Népújság, 1994. április (46. évfolyam, 64-84. szám)

1994-04-01 / 64. szám

MAROS MEGYEI NAPILAP A KM pontosítást vár Sinona Miculescu, helyettes külügyi szóvivő szerdai sajtóéra­­,­J­ezs­itén kérdésre válaszolva r­á­mutatott, hogy március 28— Aproll* 4. között magánlátogatá­­s­,a hazánkban tartózkodik Entz filéza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, aki a ma­gyar államfő részéről kitünte­téseket nyújt át egyes román állampolgároknak, az 1956-os for­radalom tiszteletére. Úgy vélve, hogy a látogatás célja nem egye­zik meg ennek magánjellegével, a Román Külügyminisztérium pontosításokat kért a magyar il­letékes társintézménytől. Leköröztük az olaszokat! Emlékezzünk! miközben a nagy mázoló (nem a szobafestőből lett dikátor!) a kommunizmus nap­fényes csúcsainak emberfia által sem­ nem látott képét igyekezett — kézzel-lábbal hadonászva — leli.­ szemeink elé varázsolni, és B­arancsba adta, hogy egy dől­téért legfönnebb 20 lejt érő ex­­m­portárut adhatunk, mi abban a­ belénk sulykolt tudatban, hogy a pénzünk viszonylag erős, stabil, gúnyosan mosolyogtunk, élcelőd­­tünk a „víznél is hígabb“ olasz líra vásárlóerejéről keringő hírek hallatán. És, minthogy el voltunk szigetelve a külvilágtól. Infor­mációhiányban szenvedtünk, csak t­alálgattuk, mi lehet az oka an­nak, hogy ha elértéktelenedett az Appenini félszigeten, Szicíliában, Szardíniában, továbbá a Pantef­­ileria-, Pelagi-, Lipari-, Ponzal- és Tosca­n a s-sz­ige­teke­n élők bank­­ijegye, miért nem orvosolják a dolgot egy szokványos pénzcse­rével. Mi azóta lépést váltottunk, el­pakoltuk a megbuktatott zsarno­ki rendszertől örökölt valutatar­­talékot és beálltunk a hitelekért sorakozók, f­ölcsönökért vegetá­lok seregébe. Ilyen körülmények között már senki sem hisz a lej értékállóságában. Hogyan is bi­zakodna, mikor a bukaresti jegy­bank által forgalomba hozott 100 egységnyi pénzzel 100 itáliai lí­rát sem lehet többé venni? Egyébként milyen példakép­nek tekinthető az az Olaszország, amelyben a jobboldali politikai Irányzatú új kormány az előte­­rj­el­zések szerint képtelen lesz megoldani a súlyos gazdasági és szociális gondokat? A leküzdhe­tetlenne­ tűnő, nyomasztó mun­kanélküliséget, a halmozódó kö­la­­dósságot és az államnak az igazi, szabad privatizációval makacsul szembeelyezkedő egyeduralmi törekvését, a mieinkkel rokon ottani problémákat. Pedig nyu­gaton távolról sem hajtottak vég­re olyan katasztrofális államosí­tást, mint a keleti tömb orszá­gaiban és a magánosítással nem mostanában kezdték el az első kísérleteket. (ajtay) (Folytatás a 2. oldalon) .................................................. pisi, ma­­sza ­XLVI. évfolyam 1994. április 1., 13 oldal 64. (12 831.) sí.