Népújság, 1993. november (45. évfolyam, 215-235. szám)
1993-11-18 / 227. szám
“ L§J-----------------------------------------—I Smaradék, fülolajba mártva Paul Drumarut nem kell bemutatni olvasóinknak, akik olvassák A Hetet, a kolozsvári sajtót, egyáltalán az irodalmi lapokat, gyakran találkozhattak nevével. Tőle olvastam: „Nem tudom, jól mondom-e, érthető-e, amit mondok, de azt mondom, mert mondatja velem egy meglehetősen furcsa új nyelvi kényszer, hogy smaladék. Szerintem ez amolyan K undaromszerű képződmény, de nem hiszem, hogy Musil úr szóra érdemesítette volna akkortájt, amikor épp mérnöki pózban tetszelegett — tudtommal — Pesten. Ha viszont Joyce járt volna ott, mint ahogy illett volna, mivel hogy onnét falicskálta le a kis Blumot, hogy Dublinba röpítse bloomosan mosolyogni Váchinként, ő biztosan ráakad, megmondom hol: 30 lépésnyire a Lánchíd utca budai főjétől számítva, egy faliján van egy kis mélyedés. A XX. század bizonyos Vers és vidéke napjaiban, ott, egy üvegszemforma barna tégelyben, színtiszta falolajba mártva, ott lelhető a szafadék. Volt egy vak ember Buenos Airesben. Ő látta, csak hát, világos az ő nyelve más rugóra járt. Rejtelmes dolgokról világosan értekezni kutyakötelesség.“ Egy másik írásából: Kínában a kultúrforradalom éveiben, egy faluban három férfi megölt egy kisfiút, mert annak apja osztályellenség volt. Kötéllel egy , teherautóhoz kötözték, és addig húzták, amíg semmivé vált. Tizenöt évvel azután a három férfi, a helyi párttitkár kíséretében jelentkezett a halott gyermek anyjánál, és „őszinte, szívből jövő bocsánatot kért“. A hagyomány szerint a vendégeket az asszony teával kínálta meg. Teával, mind a négyet. És most lássunk egy Paul Drumaru verset is. Németi Rudolf fordításában. bd. Paul Drumarni Dinnyét szilvával nem lehet összeadni, mondta a számtantanárunk. A számtant nem lehet megfesteni, mondta a rajztanárunk. A vízben nem lehet lélegzeni, lélegezzenek a halak a vízben, az emlősök azok emlősök, tollas tigris így tehát nincsen. — Na és a tigrismadár? — A tigrismadár kérem egy humbug! Illik udvariasnak lenni, DINNYÉT SZLVÁVAL illik illedelmesnek lenni, nem illik csámcsogta kajálni, nem illik szidni az anyjuk istenit, mondta a fizikatanárunk, a zoológia- meg frazeológatanárunk, az osztályfőnökünk, az igazgatónk, a falábú iskolaszolga. Aztán az iskola termőre fordult, magvai sorra szétszéledtek, az egyikből tigrismadár lett, a többiből semmi bezzeg. Amíg megszólal a gong Bizony kevesen gondolták, hogy ennyire későn lesz az első premier. Úgy néz ki, hogy a hónap végén, pontosabban 28-án lesz Az ugató madár, Sütő András drámájának a bemutatója. Az ősbemutató, amelynek jogát — mint jeleztük — a Budapesti Nemzeti Sziház szerezte meg, előzetes információink szerint holnap zajlik le a magyar fővárosban. Reméljük, hogy a marosvásárhelyi hosszas előkészület csak jót tesz az itteni előadásnak. A próbák továbbra is intenzíven foglalkodatják a népes szereplőgárdát, bár az egyik főszereplő, a Rhédey Claudiát alakító Kilyén Ilka pár napos hiányában ismét csak részleteiben eleveníti meg a darabot. Furcsa, hogy a művészn ének éppen most, kevéssel a beütemezett premier előtt kellett elutaznia de az előadás mpmmósítói szenet azo-V B ta O vyfi,-, ő is benne van, különösen a páros jeleneteket, már alaposan kidolgozták, a mostani kiesés nem zavarja meg a felkészülést. Kényszerhelyzetről van szó, Kilyén Ilka több hónappal ezelőtt kötött megállapodás alapján turnézik egyéni előadóműsorával Németországban. Vendégszereplését tovább nem lehetett halasztani, arról ő maga nem tehet, hogy Az ugató madár jóval korábbra tervezett bemutatóját többször is elhalasztották. Sajnos, ha