Népújság, 1994. február (46. évfolyam, 21-40. szám)

1994-02-01 / 21. szám

4 OLDAl­ - NÉPÚJSÁG 1694. fztrttár 1. .............................................. Számok és tervekO­rbán Balázs a Mezőség legnépesebb helységének látta, amely véleménye szerint arrra hivatott, hogy e vidék városává nője ki ma­gát, hisz előnyös fekvése is feljogosítja erre. A Székely­föld krónikása Mezőbánd na­gyon keresett sokadalmait és híres hetivásárait emeli ki, s a postaállomás mellett az egyre több boltot és vendéglőt említi meg. A község adatait Bartha Do­­mokos alpolgármesterrel vesz­­szük számba. Mezőbánd lakossága 7 657, eb­ből 3 478-an laknak a község­központban, ahol nemzetiség szerint a lakosság 60 százaléka magyar, 13 százalék román, a többi pedig cigány. A község 12 falu terhét cipeli: Mezőmadaras, Szénafű, Bándi Fekete, Nagy­völgy, Istentó, Szál­telek, Hidegvölgy, Marosest, Szénáságy, Uraly, Pete, Derek­­alja, összterülete 9 414 hektár, a­­miből 6 615 ha szántóföld, 1554 hektár legelő, 850 hektár ka­száló, 123 ha szőlő, 47 ha gyü­mölcsös és 124 ha belsőség. A helyi tanácsot 9 RMDSZ, 7 egységpárti, Nagy Románia és agrárpárti, valamint egy roma képviselő alkotta. Ketten bead­ták a lemondásukat. Hogy mi­ért? Mivel az érintettekkel nem sikerült szóba állnunk, ez alka­lommal nem részletezzük az o­­kokat. A testület munkáját koráb­ban a titkár hiánya is akadá­lyozta. Sokan a polgármesterrel elégedetlenek. Bartha Domokos véleménye szerint az ülések elég civilizált módon zajlanak, vannak azon­ban problémák, amelyek keve­sebb vitát váltanak ki, mások többet, de végül is kompromisz­­szumra­­ jutnak. — Sajnos, az RMDSZ-tanácso­­sok némelyike nem váltotta be az ígéreteket — vélekedik az alpolgármester —, és veszítettek egy nagyon komoly embert, a mezőgépészeti állomás igazgató­ját, aki lemondott. A hivatalnak változatlanul a földtörvény alkalmazása okoz gondot. 300 hektár most is a szentkirályi árnu tulajdonát ké­pezi, amihez nem tudnak hoz­zányúlni. Az alpolgármester szerint a szakemberek hiánya gátolja a birtoklevelek szétosztását, s bár minden faluban szükség lenne rájuk, jelenleg csak hárman dolgoznak. A gazdák egyénileg dolgozzák meg a földet. Bánd területén nincs társas, a községben viszont hét létesült. A gazdálkodásban a legna­gyobb nehézséget a magas díjak jelentik. A helyi református egyháznak két traktorja és ve­tőgépe van, olcsóbban dolgoz­nak a mezőgépészeti állomásnál, s az idős embereket részesítik előnyben. Az állattenyésztés terén szer­zett egykori hírnevét Bánd ma sem hazudtolja meg. Bár a gaz­dák olcsónak tartják az állam által a tejért fizetett árat, en­nek ellenére nőtt a tejtermelés. 1993-ban 2 600 hektoliter tejet és 1 373 szarvasmarhát adtak el állami alapra. A mezőbándi tanács tavalyi költségvetése 15 580 000 lejre rúgott. Jutott ebből az egészség­­ügyi rendelő karbantartására, a legelők javítására, kutak ásásá­ra, az utak javítására. Az elmúlt évben jövedelme is volt a tanácsnak a szomba­tonként szervezett közismert he­tipiacból, a tanácsi malomból, ami 1993-ban 22 milliós bevételt valósított meg, csakhogy neki is tartoznak, a radnóti NUTRI­­MUR például 3 700 000 lejjel. A költségvetésből tavaly kö­zel hatmillió lejt