Népújság, 1994. május (46. évfolyam, 85-105. szám)

1994-05-03 / 85. szám

Ai RMKDP elnökségének válasza a Román Demokrata Párt nagyváradi nyilatkozatára Az RMKDP örömmel fogadja a Demokrata Párt 1994 április 7- én Nagyváradon keltezett nyi­latkozatát, és úgy tekinti, mint a becsületes kéznyújtás szándé­kát a kisebbségek, tehát mife­lénk. Mi mindig tisztában voltunk és vagyunk azzal, hogy nincs Európában még két nép, mely­nek olyan életfontosságú szüksége lenne az összefogásra, mint a ro­mán és magyar népnek. Európa legkényesebb pontján, a feléledő pánszlávizmus és a mindenkori uralkodni vágyó nagyhatalmak szorításában a „divide et impe­­ra“ elve szerint az uralkodik rajtunk, aki akar, ha mi szem­ben állunk egymással. Most is világosan kezdenek kirajzolódni az új törekvések mindkét nép gyarmativá tételére. Ebben a helyzetben úgy is, mint keresztények, úgy is mint a román államnak és a magyar nemzetnek egyszerre tagjai, elsőrendű feladatunknak tekintjük a becsületes megbéké­lés és a kölcsönös biztonság szol­gálatát mind Románián belül, mind a két nemzet között. 1989 december végén az er­délyi magyarok mind úgy érez­ték, eljött az ideje annak, hogy hűséges, jóhiszemű és jóakaratú állampolgárai legyenek a forra­dalomban megújult demokrati­kus Romániának. Ez megmutat­kozott abban is, milyen lelkesen és áldozatosan vettek részt a forradalmi megmozdulásokban. De azután jött a nagy kiábrán­dulás, s bár több román ember és politikus — elsősorban test­vérpártunk, a PNTCD vezetői — kifejezték együttérzésüket velünk, mégis úgy tűnt, hogy a román népnek és vezetőinek nagy része egyetért a Ceausescu sovén politikájával, és azt kí­vánja folytatni. Ez természetesen védekezésre kényszeríti a kisebb­ségi magyar politikát, de mind­nyájan annak örülnénk, ha erre nem lenne szükség. A kisebbség öntudatát és ma­gatartását mindig elsősorban a többség magatartása határozza meg. Nagyon helyesen állapítja meg a Nyilatkozat, hogy az et­nikai béke csak ott valósulhat meg, ahol a nemzetiségek a többséggel valóban egyenlőknek érzik magukat. Különben a gyanakvás, a támadás és véde­kezés mindkét fél energiáját, any­­nyira lekötheti, különösen a mostanihoz hasonló nehéz gaz­dasági és társadalmi helyzetben, hogy nem marad elég erő az életfontosságú közös célok meg­valósítására. Ezért volna olyan fontos minden román állampol­gár számára egyformán az et­nikai béke gyors, konkrét, való­ságos létrehozása, hogy együ­tt, közös erőfeszítéssel foghassunk hozzá a Nyilatkozatban olyan jól és alaposan megfogalmazott kö­zös feladatok megvalósítsához, amire mi, magyarok, eddig is, ezután is, mindig készek va­gyunk, ha megadják nek­lunk az ahhoz szükséges lehetőséget. Éppen ezért értékeljük nagy­ra a Demokrata Párt állásfogla­lását, örülünk, hogy végre kü­lönbséget tesznek a m­etonatiz­­mus és hazafiság, az állampol­gárság és a nemzetiség között. Biztosítjuk, hogy ha valóban e­­gyenlőséget, nyugodt nemzetisé­gi létet és kultúrát, tisztességes európai életformát, kívánnak biztosítani a számunkra, bennünk is becsületes, komoly partnert találnak céljaik megvalósítására. Örömmel fogadjuk azt a fel­ismerésüket, hogy a nemzetisé­gek léte és önálló kultúrája nem veszélyt, hanem gazdagodást je­lent a román nép számára is; hogy a gyűlölködő nacionaliz­mus, bárhonnan eredjen is, kö­zös veszélyt jelent mindkét nép számára; hogy az egyenlőségnek nem csak papíron, de intézményesen, a valóságos életben kell érvé­nyesülnie, és igazában az esé­lyek egyenlőségét kell jelente­nie; hogy az etnikai béke csak ott valósulhat