é­s péntek Ára: 120 lej Orvvadászat, -halászat Naszos Kisagyéban Pusztuló állatállomány A Maros Megyei Sporthorgá­szok és Vadászok Egyesülete a Romsilva DE-től mintegy 453 000 hektár területet bérel és 540 ki­lométer folyóvízre adhat horgász­­engedélyt tagjainak. Az egyesület, mint köztudott, a vadállomány gondozásával, a fajfenntartás egyensúlyának a megőrzésével is foglalkozik. Sajnos azonban 1989 után egy­re nagyobb méreteket öltött te­rületükön az orvadászat, illetve a törvény által tiltott módszerek­kel folytatott halászat — mondta Mária Pom­pei Emil, a Maros Megyei Sporthorgászok és Vadá­szok Egyesületének elnöke. Az orvvadászat megakadályo­zásában a legnagyobb gondot az jelenti, hogy a törvénysértőt tet­ten kell érni, ahhoz, hogy bebi­zonyítsák bűnösségét. A vadőrök sok esetben találkoztak olyan emberekkel, akik valamilyet­, csapdába esett állatot próbáltak kiengedni. Nem lehetett őket orvvadászattal vádolni, hiszen ilyenkor — ártatlan hangnem­ben ■— mindenki azt vallotta: VAJDA CYttEGI? (Folytatás a 3. oldalon) „A szőlészet meghal, ha vigyázunk...“ Közeledik a Húsvét. Ilyenkor báránysült, piros tojás, pohár bor került az asztalra. Kerül, ha futja a pénztárcánkból ... S ke­rül, az utóbbi, ha ... így' ünne­pek előtt döbbenek rá, hogy a megyében való keresztül-kasul- járkálásom közben mind gyak­rabban láttam elkopárosuló domboldalakat, ahol hajdan vi­rágzó szőlőtermesztés folyt. S a­­Küküllő - menti borok messze földön híresek voltak, nemegy­szer hoztak aranyat nemzetközi versenyekről. Mi lett a szőlésze­tünkből? Feltámadhatna­ mag a Küküllő menti hagyomány? Ke­restem a szakembert, aki ezekre a kérdésekre válaszolhatna. Ne­héz találni. A szászok, akik an­nak idején szinte­­ egyenként szaktekintélynek számítottak, el­­m­entek. Aki maradt, az meg ... elfásult, belefáradt. Végül is megtaláltam a kompetenst, Ső­­rinczi Miklós agrármérnök sze­mélyében , aki hajdan hosszú i­­deig a borászati vállalatot igaz­gatta. Nos, lássuk, őszerinte mik a perspektívák. — Meghal a Küküllő menti sző­lészet ... — Az meg, ha nem vigyá­zunk! És nem vigyáz a kormány­zat. Mert az emberek kedvesze­gettek, de van amolyan nemtörő­dömség, patópálság is a dologban. — De hát sokan visszakaptak szőlősterületeket is ... • — Valóban így van. Csakhogy az emberek nem mernek bele­vágni. Egyrészt, mert egyénileg pénz- meg munkaigényes a sző­lészet, másrészt, mert nincs ál­lami támogatás. Ha az állam tá­mogatná a szőlőtermelőket (adó és kamatkedvezményre gondolok elsősorban) akkor lehetne még valami — S akkor üljünk ölhetett kéz­zel és nézzük szomorúan,­­ miként tűnik el ez a hagyományos fog­lalkozás tájainkról? — Még csak az hiányozna! Nem bocsátaná meg nekünk a® utókor. Elsősorban nem szabad kidobni, kiirtani a nemesszőlőt. Egyénileg nehéz gazdálkodni, de ha négyen-öten össze­társulnak ... Eredményesen 10—20 hektáros területeken lehet dolgozni, így már egy traktor megbírja a mun­kálatokat. S nem kell küldeni, idegen fajtákkal kísérletezni. Ná­lunk hagyományos fajta a mus­kotály, tram­iner, királyleányka, sauvignon, olasz rizling. Ezek itt, ezen a vidéken adják mind­azt az ízt, zamatot, ás­­ványisó-értéket, ami a faj­tákra jellemző. A legjobban felelnek meg a vidék adottságai­nak. Megjegyzem, kísérleteztek e­­zek termesztésével más vidéken is (a Kárpátok déli lejtőin, Mold­vában), de soha nem sikerült­­el­érni azt a minőséget, mint itt, a Küküllő mentén. Hiába, a ho­nosság ... — Azt mondják, sok a munka a szőlővel ... BAKÓ ZOLTÁN (Folytatás a 8. oldalon) A megbékélés jelei mutatkoznak Nyilatkoztak az ET raportőrei Az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének előadói