fordítottak a községi utak javítására Mada­ras, Pete, Szénafű irányában. Az idéni költségvetésben három út teljes javítása, valamint a víz­hálózat bővítése szerepel. Érdekes ma olvasni mind­azt, amit Bánd egykori lakos­ságáról ír: „Az egész­ helysé­get csaknem mind nemesség lakja, nagyobb birtokos csak egynéhány van, de azok sem laknak itten. A nemesség bir­toka is nagyon elaprósod­ott, de azért e helység roppant, 8000 holdnyi terjedelmi­ ha­ Alkalmazkodni az idő kívánalmaihoz tárából mégiscsak jut minden­kinek annyi, hogy megélhet. Hogy az itteni nemesség en­nek daczára még sincsen nagy jólétben, azt inkább bizonyos álbüszkeségnek lehet feltudni, mely a földmívelésen kívül minden más foglalkozást le­nézett; ma azonban kezdenek itt is az emberek eszékre tér­ni, s az idő kívánalmaihoz és viszonyaihoz alkalmazkodni, a régi tajtékpipás indolentia helyébe a szorgalom és mun­kásság lép.. Mezőbánd mai lakossága újra alkalmazkodni próbál a megváltozott helyzethez, vi­szonyokhoz. Teszi ezt csaló­dottan és kiábrándultan. S ha van helysége e megyének, amelynek oka van rá, e me­zőségi település azok közé tartozik. De mesterségesen keltett konfliktusok, választási trükkök ellenére nem állt meg Bándon sem a világ. A község központja hamar át­formálódott, s mintha Orbán Balázs mondatai elevenedné­nek meg. . . TÜNDÉRKERT • Cuppog a csizma talpa alatt a sár, ahogy a díszes faragott kapu elé érünk. Különös egyedi faragás ez, Pus­kás Kiss Ernő bándi mester munkája.­­ A kertben gazdagon trágyázva alszik a föld, s szú­­rlyókál a délutáni órában a gazda is. Ez még nem­ az ő ideje. ilyenkor könnyű helyen áll még a pihenés. Jellegzetesen mezőségi sors­a Tóth Andrásé, aki túl a hetvenen, változatlan sóvárgással várja az ébredést, hogy „tündérkertté“ varázsolja újra a ház körüli mikro- Világot.­­ — Kicsi gyermekkoromban kezdtem oltogatni a fákat, sokat nemesítettem —­ tűnődik el. Erre születni kell, szíve kell hogy legyen az ember­nek, úgy kell ismernie mindenfajta növényt, hogy, ha ránéz, érezze: szomjas szegény, fázik, avagy melege van. A gyermekkori szenvedélyt Tóth András a társas­ban próbálta kiélni, volt „szőlőbrigadéros“, 30 hektár sző­lőt telepítve, majd a kertészetet virágoztatta fel. Egyben a tanulás évei is voltak ezek, a különböző tanfolyamok igen hasznosaknak bizonyultak annak, aki valóban ta­­nulni.Takárt- Áraikor azonban munkája gyümölcse beérett, kiderült, hogy presbiterként, egyházi emberként nem megfelelő a brigádosi funkcióra. Át kellett hát adnia, s amikor észrevette, hogy ezzel odalett a tekintélye, vis­s­szavonult, s berendezte a maga tündérkertjét, ahogy ker­tészetét Bándon nevezik. A szoba, amelyben beszélgetünk, akkoriban szapo­­rítóládákkal telt meg, s tavasszal már álltak a fel­éhá­­za­k, ame­leket 1966-tól minden évbe­n március elsején ’ i­s’betakarnak, 15-én földbe kerülnek a zöldségmagv­ak. A hónapos retek és fejes saláta értékesítése után, helyük­re kerül az előnevelt paradicsom, a vineta s a tölteni való paprika, öntözik, fejtrágyázzák, majd permetezik a levélmolyzetű ellen. — Hál’ Istennek nem volt év, hogy valami ne sike­rült volna — mondja Tóth András. Eleinte nem csupán Bándot látták el, jutott messzibbre is, s most mások