Népújság, 1994. január (46. évfolyam, 1-20. szám)

1994-01-04 / 1. szám

Paktumról paktumra (Folytatás az I­ndak­al­­tikai paktum“ fogalmába. A „szociális paktum" pedig ennek is meg amannak is része lenne, már csak a társadalmi elégedet­lenség lefojtása-leszerelése vé­gett is. A politika és a politiku­sok nem játszhatják el szerepü­ket, ha az állampolgár nem tíl csendben. Meg kell hát nyugtatni egy szociálisnak nevezett pak­tummal, amit válogatott szakszer­vezeti legények segédletével hi­telesítenek majd. Ennek a hite­lesítésnek az előkészítő művele­teként emlékezhetünk a szak­­szervezetek-kormány „kemény“ bértárgyalásokra. Azt kellett gondoljuk, hogy a szakik mara­kodnak ugyan az egykori szak­­szervezeti vagyon fölött, de a­­zért mégis csak belevaló fiúk! — lám, hogyan szorongatták a kor­mányt, amely ugyancsak „bele­valókból“ áll, hiszen jól állták a sarat­. Mindezek tudatában ne csodál­ko­zunk, ha a politika művelői az elkövetkező hetekben egyem­­berként fogják bizonygatni ne­künk, hogy mennyire fontos a t­ársadalmi béke, a stabilitás, a­nnyire hazafias kötelességünk tT­ a­­atokat vállalni. A békek­ibilitás, az áldozat persze­­ inen rendben van, ha nem is egészen ahogyan a politi­­­usok go­ndolják. Mert azért mi hozzágondol­juk, hogy milyen béke mily'--11 stabilitás, milyen áldozat?! Erre ők nem válaszol­nak, hanem hazafiaskodó buz­tól­­kod­ással újraosztják maguk között az elosztandókat. Nevez­zük ezt az átejtés paktumának. Mert átrendeződés ide, átrende­ződés oda, nekik mindenképpen a h­úsosfazéknál kell maradni. Ez az igazi tétje a politikai kombi­natorikának. A­z előrehozott választások gondolata egyetlen politi­kai csoportosulásnak sincs ínyére. Még kiderülne, hogy (Is­ten mentsen!) Ígéreteiket immár csak a legnaivabbak veszik ko­molyan, s a négy esztendeje fel­kapaszkodott politikai osztály nem volt képes élni az ölébe hullott történelmi eséllyel. Ra­gaszkodniuk kell hát a tavaly­előtt szerzett legitimációhoz, s a hatalom olyan újraelosztásával kell próbálkozniuk, amely a le­hető legtöbb pretendenst kielé­gít. Iliescu elnök folyamatban lévő találkozósorozata a pártokkal a pretenciók felmérését jelenti. A „ki mennyiért adja el magát" jelenlegi fázisában természetesen mindenki maximalista, a valósá­gosnál fontosabbnak tünteti fel erejét, befolyását. Nem kell komolyan venni. A valóságos leosztás ezúttal sem az igények szerint alakul majd. A mostani hatalmi tülekedésben ugyanis van egy kényelmetlen zavaró körülmény: az ország tarthatatlan gazdasági helyzete és a reformok halaszthatatlansága. Iliescu el­nöknek tehát, a rokonszenv vagy ellenszenv indíttatásait vissza­fogva, a tényleges cselekvésre képes kombinációban kell gon­dolkoznia. Ezért is hagyja vesz­ni a Vácároiu kormányt, ami ér­zékelhetően megrontotta viszo­nyát a kormányzópárt funda­mentalistáival ... A sok kombinációs lehetőség­ből valójában alig néhánynak van realitása. Sűrű zátonyokkal. Megeshet például, hogy a poli­tika új törésvonala egyenesen a kormányzópártot hasítja ketté. A kormányzópárt képviselőinek és szenátorainak jelentős há­nyada eléggé sűrűn adta jelét annak, hogy közelebb állnak a Ceausescu ripacsai által vezetett szélsőbalos