meg, ahol a nemzeti­ségek a többséggel valóban e­­gyenlőknek érzik magukat; hogy a nemzetiségi jogokat nem elég elismerni, de meg kell adni a gyakorlásukhoz szüksé­ges eszközöket is; hogy a sajátos identitás és kultúra megőrzése joga, sőt kö­telessége minden nemzetiségnek; hogy az egyes nemzetiségek kérdését külön-külön, jól meg­értve, mindeniknek a sajátos helyzetéből és igényeiből kiin­dulva kell elemezni és megol­dani; hogy a nemzetiségeknek ter­mészetes joga, hogy kulturálisan lojálisak legyenek anyanemze­tükhöz, és ez nem lehet akadá­lya annak, hogy lojális polgárai legyenek az országnak, amelyben élnek; hogy identitásukat kifejezésre juttathassák nyelvhasználatuk­ban, felirataikban, jelvényeik­ben, stb. Nagyra értékeljük, hogy ezeket az igazságokat a Demokrata Párt ki meri mondani annak tu­datában, hogy ez nagy ellenér­zést fog kelteni választóinak bi­zonyos részében. Ezért mi is, a magunk részéről, biztosíthatjuk a Demokrata Pártot és az egész román népet, hogy ha ezen az alapon fog alakulni közös sor­sunk, pártunkban is, de nemzeti­ségünk egészében is ha szövet­ségest fognak találni azokban a célokban is, melyet a Nyilatko­zat a román nép biztonsága és egészséges fejlődése érdekében fogalmazott meg. Románia fel­virágzása, gazdagodása és boldo­gulása nekünk éppen olyan ér­dekünk, mint a románoknak, s ha ehhez és a két nemzet közös felemelkedéséhez a magunk ere­jével hozzájárulhatunk, a köl­csönös megbecsülés légkörében meg is fogjuk tenni. De mindezek mellett szüksé­gesnek látjuk néhány kérdés tisztázását. Elvben tisztázandó az egyen­lőség kérdése . Két szempont le­hetséges: a fajra, számra, nyelv­re stb való tekintet nélkül, vagy azokra való tekintettel. Az első: Minden katonának jár egy pár bakancs. A második: Minden ka­tonának a lába nagyságához illő bakancs jár. Valódi egyenlőség csak a különbségekre való tekin­tettel lehetséges. Minden kisebb­ségnek a saját kultúrája, igényei, szükségletei szerint kell megad­ni az­ egyenlő jogokat. Azokat viszont nem mondhatja meg más, mint az, aki élni szeretne vele. Pl. az egyenlőség alapján az ál­lam mindenkinek olyan nyelvű iskolát kell hogy biztosítson, a­­milyent a gyermekek szülei kér­nek, és senki nem vonhatja két­ségbe a minden szülőt egyfor­mán megillető választás jogát. Mi nem kérünk és nem köve­telünk semmiféle új jogot. A mi jogaink megvoltak, azokat nem­zeti és nemzetközi jogszabályok garantálták. Mi csak azt igé­nyeljük. Ne vegyék el, és ha a múltban elvették, adják vissza nekünk a saját jogainkat. A Demokrata Párt jelenleg ellenzéki párt, és sajnos, a kor­mány és a Vörös Pentagon ré­széről nem tapasztaljuk ezt a megértést. Éppen ezért nem mondhatunk le arról, hogy joga­ink kollektív jogokként, tör­vényben, sőt alkotmányjogilag is biztosítva, garantálva legyenek úgy, hogy azokat bíróilag is ér­vényesíthessük, ha arra szükség lenne, mert jognak csak az ne­vezhető, ami a bíróságok előtt érvényesíthető. A kisebbségi jo­gok pedig a gyakorlatban csak úgy érvényesíthetők, ha a ki­sebbségnek megvannak a megfe­lelő kollektív szervezetei, melyek azokat számon tartják, érvénye­sítik és szükség esetén bíróságok elé vihetik. Minden többségi népnek meg kell értenie, hogy az Európában szokásos kollektív jogok nem jelentenek sem privi­légiumot, sem veszélyt a több­ségre nézve, csak garanciát arra, hogy az állam kötelezi magát a kisebbségi jogok biztosítására. Az ilyen, az egész kisebbségi közösség jogait törvényesen biz­tosító kollektív jogok nélkül minden jóakaratot és megértést semmivé tehet a másként gondol­kozóknak