Népújság, 1994. május (46. évfolyam, 85-105. szám)

1994-05-03 / 85. szám

MAROS MEGYEI NAPILAP Kiadja az IMPRESS kft ISSN 1220-3475 „fia teljes jó szolgáltam" Herder szerint egy nép szelle­méről, nemzeti lelkületéről da­lai vallanak. Tegyük hozzá, nem csak! Hanem az is, hogy kire emlékezik, kit idéz, ünne­pel mindinkább eszmélő — mai szóhasználattal élve — önazonos­sága ösztönzésére. Mert tudja, ezáltal folytonossá teheti az élő összeköttetést egyrészt azokkal, akikkel ez már csak időben le­hetséges, m­srészt azokkal, akik­kel térben, magyarán kortár­sainkkal. Minden bizonnyal te­hát, a hagyományt teremteni ó­­hajtó szándéknak köszönhetően került sor immár a IV. Szabédi László Napok szabédi műsorára, a múlt hét végén. Amint Kecs­kés Lajos tiszteletes úr fogalma­zott az istentiszteleten, „ünneplő lélekkel és ünnepi ruhába öltö­zötten— hogy méltók lehessünk ahhoz, akire emlékezünk — gyűl­tek össze sokan, szabédiak és nem szabédiak, a 200 éves szelíd­­templomban, fordultak meg a Szabédi -emlékszobában, koszo­rúzták meg falán a márvány em­léktáblát, a temetőben Rédiger Géza sírját, végül leleplezték Hunyadi László szobrászművész Szabédi-plakettjét a templom fa. Ián — mint mondotta Kecskés tiszteletes úr, „figyelmeztetésként az idő kapujában.“. A koradélu­tán kezdődő ünnepi műsorban,­­az istentiszteleten szolgált Kol­­csár Sándor, marosvásárhelyi u­­nitárius esperes, Kecskés Lajos szabédi unitárius lelkipásztor, Sá­­rosi Éva tanárnő vezényletével­ az alkalomhoz illő, méltó tartás­sal és színvonalon énekelt a Me­­zőbándi Református Vegyeskó­rus, Kilyén Ilka színművész oly­kor népballadai hangvételű Sza­­bédi-verseket mondott. Tófalvi Zoltán, az EMKE országos alel­­nöke méltatta az irodalmat és tudományokat egyaránt művelő költőt és a megalkuvást nem is­ JARAY FEKETE KATALIN (Folytatás az 5. oldalon) Kapható az újságárusoknál a NÉPÚJSÁG havi melléklete. Mindenki talál benne olvasnivalót! A tartalomból: • Parafenomenális jelenségek • Színész — mezítláb a fűben • Föltámadt a vérszívó Drakula • Foci VB-totó, Óriásskandi, Árgus-tipp • Kossuth-szobor Marosvásárhelyen • Egy furcsa munkabaleset • Miért rúgták ki a mérnököket a Számológép gyárból? H ! Drakula országában (4.) A kastélyudvari „szellemidé­zést“ követő m­űsorszám már ki­mondottan kellemes és szórakoz­tató. Álarcos bálocskára kapunk meghívást. A kicsinyítő képző ar­ra utal, hogy a kisvendéglő osz­lopos csarnoka nem mérhető össze, mondjuk a vajdahunyadi vár im­pozáns­ lovagtermével és kosztü­mös, régi muzsikát előadó művé­szekhez sincs szerencsén . Van ez­zel szemben magnetofon, angol és bécsi keringő, jobbnál jobb mo­dern zeneszámok. Táncversenyre beillő pazar öltözéke fiatal pá­rok nyitják meg a karnevált, mégpedig úgy, hogy miután be­mutatják tudásukat, elengedik egymás kezét, majd újabb és ú­­jjabb partnereket keresnek az asztalnál ülőre, a nézők közül. Hidegre meleg, melegre hideg? Valahonnan újból előtűnik tu­rista csoportunk vezetője és arra kér, hogy kövessük őt a temető­­felé. Ceruzavékony sárga gyer­tyákat oszt ki közöttünk. A pis­lákoló lángocskákat tenyerünkkel ■védve kilépünk a szálló ajtaján a koromsötétbe. Fagyos vad szél támad reánk, öngyújtók­­villan­nak rá a vérre kis kanócokra. Ne forduljanak vissza, tüzet kér­ni! — szól ránk figyelmeztető­en Goia Lucia. Nem fordulunk, így sorra-rendre mind kihunynak a parányi lángnyelvek, s mire a sírokhoz érünk, már csak a hold világít annyit, amennyit. Na, ki mer a kiskapun bemenni Dra­kula fekete gránitoszlopához? Néhány másodpercig döbbent csend keletkezik. Aztán a bát­rabb férfiak közül­­egypáran el­indulnak a kripta irányába. A falu (Piatra Fintinele) sír­­kertjétől hamarosan visszatérünk abba a hotelbe, melyet az ott vá­sárolt, még Ceaussescu-idézetes megyetérkép tanúsága szerint, e­­redetileg Tihuca szállóként em­legettek, csak