pártokhoz, mint sa­ját pártjuk programatikus elvei­hez. Pusztán a haszonelv tartja őket ott, ahol vannak. A FDSN- gyeplőit kézben tartóknak tehát úgy kell manőverezniük, hogy­ az új parlamenti többség színe­zete ne riassza el azokat, akik eddig szavazógépként hasznos szolgálatot tettek. Ők és nem más ítélték végeredményben te­hetetlenségre a törvényhozást. Bármivel hajlandóak voltak foglalkozni, a művelődési mi­niszter sliccétől az új „sztár“, Zsirinovszkij agyalágyult feltű­nési viszketegségéig, csak az érdemi törvényalkotással nem. M­ost már visszatérve a pak­tum-kombinatorikához, bi­zonyosnak mondhatjuk, hogy a parasztpárt (PNTcd) nem maradhat ki a játékból. Ők fogják adni a nemzeti alapszín­hez az európainak látszó árnya­latokat __ További bizonyosság, hogy készülőben van egy ötödik pak­tum, az RMDSZ ellehetetleníté­se. A kormánykoalíció és az ellenzék pártjai hallgatólagos egységben kívánják a politika peremére szorítani az RMDSZ-t, nehogy még a gondolata is felmerüljön bennük, hogy a „mérleg nyelvek lehetnének. Tehát olyan kombi­náción jár az eszük, amelyben hasznavehetetlen az RMDSZ va­lamivel több mint 7 százaléka. Itt most csak azt az előlegezett reményt fogalmazhatom meg, hogy a magyarság érdekképvise­leti szervezete képes lesz meg­kímélni magát egy tévedéstől. Vegyék annyira komolyan az egyeztető tárgyalásokat, ameny­­nyire komolyan vehető partnere­ik őszintesége. Az RMDSZ-nél alig valamivel esélyesebbek a liberálisok, akik még magukat sem tudják össze­szedni, nemhogy egy országot rendbe tenni! Persze, a képesség sem sokat ér, ha a széljárás nem kedvező — mondhatjuk Petre Roman Demokrata Pártjára gon­dolva. Nem olyan időket élünk, hogy visszaengedjék őket a kor­mánykerékhez Ezen túl, akár­csak a liberálisok, zavarhatnák a parasztpárt berendezkedését az­­ új szerepbe ... Ami mindezek után marad: FDSN-PNTcd-PUNR. Ha Iliescu elnök eléggé működőképes kor­mánykoalíció ígéretét látja ebben a kombinációban. Mert a lapot ő osztja és az eszközei is megvan­nak ahhoz, hogy megfelelő belá­tása bírja a számára kívánatos feleket. Más és önmagában is meglehetősen bonyolult kérdés, hogy Cornel­iu Coposu hogyan bírja megértő magatartásra kon­vencióbeli szövetségeseit? Az új kormányzati formula kulcsa, te­hát Ion Iliescu és Corneliu Copo­su kezében van. Meglátjuk, mit kezdenek vele­ a következő he­tekben. Hányan vagyunk? avagy: Mit akarhat az, ki még számot sem vet? Év végi számvetéseink ide­jét éljük. Ki-ki összeírja ma­g­gában sikereit s eredményte­­enségeit, gondolatban aláhúz­ván az oszlopokat, és amennyi­ben a végösszeg mérlegének nyelve a sikertelenségek felé ■billenne, kapkodva keresi ma­ga köré az indokok és ma­gyarázatok mentőövét, így vagyok ezzel én is: ha vala­­k­i jól ment az elmúlt évben, akkor én voltam ügyes, ha meg valahol — és bizony sok helyütt! — bakot lőttem, ak­kor sürgősen igyekszem azt másokra kenni. Ebben csak az államelnöki hivatal újított — és ez volt az elmúlt évben egyetlen ú­­jítása —, másokkal magya­ráztatja képzelt eredményeit és számlálhatatlan sikertelen­ségeit. Láthattuk nemrégiben a tévé főműsorában, sőt, mi­nap, a Népújság hasábjain is a magát közvéleménykutató­nak nevező szolgahivatal