Népújság, 1994. április (46. évfolyam, 64-84. szám)

1994-04-28 / 82. szám

f. ftLDAK - NÉPfl.­SACI 1994. április 98. ÁPRILIS 28., CSÜTÖRTÖK A Nap kel 6 óra 10 perckor, lenyugszik 20 óra 10 perckor. Az é­vből eltelt 117 nap, hátravan 218 nap. * Ma VALÉRIA, holnap PÉTER és TIHAMÉR napja. PÉTER: A görög Petrosz (kőszikla) névből származó latin Petrus rövidülése. A görög szó a héber héfás fordítása, újabb elmélet szerint azonban ez félreértés: a szó valószínűleg inkább orvost, gyógyítót jelent. TIHAMÉR: Valószínűleg a szláv Tihomir (csendet kedvelő) névből alakult régi magyar személynév; múlt századi romantikus költők újították fel. A nap hívei Festészeti kiállítás Április 30-án, szombaton délben 12 órakor, újabb­­ tárlatot nyitnak a marosvásárhelyi unitárius templom tanácstermében. Az EMKE szervezte kiállításon Ko­­rodi—Szász Albert festményeivel ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A fiatal kiállító munkáiról Kedei Zoltán festőművész beszél. Meghívó A Népi Egyetem és a Római Katolikus Teológiai Főiskola szeretettel várja az érdeklődőket, a Balassi Bálint halálának 400. évfordulója alkalmával rende­zendő megemlékezésre. Az eseményre 1994. április 29-én kerül sor, du. 6 órai kezdettel a Belvárosi Ró­mai Katolikus Plébánia előadótermében. Előadást tart Tóth István költő, a Népi Egyetem prorektora. Közreműködik Kilyén Ilka színművész és a színmű­vészeti főiskola hallgatói. Vásárhelynek is lesz színes útikalauza. A helyi tanács versenyvizsgát fog meghirdetni egy olyan útikalauz megszerkesztésére, mely tartalmazza a város gazdasági, tudományos­kulturális,­­oktatási, egészségvédelmi, turisztikai, sza­badidőközpont-létesítményeit, azokat, melyek a leg­jellemzőbbek megyeközpontunkra. Erre azért van szükség, mert a régebben kiadott útikalauzok már túlhaladottak, nem tartalmaznak olyan objektumo­kat, melyek az utóbbi időben készültek, s melyek a bel- és külföldi turisták érdeklődésére tarthatnak számot. Munkanélkülieket érdekelheti A nagyváradi TITUSZ (Tizen Túliak Szövetsége) Kaláka Szolgálata várja olyan személyek jelentke­zését (elsősorban munkanélküliekre számítanak), a­­kik házilag különféle termékeket állítanak elő, s a­­zokat értékesíteni szeretnék bel- vagy külföldön. A szolgálat segít a megfelelő partner megtalálásában a termékek értékesítése céljából. Címünk: TITUSZ, 3700 Nagyvárad, pf. 294, telefon 059/126.6­11 vagy 059/150.924. Temesvári meghívó Rövidesen kezdődik a TMD kupa játékos vetél­kedő-sorozat, 3 napba sűrítve, olyan próbákkal, a­­melyekkel elsősorban a versenyző csapatok lelemé­nyességét, ötletességét tesztelik. Vannak előre meg­hirdetett versenyszámok és meglepetések. Mindenkit szívesen látnak, de elsősorban marosvásárhelyi diá­kokra gondoltak. TMD nyári olimpia Május végén kerül megrendezésre a TMD má­sodik nyári olimpia. A részletesebb programot később közük a sajtóban. A rendezvények elég nagy költ­séggel járnak, bárki anyagi támogatását szívesen fo­gadják a CEC Temes megyei fiókjánál (bankszám­la: 45110953), vagy nagyobb támogatás esetén kérik, vegyék fel a kapcsolatot a Temesvári Diákszervezet­tel, tel. 163-800 Simó Károly. Rendezik az iskolaudvart A tavaly ősszel átadott marosvásárhelyi 18-as számú általános iskolának se tornaterme, se játszó­tere, de még megfelelő udvara sem volt A napokban hozzáláttak a göröngyös udvar egyengetéséhez és be­kerítéséhez, a közeljövőben pedig következik az asz­faltozása. A munkálatod kezdeti szakaszát a helyi fegyház foglyai végzik.. Majális Dombón •» A küküllődombói és a dicsőszent­már­toni RMDSZ május elsején, vasárnap, megtartja a hagyományos majálist a dombói erdőben. Egész napos ünnepély, kulturális és sportrendezvények, tombola és sok meglepetés várja a vendégeket. Délután 3 órakor kez­dődik a megyei RMDSZ vezetők és az alsóküküllő­­menti