is követik példájukat. Csak egy a szomorúság, a szép szen­vedélyt nem folytatja a család. A ház előtt kivágott körtefa hever. Emberek és hét kő­n unok­ a Muszáj volt, pedig, amikor egy fát kell kivágnom, úgy érzem, mintha egy embert ölnék meg. A templom udvarán is megőriztem a fákat, pedig váltig mondták, hogy ki kell vágni. Arra gondoltam, egy kerítés két hó­nap alatt elkészül, de 100 év kell ahhoz, hogy ekkorára megnőjön a fa. Ahogy kikísér, szemével már tavaszba öltözve látja az udvart, ahol oltott orgonák alatt százával nyitják majd kelyhüket a tulipánok. A GAZDÁNAK NINCS MIT MONDANIA Két traktor, gépek az udvaron, ahogy kissé fennebb megyünk. Itt aztán folyik a gazdá­kodás, gond­olja az idegen, s már lépünk is befele a kapun. A gazdaasszony azonban elutasít. A gazda ugynis pihen, és egyébként sincs mit mondania- Hát nem is zavarjuk tovább. KÉT AUTÓ, S EGY SE JÓ Teherautó rostokol kissé fennebb, egy ház előtt, a másik utcában. Bartha István és felesége szívélyesen fogad. A­ konyhát betölti a frissen sült kenyér illata, s vígan csattog a szövőszék. — Hogy honnan a kocsi? — Sofőrként dolgoztam a gazdaságban — mondja Bartha István. Onnan vettem meg a használt kocsikat. Először az egyiket, amivel kihoztam a másiknak is az árát. Aztán lesült a motor, s most mindkettő javításra vár. - -öt hektáron gazdálkodnak, búzát, cukorrépát, krump­lit termeltek, csak dohányra nem jutott már hely. Ezen­kívül hét bikaborjút nevelt, s úgy érzi, nem kapta meg értük a munkájának megfelelő árat. Most juhokat és két fejőstehenet tartanak És közben pereskednie kell. Mert a legjobb földje, 2,5 hektár Adorjánban van, s mivel visszafoglalták, a konzervgyárral kerültek perbe. Hogy mikor lesz vége? A kérdésre, hogy meg lehet-e élni a gazdaságból, Bartha István így felel: — Énszerintem meg, aki dolgozik. Aki nem, az úgy marad, ahogy volt Jobban megy annak, aki traktort vásárolt. Egyik autót eladom, a másikat megjavítom — nyugtázza végül, s csak azt bánja h­gy egy te­herkocsi helyett, miért nem traktort vásárolt inkább.• Mezőbándi emberek, bándi hétköznapok. A csizma talpa alatt cuppog a sár, s a január végi napsütésben csírázik a tavasz. Ingyencirkusz Január 19-én délben régi sé­relmek robbantották ki a konf­liktust Bánd központjában. Ara­di cigányok érkeztek állítólagos adósságuk begyűjtéséért. A hely­beliek fel voltak készülve a fo­gadásra, összeszólalkoztak, s a­mikor elkezdődött a csetepaté, a helyiek doronggal törték be a fehér Volkswagen ablakait, s le­törték az ajtaját. A sofőr, akit állítólag csak megfogadtak, ki­ugrott a kocsiból, s egy cigány­­asszony vasdoronggal törte be a fejét — mesélik a fiatalok, a­­kik szemtanúi voltak az esemé­nyeknek. Aztán a vendégeknek sikerült beindítaniuk a kocsit, a helybeliek pedig mint akik jól végezték dolgukat, három liter vodkával mosták le az események piszkát. A bántalmazottak vissza­vonták a feljelentést. A másik eset a buszmegálló­ban történt. Az iklandi romák a vendéglőben ittak, majd ha­zafelé indu­lak. Az áldozat két veszekedőt akart békíteni, de végül őt ütötték le, s az aszfaltba úgy beütötte a fejét, hogy más­, nap belehalt sérülésébe- Az ál­dozatot Rostásnak hívták, s a tettes is ezt a nevet