akár helyi, akár kor­mányzati rosszakarata és meg nem értése. Önök azt óhajtják, hogy ahol egy román család él, ott számuk­ra gondoskodni kell iskoláról, templomról, és identitása minden eszközéről. Mi nem kívánjuk azt, hogy ahol egy magyar család él, ott minderről gondoskodjék szá­mára a román állam, de azt igen, hogy minden magyar gyermek számára az állam biztosítsa a lehetőséget, hogy anyanyelvén tanulhasson akár elméleti, akár szakmai vonalon, hogy egyhá­zaink és régi társadalmi szerve­zeteink a román egyházakkal és társadalmi szervezetekkel együtt kapják vissza a kommunista rendszer által elvett iskoláikat és vagyonukat, hogy képesek le­gyenek megfelelni azoknak a feladatoknak, melyeket az állam is, a társadalom is elvár tőlük. Ez felel meg annak, hogy az e­­gyenlő lehetőséget és a nemze­tiségi jogokat megfelelő eszkö­zökkel kell biztosítani. Ez pedig egészen más, mint az, hogy „Da, asezämintelor de invätämint pri­vate in limba maternä“, kivéve, ha a román iskolák is magán, és nem állami iskolák lesznek. De ebben sem kérünk új jogokat, csak azokat az eszközöket kér­jük vissza, amelyeket tőlünk a kommunista rendszer elvett. A nyilatkozatban ez áll: Da, au­tonomiei culturale. Nagy öröm­mel olvassuk, mert: Ez az, amit mi is kérünk, évek óta. Ez egy kollektív jog. Ez a fogalom iz azt jelenti, hogy mi magunk ha­tározzuk meg, milyen iskolába akarjuk járatni gyermekeinket, de azt is, hogy mi mondjuk meg, ki tanítson a magyar iskolákban, ki legyen az iskolánk igazgató­ja, a színházak vezetősége, stb. Ehhez pedig megfelelő nemze­tiségi szervezetek kellenek, az állam által elismerve, azzal e­­gyüttműködve, amint a Demok­rata Párt is elismeri a nemzeti­ségi pártok és szervezetek jogo­sultságát a mostani időben. Mert sajnos nagyon jól látjuk, hogy egy egy vidéki tanfelügyelő ho­gyan igyekszik tönkretenni a magyar iskolákat és a kultúra egyéb eszközeit. Ebben az érte­lemben van szükség azokra a kulturális szervezetekre, melyek közületi jelleggel irányíthatják kultúránk működését, természe­tesen az állam törvényeinek ke­retében, az állami hatóságokkal együttműködve, de saját irányí­tás alatt — annak az egyenlőség­nek és kulturális autonómiának a jegyében, amit a Nyilatkozat olyan komolyan és alaposan fo­galmazott meg. Biztosíthatjuk a D°mok­ata Pártot és az egész ro­mán népet, hogy kulturális au­tonómiánk szervezetei örömmel fognak együttműködni minden olyan román politikai erővel, mely őszintén szolgálja az egyen­lőség és kölcsönös felemelkedés meggvalósulását. Arról is biztosít­hatjuk a román népet, hogy az, ha a mi gyermekeink tanárait mi választjuk, a múzeumainkat mi szervezzük, stb. semmivel sem veszélyezteti a román nép, vagy A ROMÁNIAI MAGYAR KERESZTÉNYDEMOKRATA PÁRT ORSZÁGOS ELNÖKSÉGE (Folytatás a 8. oldalon) 1994. május 3. NÉPÚJSÁG - 3. OLDÁLT A nap közti Galac­i szabad kereskedelmi övezet Egy kormányhatározat értelmében létrejött a Gá­láci Szabad Kereskedelmi övezet, mely 136,98 hektárt foglal magában. Ebben a körzetben természetesen a galaci kikötő is benne van. A szabad kereskedelmi övezet létrehozásának célja a Moldova Köztársaság­gal és Ukrajnával való kereskedelmi forgalom, vala­mint a Galacon áthaladó tranzitforgalom megkönnyíté­se, és bizonyos nyugat-európai országok e zónáknak biztosított hiteleinek a kihasználása. A kormányha­tározat értelmében Galacon új határátkelőt és vám­hivatalt is létesítettek. Újabb bányászlátogatás várható? A Máramarosi Bányász Szakszervezetek Ligájá­hoz megérkeztek az Alfa Kartell szervezte országos szakszervezeti szavazás