RMDSZ vezetők labdarúgó mérkőzése. Szere­tettel várunk mindenkit. Diállok figyelmébe! Értesítjük a Református Katekétikai Fakultás marosvásárhelyi tagozatának hallgatóit, hogy akik még nem jelentkeztek beosztásukra, jelentkezzenek április 30-án, 11 órakor, a Szabadság úti templom ta­nácstermében. A környezetvédelmi felhívások dacára Gátlástalanul tovább irtják a fákat! Az idén többször írtunk már környezetünk védelmének szük­ségességéről, az okos megmozdu­lásokról. Jeleztünk faültetést és szemétgyűjtést, törvényellenes autómosást a Marosban és nemrég a Föld Napja alkalmából közöl­tünk összeállítást. Mindezen cikkek közül egy sem ra­gadott volna meg senkit? Lehetetlen. De az igen­csak lehetséges, hogy az, aki gyakran károsít erdőt-akármit favágással illetve hulladék oda­­hordásával, az vagy nem olvasta ezeket vagy olvasta, de semmit nem mondtak neki ezek a sorok. Miről van szó? Újabb fairtás. Ezúttal a Constantán Romáim Vivu utcában estek áldozatul e­­zek a délceg -növények a gépfű­rész éles fogainak. Marosvásár­hely egyik legszebb részét a tönk­­remenés fenyegeti! Épülnek a garázsok, de most nem a hely miatt kellett koronájukat meg­hajtsák a gyilkos műszer előtt a fák, hanem , mert állítólag ve­szélyesek, nincs közbiztonság. A­­ligha hisszük, hiszen több fiatal példányt is elveszejtettek. A vá­gók igencsak titokban dolgoznak avagy­ szeretnének dolgozni, a megbízók kilétét egyelőre homály fedi. Ki adta beleegyezését, bo­csátott ki engedélyt erre a tevé­kenységre? Úgy tűnik, senki. A­­jánljuk az illetékesek figyelmébe. (fa.) Tudósítások a szentgyörgyi diákok? Mit írnak A vasárnapi ünnepségre „dob­ták piacra“ az erdőszentgyörgyi líceum diáklapját, tallózzunk a tartalmából. A Köszöntő szó szerzője az igazgatónő. Magyarosi Erzsébet, Rhédey­­ Claudiáról Bartos Apor ír, Szent Györgyről (mítosz, legenda, tisztelet, nép­hit, népszokás, babona) Máthé László cikkezik, helytörténeti dol­gozatából Báthori István közöl részleteket, riportot, reflexiót, verset László Mónika, Dimény Katalin, Keresztesi Erika, Csibi Anna Mária, Kiss Pál, Vass Ka­talin, fordítást Metz Kata jegyez. Az ízlésesen illusztrált első szám egyelőre fénymásolt, de remél­hetően többre jut a kitartó és lelkes szerkesztői csoport; a Lap­fej és a széldiszek Fábián Mi­hály­tól származnak, a többi il­lusztrációt „vették, tették vagy lesték“ ... Idézzük itt a szerkesz­tőik szövegét: „Az Itt közölt mun­kákban jelen van az ifjúság vi­lága, munkája és gondja. A szü­lőföldhöz való nagyfokú kötődés érzete sugárzik elsősorban belő­lük, de jelen van a bizonytalan­ság és a félelem is”. Tiszta beszéd. Többre, jobbra, szebbre kötelez, b. d. ECCE HOMOK! Mennyien lógnak, istenem... Reggel korán már tekeregnek. Azt hitte valaki, ha a melósok felét kirakják, megoldódik a köz­­szállítás gondja városunkban. (A munkás utcára került, a bu­szok zsúfoltak.) Azt­­ gondoltuk: ha tartunk tartalmas, színvona­las környezeti (védelmi) napot, nem fog napraforgómag-héjat köpködni a plebsz. Egy frászt, többen köpködik, mint valaha. Tanúja voltam: miközben a fia­talok védték és óvták a termé­szetet, a planétát, unzsenit köp­ködők úgy szotyoláztak, mint... De erre nincs hasonlatom, vagy nem tűrné meg a nyomdafesté­ket. Amikor jelképesen „szétver­ték“ a szeméttel töltött „földgöm­böt“, egyből ott termett néhány vagány, akik erre spóroltak: ha valamit szét kell verni, akkor ebben ők a szakik. .Tapánugrá­­sokkal verték szét a Földet, tu­dom, ezeknek a karate is csak arra jó, hogy szétverjék az em­beriség koponyáját. Reggel korán már százak csa­varognak a városban. A tanuló ifjúság dehogy tanul, harminc százaléka se veszi komolyan a dolgát, öntudatos táskás kislá­nyok becsengetés után (apu-anyu, tanár-oszi stb. szemétől jól „véd­ve“) az iskolák környékén dud­­vaként elterjedő