel a főiskola anyagilag nem tudja az előadást kiállítani, mi azt vállaluk, a díszleteket mi adjuk. Rendkívül ígéretes pro­dukció, igen tehetséges az év­folyam, ezt A fátyol titkaiban is bizonyították. November 5- én ez lesz tehát az idei első bérletes előadásunk. Hiszem, hogy nem csapjuk be vele né­zőinket. Ezt követi aztán rövi­desen Az ugató madár, majd a Lulu­­mében azt a sok népies vonást, amivel a darabban rendelkezik. Konkrétan még nem beszéltem erről Sütő Andrással, de úgy képzelem, azért volt szüksége Bodor Péter mellé egy ilyen­be­(Folytatás a 3. oldalon) —|_---------------------------------------------------------------------------------------------------------­ Demján József: Páva záródísz (Folytatás a 6. oldalról) nyílt gyermekszem­ek, a munká­ba fáradt, ráncos kezek, a le­­nyűgöző női szépségjegyek hatá­rozzák meg. Mindez szerencsé­sen egészül ki azzal az egzoti­kummal, amit a külföldi, az angol, német, finn, amerikai, magyar, moldovai földön élő és alkotó fotóművészek képei nyúj­tanak. A nemzetközi részvétel a biennálé nyilvánvaló nyeresége. Emeli rangját, vonzerejét. Ez a jellege a következőkben remél­hetőleg még hangsúlyosabbá válik. Hangulatában talán kissé ko­molyra, drámaira sikeredett ez a kiállítás- Ilyen az életünk, mi­ért lennének mások a róla ké­szült képet tehát? Jogos a kér­dés, mégis hiányolom a humort a tárlatról. Nem hinném, hogy fotósaink a derűs jelenségekre, a komikumra ne lennének nyi­tottak. A humor, a szatíra, a nevetség is hozzátartozik a meg­örökítendő nagy emberi színjá­tékhoz, amely a fényképészek­nek is felkínálja ezerarcú, ezer­színű világát. Valamivel több mosoly az ilyen rendezvények­nek is javára válna. Egyébként elegáns, gondosan megtervezett, megrendezett a biennálé. A szervezők egyértel­műen rászolgáltak az elismerés­re, a dicséretre. N. M. K. 1 Újraindul a Magyar Élet „Miért is tartanánk az aprócs­ka érdekekből­ hivatkozások miatt elkoptatottnak híveit, fél­reértelmezett fogalmaktól? Nem eldobni, a ráfröcskölt sártól kell megtisztítani azt, visszaadni ere­deti fényét, szellemét annak, a­­mit nemzetpolitika helyett úgy is nevezhetnénk: önsorsunk kö­zös kovácsolása. Vissza kell ad­ni az eredeti értelmét azoknak az értékeknek, amelyek egy élet­képes és az európai közösséghez egyenjogú félként csatlakozni tudó nemzet létének alapját je­lentik." (Fehér György, Tallós Emil kiadók.) A nemzetpolitikai szemle 1936 őszétől 1944 októberéig jelent meg, legszínvonalasabb idősza­kában több mint tízezer olvasó érdeklődésére tarthatott számot, Arany László és dr. Szabó Lajos kezdeményezésére alapították, 1937-ig Csuray Károly szerkesz­tette, 1938-ban Matolcsy Mátyás a főszerkesztője, felelős szerkesz­tője Fitos Vilmos csaknem hat éven át, ő tette a népi mozgalom fórumává a lapot, szerkesztői munkásságának évei a­lat a népi irodalom majd teljes színskálá­jának közlésére törekedett — Ír­ják az újraindított Magyar Élet (X. évfolyam, I. új folyam, 1—2, 1993. szeptember—októberi, össze­vont szám) Előszavában Medvigy Iöldre főszerkesztő és a szerkesz­­tő-főmunkatárs, Serfőző Simon. Impozáns az egykori lap mun­katársi névsora is, Erdélyi Jó­zsef, Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter, Kovács Imre, Sza­bó Dezső, Németh László, Féja Géza, Kodolányi János közölnek gyakran hasábjain, és Asztalos István, Bözödi György, Horváth István, Szabédi László, s mások is az erdélyiek közül. 