eredményei. A Victor Margi­­neanu ligatitkártól érkezett adatok szerint a liga 17 ezer tagjából 14 202 jelent meg a szavazáson, közü­lük 13 047 az Alfa Kartell revindikatív akcióinak folytatását kívánja és 9369 támogatja az általános sztrájkot, amennyiben nem oldódnak meg a követe­lések. Május elején Bukarestbe utazik a liga küldött­sége, hogy meggyőzze a kormányt, ne érvénytelenítse az 1990/267. számú kormányrendeletet, nevezetesen a nyugdíjazásra való jogot a 45 éves és 25 év munka­régiséggel rendelkező bányászok esetében. Nem egyez­hetünk bele, hogy egy már kivívott jogot most elve­szítsünk. Amennyiben a kormány nem reagál kéré­seinkre és érvényteleníti a nyugdíjazási jogot, má­jusban tiltakozásuk jeléül a máramarosi bányászok tömegesen Bukarestbe utaznak. Névtelen telefonhívást kapott pénteken a kormány, melyben megfenyegették, hogy a kormányépület második emeletén bombát helyez­tek el. A telefonbejelentés nyomán félbeszakították a soros kormányülést és felforgatták az épületet, a bombát keresendő. Jelentették Cotroceni-nek, ahon­nan sürgősen rendfenntartó csapatot küldtek. Néhány órás keresgélés után kiderült, hogy a hír vaklárma volt. Speciális ellenőrzést végeznek a TIR-sofőrök között a pénteki kormány­ülés által elfogadott határozat értelmében. Ez, az eu­rópai egyezményeknek megfelelően — melyet 20 ál­lam írt alá —, kötelezi a gépkocsivezetőket egy kü­lönleges ellenőrzés elvégzéséhez alkalmas műszer használatára. Ez megméri, hogy mennyire pihent a sofőr, mekkora utat tett meg, milyen sebességgel, így a Románia területén közlekedő gépkocsivezetők kénytelenek lesznek betartani a szabályok előírta utazási időt, hogy pihenten, kevesebb közúti balesetet okozzanak. George Emil Farade Iasi díszpolgára A Nobel-díjas román származású, amerikai pro­fesszort a iasi-i városi tanács egyhangúlag a város díszpolgárává kiáltotta ki. Ugyanakkor a Gr. Traian Popa Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem a Doctor Honoris Causa címet adományozta a professzornak. A meghívásnak eleget téve, Palade professzor május végén látogat el szülővárosába. Jelenleg a kaliforniai San Diego Egyetem tanára. Zsil völgyi tüntetés Ma délután 5 órára tüntetést hirdetett a Târgu Jiu-i RAL Szakszervezeti Szövetség, mint mondot­ták, a szakszervezetek és az adminisztráció közötti kapcsolatok megromlása miatt. Mintegy 5000 embert szándékoznak összegyűjteni a bányavállalat előtt. A bányászok mellett meghívták más szakszervezetek képviselőit is. A tüntetők a vállalat restrukturálásá­­nak leállítását és az 1992-es parlamenti csoport által hozott határozatok tiszteletben tartását követelik. Közös román—NATO katonai gyakorlatok Gheorghe Tincu nemzetvédelmi miniszter és Du­­mitru Cioflina, a Legfelsőbb Vezérkar vezérezredese a múlt hét végén, Brüsszelből hazatérve kijelentette, hogy a NATO-nak bemutatott partnerségi dokumen­tumok ismertetése után, úgy tűnik, Románia, más országok mellett, részt vesz bizonyos bé­kefenntartást szolgáló gyakorlatokban. Ezek mel­lett, az USA-val és Franciaországgal együtt, tengeri katonai hadműveleteket végeznek. Ezért nemsokára Gheorghe Tinca hadügyminiszter tanulmányútra megy Washingtonba. Am­erikai veteránok látogatása Május 4—11. között amerikai háborús veteránok látogatnak Romániába, akik a II. világháború idején légitámadásokat intéztek az ország ellen. A látogatók egy része fogoly is volt, akik a Ploiecti-en, Bukarest­ben és más, a háború idején bombázott helységekben megtartandó megemlékezéseken óhajtanak részt venni. Hírszerkesztő: MÓZES EDITH

Next