utólag keresztelték át a vérszívó gróf nevére. Akinek portréja toronymagasan, a kas­tély legfelsőbb szintjén berende­zett éjjeli bárban is ránk vigyo­rog. Színes világító diódákból rajzolódik ki az éles-hegyes fo­gait vicsorgató, hosszú körmeit meresztő vámpír mozgó képe, így a működő színes televízió társa­ságában, a szokványos bárhangu­latban csöppet sem tűnik ijesz­tőnek. Sőt! Arra gondolunk, hogy a modern elektromos és elektro­nikus technika mögött­­ semmi­képp sem húzódhat meg Bram Stoker regényének főhőse. Éjfél után a legnehezebb pró­ba következik. Előre szólnak, mi­­­­szerint tudnak egy konkrét ese­­­­tet, amikor egy hölgy­­rosszul­­ tett. Ezért az, akinek gyenge a­­szíve és/vagy az idegzete, jobban teszi, ha nem száll alá a „bar­­­­langba". Mint kiderül, a román grota szó — amelyet többen használnak —■ nem a leghelye­­­­sebb kifejezés, annál is inkább, hogy­ egy, a Drakula szálloda­­ pincéjében kiépített csiszolt már­­t­ványpadlós helyiségbe ereszke­dünk alá. Szűk és alacsony,­­ mindegyre irányt változtató alag­­útban visznek le a lépcsők. A fordulókban ,ahol a teljes sötét­séget félhomály váltja fel,, belül­­ről-hátulról megvilágított rémfi­gurák merednek reánk. A labi­rintus végén egy sírkamrába é­­rü­nk, melynek közepén, halvá­nyan derengő vörös fénynél egy koporsó van felravatalozva. A fa­lakon körös-körül fantázia-fres­kók. Egy tetőtől talpig feketébe öltözött fiatalember fogad, el a­­karja hitetni velünk, hogy itt ta­lálhatók Drakula­ földi maradvá­nyai. Aki esetleg kíváncsi, meg­nézheti ... Le van a társaság me­revedve. .. Hogy lehet felnyitni? — kérdem, mire az úrfi válaszként AJTAY LÁSZLÓ (Folytatás a 2. oldalon) Mem­etkön­­siaci jelentés a romániai reformról Florin Georgescu pénzügymi­niszter a kormány pénteki ülé­sén jegyzéket ismertetett a Ro­mániával foglalkozó konzultatív csoport június­­­7-én esedékes párizsi ülésszakáról. Az első összejövetelt tavaly májusban tartották Brüsszelben, egyidejűleg a 24-ek csoportjának Romániával megbízott felelősei munkálataival. Részt vettek a Világbank, a Nemzetközi Valu­taalap, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, valamint más nemzetközi pénzügyi korpo­rációk képviselői. Az idén a két összejövetelt külön-külön tartják, a 24-ek meg­bízottai május 19-én Brüsszel­ben ülnek össze, hogy meghall­gassák a Világbank szakértőinek hazánk makroökonómiai helyze­téről és a reform helyzetéről ké­szült elemzését. A dokumentum célja ismertetni a román gazda­­ság jelenlegi állapotát, a reform célkitűzéseit és a fejlesztési prio­ritásokat, amelyek alátámasszák a finanszírozási kéréseket és ada­tokkal szolgáljanak a lehetséges beruházóknak. A Világbank ki­emelt témának javasolta az ener­getikát, a társadalom védel­met, a privatizációban elért haladást és távlatait, továbbá a romániai magánszektor fejlesztését. A Világbank az energetika és a társadalomvédelmi szektorról, az ETJFB pedig a magánszektor­ról készít jelentést. TÖRÖK-ROMÁN BANK Április 27-én ért véget az a 45 napos előkészítő kurzus, a­­mely az újonnan létrejött Török- Román Bank személyzetét készí­tette fel a banktevékenységre. A bank május 16-án kezdi meg te­vékenységét. Az előzetes szelek­ció nyomán kiválasztott, és a tanfolyamot sikeresen elvégző 20 fiatal munkához láthat. Erdogan Günay, a bank vezérigazgatója úgy véli, hogy „a bank jövője ezen ifjak kezében van“. Sokat ígérnek a PECO-sok A megye legnagyobb üzlete! A megye üzemanyag­ ellátása vissza-visszatérő gondot okoz a PECO Mures Rt.