1939-ben és 1940-ben Gombos Gyula előbb segédszerkesztőként, majd társ-••••••*•­»••• *«• *•##« •.•»»»*» a *»•**«»&-.* .•-i . V , szerkesztői minőségben jelentős irodalomszervezői munkásságot fejt ki a nemzetpolitikai szemlé­nél, s bár 1941-től a Magyar Út hetilapot szerkeszti, cikkeivel to­vábbra is jelen van a folyóirat­ban, a két lap szemlélete közel állván egymáshoz. A folyóirat­ A folyóirat egy 1938-as számá­ban — írják újraindítói — jóné­­hány vita zajlott, megoszlottak a vélemények a népi mozgalom másik két havilapjáról, a Vá­­laszról és a Kelet Népéről. Most a szerkesztői szándék, mint a kiadók fentebb idézett sorai is megerősítik, kísérlet kíván lenni a népiség újrafogalmazására, a korszerű magyarságtudat megte­remtésére, ehhez pedig szélesebb, egyetemesebb és nyitottabb meg­közelítésre van szükség. Az új folyam munkatársai között ta­láljuk Beke György, Berecz Jó­zsef, Berta Zoltán, ifj. Fekete Gyula, Kahler Frigyes, Kádár Zoltán, Maróti Lászl Ferenc, Puskás László és Tamáska Pé­ter nevét, a szerkesztőség címe: 1051, Budapest, Nádor u. 36. Ez az első, újradobbantó, ösz­­szevont szám válogatást tartal­maz azokból a szövegekből, a­­melyek az egykori folyóirat leg­jobb értékeit hordozzák felfo­gásban, eszmeiségben, ezek u­­gyanakkor pedig továbbgondol­kodásra biztatnak, épp „önsor­­sunk közös kovácsolása“ érdeké­ben. Hatvanöt oldalon kilenc vers és huszonegy újraközlés i­­dézi az egykori Magyar Életet, Sinka István, Veres Péter, Mó­ricz Zsigmond, Szabó Dezső, Fé­ja Géza, Németh László, Kará­­csony Sándor, Áprily Lajos, Szabó Lőrinc, Gombos Gyula, Kovács Imre, Kodolányi János, Sértő Kálmán, Kormos István, Szabó Pál, Erdélyi József, Pá­­kozdy Ferenc, Jócsik Lajos, dr. Varga Ferenc, Kerék Mihály, Somogyi Imre, Benda Kálmán, Takáts Gyula, Kónya Lajos ver­sei, vitacikkei, tanulmainyvészle­­tei, elemzései, vallomásai; törté­nelmünk része, melyet meg kell ismernie (nemcsak a legújabb) nemzedékeknek. „A mérce iszo­nyúan magas“ — írják a kiadók; nemzetről, magyarságról, moder­nizációról szólni ebben a me­zőnyben (Szabó Dezső, Féja Gé­za, Németh László, Szabó Pál, Sinka István, Erdélyi József, Kónya Lajos és társai elmélke­dései után) bizony alapos felké­szültséget, tudást, hitet és bá­torságot követel. Tiszteletre méltó tehát a kez­deményezés, nemcsak üdvözöl­nünk kell, hanem felhívni még megmaradt, vagy most formáló­dó itthoni gondolkodóinkat, író­inkat a közös sorsépítésre. B. D­ A Kelet-Nyugat 5-ös száma A nagyváradi irodalmi-művé­­szeti-közéleti folyóirat új számá­ban verset, prózát közöl Mihai Ursachi, Bencze Mihály, Morvay László, Zudor János, Szűcs László, Bölöni Domokos, Cassand Or Matush, esszét jegyez Beke György és Claude Karnoouh, publicisztikával, színházi tudósí­tással Vásárhelyi Miklós, Szilá­gyi Aladár van jelen. Cs. Erdős Tiborral Indig Ottó, Faragó Jó­zseffel Fábián Imre készített in­terjút. Fodor Sándor Mohácsi Eszternek nyilatkozik. A Kelet- Nyugat dossziéból kiegészítés található a Babes—Bolyai irat­csomóhoz. A szám képzőművé­sze Cs. Erdős Tibor. «9 « •» *oo

Next