számsorait ilyen-olyan, állító­lag a közt érdeklő s érintő kérdésekről. Jutalomkönyveket osztanék ki azoknak, kik be tudnák nekem bizonyítani, hogy bár egy számot el lehet hinni a szemmel láthatólag kényszergetetten fölsoroltak­ból. Kevés töprengés után ma­gamat lennék kénytelen ju­talmazni, hisz valamit el kell hinnem, éspedig azt, hogy ha most lenne választás, megint a kormánypárt vinné el a pál­mát. No nem rólunk, erdé­lyiekről van szó, mi eddig sem alacsonyodtunk oda, hogy Iliescura vagy fullajtársaira szavazzunk. De a hazai köz­népet tudatosan oly politikai tudatlanságra kárhoztatják, hogy az egyszerű diverziók­nak, sunyi manipulációknak is bedől. Akár az előbb említett számsoroknak. Ha már a számokról van szó, mi magyarok sem dicse­kedhetünk. Hadd tegyem fel a legegyszerűbb keresztkér­dést: hány magyar él Romá­niában? Nem csupán a közel­múltnak, hanem az elmúlt négy évnek legnagyobb vétke, hogy még nem számláltuk meg magunkat. Előfordulhat, hogy — teszem azt nyugaton — nekiszegzik a választott ve­zetőinknek vagy botcsinálta politikusainknak a legkézen­fekvőbb kérdést: tulajdonkép­pen hány embert képviselnek — ugyan bizo­mit válaszol­nak? Hozzávetőleges adatok­ra vagy a hivatalosan hihe­tetlen statisztikai adatokra hivatkoznak? (Az előbb nem azt akartam mondani, hogy választott vezetőink egyben botcsinálta politikusok is. Mindenki tudja, hogy akad ritka, de tiszteletreméltó ki­vétel.) Tudom — tudjuk azt is: legtöbb politikai fiaskón­kat okkal s joggal magyaráz­hatjuk a mindmáig primitív hazai politikai közeg tehetet­lenségével és lehetetlenségé­vel. De arra viszont nincs magyarázat, hogy mindmáig nem tudjuk, hány a magyar idehaza. Magam sem várnék el egy embernyi, hajszálpontos számot, ne legyünk naivak. De legalább tízezernyi — vagy megengedem: egynéhány tíz­ezernyi — pontossággal iga­zán tudhatnánk, hogy hány személyt jelent tulajdonkép­pen a romániai magyarság. Hagyatkozhatunk tehát ar­ra a csöppet sem lélekemelő megállapításra, hogy sokkal többen vagyunk ugyan, mint azt elleneink s a hivatalos statisztikák szeretnék, de ke­vesebben, mint ahogy azt mi szeretnénk. JAKABFFY ATTILA — ­­­y­raja&r. - 1 A nap hitei ] Az Európa Parlament Rendkívüli Közgyűlésén a rendes román delegáció mellett ott lesznek (saját kérésre) a póttagok is. (An­nak ellenére, hogy a szenátus állandó bürója eluta­sította a kérést.) A képviselőház azzal az indoklás­sal adott zöld utat a kérésnek, hogy a póttagoknak is szükségük van „terepszemlére" az Európa Tanács­nál. Így tehát csak a „kispados“ képvisel­ők mennek az ülésre, a szenátorok maradnak. Mi lesz a kormánnyal? Az év utolsó napjaiban a kormányt támogató la­pok naponta ontották a hírt arról, hogy Ion Iliescu elnök mennyire komolyan veszi a parlamentben kép­viselt politikai pártok vezetőivel folytatandó kor­­mányátalakítási tárgyalásokat. Itt az új év, eredmény még semmi, és a fő szakszervezeti föderációk (Alfa, CNSSR-Frátia stb.) azzal fenyegetőznek, hogy január 15-e körül általános sztrájkot robbantanak ki, a Vá­cárd­t kormány lemondását követelve. Január 3-ra tervezték a Demokratikus Konvencióval való megbe­széléseket. Év végi statisztika 1993 végén a gazdasági egységek