-nek és a gép­­járművezetőknek egyaránt. Az árak növekedése pedig ismét luxuscikké emelte az autót, hol­ott korunk gyorsuló világában a motoros jármű mindennapos, szükséges segítőeszköze kellene hogy legyen bárkinek. De amint azt Sala Petrutól, az említett egység igazgatójától megtudtuk, olyan nagyméretű üzleti vállal­kozásba kezdtek, amely remé­nyük szerint igen hosszú távon megoldaná az üzemanyagellátást megyénkben. A részvénytársaság vezetője el­mondta, nemsokára aláírnak egy szerződést arról, hogy Szaúd-A­­rábiából 1 millió tonna kőolajat vásárolnak. Ezt az üzletet egy New York-i alapítvány finanszí­rozza. A nyersanyagot a brazi­l kombinátban dolgoznák fel a be­lőle előállítható termékek széles skálájára, s azokat Erdély-szer­­te forgalmaznák. Ha sikerül be­indítani az importot, akkor 7 megye benzinszükségletét biz­tosítják akadálytalanul. Az üz­leti tárgyalások előrehaladott ál­lapotban vannak, úgyhogy va­lószínű, a jövő hónap elején már egy hajórakomány, azaz 70 ezer tonna kőolajat hozhatnak Kons­­tancára a Közel-Keletről. — E vásár minden szempont­ból előnyös — részletezte Sala igazgató —■ Elsősorban kiiktat­ néhány olyan hivatalos és „kö­telező“ közvetítő közeget, mint például a Román Nemzeti Bank, VAJDA GYÖRGY (Folytatás az 5. oldalon) A vállalkozó titka Farmer Székelykálon A Káli patai­ völgye mentén is sokféle színbe borult a természet. És­­a határ is. Szinte mindenik parcellán dolgoznak. A reggeli napfényben messziről ragyognak a gépek­ fémfelületei. A falu — Székelykál — napkelte után ki­halt. A tejet már elszállították, a lakosság nagy többsége a me­zőn van. Csendben sétálok a po­ros úton, amelynek neve is van, Északszer. Az 59-es számú ház­ban lakik a környék egyik leg­nagyobb mezőgazdasági vállalko­zója , Mihály Mátyás. Az utca valósággal az udvar kapujába torkollik. Szembe velem szekér jön, az igavonó állaton látszik, becsületesen megrakták a szekér derekát a­ zsákokkal. Fiatalem­ber vezeti a lovat. Hátul a zsá­kokon kissé hajlott hátú ember ül. Kalapja árnyékot vet arcára, első pillantásra nem ismerek Mihály Mátyásra. Aztán, amikor elhalad a szekér, ráköszönök. El­nézését kérem, hogy rosszkor zavarom. Talán azért, mert ré­gebbről ismerjük egymást, mesé­li is, hogy megbízik fiában, ő is kiviheti a kukoricamagot, és megkezdhetik az „öreg“ nélkül is a vetést. Néhány rövid útba­igazítás után Andris elindul a vetés helye felé, mi pedig be­ülünk a nyári konyhába, amely gyakorlatilag egy kétszobás tég­laépítmény. Az udvaron teher­gépkocsi, kisebb üzemanyagtar­tály, téglából épített istálló, és persze a családi ház. A feleség — Ilona néni — sürgölődik, és máris asztalon a szalonna, sajt, túró. A házigazda meséli, hogy nyolcgyermekes családból szár­mazik. Édesapját nem ismerte, mert amikor meghalt, ő három éves volt. Az akaraterőt édes­anyjától „tanulta". A mezőgaz­dasági teendőkkel kapcsolatos tudnivalókat pedig nagybátyjá­tól, a néhai Dobos Tamástól, ő volt az, aki tudatosította a gye­rek Mátyásban a mezőgazdaság, és általában a gazdálkodás irán­ti hajlamot. A nyolc gyerek kö­zül egyedül ő maradt mezőgaz­dász. Adódott alkalom arra is. KILYÉN ATTIL­A (Folytatás az 5. oldalon) XLVI. évfolyam 85. (12 852.) sz.,­­ 1994 május 3., kedd 8 oldal, ára: 80 lej NEGATÍV KERESKEDELMI MÉRLEG Márciusban Románia 495,2 mil­lió dollár értékben exportált, a­­mi 63 százalékkal több, mint az előző hónapban és 34,2 száza­lékkal 1993 márciusához képest — közölte az Országos Statiszti­kai Bizottság. Az 1994. első negyedévi 1.080 millió dollár összértékű exportból 51,9 százalék a fejlett országok­ba irányult, 29,7 százalék a fej­lődőben levő országokba, 18,4 százalék pedig az átmenetben le­vő országokba. Románia legfon­tosabb export-partnerei Német­ország, Olaszország, Törökország és Franciaország voltak. A konvertibilis deviza-import márciusban 439,4 millió dollárra emelkedett, ami­ 24,2 százalékkal kevesebb 1993 márciusához ké­pest, s főképp a citrusfélék, gyógyszerek stb. esetében csök­kent. 1994 első félévének keres­kedelmi mérlege negatív, ha számításba vesszük a kőolajim­portot, amelyre véglegesítették a vámdokumentumokat — közli az Országos Statisztikai Bizottság.

Next