egy dátum borul, na'ugyon összebonyolíthatja a dolgokat. A színház előzetesen kinyomtatott, közzétett műsornaptárát is. A rm-emberi plakáton két bemutató is szerepel. A jelek szerint azonban a havi program be nem váltan ígéret marad A Színmű- vészeti Akadémia Szentgyörffyi István tagozatával együttműködésben bemutatandó produkció a Tom Paine most péntekre meghirdetett első előadása elmarad. A színház magyar társulatának vezetője, Kincses Elemér és a színiakadémia dékánja, Kovács is Levente is azt reméli, hogy a bemutató újonnan kitűzött időpontja, azaz december 3. immár végleges marad. Az előbbi technikai nehézségekre hivatkozik, Mi talán a főiskola műhelyeinek i gyűlt meg a baja az igen igényelt 1. jelmezekkel. Az utóbbi nem erősítette meg a vélekedést, így vagy úgy, tény, hogykésőbb tapsolhatunk a Foster darabnak, mint ahogy p’einte gondoltuk gondolták. Különben Ígéretes 1 .. (nk) (Folytatás a 7 oldalon) ||||||hjAZI ITT _____ _V* \ A megtévesztett nemzedék KATONA SZABÓ ISTVÁN 1985-ben települt át Magyarországra Marosvásárhelyről. Regények, elbeszélések szerzőjeként, szerkesztőként ismerte az olvasóközönség. Három évvel ezelőtt a Tények és a tanúk sorozatban jelent meg A nagy reménységek kora című önéletírása két kötetben, közel ezer oldalon. Abban az 1911—18 közötti időszak erdélyi, romániai társadalmának változásait igyekezett felidézni úgy, ahogyan ő látta, megélte annak idején, és értékelte későbbi tapasztalatai, mai ismeretei, a rendszerváltás tanulságai birtokában. A nyáron a Tokaji Írótáborban már egy újabb könyvéről beszélhetett. Az önéletrajzi jellegű füzet címe A megtévesztettek. — Kik a megtévesztettek. Katona Szabó István? — Az én egész nemzedékem egy megtévesztett nemzedék. A húszas években születettek azok akik az I. világháború után voltak gyerekek, majd belesodródtak a II. világháborúba és az utána következő zűrökbe, zavarokba. Két korszak emésztette fel az életünket, az egyik a kibontakozó jobboldali, a másik a baloldali diktatúrák korszaka Nyilván ez a generáció kapcsolódott az előtte járó és az utána jövő nemzedékekhez is, de a gondolkodásunkat helyzetünket életsorsunkat döntően az adott történelmi helyzet határozta meg ... — A mes»téves 'te*tp’- a második önéletírás-köteted. — Születésük sorrendjében igen, de időrendben az eNö Én a ciklus közepén kezdtem 44— 45-tel. Először műírtam azt az időszakot, amikor nagy reményekkel elindültünk a ..felszabadulás“ után és bejutottunk az útvesztőbe zsákutcába, az illúziók tömkelegébe. Közben már gondolkoztam az előző periódus eseményein, kerestem a magyarázatot a magam számára is arra, hogy az események miként sodortak bele különböző helyzetekbe, hogyan történhetett meg, hogy mind a két diktatúra hatott az életünkre, gondolkodásúnkra. — Az időszak első éveiről közvetlen tapasztalatod nem lehetett. — Nem, de közvetett élményem rengeteg volt. Az események az iskolázásomtól kezdve a pályaválasztásig egyebekig, alaposan beleszóltak az életembe. Az hogy kisebbségi voltam, hatványozottá tette sorsom alakulásában a történelmi események szerepét. A politika, a nagy fordulatok sodrában mi mindig kiszolgáltatottabbak voltunk, mint az anyaországbeliek vagy a többségiek. Erdélyben elementárisan hatott és hat ma is minden, ami a nagypolitikában történik. Az elmúlt évtizedek során sok olyan emberrel kerültem kapcsolatba, akiknek korábban vagy később történelmi szerepük volt az erdélyi magyarság életében Tőlük is sok mindent tudok az olvasmányaim is segítettek megértenem azt a kort Mióta csak olvasni tudok, szenvedéllyel próbáltam tudomást szerezni mindenről. Nyilván akkoriban nem úgy értékeltem a dolgokat mint most . Az