viseli. Kevesen születnek, sokan halnak meg A református gyülekezet 3126 lelket számlál, 100 körül van a katolikusok száma — tájékoztat Kerezsi János református lel­kész. Tavaly 21 gyermeket ke­resztelt, 40-szer szólott temetés­re a harang és 13 pár mondta ki a református templomban a boldogító Igent. Közülük hat el­költözött a faluból, négy ottma­radt. Szomorú adatok ezek, hisz a temetések száma kétszerese a születésekének, és a jelek sze­rint 1994 sem lesz jobb eszten­dő. Két testvérgyülekezete van a mezőbándinak, egy magyaror­­szági és egy angliai. Ez utóbbi ajándéka az egyház tulajdoná­ban levő két traktor, teljes fel­szereléssel Az egyházközség élére fiatal presbitérium került, s a diakó­niai tanács határozza meg, mi­lyen irányban szükséges elmoz­dulni — számol be a lelkész, aki elégedetlen a templomláto­gatással. A 200-as átlag véle­ménye szerint kevés, amiért el­sősorban magát okolja. Az egyházközség vegyeskara nemrégiben lépett be az ÉMKÉ- be —­ tudjuk meg a továbbiak­ban — szeretnének részt venni a nyárádtői kórustalálkozón. Tervbe vették a régi híres cl­­terszenekar újjászervezését is. Évente két alkalommal a ka­pusi öregotthon lakóinak pró­bálnak néhány kellemes percet szerezni. Földönjáró terveik: egy kom­bájn megvásárlása s etry talaj­tan, laboratórium felállítása, a­­mely Bánd kiterjedt körzetében pontos tanáccsal látná el a gaz­dákat. Tanítókra és nyelvtanárokra lenne szükség Líceumként is működött, majd megszüntették, s 1989 után ala­kult újra a felső tagozat mezőgazdasági profillal. Tavaly­tól egy-egy matematika osztály indult a bándi iskola mindkét tagozatán. A folyton változó tanügyi in­tézmény helyzetéről Kopeczny Tibor aligazgatóval gondolko­dunk el. — A két épületbe I.-től a XII-ig 27 osztály jár, szám sze­rint 851 gyerek. Az utánpótlás azonban gyenge. — Szeretnénk egy roma osz­tályt indítani az alsó tagozaton, lenne rá igény, és sok problé­mát megoldana az iskolában — mondja az aligazgató, arra gon­dolván, hogy a tanítóképzőben végző roma osztályból talán Bándra is küldenek egy frissen végzett tanítónőt. Ami a tanári kart illeti, nyelv­tanárokban és tanítónőkben van hiány, az utóbbi helyek ősszel valószínű betelnek, de hol van az a frissen végzett idegennyelv­szakos tanár, aki Bándot válasz­taná? A nehezen összetoborzott bent­lakó középiskolás diákoknak a legnehezebb, hisz egy napjuk 850 lejbe kerül. Az állami tá­mogatásra pedig hiába várnak. A tovább tanuló, tanulni óhajtó jóképességű gyermekeket pártfo­golni kellene. Bár egykor rendelkezett, saj­nos földterületet nem kapott vissza az iskola, holott ez a bentlakás számára könnyebbség, a mezőgazdasági gyakorlat szá­mára hasznos lenne. Ami a felszereltséget illeti, a holland Herde egyházközség se­gítségével minden osztályba pa­dot, széket, asztalt kaptak é­s egy számítógépet is. A vizet kútból próbálták bevezetni, a hollandok Víztisztítót ígértek. — Sajnos érvényesülni k­ezd a tendencia, h­ogy jóképességű gyermekeket földművelésre o­t­­hon tartanak — mondja az al­igazgató. — Így egye nagyob­b meggyőző munkára van szük­sége a líceumot szervező taná­roknak, hogy Bándon a IX—XII. osztályokat továbbra is fenntart­hassák. Az oldalt szerkesztette: BODOLAI GYÖNGYI

Next