lebujokban fúj­ják a füstkarikákat, a zene szól, a hangulat jó, pia is talán, meg szálak, barátságok, kis tragédiák stb. (Egy részük finoman szólva elkurvul.) Nem csoda, a főtéren egy reklámszalagon az áll, hogy CURVE DE LUX, amiből a nap­raforgómag-héjat köpködő igazo­lást talál a saját érveire: hajhaj, mennyire romlanak az erkölcsök, kérem. Az ilyenek csak kívülről látják a színházat, de akkor sem tud­ják, hogy az. Ezek a társadalom igaz­­lógásai, nem hidegvölgyi Sanyika, akire ráesett egy egész borjú, s most semmiképpen sem tud agresszív maradni, mert bi­zonyéra törött lábbal tarhál vod­kákat és söröket a kishangyában. Mennyien lógunk, uram! De­hát mit tudnánk csinál­­ni? Itt a tavasz! Végre ki lehet mozdulni a lakásból, s a megszo­kott, unalmas hétköznapok után, hétvégén kirándulni mehet a család. Bepakolnak, kiskutyát, nagymamát, flekkensütőt, az új műanyagasztalt, székeket, a fel­fújható labdát, színes, zörgős micsodákba csomagolt kaját, do­bozos Colát, zenegépet, s még Isten tudja mit a trabcsiba, s vidám ólmos füstkarikákat ere­getve, kihajtanak az erdőszélre. Kipakolnak mindent, s kezdő­dik a szórakozás: apuka meg a gyerekek elindulnak tüzelőért, a­­nyuka kihámozza a kaját a zac­- zHadetít hétvége, hókból, műanyagdobozokból, és nem győzi dicsérni a praktikus műanyagasztalt, amely kis he­lyen is elfér, és még kulturáltan is lehet mellette enni. Apu kiszemel egy szép, karcsú akácfát, és nekilát baltájával, hogy kivágja. Aztán következik a felaprítás. A tűzrakás már nehezebben megy a nyers akácfából. A mág­lyán akár egy borjút is meg le­hetne pirítani. Kezdődhetne az evés. Apu dü­hösen kihajigálja a kocsiból a gyerekek által szedett „burjáno­kat“, és a félig füstös, kissé nyers hússzeletek elsimítják a konflik­tust. Hisz a flekkensütés a ki­rándulás attrakciója! Mindenki iszik valami dobozos valamit. Az étkezés hulladékai esetleg kupacba kerülnek, s ottmarad mellette az a fekete folt. És mit számít az a kis akácfa, van be­lőle ám elég. Hogy szaporodnak a fekete fol­tok s a szeméthalmok? Hogy az unokáknak marad-e zöld pázsit, hűs lombú Erdő. •­ Kezdődik a Daliás, nyomjad apu, a gázt." Borbély Ágnes Tengeri szél a Somosról (Folytatás az 1. oldalról) A titok csak később, mint egy lakat a kalapács alatt. Az ivó­ba csinos mosolygós hölgy, to­tyogó édeskével, kiderül: komá­­nék a nagyfőnöklédivel, így az­tán rögtön le, üdítőt a kicsinek, keresztleányka, csacsog is, és mindenféle kell neki, talán már be is pisikétt, de fontosak a­ problémák, keresztszülő anyuká­val világbaját osztja (Boszniá­ról egy szó sem, persze), öreg kommandós bánatában már a harmadik sort nyakalja, de ezt nem a másodfőnöklédi adja, ezt bizony a pénzéért. Vécés ha­ver táskástól a vécében, egyszer előbukkan riadt képe, én látom, a többi nem, hiszen megtanultam sarokba ülni, még zsenge kis­­kocsmás koromban. Vécéshaver visszaslissz. Itt meg tovább tart a szpics (lehet ccs-vel is!), tel­nek a sörök, vagy mit is írok, fogynak a sörök, kövérül az idő, sok sok perc, mire a pisikis kicsi toporzékol, s vinni kell. Van hála az effélében is. Anyuka végre kivonul, ez a ceremónia is hosszú, öregkommandós úgy arc­cal, mint maffiózók takarva a tévékamerák elől, kocsma fellé­legezve. A Somos felől tengeri szellő. Gyere ki már, vigyem-e a kö­telet? így a kövér, de már itt is a kishaver, gyorsan leöblögeti a torkát (a vizet hányszor húzhat­ta le, ennyi idő alatt meg is ja­víthatta volna, mert minden fo­lyik ott, nem csak ahonnan szo­kás), hát ez jó f el van lőve, ez a lövetel, senkinek kedve sem­mihez, kihörpintik jókedvüket, né, már fél kettő, ki a franc hü­lye munkaidőn kívül kocsmában ülni, munkaruhában. De persze, haza még korán van,* habár mennek már a legények, azar!'felek vigyorognak kajá­nul. f '-rnyi gerezdek közül a be­ton fal­on.

Next