helyzete a kö­vetkezőképpen alakult, viszonyítva az év elejéhez: 941 önálló vállalat (1992 december 31-én 859 volt); 8.331 állami tőkével működő kereskedelmi társaság szemben az 1992-es 7.885-tel; 302.063 magántőkével működő kereskedelmi társaság — 199.902 volt 1992- ben; 214.910 magánvállalkozás 1993-ban—1992-ben ; 196.306 volt, melyből 72.786 családi vállalkozás 112.124 önálló személy. December 16-án 28.805 külföldi be­fektetőt tartottak számon 746,9 millió dollár tőkével szemben az 1993 január 1-jei 543,6 millió dollárral. Körkép a munkanélküliségről A munkaelosztó hivataloknál bejegyzett munka­­nélküliek száma december 27-én a következőket mu­tatta: 471.699 férfi, 685.002 nő, ami összesen 1.156.701 munkanélkülit jelent. Ezek közül 538.777 kap mun­kanélküli segélyt, támogatást pedig 520.480 személy kap Az összmunkanélküliek közül 908.222 munkás, 134.077 középkáder és 16.958 felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Munkahelyek száma: 7,972, melyből 891 diplomá­soknak való, 7 081 munkásoknak. Az átképzés ingyenes Constantin Alecu, a Munkaügyi és Társadalmi Védelmi Minisztérium Munkaelosztó Igazgatóságának igazgatója közölte, hogy a munkanélküliek tovább- és átképzése ingyenes lesz. A továbbképző központok a Munkaügyi Minisztérium 149/1991-es rendelete alap­ján végzik munkájukat. A munkanélküli költségvetés több mint 250 milliárd lej volt 1993-ra. Az összeget a 22 1993-as törvény alapján „költik el“, ennek meg­változtatása csakis a parlament beleegyezésével tör­ténhet. Az igazgató kijelentette, hogy az összeget a célnak megfelelően használják fel 94-ben is. * A tülekedést elkerülendő A szenátus és a képviselőház elfogadta a higié­niai normák megsértése miatt kirótt büntetésekről szóló törvénytervezetet, melynek értelmében 30.000- től 250.000 lejig terjedő büntetést rónak ki, ha a kul­turális intézményekbe (mozi, színház, stb.) a megen­gedettnél nagyobb számú személyt engednek be. A közvécékben legyen szappan mondja ki ugyanannak a törvénynek egy másik pa­ragrafusa. Ugyancsak kihágásnak számít és 30 000-től 250.000 lejig terjedő büntetést rónak ki a vétkesekre, ha a közvécékben nem lesz papír, szappan és pa­pírtörülköző. Kihágásnak számít az is, ha nem tart­ják tisztán az illemhelyeket. 1993 véres esztendő az újságírók számára Az Újságírók Nemzetközi Föderációja szerint 1993 rendkívül véres esztendő volt azoknak az újságíróknak a számára, akik becsülettel próbálták végezni mes­terségüket. A föderáció főtitkára, Aidan White ki­jelentette, hogy szervezete legkevesebb 75 erőszakos halálesetet tart számon az újságírók körében, ame­lyek közül nem egy megrázó körülmények között tör­tént. Ezeken kívül 18 eset ügyében most nyomoz a szövetség. Több mint 50 októberben történt Oroszor­szágban, nagyon sok Boszniában, Szomáliában és Grú­ziában, valamint Törökországban következett be. Az NNF kéri a mass média szervezeteket, hogy tegyenek meg mindent embereik biztonságáért. A szövetség brüsszeli központja által készített jelentés alapján úgy véli, hogy a kormányok többet tehetnének azért hogy az újságírókat megvédjék a katonai hatóságok vagy más hivatalos szervek agressziójától. Hírszerkesztő: MÓZES EDITH

Next