önéletírás most megjelenő első fele eléggé szokatlan módon kerül a közönség kezébe, egymást követő füzetek sorozata formájában. A mai sajátságos helyzet, a könyvkiadás válsága kényszerített rá, hogy ne vaskos kötetként tegyem az olvasó elé A kiadók nagyobb terjedelmű művek megjelentetésére nemigen vállalkoznak Megpróbáltam tehát, hogy saját erőmből folyamatossá tegyem ezt a füzetsorozatot. öt-hat részre tervezem, eddig kettő jelent meg. Szabó Dezső példája állott előttem Annak idején a kiadók bojkottálták, kénytelen volt hasonló füzetek''**n közzétenni az életrajzát. Két vaskos kötetté vált örök 'rodalmi értékké Ha akkor nem inditja el, valószínűleg sosem lett volna belőle önéletírás. — Jelen esetben nincs szó bojkottról vagy cenzúráról. Megcsappant az érdeklődés az erdélyi téma iránt Magyarszágon? — Az utóbbi két évben eléggé nagy mértékben. A kiadók alig vállalnak föl erdélyi könyveket mert túltelített a témával a piac. Esetenként szolgálat-jelleggel kiadnak egy-egy kötetet. Főleg az otthoniakét, ami egyébként jól is van, hiszen nekik még most is nehezebb megjelentetni valamit, elsősorban anyagi gondok miatt. — Számodra is egyfajta szolgálat ez a könyv? Áttelepültél, mégis mind Erdélyről, a romániai magyarságról írsz. — Nem tudok, nem is akarok elszakadni a szülőföldtől, az egész életanyagom hozzáköt Nem kezdhetek most itt új élményanyagot gyűjteni. Ugyanakkor kötelességemnek is érzem hogy ebben a mai történelmi szituációban visszatekintve, értékeljem mindazt, ami ott akkor történt. Tanulságként is saját magam és az utókor számára. Érdekes, mennyire visszatérő jelenségek vannak. Beleástam magam a két háború közti szellemi, kulturális politikai életbe és fantasztikus azt látni, hogy most ugyanazok a jelenségek ismétlődnek mint a huszas, harmincas években. — Eléggé tisztán észrevehető, hogy hol hibáztak el, hol hibáztak az előttünk járók? • — A hiba, a tévedések megítélése igen komplex kérdés Egy valamikor önállóan élő nép, népcsoport vagy nemzetrész olyan kényszerviszonyok közé kerül, amelyben a napi lét és a megmaradásért folytatott küzdelem lehetőségeit kell kipuhatolni. Ebben a kényszerhelyzetben sokféle ebben s°rs bontakozik ki. Számomra nyilvánvalóan azok a rokonszenvesek, akik a magyarság megtartásáért és annak módozataiért küzdenek, vállalnak veszélyt, nehézséget, és nem azok, akik feladva ezt, odatörleszkednek a hatalomhoz, mindenkor kiszolgálják a fennálló román államhatalmi rendszert, ebből profitálnak. Mindkét kategóriáról sok embert ismerem. Ma már nem tudom, hogy ki milyen, de a jelenség visszatérését könnyen észre lehet venni. — Az 1918-tól kezdődő időszak mára is érvényes tanulságaival a könyvben különböző alcímekkel jelenik meg. A második füzet címe: Lélekharangok Mai életérzésünket erre visszavetítve, olykor hajlanánk azt kérdezni: értünk szólnak a lélekharangok? — Főleg azokért, akik következetesen kiálltak az erdélyi magyarságért, a közösség jogaiért, és pusztulás, internálás, deportálás volt a sorsuk. Nagyon sok kiváló ember, tanárom, ismerősöm vagy íratársam elpusztult ebben a harcban. A cím az ő áldozatukra utal. — És nem a mai romániai magyarságért kongatod a harangot. — Nem. A jövő szempontjából optimistább vagyok annál, minthogy ilyen tragikus címmel írnék könyvet a mai helzetről. — Melyik esztendővel zárod a sorozatot? ! — Ez az első könyv 1944-ben zárul. A harmadikat a 48 utáni évekkel folytatom, ha még élek, legalább addig, amíg a diktatúra, nyíltan kimutatva mindem erőszakos eszközét, felsőm -Ha a Bolyai Egyetemet és a többi, ilyen dolgot, tehát amikor a nagy reményem- teljesen összeomlottak 1956 tál s az utána követkző pár esztendővel zárnám N M. K