romániai látogatásuk végén tartott sajtó­­értekezletükön hangsúlyozták, hogy noha tudják, időt igényel az összes vállalás teljesítése egy olyan országban, mint amilyen Románia, ezt nem kell felhasz­nálni annak indoklására, hogy semmit se tegyenek. Ion Iliescu elnök nemrég­ ke­gyelmi dekrétumával kapcsola­tosan úgy értékelték, hogy ez a megbékélés jele a többség és a kisebbség között. A raportőrök aláhúzták, hogy az igazságügyminiszterrel tar­tott találkozón a miniszter rá­mutatott: Cseresznyés Pál 1990. januárban helyezhető szabad­lábra, miután letöltötte büntetése kétharmadát. A nemzeti kisebbségek prob­lematikájára utalva a­ két elő­adó kidomborította ,hogy az Európa Tanács tagállamainak többségében felmerül ez a kér­dés, nem romániai sajátosság. Jansson és König raportőrök hangsúlyozták, hogy az ET szem­pontjából a kisebbségi jogok­­tiszteletben tartása az emberi jogok tiszteletben tartásához tartozik, megjegyezve, amint ér­tesültek, Románia április 15-ig ratifikálja az Emberi Jogok Eu­rópai Konvencióját. Véleményük szerint Románia építő szerepet játszhat stabili­tási pontként a Balkánon, s rá­mutattak, a jövőben bátorítani kell Románia politikai akaratát, hogy felzárkózzon az Európa Ta­nácshoz. Sajtóértekezletükön a raportő­­rök sajnálatosnak tartották, hogy a román parlament által elfoga­dott egyes módosítások az Em­beri Jogok Európai Konvenció­jával ellentétben álló törvények jóváhagyásához vezethetnek. llesse semmi, fogd meg jól! 1994 márciusában az ország összes postahivatalaiban 1.380.000, hétévesnél kisebb és 18 évet be nem töltött de már nem iskolás gyerek számára fizetté fizetik ki a februári, még­ az azelőtti hóna­pokról elmaradt pótlékot. Ezen­kívül, a helyi tanácsok segítsé­gével, összeállították további 300.000 kiskorú dossziéját, így áp­rilisban 1,7 millióan részesülnek majd a juttatásból. Megállapí­tották, hogy az eddig átvett kér­vények az össz-gyereklétszám­­nak — (akik a fent említett kate­góriába sorolhatók) a 75—95 száza­lékát jelentik — szól annak a hi­vatalos közleménynek a szövege, amelyet a Munkaügyi és Társa­dalomvédelmi Minisztérium a­­dott ki napokkal ezelőtt. •És akkor hadd elmélkedjünk egy kicsit a dolgokról. A 61/ 1993-as törvényt ugyebár a ta­valy októbertől kezdték alkal­mazni. Azóta eltelt hat hónap, és még­ mindig nem vették át a® összes arra jogosult Iratait. Ha én, a* állam, voltam olyan nagy? lelkű, és átvettem a gyerekpéti® gondját, akkor legyek olyan­ ü* gyes is, hogy megoldjam annak szétosztási módját, ne jelentsen ki egy újabb problémát aza­ivat íz emberek bajlódjanak. Ne tak intse ez azt, hogy egy csomó emb­­er pár négyzetméteres felületen tolong, hogy valahogy odajusson ahhoz az egy szál pénztárablak­hoz, amelynél majd „kifizetik“ őt, hanem sokkal inkább civili­zált körülményeket, nyugodt lég­kört és általános megelégedést. Mert mi van most? Sorbanállás, veszteség azok számára, akik egyelőre „elmaradtak" a pén® átvételével (mennyit csökkent a lej vásárlóértéke az utóbbi fél évben?). Ez egy lehetőség a pénz­kiosztásra. Úgy látszik, ezt talál­­ták jobbnak. A kisördög viszont­ nem hogy békén­ átgondolták­« (­Czádi) (Folytatás a 0. oldalon) . .1

Next